1.fejezet--Várakozás

Már megint itt ülök és gondolkodok.Várok.Hogy mire?Egy újabb küldetésre ,és ,hogy új
dolgokat lássak ebből a hatalmas univerzumból.Bár már 173 éve élek.Már ha ez élet.
Még mindig úgy érzem,hogy nem láttam mindent a világból.De nem panaszkodom,mert mindenem megvan.Azt hiszem.De mintha valami hiányozna.Néha rám tör egy magányos érzés.Ami szorítja a mellkasom.


Az egész életemet a szeretet, a boldogság lengi be. Mivel ez az érzés a munkámhoz kapcsolódik, és ez a legjobb munka amit rövid életembe tapasztaltam. Igen, rövid, ugyan is vannak 500 évesnél öregebb barátaim is.
Előbb beszéltem a munkámról, de nem mondtam, hogy mi is az.

Őr angyal féle vagyok.

De nem olyan mint a filmekbe, hogy láthatatlanok és csak a jelenlétüket lehet érezni vagy még azt se. Nem. Én olykor egy jó barát, egy segítőkész járó kelő, egy szorgos ápoló, vagy bébiszitter és ezernyi másban jelenhetek meg.
Hús,vér,emberi formába. Öhhmm..vagyis ez így nem teljesen igaz.

Nem ember és nem is vér. Ugyanis nem kell táplálkoznom és vérem sincs csak egy ezüst színű folyadék csörgedezik ereimbe ami ugyanazt a feladatot tölti be mint az igazi vér. Csak erre senki se szomjazik. Mármint VÁMPÍR nem. Hát igen vámpírok is léteznek meg boszik meg hasonló bizarrabbnál bizarrabb teremtmények. Igaz eddig még vámpírral nem volt dolgom de ami késik nem múlik.

Képesség szerűségem is van. De ezt elég nehéz megfogalmazni. Tulajdonképpen bármire képes vagyok. Ami jó dolog. Ha valaki szomorú már a puszta jelenlétemtől jobb lesz a kedve. Ha egy ember vagy állat megsérül és én hozzáérek szinte rekord sebesség alatt meggyógyul. Nem egyszer gyógyítottam már ki embereket halálos betegségekből mivel nem jött volna még el az idejük.
Mindenkitől megtudom védeni magam. Bár ha 100 méteres körzetbe van nem is akar megtámadni de fő a biztonság.
Ja...és a növényeket, állatokat újra tudom éleszteni. Sajnos az embereket nem de nem is kell hiszen a halál után is van élet. Igen. Amióta létezik az ember és értelmes lett azóta foglalkoztatja őket. Vajon mi van a halál után? Létezik egyáltalán valami azután ha meghalunk?

És megint igen. Van Menny hiszen én is itt vagyok most és van pokol is de erről majd később.

- Bella!!..Bella!!.. - szakított ki gondolataim közül egy hang, de nem feleltem.

- Isabella!! - szólt rám egy kicsit erősebben, felismertem a hang tulajdonosát Lily volt az.

- Itt vagyok. - válaszoltam

- Végre. Már vagy fél órája kereslek de gondolhattam volna, hogy megint itt vagy. - mondta bosszúsan és körbe mutatott.

- Tudod, hogy itt mindig megnyugszom és nyugodtan gondolkozhatok is. - mondtam. A kedvenc helyem egy nagyon magas fehér fűz tetején volt. Lehetett látni innen a kaput is amin az új lelkek jönnek be.

- Sajnálom! - néztem rá boci szemekkel amitől mindig megenyhül.

- Semmi baj. - felelte - Hogyan is tudnék rád haragudni? - mosolyogta - Amúgy a "Hármas" hivat. - rajzolt macskakörmöt a levegőbe.

- Miért? - csillant fel a szemem.

- Egy újabb feladat! - énekelte. Tudta,hogy alig vágytam már egy ilyen fajta "kiruccanásra".

- De jó már vagy 10 éve nem voltam a Földön. - sóhajtottam pedig az egyik legjobb angyal vagyok ilyen téren de most hirtelen annyian lettek az újak,hogy rám már régen került sor.

- Akkor akár mehetünk is nem? - kérdezte izgatottan.

- Milyen kis türelmetlen vagy ma! - mondtam miközben felálltam.

- Azt mondják ez egy különleges küldetés lesz és még én se tudom pontosan miről van szó. - imádom ezt a kislányt. Mert ő még az, és az is lesz egy örökké valóságon át.
Alakilag 5 éves körül lehet pedig 250 éves is van már. Hihetetlen milyen okos, sok emberi felnőtten túl tesz, még pár angyalon is. Mázlija van, mivel hiába felnőtt ésszel rendelkezik, nem vágyik és nem is fog olyan dolgokra mint a szerelem, vagy a gyerek neki csak a játékok és a bolondozás az élet pont mint egy vérbeli kislánynál.
Ő a legjobb barátom ráadásul a főbbek jobb keze.

Közben Lily elrugaszkodott a fa ágról le egyenesen a mélybe. Majd én is követtem őt. Ohh,hogy még nem mondtam: repülni is tudunk, igazi, fehér, tollas és hatalmas szárnyakkal...