Fontos....

Van egy rossz hírem :/
Vasárnaptól Péntekig nem leszek :/ úgyhogy nem lesz friss :( Barátnőmnél leszek :)
Aztán szombaton jön hozzám Vivi és egészen Hétfőig itt lesz úgyhogy együtt fogunk frisselni valamikor a hétvége folyamán :P Azt hogy pontosan mikor szerintem 6.-án megtudjátok :D
Ígérem idén már több ilyen nem lesz :D Csak 3 napos kiesés lesz még de az majd Augusztus végén :)
legyetek jók!!!
puszixoxo

39.fejezet--Nélküled

Ezt a fejit küldeném A Múzsámnak (Vivinek)...:D Imádlak drágám :) Csak a te kedvedért nem az a tipikus ön marcangolós fejezet ...;)
Jó olvasást +.+!!!




/1 évvel később.../




HAHA:D csak vicceltem xD





/Edward szemszög/



A fákat tövestül szakítottam ki. Egyiket a másik után. Hála fáradhatatlan vámpír létemnek, kedvemre tombolhattam. Nem érdekelt semmi. Nem érdekelt Alice fájdalma. Nem érdekelt a többiek fájdalma. Elég volt nekem a sajátom is. Újabb fák semmisültek meg a kezeim állttal. A fél erdő romokba hever. Legszívesebben utána mennék. De nem tudok lejutni oda meg nem is szabad.

Reszkető kézzel nyúltam szakadt farmerem far zsebébe. Előhúztam azt a levelet amit kedvesem könyvén találtam. A papír rongyos volt a sok olvasástól. Egyetlen mentsvárként kapaszkodtam belé. És csak reménykedhetek a legjobban. A düh és a fájdalom égette szívemet ahogy a sorokat olvasni kezdtem.


Drága Edward!

Ne parázz, oké? Vagy felőlünk azt csinálsz amit akarsz...A kicsi angyalkád nálunk van. Hidd el még lehet élvezi is amit csinálunk vele. De nem ajánlom hogy utána gyertek. Se te, se senki. Mert azt szegénykém nem élné túl. Mondjuk lehet hogy így se...de hát reménykedni szabad.
A mennyország mindig azt mondja: A remény hal meg utoljára. Egy frászt!!! Na jól eltértünk a tárgytól nem igaz? Azt hiszem világosan fogalmaztam.

Döntsd el hogy élve vagy halva szeretnéd a mennyaszonyodat.

Üdvözlettel: Cassandra, Priscilla & Tyron


Dühösen és durván gyűrtem össze a levelet és tettem vissza a helyére. A tehetetlenség megőrjített és ami a legidegesítőbb volt Angelo semmit se akart tenni. Még mindig élesen él a fejembe mikor pár nappal ez előtt haza jöttem.

Kétségbe esve és fájdalommal teli szemekkel rontottam be az ajtón.

- Bellát elrabolták! - nyögtem és leroskadtam a kanapéra.

- Ettől féltem! - motyogta Angelo.

- Mi az hogy ettől féltél? - a vörös köd rátelepedett elmémre - Te sejtetted? Akkor miért nem szóltál? Akkor talán megakadályozhattuk volna ezt az egészet! - ordítottam. Nem akartam kiabálni de a feszültség és a többi érzelem kijött rajtam.

- Edward állj le!!! - szólt rám Jasper - Nem Angelo hibája.

- De igaza van Edwardnak. Szólnom kellett volna. - hajtotta le a fejét.

- Ezt most hagyjátok abba! - vágott közbe Alice - Azzal hogy mutogatunk egymásra és a bűn bakot keressük, Bella nem kerül elő...

És igaza volt Alicenak. Felesleges lett volna egymást hibáztatni. Erre senki se gondolt.

Mégse bántam meg kirohanásomat Angelo ellen. Mert ha ezt elmondja akkor nem mentem volna el vadászni, nem hagyom magára és most nem szenvedne kitudja hol. Drága Bellám hol lehetsz most? Bele se merek gondolni miket művelnek veled. Ha megtudom ki bántott tuti kinyírom. A hiány kezdte felemészteni bensőmet és ennek megint a fák látták kárát.

Nem bírom. Szétszakadok. Nem tudom elviselni a nélküle való életet. Mert az nem is élet. Fogalmam sincs hogyan tudtam 100 évig nélküle létezni. Hihetetlen hogy eddig kibírtam.

Már nem tomboltam.

Inkább lerogytam a Földre és egy kitépett fa törzséhez támasztottam hátamat.Bella mindig mindennek a jó oldalát próbálta nézni. Most én is így tettem. Vagy legalábbis próbáltam. Egy kis szelet boldogság a fájdalom tortáján. Lehunytam szemeimet és felidéztem az emlékeimet. Azt amikor először megláttam. Mikor először megéreztem csodálatos frézia illatát. Az első biológia óránk. Már akkor biztos voltam hogy szeretem. Szerelem volt első látásra. Csokoládé barna szemei ellopták a szívemet. Most még a hazugságomra is kellemes élményként gondoltam. Akkor legalább tudtam hogy jól van. De most...

Aztán tovább gondolkoztam...

Az mikor a rétünkön elmondta hogy micsoda is ő. Mikor fantasztikusan puha és édes ajkai az enyémekhez értek. Mikor karjaim dereka köré fonódtak az ő kezei pedig beletúrtak hajamba. Megpróbáltam felidézni minden egyes csókunkat és átkoztam azokat a perceket amikor vadászni voltam. Amikor megkértem a kezét. Az a boldogság most egészen távolinak tűnt. Arcomat kezeimbe temettem. Nem zokogtam. Nem voltam rá képes. A fájdalom túl nőtt rajtam.

Egy érintést éreztem vállamon. Mikor felnéztem Alice ült előttem szomorú arccal. Ilyet se láttam még. Alice nem sűrűn szokott szomorú lenni. Hirtelen megölelt én pedig belesimultam karjaiba. Nem hittem volna hogy valaha is ő fog engem vigasztalni.

- Gyere menjünk haza! - suttogta és felhúzott engem.

- Hé! - simogatta arcomat - Minden rendbe jön. Haza fog jönni. - bíztatott gyengéden. Csak tudnám mitől ilyen biztos benne! Nem kérdeztem meg. Nem is voltam biztos benne hogy megtudnék szólalni. Csak csendesen követtem őt hazáig. Szerencsére ő se próbált beszélgetést kezdeményezni.

Mikor beléptem hirtelen nagyon fontos volt rám bámulni és mindenkinek abbahagyni az eddigi tevékenységét. Sokan aggódóan néztek rám. De voltak együttérző pillantások is. De most eggyel több "ember" ült a nappaliba a szokásostól ellentétbe.

- Leonardo? - kérdeztem meglepetten. Ő meg mit keres itt?

- Szia, Edward! - köszönt. Értetlen arcom láttán Angelo szólt közbe.

- Én hívtam ide. - mondta - Bár utána menni nem tudunk. De azt segíthet kitalálni miért csinálják azt amit. - nem válaszoltam rá.

Felőlem most Elvis Presley is itt lehetne. Az se érdekelne. Nem figyeltem ahogy belemerülnek a találgatásokba. Gondolataim most sokkal érdekesebbek voltak.

Kezdek megbolondulni. Vajon egy vámpír megbolondulhat? Miért is gondolom én ezt? Hát mert a talaj úgy érzem mozog alattam. Mintha egy hó gömböt rázogatnának. Rápillantottam családom arcára. De az övéken is ugyan azt lehetett felfedezni mint az enyémen. Akkor most tényleg mozog a föld? Földrengés Forksban?

Aztán azt vettem észre hogy az orromig se látok a fekete füsttől. Mikor pedig megint éles volt a látásom hihetetlen dolgot véltem felfedezni a padlón. Hirtelen azt se tudtam sírjak vagy nevessek...


A távollét a szerelemnek olyan, mint a tűznek a szél: a kis lángot kioltja, a nagyot fellobbantja.
Richard Paul Evans

38.fejezet--Elveszve

Ezt a fejit Különösképpen LINDUSS-nak küldöm azért mert...xD olvas el és megtudod drágám ;) Aztán még Szepynek akinek nagyon tetszettek a +18-as írásai :D Barinak mert imádom a töridet csajszi (L) és még Vivinek aki most kezdett a blogolásba ;)
jó olvasást!!! =)


Üresség. Ezt éreztem most. A lelki világom egy hangyáéval volt egyenlő. Próbáltam nem gondolni semmire. Azt hittem hogy így könnyebb lesz de nem lett az. Sőt nehezebb. Minnél erősebben próbáltam a semmire koncentrálni annál inkább törtek elő belőlem a gondolatok. Amik közül soknak Edward volt a középpontjában.

Nem tudom mi lehet most nélkülem vele. Biztosan összetört. Ha az időt jól számolom és hát mint tudjuk ebben a hülye sötét és piszkos terembe nem igazán lehet számolni a perceket, de én azért megpróbáltam. Körülbelül egy nap telt el az egész elrablós dolog óta, és fél nap mióta az a mocsok itt járt.

A megalázottság és a fájdalom lassan emészti fel lelkemet. Én nem vagyok ilyenekhez szokva. Én még sose voltam háborúba. Nem áldoztam fel valamit a jobb cél érdekébe. Nem csináltam semmit.

Gőzöm sincs hogy hogyan keveredhetnék ki innen. Azt se tudom hogyan keveredtem bele. Vagyis valószínüleg Tyron rabolt el. De azt ennyi. Vajon keresnek engem? Remélem Angelo rájön hogy ki tette ezt. És nem hagyják hogy Edward valami őrültséget
csináljon.

Hmmm...Edward. Mennyire hiányzol most!Csak az ő ölelő karjai tudnának biztonság érzetet adni ebben a helyzetben. Csak az ő ajkai tudnák elfeledtetni mind azt amit tettek velem. Pedig érzem hogy még nincs vége. A pokol nem arról híres hogy egy pöttömnyi - már akinek - kínzással beérje.

Hirtelen nyílt ki az ajtó ezzel egy kis fény jutott a sötét helységbe. Nem szeretnék most látogatót. Tűnj innen bárki is vagy! Ordítottam volna. Ha lett volna elég erőm. De nem volt. Így csak tehetetlenül hallgattam hogy kopog a cipő sarka.

- Hoztam neked ruhát. - szólt egy lágy hang. Hát ez jó. Kicsit meglepett ez a hanglejtés. Most vagy így akarnak közelebb férkőzni hozzám hogy után jól hátba szúrjanak. Vagy csak szimplán van itt egy normális személy is.

Ha jó lény, ha nem. Nem válaszoltam neki.

- Megértem hogy nem szólsz hozzám, én se szólnék magamhoz. - sóhajtott fel. Hát ez bolond. Vagy csak én lettem az. Azért örülök hogy ha már tiszteletem nincs a humor érzékem még meg van.

Aztán a cipő kopogás megint hallatszódott és a fény ismét bevilágított a szobába. A kedves idegen kiment az ajtón, pedig még az arcát se láttam. Bár ha ezt nem élem túl, úgy se lesz fontos.

Csak tudnám mi jár Cassandra és a többiek fejébe. Ennyire szadisták lennének? /pont mint Linduss. az új fejezetével xDxD/ Csak azért raboltak el mert jó nézni ahogy szenvedek? Nem ennek más oka is kellet hogy legyen. Nem gondolkoztam ilyeneken tovább. A gondolkozás lefáraszt és nekem most minden erőmre szükségem van.

Kinyitottam a szemem. A jótevőm egy farmert és egy egyszerű pólót hozott, na meg fehérneműt. Felöltözve már sokkal jobban éreztem magam.

- Oké, Bella! Most légy okos és találj ki valamit!!! - aztán rájöttem hogy azzal hogy magamban beszélek nem szabadulok ki. Tényleg, halvány lila gőzöm nem volt róla hogyan fogok ebből kimászni. Az ajtónál nem jó. Próbáltam. De ha ki is tudnám törni - ami lehetetlen mivel tömör acél az egész - kint úgy is elkapnának és akkor csak még nagyobb bajban lennék.

Talán az egyetlen esély ha valaki kiszabadít. De ez magában egy öngyilkos küldetés, és ezt nem akarom egyetlen szerettemnek sem. Így hát elkeseredve ültem vissza a földre. Kezeimmel átöleltem a lábaimat és az első könnycsepp utat tört magának. Majd utána követte több száz másik is.

Az ajtó megint kinyílt. Priscilla jött be rajta.

- Jó megint látni téged Bella! - vigyorgott - Remélem jól érezted magad.

Nem válaszoltam neki.

- Na mi van? Megkukultál? - vihogott - Ejnye Bella! Nem mondták neked hogy illetlenség bevágni a durcit mások előtt? - kérdezte.

De én makacsul nem válaszoltam neki.

- Tehát nem. - gondolkozott el - Hogy én milyen jól elbeszélgetek magammal!

Úgy látom kezdte elveszíteni a türelmét.

- Na jól van. Nem érek én rá ilyenekre. - vigyorodott el gonoszul - Nézd csak mim van! - vett elő egy kést! Ne csak ezt ne! - Tetszik mi? - nevetett.

Az a kés volt A kés.

Ami simán megöl ha beleszúrják szívembe. Csak hogy én nem akarok meghalni. Látni akarom Edwardot, csókolni, ölelni, szeretni, hozzámenni...és ezt halottan nem lehet.
Priscilla észre vette rémületemet.

- Hm...Az jó ha félsz. - hümmögött - Szeretem ha félnek az áldozataim. De nem öllek meg angyalkám. Még nem... - nevetett fel ördögien.

- Fiúk! - szólt ki hangosan, mire két erősen izmos férfi jött oda hozzánk. - Fogjátok le! - mosolygott nyájasan.

Már sose lehet nyugtom? Nem! Mondták volna...

Priscilla egyre közelebb jött aztán a szemem előtt lehúzta a tokot a késről és felém lendítette. Én meg felordítottam a fájdalomtól.

Ezer sebből véreztem. Most már nem csak lelkileg de fizikailag is voltak fájdalmaim. A karomon több tíz vágás is éktelenkedett.

- Miért jó ez neked Priscilla? - nyögtem. Ha az a két férfi nem tart akkor tuti össze estem volna már.

- Aki kíváncsi hamar megöregszik cicám! - mosolygott majd a hasamba szúrta a kést. Felüvöltöttem a fájdalomtól.

- Dögölj meg! - nyögtem.

- Már meg volt! - vágta rá aztán csak egyszerűen kisétált. Ott hagyva vérbe fagyva.

De mégse fájt ez annyira mint Edward hiánya. Az életem fenekestül felfordult pár óra alatt. Tegnap még az esküvői ruhámat terveztem ma pedig már a halálomat.

Edward tudom hogy nem hallasz... de csak annyit hogy...hogy Szeretlek!!...
Edward?...Elvesztem.



Abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. Még egy titkos mosolyt, még egy közös nevetést. Még egy izzó csókot. Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy keresem. Túl későn jött az életbe, és most túl korán megy el.
Becca Fitzpatrick

Nemtudomhányadik Díj ;D

Köszönöm szépen Vivi (L) Imádlak drágám (L);)

5 dolog rólam: /annyi ilyet írtam már hogy lassan tudjátok az egész életem történetét :D/

1.Egyik imádnivaló barátnőm most kezdett egy csudi jó történet írásába;)
2.Az első fanfic amit olvastam az Benina, Midnight Sun folytatása volt :)
3.Kedvenc évszakom a Tavasz...(L)
4.Sok bolond barátom van :P
5.Imádok enni xDxD


ezt se küldöm tovább senkinek se!!! Ugyan azt mondom mint az előzőekben...ha kell nyugodtan rakd ki ;)
puszi xoxo

UI:holnap friss ;D

Sokadik Díj ;D

Köszönöm szépen Rebii :)


5 dolog:
1.Energia ital függő vagyok :P
2.Nem láttam még a tengert :(
3.Nem hiszek a Mikulásba. :D
5.Kis koromban azt hittem a Jézuskára hogy egy kaktusz xDxD

Megint csak nem küldöm konkrétan senkinek...akinek még nincs ilyen az nyugodtam vigye ;)
puszi xoxo

37.fejezet--Erőszak

Itt vaaaan :) Hát kíváncsi vagyok mit gondoltok róla :/ nekem tetszik :D és remélem nektek is fog :P
Nincs komihatár amúgy....csak egy próba akart lenni =)
szóval jó olvasást !!!;)




/Edward szemszög/


Vidáman léptem be az ajtón. Ez a vadászat tisztára felspannolt. Em és Angelo most sakkoztak. Bírom Ang-t egy igazi jó ember, bár néha tud fárasztó is lenni. Bella szívdobogását nem hallottam a házba. Ez furcsa.

- Hol van Bella? - fordultam a fiúk felé. De Esme válaszolt helyettük.

- Sétálni ment. A könyvét is magával vitte úgyhogy biztos hogy belefeledkezett az olvasásba. - nyugtatott meg anyám. Válaszként csak bólintottam. Majd leültem testvéreimhez.

Már a nap is lement de Bella még nem volt itthon.

- Oké. Én megkeresem. - álltam fel.

Furcsa érzésem lett. Baljós előérzet lengett körbe. Bella illata tisztán érződött és a rétünk felé kanyarodott. Próbáltam megnyugtatni magam de nem ment. Azokban a percekben nem tudtam gondolkozni. A tisztáshoz érve senkit se láttam. Pedig az illat itt ért véget. A kétségbeesés lett úrrá lényemen. Elmémbe ezer féle gondolat cikázott. Bemesélni nem tudtam magamnak, hogy jól van mert nem így volt. Megakadt a szemem valamin.

- Bella könyve... - leheltem magam elé.

Lehetetlen dolog volt: a virágok kipusztultak körülötte és egy vékony repedés keletkezett a földbe, szerelmem illata itt volt a legerősebb. A megfagyott szívem összefacsarodott mikor észrevette a levelet a könyvön. Ami egyenesen nekem volt címezve. Remegő kezekkel bontottam ki majd a betűket olvasva felfogtam mondani valóját. A fájdalom elemi erővel sepert végig, gránit keménységű porcikámon és egy hatalmas üvöltés közepette a földre rogytam.

Miért? MIÉRT?...



/Bella szemszög/



Egy csattanás. És még egy. Az arcom ég a pofonoktól. Hol a fenébe vagyok?

- Ébresztő virág szálam! - mondta egy durva férfi hang.

Nem akartam kinyitni a szemem. Talán nem is tudtam volna. Egy nagyon rossz sejtésem volt azzal kapcsolatban hol vagyok.

- Azt mondtam ébresztő! - az arcom megint égni kezdett a pofontól amit kaptam.
Félve pillantottam fel. Ami elém tárult az... az valami le írhatatlan. Nem volt kétségem afelől hogy ez a pokol. Tyron és Priscilla állt előttem én pedig egy mocskos, rozsdás, vas izéhoz voltam kezeimnél fogva oda láncolva.

- Na végre! - jött a nem törődöm hang a vörös hajú nőtől.

- Mit akartok tőlem? - nyöszörögtem. Priscilla boszorkányosan felnevetett Tyron csak elmosolyodott.

- Baromira nincs hozzá közöd csillagom de azért elmondom. - kezdett bele a férfi - Tulajdonképpen semmit, csak szórakozunk egyet mielőtt leigázzuk a világot. - vigyorodott el ördögien.

- Az nem fog menni. - hirtelen lettem dühös és bátor. A vörös nem engedte hogy befejezzem, lehajolt hozzám majd mutató ujja éles körmét végig húzta arcomon, bele vágva a húsomba. Éreztem, hogy folyik a vérem.

- Ne becsülj alá minket! - suttogta fülembe ördögi hangján.

- Egy utolsó, alávaló... - a düh égette elmémet, elvéve józan eszemet. De valahogy még is magamnál voltam. Csak a testem volt kontrolálatlanul.

- Ne merd a szádra venni őt! - ordított rám Tyron.

- Nyugalom, édes! - simított végig csupasz mellkasán Priscilla. - Az angyalkánk most túl... hogy is mondjam? Dühös ránk. - kacagott - Csodálatos munkát végeztél. - markolt bele a fenekébe és kéjesen felnyögött.

A férfi megfogta a nő véres ujját és a szájába tette. A gyomrom felfordult ettől az erotikus nyáladzástól. Tyron fenekénél fogva magához rántotta feleségét. Majd eszméletlenül vad csókolózásba kezdett. Olyan volt mint egy nyílt szeretkezés.

- Hé, ne a vendégünk előtt! - szólt egy női hang.

- Cassandra! - fordultak felé.

- Tehát Bellácskánk megérkezett. - nevetett sátánian.

- Akkor ahogy megbeszéltük... - szólt oda neki Priscilla.

- Nyugalom, jó kezekbeben leszel nálam. - vigyorgott.

Majd a másik két vezető ki ment a teremből. Most vettem csak észre hogy Cassandra nem egyedül van. Egy hihetetlneül vad külsejű férfi jött mellette. Félelmetes volt.

- Bemutatom neked Max*-ot. - mosolygott nyájasan - Ma ő lesz segítségünkre. - jöttek egyre közelebb. Majd a fekete hajú nő kioldozta a láncokat. Aztán ennyit mondott.

- Tiéd a terep! - és ez után elért engem a pokol.

Max megragadta a hajam majd a falhoz vágott. Repültem vagy 10 métert az ezüst folyadék ismét kiserkent. A sírás határán voltam. De nem a fájdalomtól. A pánik, hisztériával keveredett. Max megint közelebb jött. Ruhámnál fogva felemelt a földről és a falnak nyomott. Nem néztem a szemébe. A terem másik oldalán Cassandra mosolygott önelégülten.

A férfi letépte rólam pólómat. Ne. Nem. Nem akarom. Száját erőszakosan nyomta az enyémhez. Tépte ajkaimat. Érzések nélkül. Kétségbeesetten próbáltam szabadulni vas markai közül, de még megszólalni se tudtam.Hatalmas keze bele markolt mellembe. Szája már a nyakamon volt és egy hatalmasat harapott belé.

- NE!!! KÉRLEK NE!!! - sikítottam, könyörögtem, de nem hagyta abba. Már zokogtam az érzésektől. Nem erőszakolhat meg, azt nem hagyom.

- Hmmm... - húzta végig száját a mellkasomon. - Ellenkezz csak, így még jobban beindulok! - Aztán a nadrágomat is letépte rólam. Ott álltam előtte fehérneműbe. És azt kívántam bárcsak meghalnék. Hogyan fogok ebből kikeveredni?

Érdes kezei belenyúltak bugyimba és irtózatosan gyorsan dolgozni kezdtek. Undorító volt. Egyáltalán nem élveztem. Ez már szinte fájt. Ha Edward lenne biztosan vonaglanék a kéjtől de így csak nyomorultul zokogtam és sikoltoztam. Már egy szál ruha nem volt rajtam mikor megint elhajított. Úgy bánt velem mint egy rongybabával.

Ezúttal nem húzott fel a földről elém térdelt majd lábamat szétfeszítette. Nyelve pedig lecsapott a legbecsesebb helyemre. Egyre jobban sikítottam. Már azt hittem belém hatol amikor elszakadt tőlem perverzül vigyorogva. Majd belekarmolt a bőrömbe, kulcscsontomtól a mellem közén át a szemérem dombomig. Felordítottam a fájdalomtól.

- Ennyi volt. Mehetünk. - mondta keményen Cassandra - Nem akarom hogy beszennyezd magad ezzel a jó... lénnyel. - fintorgott.

Szememet iszonyat erősen összeszorítottam. Nem akartam szembe nézni a valósággal. Egyedül a fájdalommal. Egyedül a megalázottságommal. A könnyeim úgy látszik megálíthatatlanok. Edward...Edward...Edward. Ez az egy név keringett fejembe.
A személy akire most nagyon szükségem lenne.


"Kifényesítheted cipőd, viselhetsz öltönyt,
Fésülheted a hajad, és lehetsz nagyon csinos,
Elrejtheted arcod egy mosoly mögött.
Csak egy dolgot nem titkolhatsz el:
Azt, amikor belül összeroppansz."
John Lennon

*kép oldalt :)

Kiváló Szerkesztő Díj (L)

Köszönöm szépen Szandi :) Nagyon aranyos vagy ˘.˘


7 dolog rólam: /próbálok olyat írni amit még nem tudtok/

1.Masni mániás vagyok. :)
2.Van egy 19 éves fiú tesóm. :P
3.Imádom a Tiszát. (L)
4.Utálom a narancssárgát. :/
5.Pénteken elütötte a macskámat az autó. :'(
6.Kedvenc tantárgyam az Irodalom és a Történelem :D
7.A Titanic c. filmen mindig sírok :'D

Akinek kell az vigye nyugodtan :) /ezt se küldöm tovább senkinek se./
puszi xoxo

36.fejezet-Papírlapok

Hali:) Sajnálom hogy tegnap nem volt friss :/ De most itt van és remélem tetszik :)
Ajánlom : Lindussnak, Melindának, barinak, Szepynek, Klajcsiiínak, Erzsébetnek és demonnak.:D Imádlak titeket (L) Ugyanis ők írtak csak az előzőhöz komit.Pontosan 7 ember ez azért egy kicsit szomorú:(
A kövi friss csak hétvégén jön hogy pontosan mikor azt még kiírom :) ja és 15 komi alatt NINCS friss!!!! Megakarom tudni hogy csak lusták vagytok-e vagy sem...
úgyhogy komizzatok ;)
jó olvasást;D




- Félek Edward! - mormoltam halkan és tettem félre az elkezdett rajzott. Valószínüleg ez is a kukába fog landolni.

- Nem kell félned Bella. Én megvédelek téged! - ígérte, majd csókot nyomott a homlokomra. Szerelmem előttem ült az ágyon én pedig a párnáknak támaszkodva próbáltam eleget tenni Alice kérésének miszerint tervezzem meg az esküvői ruhámat. De gondolataim mindig elterelődnek. Ráadásul ha belegondolok hogy még Edwardot is elveszíthetem a gyomrom és a szívem hangyányira ugrik össze.

- Még mindig nem sikerül? - mondta, miután már legalább a harmincadik rajzot gyűrtem össze és dobtam a szoba egyik sarkába.

- Nem tudok ráhangolódni. - motyogtam csalódottan. Ajj pedig tényleg szerettem volna egy gyönyörű esküvői ruhát.

- Minden rendben lesz Bella... - kezdett bele de a szavába vágtam.

- Te is tudod hogy semmi se lesz rendben.

- Nem hagyom hogy bajod essen kicsim! - nézett a szemembe.

- Ez a mi ügyünk. Nem engedem hogy harcoljatok! - mondtam elszántan.

- Ezt ezerszer megbeszéltük Bella. - tiltakozott.

- Oké. Hagyjuk inkább, most nincs kedvem veszekedni. - sóhajtottam.

- Nem félsz hogy meglátom a ruhát idő előtt? - kíváncsiskodott.

- Ez még csak a terve. És nem hiszek a babonákba. Szóval...nem! - válaszoltam - Azt hiszem ma nem jutok előrébb. - raktam el a ceruzát és a radírt. Majd Edwardot kézen fogva lementem a nappaliba. Em és Angelo valami hülye filmet néztek. A sok sikítozásból hororra következtettem.

- Mizujs hugi? - mondták egyszerre mire mindketten elkezdtek nevetni én meg megforgattam a szemem. Egyébként Ang még mindig várja a harcot és még mindig nem tudom hogy miért. De boldogan csillog a szeme ahányszor csak szóba hozom. Párszor már meg fordult a fejembe hogy ez nem is az igazi Angelo de a hülyeségei azt igazolják hogy ez nem igaz. Úgyhogy el kell fogadnom, hogy valamit titkol előlem.

- Valamit tennünk kell! - szólaltam meg. Megelégelve hogy bátyám nem foglalkozik igazán a dolog komolyságával.

- Nyugalom Bella! - nyugtatgatott.

- Nevetséges vagy! - vált dühössé a hangom.

- Én? Te aggodalmaskodsz folyton! - vágott vissza.

- Nem tudom ki örül ennek az egésznek... - mondtam ironikusan.

- Elég! - jött oda Alice is - Olyanok vagytok mint két boltkóros aki a fehér és a fekete csipke szépségén veszekednek! - ajha ez aztán az Alice féle hasonlat. De várjunk csak. Csipke...Hmm...Ez az...

- Egy zseni vagy! - ugrottam a nyakába.

- Igen. Tudom. De most miért is? - mosolygott.

- Majd meglátod. - száguldottam fel a szobánkba.

Villámgyorsan előkotortam a ceruzámat és rajzolni kezdtem. A fejembe már megszületett a tökéletes ruha. Meseszép volt. Egy kis ráncolás oda egy kis csipke ide és már kész is. Büszke voltam magamra. Szélsebesen száguldottam hugomhoz,hogy oda adjam a rajzot neki.

- Kész van! - nyomtam kezébe amikor oda értem hozzá. Izgatott mosoly terült szét ajkain, végre valami amit nem látott előre.

-Ez varázslatos, Bella. Tökéletesen fog állni rajtad. - ölelt meg - Neki is kezdek... - Jó volt Alicet ilyen kis energia bombaként látni.

Két erős kar fonódott a derekam köré. Majd hideg érintést éreztem a nyakamnál. Edward ajkai lágyan tapadtak bőrömre.

- El kell mennem vadászni. - mondta szomorúan. Megértem, én se szívesen vagyok távol tőle.

- Oké. - mormoltam ajkaiba - De siess vissza! - váltam el tőle.

- Ígérem. - nyomott egy apró csókot homlokomra. Majd egy csibészes mosoly után már ott sem volt. Nagyot sóhajtottam. Most unatkozni fogok nélküle.

Olvasok. - döntöttem el. Méghozzá a szabad ég alatt. Felkaptam a kedvenc könyvemet és a nappaliba mentem.

- Esme elmegyek egy picit sétálni majd jövök. - mondtam.

- Rendben kicsim. Ha nem érnél vissza szólok Edwardnak. - nyomott puszit arcomra.

Egy gyors köszönés után már kint is voltam. A rétünkre sétáltam. Most is biztos csodálatosan szép... Nem is tévedtem sokat. A százszorszépek mellett a levendula is virágzott. Ráadásul a nap is sütött. Végre. Vidáman heveredtem le a fűbe. Jól esett egy kicsit kiszakadni a gondokból. Óvatosan nyitottam ki a könyvet. Emily Bronte: Üvöltő szelek - a legjobb mű a világon - majd elkezdtem olvasni:


Sohasem vallottam neki szerelmet szavakkal, de ha a pillantások beszélni tudnak, a sült bolond is kitalálhatta, hogy fülig szerelmes vagyok. Végre megértett és viszonozta pillantásomat - minden pillantások legédesebbikével. Mit tettem azonban én? Szégyenkezve vallom be, hogy fagyosan magamba húzódtam, mint egy csiga. Minden pillantására hidegebb lettem, és beljebb húzódtam csigaházamba, úgyhogy szegény kis ártatlan maga sem tudta végül, nem káprázott-e a szeme, és mert képzelt tévedése zavarba ejtette, igyekezett anyját távozásra rábeszélni. Szeszélyes viselkedésemmel szívtelen kalandor hírébe keveredtem: én tudom csak milyen méltatlanul....


Hirtelen beborult az ég. Vagy mégse...hisz ha felnézek kristály tisztán látom a napot. De hát...
Körülöttem fekete füst terjengett. Hátborzongató volt. Egy méteres körbe pedig a növényzet elpusztult. Fullasztó höség árasztott el. Mintha délután három lenne a Halál völgyébe.Szúrást éreztem a tarkómon.

Majd magába szippantott a sötétség...

35. fejezet--Penge

Itt a kövi feji :D remélem nem kaptok hőgutát ebben a nagy melegben :P Megint függő vég xD Küldeném Barinak, Lindussnak, Szepynek, Klajcsiínak és minden kedves olvasómnak ;)
jó olvasást :)



- Vigyük fel a vendégszobába! - Carlisle orvosi énje azonnal előbújt. Emmett fel is kapta és óvatosan felvitte az emeletre. Mi többiek követtük őket.

- Mit jelent az hogy Priscilla*? - tért rögtön a lényegre szerelmem.

- Ő az egyik vezető Cassandra* és Tyronnnal* együtt. Ők felelősek minden halál esetért a világon. - a mondat utolsó részét dühösen szűrtem fogaim között. Bátyámra néztem arca megviselt volt még így is. Vajon mi a fene történhetett?

- Mi történt Angeloval? - muszáj volt elmosolyodnom. Szerelmem is ugyan arra gondolt mint én.

- Ezt mindjárt elmondja ő maga. - szólt közbe Carlise. Egy halk nyögést hallottunk. Angelo volt az.

- Bella... - lehelte.

- Itt vagyok. - fogtam meg a kezét.

- Sajnálom húgi. Előbb kellett volna... - kezdett magyarázkodásba de belé folytottam a szót.

- Cshhh... ne beszélj most! Majd ha meggyógyulsz mindent elmondasz. - ajánlottam.

- Rendben főnök! - mondta ünnepélyesen. Mire elnevette magát.

- Nem értem minek töröm magam ha már ilyen jól vagy! - játszottam a sértődöttet és felpattantam az ágyról.

- Ugyan már Bella. - kapott utánam és vissza rántott az ágyra - Tudod hogy milyen vagyok.

- Már hogyne tudnám. Hiányoztál! - na eddig tartott a sértődöttség.

- Te is nekem! - nevetett - Na és mikor lesz a nagy nap? - vigyorgott kajánul rám és Edwardra.

- Még nem tudjuk. - pirultam el.

- Mi van húgi meleged van? - ugratott.

- Hé! - méltatlankodtam mikor Em dörmögősen felnevetett és össze öklöztek bátyámmal.

- Látom barátra találtál. - mondtam gúnyosan.

- Jaj de udvariatlan vagyok. - Úgy látszik megjegyzésemet nem vette figyelembe - Angelo vagyok a mennyország egyik vezetője. - mutatkozott be.

- Gondolom minket már ismersz. - mosolygott Alice.

- Pontosan. - mosolygott vissza.

- Emmett, kölcsön tudnál adni egy pólót? Az enyémet össze véreztem. - mutatott magára.

- Persze tesó! - vigyorgott. Aztán egy pillanat alatt vissza is jött eggyel.

- Ez nem túl korai még? Az a seb elég nagy volt. - aggodalmaskodott fogadott apukám.

- Mennyi ideig voltam eszméletlen? - húzta össze szemöldökét.

- Fél óráig. - vágtam rá.

- Akkor nem. - Ang megint vidám lett, csak tudnám miért ilyen háború idején.
Majd felkászálódott az ágyról, levette a pólóját, a hasáról letörölte a maradék vért és felvette a kölcsön pólót.

- Azért ez elég közel volt. - vetettem oda mikor már a lépcsőn mentünk lefelé.

- Nekem mondod? Szinte láttam Istent. - röhögött a saját viccén.

- Ez nem vicces Angelo, meg is halhattál volna! - böktem mellkason majd helyet foglaltam Edward mellett.

- Nem azt mondtátok hogy az angyalok halhatatlanok? - kérdezte Alice.

- Csak annyira mint ti. - mondta - Minket csak a pokol tud megölni.

- Hogyan ?

- Egyszerűen de hatásosan. - kezdtem bele halkan - Kifejlesztettek egy pengét ami halálos számunkra. Vagyis ha át döfik vele a szívedet akkor meghalsz. - csuklott el a hangom. Edward aggodalmasan nézett rám.

- De ez fordítva is meg van. Nekünk is van egy ilyen pengénk. - aztán Angelo kezébe már ott is volt a kardja.

- Azta... - nyögött fel Em. - Neked is van ilyened Bella? - vigyorgott.

- Igen. - majd én is elő"varázsoltam".

- Miért nem gyógyult be a seb azonnal? És miért csak most szóltatok? Amikor annyira egyértelmű volt ez az egész. - záporoztak a kérdések belőlem.

- Nyugi van drágám! Kezdjük az elejénél. - vett egy mély levegőt - Tehát az elején azt hittem csak véletlen az egész. Tudod milyen optimista vagyok... De aztán az emberek csak jöttek és jöttek a munkától pedig ki se látszódtunk. Lilyt elküldtük Emmához, hogy lépjen kapcsolatba veled, mondván gyere és segíts a lelkeket átvinni. De Emma sehol se volt. Végül az egyik átjárónál találtunk rá. Holtan. - az állam a padlón koppant. Az nem lehet... - A gyilkosa csak pár pillanattal az előtt mehetett el mivel a szemünk láttára változott át a semmivé. Úgy döntöttem lejövök hozzád és esetleg segítek is megakadályozni pár gyilkolást. Floridából szóltam neked. Éppen egy kihalt utcán voltam. De arra nem gondoltam hogy Priscilla is ott lesz. Elmondtam neked az üzenetet majd csak a fájdalomra lettem figyelmes. A semmiből termett ott és belém szúrta kardját. Nem akart megölni csak szenvedést okozni. Még jó hogy gyorsan gyógyulok.

- Leoék tudják? - kérdeztem rá.

- Igen. Leonak szóltam gondolatban és azt tanácsolta jöjjek ide. Úgyhogy utolsó erőmmel ide jöttem. - fejezte be.

- Most mit csinálunk? - kérdeztem.

- Nem tudom. De remélem mihamarabb harcolunk. - dörzsölgette a tenyerét.

- Hogy mondhatsz ilyet? - ez bolond, hiszen az még több áldozatot követetelne.

- Az legyen az én dolgom Bella! - mondta boldogan.

Boldogan? Ez hülye vagy mi?...


*képek oldalt;)


Menny kardja:



Pokol kardja:

Dij :D (L)

Köszönöm szépen Rami :D


6 dolog:
Inkább kutya mint macska :P
Másfél hónapja rossza a gépem és a tesóm gépéről írogatok nektek xD
Régen szalvétákat gyűjtöttem :)
Új kedvencem a Vámpír naplók sorozat (L)
Szeptemberben kezdem gólya éveimet =)
Nem voltam még külföldön :/ De szeretnék :)

nagyon sokan megérdemelnék ezt a díjat úgy hogy akinek kell az vigye ;D

puszi xoxo

34.fejezet--Fekete város

Nagyon hiányoztatok srácok :) csak ennyi a hozzá fűzni valóm :P
ja ...és ne öljetek meg a végéért ;)
jó olvasását (L)



- Azt hittem már nem is szóltok. - róttam meg Angelot fejembe. De válasz nem érkezett rá.

- Ang itt vagy? - kérdeztem - Angelo?

- Bella mi az? Jól vagy? - nézett kétségbe esetten a szemembe Edward.

- I...igen. - dadogtam - Angelo üzent nekem. - Ang? Ang? szólogattam továbbra is fejembe bátyámat.

- Miii?

- Jó hallottad. - mondtam egy oktávval feljebb a kelleténél. Szerelmem furcsán nézett rám.

- Jól vagy? - vonta össze szemöldökét. Válaszul csak megráztam a fejem.

- Valami történt Edward. Valami rossz. - vallottam be.

- Ezt miből gondolod?

- Csak ennyit mondtak: "Bella, elkezdődött!" Azután se kép se hang. És eléggé későn közölték a tényt amit már eddig is tudtam. Ez nem normális. Az angyalok mindig pontosak és előre látóak. Ráadásul Leo nem hagyná idáig fajulni a dolgokat.

- Hogyan tudnánk velük kapcsolatba lépni? - kérdezte kíváncsian.

- Gondolatban folyton próbálom de nem válaszolnak. - csüggedtem el. De nem adhatom fel. A remény hal meg utoljára.

Hirtelen Alice csörtetett oda hozzánk. Izgatottan csillogó szemei most 10 centire kitágultak, és úgy nézett rám mint egy kölyök kutya.

- Mikor kezdjük el az esküvő szervezését? - kérdezte ártatlanul kislányos hangon.

- Ez nem a legalkalmasabb pillanat Alice. - ráztam meg fejem.

- De igen, pont ez a legalkalmasabb pillanat. Legalább eltereli a figyelmeteket erről az egészről. Mind hallottuk mit beszéltetek az előbb. - fejezte be.

- De...

- Semmi de. - nézett rám ellent mondást nem tűrően - Kérlek...!!! - és megint azzal a kőszíveket vajjá puhító mosolyával találtam szembe magam.

- Oké... - adtam be derekam de mielőtt elkezdett volna ugrándozni hozzá tettem. - De csak egy dolgot intézünk el ma.

- Rendben! - lelkesedett be - Induljunk! - fogott kézen. Segély kérően néztem Edwardra és egy pillanatra szemébe feltűnt az a boldogság amit akkor láttam mikor igent mondtam neki. Gyorsan elbúcsúztam szerelmemtől és már a kanári sárga Porshe-ba repesztettünk. Forks, majd Port Angeles felé.

- Akkor Bella mit választasz: Ruha, virágok, torta bár ez nem feltétlenül szükséges de... - Blablabla. Innen csak ennyit értettem.

Gondolataim más felé kalandoztak amikor beértünk Forksba. A város egész lakossága gyászolt. Szinte mindenki feketében volt és sírtak az utcán a padokon a kocsiban. Mint egy kísértet város vagy nem is tudom. Leírhatatlan érzés lengett körbe ahogy elhaladtunk a városi temető mellett. Az egész dugig volt emberekkel. A gyász, együttérzés, fájdalom és a szomorúság kavargott bennem. Egy pillanatra talán a szemem is könnybe lábadt.
De nekem nem így kéne éreznem a fenébe is.

Egy aprócska kéz lebegett szemem előtt.

- Halihó! Föld hívja Bellát!

- Bocsi, hol is tartottunk?-néztem rá bocsánat kérően.

- Mivel nem válaszoltál, hogy ma mit csináljunk ezért én döntöttem. Ruha lesz az első. Mivel még a dátumot nem tudjuk így a virágokat nem lehet megrendelni. - magyarázta.

-Oké. - bólintottam. Mikor körbe néztem már egy esküvői ruha szalon előtt voltunk.

Sietősen pattant ki barátnőm a kocsiból ezzel engem is fürgébb tempóra ösztönözve. Ha tíz boltot nem jártunk végig akkor egyet sem. De egyikbe se találtam meg amit kerestem. Vagy túl kihívó, vagy túl konzervatív, vagy ez, vagy az. Alice elkeseredetsége rám is rám ragadt. Azért én is szerettem volna hogy tökéletes legyen életem nagy napja.


- Alice, nem tudsz egy jó ruha tervezőt? - jutott hirtelen eszembe az ötlet.

- De igen. - vigyorodott el. Ezek szerint neki is tetszik az ötletem.

- És ki az? - lehet ismerem.

- Marie Alice Brandon Cullen... személyesen. -hajolt meg színpadiasan. Majd egy boldog mosollyal az arcomon a nyakába ugrottam. Nem tudom mi ütött belém de most boldog voltam és igaza volt húgomnak egy picit elfelejtettem a gondjaimat.

- Tényleg megcsinálnád nekem? - kérdeztem még mindig meghatottan.

- Hát persze. Csak gondold ki milyen legyen aztán egyeztetünk és már kész is van. - kacsintott.

Az idő már késő délután felé járt ezért haza indultunk. Hiányzott Edward. Nagyon is. De a harc nem hiányzott. Most boldogságot akartam szeretetet és békességet. Hamar haza értünk de furcsa volt a ház légköre olyan nyomasztó és fullasztó, teli gondokkal. Mind együtt voltak. Valaki tévézett valaki olvasott vagy mint Edward is ült és gondolkozott.

Az ajtó csapódására észre vettek minket. Szerelmem boldog mosollyal fogadott engem aztán odaszaladt hozzám.

De mielőtt ajkai találkoztak volna az enyémekkel különös dolog történt. A vakító fény elárasztotta a szobát.Edward védelmezően karolt át. Azután egy tompa puffanás olyan mikor valaki elesik. Nem sokat tévedtem. Szememet kinyitva egy férfit pillantottam meg aki arccal a padlón fekszik. Azonnal oda rohantam hozzá. Ismerős volt, nagyon is.

Félelmem be is igazolódott amikor megfordítva a testet Angelo elgyötört arca villant fel. Az egész teste rázkódott. Szemei fájdalomtól csillogtak.

- Angelo. - leheltem szörnyülködve mivel borzasztó dolgot fedeztem fel. Bátyám hasánál egy ronda seb éktelenkedett amiből patakzott az ezüst vér.

- Mi történt veled? - kérdeztem nagyon halkan és nagyon rémülten.

- Priscilla... - csak ennyit mondott majd vakítóan zöld szemei lecsukódtak...

Hali :D

Tádám .... és megjöttem :) Holnap hozok Frisst nektek ;)
Remélem nem rosszalkodtatok :D
nagyon hiányoztatok ez alatt az egy hét alatt (L)
Am...a tábor marha jó volt :P rengeteg élménnyel gazdagodtam :$
naszóval hoonap gyertek majd ;D
puszi xoxo

33.fejezet--Halál szaga

Itt van a Friss! :) Van egy rossz hírem :/ jövő héten nem leszek :S mivel táborba megyek :D Most kérdezem ...nem lesz valaki jövő héten Kislődön a Kaland parkba? ^^
mert oda megyek :P Na szóval hétfőn utazok és nem hiszem hogy vasárnapig meg tudom a frisset csinálni :( A kövi valószínűleg Július 12. vagy 13. -án jön!!!
Legyetek jók :D És komizzatok ;) Jó olvasást =)




Megkövülve álltam ott. Gondolataimba merülve. Miért nem lépnek már közbe?

- Bella? - legyezett szemem előtt Edward, ő még csak most ért ide. Úgy látszik ha emberi tempóba kell futnia már nem olyan gyors.

- Mi a baj? - aggodalmaskodott - Jól vagy? És mi ez a fura szag? - ráncolta az orrát. Hirtelen ébredtem fel döbbenetemből.

- A halál szaga. - suttogtam.

- Mi van? - nevetett kétségbe esetten - Ez nem vicc volt ugye?

- Itt van, Edward! - suttogtam még mindig, ugyan is hangosabb beszédre nem voltam képes. De megkérdezni már nem tudta mire értettem mivel Carlise jött hozzánk.

- Srácok végeztem! Akár h... - arcom láttán torkára forrt a szó.

- Valami baj van Bella? - kérdezte.

- Nincs semmi. - erőltettem egy mű mosolyt. - Menjünk! - fogtam meg Edward kezét.

A kocsi út csendben telt. De ahelyett hogy haza indultunk volna leparkoltunk a szupermarket előtt. Kérdőn néztem szerelmemre.

- Esme telefonált Carlislenak, hogy ugorjunk be a boltba haza felé pár dologért. - Aha. Mióta kell a vámpíroknak emberi kaja? - Az árva házban lesz. - tette hozzá arc kifejezésem láttán.

Bent csupa (ember számára) finomságot vettünk. A gyerekek biztos örülni fognak. Már az ajtó felé igyekeztünk amikor kintről hirtelen fék csikorgás és dudálás hallatszott. Kiérve borzalmas látvány fogadott minket. Egy fekete kocsi, villany oszlopra kenődve. Benne egy aranyos kis család pár hónapos kisbabával, eszméletlenül. Az említett járműbe pedig még 3 autó bele ütközve.

Tömeg baleset Forksban. Egyszerűen hihetetlen. Mi a frászt képzelnek ezek magukról?

Benzin szagot éreztem. Carlise orvos lévén már indult is. Váratlanul robbant fel az egész rakás kocsi. A bent lévők azonnal szörnyet haltak. A lángok mögül egy újabb ismerős arc bukkant fel. Elégedett vigyora hatalmas dühbe gurított. Azután holló fekete haját hátra dobva elnyelte a halál füstje.

- Induljunk! - mondtam keményen. A fiúk furcsán néztek rám de nem tiltakoztak.

Idegesen rángott a lábam a kocsiba. Míg nem Edward rásimította tenyerét és cirógatni kezdte combomat. Ez most hihetetlenül jól esett. Kormány mögül, levéve szemét az útról rám pillantott. Kérdő tekintete nem hagyott menekülési utat. El kell neki mondanom. De nem csak neki. Azt hiszem itt az ideje hogy az egész család megtudja mi is vár rám.

A ház előtt Esme volt, ahogy meglátta Carlislet azonnal a nyakába ugrott és egy lágy csókot nyomott szájára. Edward visszahúzott és a szemembe nézett.

- Mi volt az a kórházba Bella? - mormolta halkan.

- Bent mindent elmondok. - ígértem és kézen fogva beléptünk a villába. Carlise éppen a többieknek mesélt a balesetről és a robbanásról a kórházba, amit tudok hogy nem robbanás volt.

- Valamit el kell mondanom nektek. - hadartam gyorsan, ezzel megszakítva apám monológját. Edward mögém lépett és átkarolt egyfajta bíztatásként.

- Mi titkolsz Bella? - ráncolta homlokát Jazz.

- Nem mondtam el mindent amikor vissza jöttünk Edwarddal. - hajtottam le fejem. Várakozó csend volt az egész szobába én meg belekezdtem.

- Csak úgy engedtek el ha vissza megyek majd nekik segíteni.

- Segíteni? Mibe? - kérdezte Rosalie.

- Egy esetleges háborúba.

- Úgy érted háború a menny és a pokol között? - értetlenkedett Em. Vonakodva bólintottam.

- Néha csak úgy a pokolnak eszébe jut és ránk támad minden előjel nélkül. Ilyenkor kisebb szabású a harc de most nem az lesz.

- Ezt miből gondolod? És miért nem említetted eddig? - kiváncsiskodott Carlise.

- Azért nem mert nem volt biztos...

- Most már biztos vagy benne? - kérdezte halkan Alice szegény elég rosszul érezheti magát hogy semmit se lát a dolgokból.

- Igen. Az. És tudjátok vannak ennek előjelei. 200 éve is ugyan ez történt.

- Mi féle előjelek?

Oda sétáltam a távirányítóhoz és bekapcsoltam a TV-t. Végig pörgettem a csatornákon pár másodpercet elidőzve rajtuk, szörnyűségesebbnél szörnyűségesebb dolgokkal volt tele az egész.

- Említettem a vezetőket, hogy három van mind a két oldalon. - bólintottak.

- A pokol vezetői mások mint a milyeink. Ők nem szokták másra bízni a piszkos munkát. Szeretik elintézni, megölni akit meg kell, megbüntetni akit meg kell. Ezért nincs is nagyon sok feladatuk az ottani úgy mond angyaloknak*. Ők hárman intéznek mindent.

- Őket láttad a kórházba. - esett le Edwardnak.

- Csak az egyiküket a másikat pedig a balesetnél a bolt előtt.

- Mit értesz azon hogy "angyal"? - mutatott idéző jelet a levegőbe Alice.

- Hát nekik is van szárnyuk csak fekete és a megjelenésük... hogy is mondjam kicsit...vad.

- Mint a szado-mazo? - ajj megint témánál vagyunk de most Em nem is mondott olyan marhaságot.

- Emmett! - szólt rá Rose.

- Tulajdonképpen igen. - mondtam.

- Most mit tegyünk Bella? - kérdezte Carlise.

- Ti semmit! Csak én! - nem engedem hogy akár csak az egyikőjüknek is baja essen.

- Egyedül nem mehetsz! - mondta keményebben szerelmem.

- Ezt ne most beszéljük meg. Valahogy kapcsolatba kell lépnem Leóékkal és meg kell tudnom mi folyik itt.

- Gyere! - húzott fel a szobánkba.

Én pedig kétségbe esetten koncentráltam a ...

- Bella, elkezdődött!!!-szólt Angelo hangja a fejemben.
Na végre!!!



*Őket valahogy úgy képzelem mint ahogy Miley Cyrus van a Can't be tamed c. klipjébe.

Eclipse élmény beszámoló :D

Nem is tudom hol kezdjem. Erre nincsenek szavak de komolyan. Minden elfogultság nélkül. Szóval én tegnap voltam és még most is vigyorgok meg izgatott vagyok(valószínű ez még 2 hétig ilyen lesz). Kellemes csalódás volt az egész.
David Slade hihetetlen nagyot alkotott. Le a kalappal előtte. Nem sikerült még egyik Twilight film se ilyen jóra. Ez a legjobb a három közül. Furcs mert én könyvbe ezt szeretem a legkevésbé mégis a vásznon ez a legjobb. Fantasztikusan volt megcsinálva.
Tisztára olyan volt mint a könyv (egy két kivétellel). Hogy miket hiányoltam és miket nem arről majd később :)
Kicsit féltem hogy a spot-okkal mindent lelőnek majd de nem történt ez és ennek is nagyon örültem.
Kedvenc jelenetem: amikor Jazz a többieket harcolni tanítja az valami k***a jó lett.
Meg térmészetesen a hálószoba jelenet is nagyon ott volt. Ennél például azt hittem majd finomkodni fognak de nem tették. Pont olyan volt amilyennek lennie kellett.

Jelenet elemzés:
A vámpír ölés(hogy olyan mintha széttörne) nagyon jó ötlet volt. És látványos.
Sátras jelenet baromi jó volt. Tetszett ahogy J és E csipkelődtek egymással. Ahogy Bella fázott és Jake oda ment hozzá. Egyébként eddig nem voltam valami Jake fan de most nagyon szimpatikus lett a szememben. De azért még mindig Team Edward.;) Azt amikor J rájön hogy össze háazsodnak. benne volt az "10 legjobb éjszaka" amit megint csak azt hittem hogy kihagynak.
Diplomaosztó, sárga talár nem tetszett de már a könyvbe se úgyhogy nagyon nem foglalkoztam vele. Tök jó hogy Carlisle és Esme is ott volt. Jessica beszéde pedig nagyon szép. Tökéletes az egész.
Felvilágosítás,Billy Burke és Kristen fantasztikusan játszanak együtt. Annyira szuperül megcsinálták. Azon nevettem ahogy B mondja "Apa szűz vagyok oké?"xD ezt olyan viccesen( jó értelemben) mondta.
J&B csókja intenzívebb volt mint E&B csókja de itt tök érzelem mentes volt nekem. Baszki szerintem ezek tényleg eggyütt vannak mármint Kristen és Rob mivel az ő csókjaiknál ( semmi elfogultság nélkül) Éreztem a gyengédséget a szerelmet az odaadást. Hitelesek voltak, na vajon miért? :D
E&B Szóval aranyos egymás mellett és minden tetszett tőlük.
A Bella és Reneé jelenet nagyon aranyos volt. És az a takaró nem volt a könyvbe ha jól emlékszem. De nem baj.
Jacob sérülése. Istenem annyira szívszorító volt. Viszont itt volt egy kis baki( ha annak vesszük)Ha egy farkas vissza változik akkor mesztelen de J nem volt az: Jó tudom hogy ez egy korhatáros film meg minden, de akkor is. Amúgy ez így jobb volt. Vissza térve, a vége felé amikor mondják hogy " Carlise újra eltöri a csontjait"Az valami hátborzongató lett. Azok a sikolyok. Aztán Gil(Billy) könnyes szeme. Hihetetlen jó volt.
Lánykéres annyira cuki volt. Jaj nekem is kell egy Edward. Olyan romantikus volt az egész hogy az valami hihetetlen. Ebből látszik hogy ma már melyik fiú viselkedne így egy lánnyal? Semelyik -.-". Hogy örült már E hogy végre B igent mondott.
Harc, rendeben volt sőt királyul megoldották.

Amit hiányoltam:nem sok mindent de azért megemlítek párat.
Edward nagyon hamar elenegedte Bellát Jacobhoz ez fura volt. Aztán tudom apróság de a végének úgy kellett volna véget érnie hogy J elmegy.
De ezek csak nagyon apróságok úgyhogy szemet hunyok felettük ;)

Nem sokan tudják hogy imádom Carlislet és Japert és végre szerepeltek is a filmbe főleg Jazz .Jaj anniyra jó volt.
Emmett végre viccelődött ez is tetszett (" Rágózni és sétálni akartál egyserre Bella?"xDxD)
Rosalie végre tényleg a világ legszebbje volt. Nagyon eltalálták ezt a parókát. Jazzé is tetszett meg Belláé is rendben volt.
Ja...és Jazz meg Alce hihetetlen aranyosak (L)Imádom őket.
Az új viktóriával semmi bajom Bryce ügyes volt. De akkor is Rachel lesz az igazi :)
Sethet imádtam. Baromi aranyos volt mindenhol. Aztán Leah hát az Leah xD
Visszaemlékezések pazarul voltak megcsinálva. Mindegyik. Mondjuk nekem Jasperé tetszett a legjobban olyan volt mint egy western film.
Színészi játékról nem fecsegek, jó mint mindig. Senkivel nem volt bajom. Ennyi.

Zene:van pár kedvenc:D
Metric — All Yours, ez ment a végén, két napja ezt halgatom.:)
UNKLE — With You in My Head (featuring The Black Angel - ez a harcolósnál volt.Áhhh...
Muse — Neutron Star Collision (Love Is Forever) - bulinál:D
The Bravery — Ours-ezt nem tudom xD De az Ost-ról ez is kedvenc:)
The Black Keys — Chop and Change - ezt imádom ;)

Mindjárt befogom srácok ne izguljatok xD

A közönség nem volt rossz azt hittem hegy rosszabb lesz. DE behoztak a filmre egy kb. 3 hónapos kisbabát. :O kajakra annyi volt. Aztán a mozi egyik alakalmazottja ki akarta vitetni de az anyja nem vitte ki. És nézte a filmet. De amikor elkezdtett tök hangosan gügyögni azt hittem lecsapom.( nem vagyok anti babás xD de most akkor is :/)
mellettem viszont egy szerelmes pár ült és ahol B igen mond E-nek ott loptak egy csókot egymástól. Olyan édesek voltak. Látszott rajtuk hogy szeretik egymást.

Tuti megyek még egypárszor rá. Már csak azért is mert a mozi Eclipse menü, pohár szálítmánya nem jött meg xD Komolyan.És nekem kell egy olyan pohár :D

Oké. Végeztem ennyi. Aki még nem látta az sürgősen tegye meg;) Lenne mit még mesélnem de nem beszélek tovább xD.

puszi xoxo