4.novella

Véres Karácsony


A szemeim kipattantak és hihetetlenül gyorsan másztam ki az ágyból. Ma van karácsony napja és, ha sejtéseim nem csalnak, akkor Brian készül valamire. Az elmúlt egy hétben olyan rejtélyes viselkedett, meg alig volt itthon, és emiatt csak ritkán láthattam. Beszáguldottam a fürdőbe, majd valami emberi küldőt varázsoltam magamnak. Nem kell szó szerint venni, mert ilyen kis apróságoknál nem használom az erőmet. Ja azt elfelejtettem mondani, hogy boszorkány vagyok, aki az emberek között él és iskolába jár. De sajnos már csak egy évet maradhatok itt, mivel anyával megbeszéltük, hogy érettségi után vissza kell mennem Magicland-re. Ugye milyen hülye neve van a világunknak? Na mindegy, ez van ezt kell szeretni. Sajnos anyuék nem tudnak ma eljönni, mert valami fontos dolguk van. Megszoktam már, hogy ilyenkor sose érnek rá. De legalább Isadoráék itt lesznek. Isa apa testvére, aki a férjével és két gyermekével együtt elhagyta a világunkat. Besokalltak a folytonos harcok miatt, és nagyapával is elég csúnyán összevesztek.
Visszabattyogtam a szobámba, majd a pálcámat a bokámon lévő tartóba csúsztattam, és lementem a földszintre. Utam először a konyhába vezetett, ahonnan isteni illatok szállingóztak ki.
-Jó reggelt.- mosolygott rám kedvesen kedvenc nagynéném, miközben letette Sandy elé a nagy tányér palacsintát.
-Nektek is.- motyogtam, majd leültem unoka húgommal szembe.- Te azt mind meg akarod enni?- vontam fel a szemöldököm.
-Ez kérdés akart lenni?- kérdezte kissé pöszén.
Felsóhajtottam, majd vigyorogva megráztam a fejem. Öt éves és sokkal többet eszik, mint én. Jó igaz, fejlődő szervezet meg minden, de hogyan fér el ennyi kaja abban a pici testben.
-Te mit kérsz? A szokásosat?
-Aha.- bólintottam, majd elvettem a gyümölcsök közül egy banánt és pucolni kezdtem.- Isa...- kezdtem tétován.
-Igen?- nézett rám kíváncsian.
Vettem egy nagy levegőt, majd feltettem azt a kérdést ami már egy fúrja az oldalamat.
-Nem tudod, hogy Brian mire készül?
Először meglepett képet vágott, majd halkan felnevetett.
-Hát ma van a két éves évfordulótok, szóval biztos, hogy valami egyedi ajándékot ad.
-Lehet, hogy megkéri a kezed.- mondta Tom miközben bejött a helységbe.
Mögötte jött Max, akinek kissé kómás volt a feje.
-Az már egy hónapja megtörtént.- dünnyögtem az orrom alatt.
-Akkor, majd este megtudod. Nem kell idegeskedned, hiszen mindennél jobban szeret téged.- mormolta Isa, miután a kezembe nyomta a turmixomat.
-Köszönöm, és rendben, megpróbálok megnyugodni.- fújtam ki a levegőt, majd nekiálltam a reggelim elpusztításának.
A nap többi részét díszítéssel töltöttük. Mindenki nagyon élvezte és tényleg jó élmény volt, de egy számomra nagyon fontos személy hiányzott. Egy idő után kezdett gyanússá válni, hogy még nem ébredt fel, szóval fogtam magam és felmentem a szobájába. Tegnap délután hat órakor lelépett itthonról és én azóta sem láttam, mivel este nyolckor bedőltem az ágyba és rögtön elnyomott az álom. Brian úgy létszik elég későn feküdt le aludni, mert már fél hat is elmúlt. Lassan kinyitottam az ajtót, és egyenesen az ágyához mentem. A takaró a nyakáig fel volt húzva, ajkai kissé elnyíltak és az arca annyira kisfiús volt. Óvatosan leültem mellé és csillogó szemekkel figyeltem Őt. Meg sem érdemlem igazából. Olyan tökéletes, Ő a trón örökös, én pedig csak egy átlagos boszorkány vagyok a sok közül. Nem hiszem, hogy a szülei beleegyeznek a frigyünkbe. Kedvelnek ez tény, de nem vagyok nemesi származású.
-Min gondolkodsz?- hallottam meg szerelmem kíváncsi hangját.
-Azon, hogy a három hercegnő közül kit kell majd elvenned feleségül.- néztem mélyen a szemébe.
Magiclan négy részre van felosztva. Van a Déli-királyság, az Északi, a Keleti és a Nyugati. A Déli-királyságot Robert Balston uralkodik, aki nem más, mint Brian apja. A többi királynak nem tud a nevét, de abban biztos vagyok, hogy lányok a trónörökösök. Hirtelen felült, megsimította az arcomat, majd beszélni kezdett.
-Nem érdekel, hogy mit mondanak apáék. Mi ketten össze fogunk házasodni, ha törik, ha szakad. Szeretlek Lisy, és ez ellen nem tehet senki semmit.- morogta, majd már megcsókolt volna, de én hátrébb húzódtam.
-Mit titkolsz előlem?- vontam össze a szemöldököm.
-Majd megtudod.- vigyorodott el pimaszul, majd ajkait rátapasztotta az enyémekre.
Egy ideig viszonoztam a csókját, majd eltoltam magamtól és ráparancsoltam, hogy öltözzön föl. Ezután pedig vissza mentem a többiekhez a nappaliba.
-Na, átadjuk az ajándékokat?- kérdezte izgatottan Sandy.
-Kérlek anyu.- nézett boci szemekkel Isára Max.
-Rendben.- sóhajtott fel.- Menjetek ott van minden a fa alatt.
A srácok oda mentek, majd izgatottan bontogatni kezdték a nagyobbnál nagyobb dobozokat. Én és Brian már megkaptuk az ajándékunkat, ami egy kétszemélyes wellness hétvége volt a vidéki gyógyfürdőben. Az a három nap felejthetetlen volt.
-A síbérélt meg van még?- szólaltam meg hirtelen.
-Persze.- mosolyodott el Tom.
A következő pillanatban Mr. Mindent Eltitkolok A Menyasszonyom Elől is megérkezett. Megfogta a kezemet, majd felhúzott magához és egy nyakláncot akasztott a nyakamba. A medál egy félhold alakú kék kő volt, ami nagyon emlékeztetett az egyik könyvben látott nyakékre.
-Az egyik leghatalmasabb boszorkányé volt, Scarletté. Állítólag ebben a kis kőben van minden hatalma.- suttogta.
-Köszönöm.- leheltem, majd egy lágy csókot leheltem puha ajkaira.
-És csak a varázs világban működik.- tette hozzá Isa.
Brian már majdnem mondott valamit, mikor egy igen erős hideg fuvallat futott végig a szobán. A kandallóban a tűz elaludt és az áram is elment. A testemet kellemetlen borzongás járta át, mert éreztem, hogy a gonosz a közelben van. Pontosan egy másodperccel később kivágódott a bejárati ajtó és négy fejvadász jött be rajta. Hihetetlenül gyorsan húztam ki a pálcát a tartójából, majd elszánt arccal meredtem a feketébe öltözött varázslókra.
-Elisabeth gyere velünk, és akkor nem esik bántódása senkinek.- mormolta az egyik, akinek nagyon ismerős volt a hangja.
-Amikor jelet adok, meneküljetek el a gyerekekkel együtt.- suttogta Isa olyan halkan, hogy csak mi hallottuk.
-De...- kezdtem volna, viszont Ő félbeszakított.
-Semmi de! Túl erősek, és ti még nem vagytok rendesen kiképezve. Amint kellő távolságba értek, nyiss meg egy átjárót és menjetek a palotába, ott biztonságba lesztek.- morogta.
Brian lassan felemelte Maxet, én pedig Sandy-t. Az egyik vadász szeme megvillant, és már támadt volna, de Tom gyorsabb volt.
-Most, menjetek!- ordította Isa.
A pálcámmal az ablak felé suhintottam, ami darabokra tört. Először én ugrottam ki arjta, utánam pedig Brian jött, majd rohanni kezdtünk. Alig tettünk meg tíz métert, mikor egy velőt rázó sikítás jött a házból.
-Isa.- suttogtam kétségbeesetten, és már vissza akartam futni, de Brian máshogy gondolta ezt dolgot.
-Gyere Lisy, minél messzebb kell mennünk.- mondta, majd elkezdett maga után húzni.
Már legalább tizenöt perce futottunk, mikor úgy gondoltuk, hogy elég nagy távolságra vagyunk a háztól. Még mielőtt bármit mondhattam volna, hatalmas robbanás rázta meg a földet, bennem pedig az ütő is megállt.
Sandy keserves zokogásba kezdett, mert rájött, hogy mi is történt igazából. Szorosan magamhoz húztam, és nyugtatólag simogatni kezdtem a hátát. Max is hozzá bújt, és megpróbálta visszatartani a sírást, de nem sok sikerrel.
-Most mihez kezdünk?- kérdezte Brian, miközben szorosan magához húzott.
-Fogalmam sincs.- hazudtam könnyedén.
Az igazság az volt, hogy jól tudtam. Addig nem nyugszok, amíg meg nem bosszulom Isadora és Thomas halálát.