Ízelítőő:D..mert nem is vagyok olyan gonosz:)

Vagy mégis...:D
Szerintem ez most elég gonosz húzás lesz tőlem*ördögi kacaj*
Ugyanis csak egyetlen mondatot kaptok ízelítőnek:P


Rányomtam számat az övére és bátortalanul de annál szerelmesebben csókolni kezdtem...



Lécci ne öljetek meg *boci szemek**.*:D

puszi xo

14.fejezet--Könnycseppek

Öhhhh...most próbáltam a hibáimra oda figyelni:/Remélem siekrült is:)Ezt a fejit minden kedves olvasómnak küldeném!!Imádlak titeket(L)*.*
Jó olvasást=)



- Hallottam mit beszéltetek a húgommal. - szólalt meg ridegen.Mit tettem már megint hogy ilyen hangnemet kapok?
- Te hallgatóztál?? - kérdeztem vissza - Ez nem szép dolog. - feleltem.
- Ha szép dolog ha nem ez van. - huuuu de bunkó lett most - és csak szeretnék mondani valamit neked. - na erre kíváncsi vagyok.
- Hallgatlak! - néztem rá félve.
- Bella hazugság az amit Alice mondott. - annyira komolyan mondta hogy ezt nem lehetett megcáfolni.


- Tudtam... - mondtam egy kicsit hangosabban és felpattantam a kanapéról.
- Csak tájékoztatlak hogy mihez tartsd magad - felelte fagyosan.Mintha egy tört szúrtak volna a szívembe.Ami már amúgy is repedt volt de most darabokra szakadt.A szemem már szúrt de tudtam hogy nem szabad sírnom és ehhez tartottam magam megpróbáltam erős maradni.Eddig meg se mozdultam csak bambán álltam Edwarddal szemben.

- Edward fejezd ezt be! - kiabált Alice.Mi ő is itt van?Végre megtudtam moccanni és amikor körül néztem ott volt Esme,Jasper,Emmett és Rose is rajtunk kívül.
- Fogd be Alice vagy nem állok jót magamért! - sziszegte neki.
- Hagyjátok abba felfogtam hogy mi van.Akkor én most megyek is - és el indultam kifelé mivel éreztem hogy a sírás már fojtogatja a torkomat.
- Bella - szólt utánam Alice majd elém sietett - Ne higgy neki - mondta.
- Köszi a fáradozást de Edward azt hiszem elég jól tudtomra adta hogy nem úgyhogy... - Bakker mindjárt sírni fogok.


- Hazudtam én neked valaha is Bells?Tudnék neked hazudni valaha is? - kérdezte.Tényleg nem hazudott még.Igaz a vámpírságát nem mondta el de én se az angyalságomat úgy hogy az nem számít.
Megráztam a fejem.Egyrészt mert válaszolni nem tudtam a torkomba lévő csomótól másrészt hátha attól egy kicsit kitisztul de nem sokat segített.Már csak Alice és én voltunk a nappaliba.

- Akkor? - kérdezte.
- Ha..ha igaz lenne ...a...amit mondtál a...akkor ezt mér tőled tudom és mért nem ő..ő mondta el? - dadogtam.
- Mert fél! - válaszolta olyan arccal mintha ez egyértelmű lenne.
- Mitől? - kérdeztem hiszen halhatatlan vagyok.Bár ezt ő nem tudja de akkor is.
- Azt nem mondhatom el - mondta - de szeret hidd el.
Nem válaszoltam.


- Bella hallgass a szívedre kérlek - győzködött.
- Oké.Elhiszem neked. - de ekkor Edward jött be a konyhából.
- Te még mindig itt vagy? - Ez a hangnem megijesztett.
- Vagy mégse. - suttogtam az előbbi válaszomat megcáfolva.A szememben csak gyűltek a könnyek.

- Bella! - szólt Alice - Ne higgy neki! - mondta.
- Ebbe te ne avatkozz bele ez az én dolgom - ordított rá.
- De bele avatkozok és nem tudom mért vagy ekkora marha hogy ilyeneket mondasz neki -mutatott rám.
- Semmi közöd hozzá! - Edward már szinte kiabált a húgával.
- De van!Én is a család tagja vagyok és érdekel a boldogságod. - már Alice is kiabált.Én közbe átgondoltam mindent ami az bizonyítja hogy Edward szeret.Az előbb pedig tényleg hittem Alicenek a szívem hitt neki.Még mindig semmibe se vagyok biztos de ha most kisétálok a Cullen házból és annyiba hagyom a dolgot lehet hogy mindent elveszítek.Ki kell próbálnom valamit...


- Edward én szeretlek téged teljes szívemből - ejtettem ki számon a szavakat olyan lágyan amilyen lágyan csak tudtam.Hirtelen megfagyott a levegő.Edward aki eddig testvérével vitázott most rám nézett gyöngéd tekintettel.De sajnos utána megint érzelem mentes lett a szeme.Ez az most már egészen biztos hogy szeret hiszen abban a pár pillanatban láttam a szemébe.


- Én viszont nem szeretlek - mondta kimértem.Igaz tudtam hogy hazudik de mégis rettenetesen fájt.
- Mért harcolsz a boldogságod ellen? - tettem fel a legalapvetőbb kérdést.
- Én boldog vagyok - mondta grimaszolva.
- Látom - feleltem gúnyosan.

- Bella én nem kérek a szeretetedből oké? - vágta rá durván.
Igen Ed szeret de mit ér a szerelem ha valaki nem kér belőle?Éreztem a bizsergést az arcomon.Az első könnycsepp az első csalódás az első szerelem és hat aranybarna döbbent szem pár.


- A..A..szemed - mondta Alice remegő hangon.A szemem most valószínüleg ezüstös fényben ragyog arcomon pedig két ezüst csík folyik le.
- Ez hogy lehet? - kérdezte Emmett - Hiszen a könnycsepped olyan... - hirtelen közbe vágtam.



- Volt már olyan titkotok amit soha senkinek nem mondhattok el? - kérdeztem szomorúan és mind a hatan lesütötték a szemüket.
- Hát nekem is van egy - mondtam majd kiviharoztam a házból egyenesen a rétem felé tartva..

Ízelítőőő:D..hogy kibírjátok holnapig;)

- Bella! - szólt Alice - Ne higgy neki!!!
- Ebbe te ne avatkozz bele ez az én dolgom!! - ordított rá.
- De bele avatkozok!És azért mert nem értem mért vagy ekkora marha,hogy ilyeneket mondasz neki! - mutatott rám.



Remélem izgultok most egy picit,hogy mi lesz fő hőseinkkel:D
Holnap kövi;)

13.fejezet--Összezavarodva

- Bella... - kezdett volna bele. ha Alice be nem ront a szobába és ki nem ráncigál onnét azzal a címszóval ,hogy Bella most nem ér rá bátyókám.Pedig nagyon kíváncsi voltam mit akar mondani.

- Alice ezt most miért kellett? - méltatlankodtam.
- Egyszer még megköszönöd nekem - mondta.
- Miért köszönném meg azt hogy kirángatsz Edward szobájából amikor valami fontosat szeretne közölni velem - feleltem szemrehányóan.


- Most látt.... - itt elharapta a mondatot..ÓÓÓ hogy egy látomást látott!
- Láttad... - folytattam.
- Öhhhh...láttam egy rucit a gardróbomba ami tuti jól állna neked. - Aha persze..
- Oké.. - mondtam grimaszolva.Azzal behúzott a szobájába leültetett az ágyra és szembe ült velem.
- Hol van az a ruha? - húztam fel szemöldökömet.
- Nincs semmi féle ruha - vágta rá.
- Akkor?

- Nem akartam ,hogy Ed meghalja - mintha most nem hallaná - ezért nem odakint mondtam és azért "szereztelek" vissza mert nem akarom hogy az a lökött tesóm valami hülyeséget csináljon - fejezte be.
- Miféle hülyeségre gondolsz? - kiváncsiskodtam - mondjuk azt mondja hogy szeret -gondolkoztam el - igazad van az tényleg nagy hülyeség lenne - ez egy ironikus megjegyzés volt.
- Nem,pont az ellenkezője - válaszolta.
- De hisz ez csak igaz lenne - feleltem szomorúan.
- Ezt meg miből gondolod?
- Hiszen ő mondta,hogy milyen szerelmes meg boldog és hogy jó barátja vagyok - nyomtam meg keserűen a barát szót.


- Bella ezt ezerszer megbeszéltük..ha boldog lenne akkor nem ilyen lenne hidd el én tudom a húga vagyok én ismerem a legjobban ebből a családból.Te nem láttad milyen volt az első nap amikor hazajött és elmesélt rólad mindent - lelkesült fel - Akkor ott tényleg boldog volt.De megváltozott valami az elmúlt napokban és tudom is hogy mi de sajnos azt nem mondhatom el.

- Oké de ez még nem jelent semmit - feleltem.Még mindig nem szeret.
- Dehogy is nem!Nincs itt semmi féle barátnő.De az érzéseiről nem hazudott,Edward tényleg szerelmes csak nem a képzeletbeli szerelmébe hanem az igaziba,beléd Isabella - mondta lágyan.
- Ezt nem hiszem el - kételkedtem.
- Pedig hidd csak el - mosolyogta.

Akkor végül is amit az erdőben halottam igaz lenne?És az a Mary se létezik?Akkor Edward azért letört mert ezt mondta nekem?De akkor meg minek mondta ha szeret?
- Hahó Bella!!! - legyezett szemem előtt barátnőm.
- Itt vagyok csak elgondolkoztam.
- És min gondolkoztál ha szabad kérdeznem - kiváncsiskodott - remélem azon hogy beismerd hogy igazam van.

- Őszintén Alice? - kérdeztem.
- A legőszintébben - bíztatott.
- Nem tudom.Egyszerűen nem tudom elhinni hogy igaz lenne amit mondtál.Én biztos vagyok az érzéseimben de ugyan ezt Edwardról nehéz elképzelni - feleltem.
- Pedig én nem hazudok neked - válaszolta.

- Tudom hogy nem de olyan hihetetlen az egész - kételkedtem volna Aice szavaiba?Egyértelműen igen.Hiszen egy ilyen tökéletes pasi ezerszer jobbat kaphatna mint én Bár angyal vagyok azért vannak nálam jobbak is.
- Majd elhiszed nekem - felelte sejtelmesen.
- Persze -.hagytam rá.Egyszer biztos.

- Nem vagy éhes? - kérdezte hirtelen.
- Nem köszönöm. - udvariaskodtam.
- Ugyan már,gyere,Esme biztos csinált neked valami finomat - unszolt.


Jaj csak ezt ne..nehogy ennem keljen könyörgöm..az olyan lenne mintha földet ennék. Nem,olyan mint a vámpíroknak az emberi kaja.Még a szagát se bírom azoknak az izéknek.

- Nem vagyok éhes Alice. - szóltam rá talán egy kicsit erőteljesebben.
- Oké.Értetem. - felelte gyorsan.
- Bocsi nem akartam így beszélni csak ideges vagyok és tanács talan. - sóhajtottam.
- Semmi baj megértelek - ölelt át.De jól esett ez most.Alice mára már a legjobb barátnőmmé nőtte ki magát.Olyan volt számomra mint Lily.Nehéz szívvel fogom őt itt hagyni ha elkel mennem.

Lesétáltunk a nappaliba ahol Esme mint jó vengédlátó megint étellel kínált de én udvariasan visszautasítottam.De ahogyan felajánlotta lehet hogy következőleg elfogadtam volna.nagyon sokat beszélgettünk vagyis hát ő kérdezett én meg válaszoltam de sajnos a kérdései olyanok voltak amikre nagyrészt hazugsággal tudtam válaszolni.


Mikor a lépcsőre tévedt tekintetem éppen Edward jött le rajta.Aki oda jött hozzám és leült velem szemben.Esme és Alice már nem voltak ott csak én és ő maradtunk.


Olyan érzésem lett hirtelen mintha egy katasztrófa film közepébe csöppentem volna.Amibe tudod hogy közeleg a rossz és hogy meghalsz attól ami vár rád holnap.

Én is így éreztem most.Tudtam hogy Ed valami rosszat fog mondani ami esetleg még jobban összetörhet engem....

Ízelítő:DNincsíí kedvéért ^^

-Őszintén Alice?-kérdeztem
-A legőszintébben-bíztatott
-Nem tudom.Egyszerűen nem tudom elhinni hogy igaz lenne amit mondtál.Én biztos vagyok az érzéseimben de ugyan ezt Edwardról nehéz elképzelni-feleltem
-Pedig én nem hazudok neked-válaszolta....



Oké.remélem kiváncsiak vagytok:DHolnap Friss*.*

puszi xo

12.fejezet--Értetlenség

Ezt a fejit Anyumnak küldeném :D és a legjobb barátnőmnek Dórinak akinek sajna nem úgy alakult ez a felvételi mizéria mint azt remélte =/(L)
Szóval jó olvasást!!!!*.*



Csendesen leültem mellé mire ő felém fordult meglepetten. Na ezt is megértem, egy vámpírt nem nagyon lehet meglepni de Edwardot most sikerült. Ő se nézett ki jobban nálam.

- Bella! - suttogta elgyötörten.

- Mi a baj Edward? - kérdeztem, hiszen ez egy dolog hogy én ilyen vagyok de ő miért?

- Semmi csak kb. másfél órát aludtam tegnap. - hazudta. Én meg a mai napon most először jobb kedvre derültem sőt majdhogynem felnevettem nem sok tartotta.

- Amúgy ezt én is kérdezhetném tőled. - mondta.

- Én is csak keveset aludtam. - mondtam ugyan azt mint ő. Egy ideig csendbe voltunk aztán egy barna hajú fiú jött oda hozzám én meg meglepve bámultam rá.

- Szia! Bella igaz? - nyújtotta felém a kezét.

- Igen. Te ki vagy? - kérdeztem de a kezét nem fogattam el mire mellőlem egy kuncogást hallottam. Ez meg minek örül??? Na mindegy.

- Mike vagyok, azért jöttem hogy nem tudnál korrepetálni Bioszból? Múltkor úgy láttam hogy nagyon megy neked. - kérdezte mosolyogva. Mire Edward most meg morgott egyet. Nem értettem most mi a baja már megint.

- Bocsi de nincs nagyon időm ilyenekre. - kezdtem a magyarázkodni - Még nagyon sok dolgom van itt. - fejeztem be bocsánatkérően.

- Oké semmi gond. - mondta csalódottan de nem hiszem hogy biológiázni akart velem vagy legfeljebb a gyakorlati részét akarta velem kipróbálni. Pfujjj...

Ezután már a tanárra figyeltem és Edwarddal se beszéltünk többet. Egyszer éreztem mintha megfeszült volna. De aztán semmi. Kicsöngetéskor lassan össze pakoltam és felpillantottam Edwardra de a látvány meglepett. Mivel Alice állt előttem és Ő már sehol se volt.


/Edward szemszöge/


Egész órán Bellán gondolkoztam. Nem hittem volna hogy ennyire megviseli ez az egész. De ezek szerint tényleg nagyon szeret. És pont ezért nem engedhetem magamhoz közel...Majd Alice gondolatai törtek utat a fejembe.

- Edward nem tudom mire jó ez az egész, mind ketten szenvedtek. De ezt nem fogom annyiba hagyni. Mert te se ezt érdemled.

E szavak hallatán megfeszültem ezt nem gondolhatja komolyan. Ebbe nem avatkozhat bele, ilyen kár hogy nem tudok vissza szólni. Idegesítő törpe.

- Ó bátyókám úgyse tudsz megállítani! - gonoszkodott.

Azt majd meglátjuk...

De sajnos tévedtem ugyan is amint kicsöngettek már jött is a biosz terem felé hogy megkérdezze Bellát át jön-e hozzánk. Ajj mi lesz még ebből. Gyorsan kislisszoltam onnan.


/Bella szemszöge/


- Szia Alice! - lepődtem meg.

- Szia, elmaradt az utolsó óránk és csak meg akarom kérdezni hogy ma nem jössz át hozzánk?? - kérdezte. Most mit mondjak? Nagyon szeretnék átmenni de félek hogy csak még több szenvedés jönne.

- Nem tudom Alice. - mondtam vonakodva.

- Légyszi!!!! - könyörgött boci szemekkel. Bakker ezt muszáj csinálnia?

- Oké. Rendben csak hagyd ezt abba! - kérleltem mosolyogva

- De jó, akkor a te kocsiddal megyünk mert a többiek már elmentek.

- Akkor induljunk is. - válaszoltam.

Majd kisiettünk a parkolóba és el is indultunk.

- Most végre megismerheted Esmét. - mosolyogta.

- Ez remek. - mondtam. Tényleg örültem neki, már sokat hallottam oda fent Esméről a határtalanul szerető vámpírról.

Nem is beszéltünk többet ami azért furcsa mert általában Alicenek be nem áll a szája. Aztán amikor odaértünk kiszálltunk a kocsiból és barátnőm előre engedett az ajtón. Bent csak Jazz és Esme volt.
Amint Jasper meglátott tátva maradt a szája az arca hirtelen eltorzult valószínű megérezte fájdalmamat. Esme viszont melegen rám mosolygott.

- Sziasztok! - köszöntem illedelmesen, tudom hogy utálja ha magázzák úgyhogy feleslegesnek tartottam eljátszani evvel.

- Esme ő itt Bella, Bella ő itt Esme. - mutatott be minket egymásnak Alice.

- Szia drágám! - köszönt ő is és megölelt. Mennyire hiányzott az ilyen fajta anyai ölelés. Amibe csak szeretet van. Ilyet csak Forette-től szoktam kapni. Elképesztő ez a vámpír nő. - Örülök hogy megismerhetlek. - engedett el.

- Úgy szintén! - mosolyogtam rá kedvesen.

Majd felmentünk Alice szobájába.

- Nagyon szimpatikus nekem az anyukád. - törtem meg a beálló csendet.

- Igen, Esme egy olyan nő akit csak szeretni lehet. - mondta mosolyogva.

- Amúgy miért akartad hogy átjöjjek? - kiváncsiskodtam.

- Hát azt hiszem jót tenne neked egy kis beszélgetés. - válaszolta.

- Na és miről szeretnél velem beszélgetni? - mondtam.

- Hmm....nem is tudom például egy bizonyos Edward Cullenről. - Ja neee!!

- Szerintem inkább beszéljünk másról. - tereltem a témát.

- Szerintem pedig nem. - makacskodott - Figyelj Bella segíteni szeretnék és mind kettőtöket nagyon szeretem. Mellesleg ez egy nagyon komoly dolog.

- Micsoda komoly dolog, a szomorúságom vagy Edward boldogsága? - válaszoltam kimérten.

- Szerinted így néz ki valaki aki boldog mint Edward?-húzta fel szemöldökét
- Nem de...-kezdtem de félbeszakított

- Nincs semmi de, Bella...Már matekon is mondtam már hogy nem mindig kell hinni Edwardnak.

- De egyértelműen tudtomra adta hogy szerelmes. - ja csak éppen nem belém.

- Igen, szerelmes csak nem abba akibe te hiszed. - felelte.

- Ezzel mit akarsz mondani? - kérdeztem, de valaki közbe szólt.

- Semmit. - Edward volt az - Bella ráérsz egy pillanatra?

- De... - elenkezett berátnőm, de Ed egy ölni tudó pillantással elhallgattatta. Majd kérdőn rám nézett.

- Persze mehetünk. - mondtam.

Majd elindultunk szobája felé. Ami teljesen őt tükrözte zene és könyvek ennyi az egész. Helyet foglaltam a kanapén majd szólásra nyitotta a száját....

Ízelítőő:D hogy örüljetek..*.*

Sziasztok megint!!!:P
Nagy örömömnek köszönhetően na meg Nincsíí kérlelésének(megint:D)
hoztam egy kis ízelítőt...




-Szia Alice-lepődtem meg
-Szia elmarad az utolsó óránk és csak megakarom kérdezni hogy nem jössz át hozzánk-kérdezte.
Most mit mondjak nagyon szeretnék átmenni de félek hogy csak még több szenvedés jönne.
-Nem tudom Alice-mondtam vonakodva
-Légyszi!!!!-kérdezte boci szemekkel....

Hát csak ennyi de holnap jön a friss úgyhogy kitartás:D

puszi xo

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Sziasztok(K):D

Ez nem a törihez kapcsolódik de szeretném megosztani veletek...
mivel most annyira örülök hogy le se tudom írni olyan érzésem lehet mint ami Bellának volt amikor Ed vissza ment hozzá a New Moon-ba.

Ma helyi idő szerint 7:32 perckor berontottam a postára és ...kaptam két borítékot:)
Az eggyik be az ált hogy nem vettek fel mert már máshova felvettek ......
és a másik levélbe meg...*dobpergés*az állt hogy ..
"Örömmel értesítem Molnár Evelin tanulót hogy felvételt nyert iskolánkba"
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ úgy ugráltam mint ahogy Alice szokott ha nagyon örül valaminek:Ráadásul ez az a suli amit elsőnek jelöltem meg

Tehát szeptembertől A Kodolányi János Középiskolába fogok járni...és már nagyon várom *.*


ja és köszönöm a több mint 4800 látogatót és a 23 rendszeres olvasót(L)
imádlak titeket..
puszi xo

11.fejezet--A hullámvasút legalja

Az élet egy hullámvasút. Csak éppen az én hullámvasútom mostanában állandóan csak zuhanni tud a bánat legmélyére.

----

Egészen estig kint voltam és csak sírtam a réten. De mivel mindig is féltem a sötétbe ezért bejöttem és itthon a négy fal között folytattam tevékenységemet.
Nem mertem lehunyni szemem mert féltem az álmoktól amik rám törnének.

Csak pár napja vagyok Forksban és azt hittem ez is egy élményekben gazdag út lesz de tévedtem. Pedig én nagyon ritkán szoktam. De nem is értettem ezt az egészet. Ha Edward boldog, és látszólag boldognak tűnt, akkor mért nem küldtek már haza? Hiszen a feladatot teljesítettem nem?

Megtaláltam Edward élete értelmét. Ezzel végeznem kellett volna. Akkor mért vagyok még mindig itt? De minden esetre folytatnom kell amit elkezdtem. És mivel reggel van már készülődni kéne a suliba. Még sose voltam ilyen szomorú, sőt szomorú nem is voltam még esetleg csak egykedvű.

És ez a kinézetemen is meglátszott. Ez minden angyalnál így van. A haj fényesége megszűnik, fakó lesz, a bőrünk se lesz már olyan szép és a táskák is megjelennek a szem alatt. Egyszerűen borzalmas amikor ilyen vagyok. Egy angyalból bánya rém lesz. Majd most sokan ki fognak ábrándulni belőlem. Ez végül is nem rossz.


----


És csodák csodájára igazam lett. Sok gyerek döbbenten nézett utánam. Nem is csodálkozom...

Cullenek már itt voltak de nem néztem feléjük. Nem haragszom Edwardra ő csak szerelmes lett. Magamra haragszom hogy bele estem teljes mértékig.

De Aliccal volt az első órám úgyhogy, elő a boldog álarc és kezdődhet a színészkedés.

- Jesszus!! - sikkantott Alice... ennyire ronda lennék??? Pedig még csak oldalról látott.

- Kösz! - morogtam az orrom alatt.

- Bocsánat én csak... - kezdett bele de nem tudta folytatni mert felé fordultam... leesett az álla - Mi történt veled Bella?? - kérdezte. Amúgy szerintem tudta mivel valószínű hogy Jasper elmondta neki az érzéseimet.

- Semmi különös. - feleltem halkan és a fejemre húztam a fehér kapucnimat - Csak keveset aludtam este. - jobban mondva semmit.

- Ezt nem veszem be Bella...akkor csak karikás lenne a szemed. De a hajad meg a bőröd meg a... - mondta Alice de én közbe vágtam.

- Felfogtam. - feleltem gyorsan, mielőtt még elmondaná hogy nézek ki egy külső szemlélő szemével.

- Oké. Abba hagyom. De nekem tudod hogy elmondhatod hogy mi a baj. - válaszolt barátnőm.

- Mindegy, nem akarlak fárasztani. - tényleg nem akartam.

- Nem fárasztasz!!! Amúgy sejtem hogy ki lehet a tettes. - mondta.

- Na és kicsoda? - grimaszoltam.

- Szerintem Edward miatt vagy kiakadva. - vigyorogta.

- Miért lennék kiborulva miatta??? Alig ismerem. Nincs is közöm hozzá. Mit érdekel hogy barátnője van és hogy milyen szép meg okos és hogy mennyire szereti őt. - mondtam el egy szuszra az egészet.

- Látom a szemeidben Bella hogy mit érzel a bátyám iránt. - mondta lágyan.

- Én nem... - de barátnőm félbeszakított.

- Isabella! - szólt rám - Nem baj ha szereted őt. - mosolyogta.

- Aha kivéve ha barátnője van. - szomorodtam el.

- Nem mindig kell hinni Edwardnak. - mondta sejtelmesen.

- Ezt... - kezdtem volna bele de a tanár ránk szólt hogy hagyjuk abba a beszélgetést. Pazar már Alice is tudja hogy szeretem őt.De mi az hogy nem mindig kell hinni neki, ez mit jelent? Hiszen láttam amit láttam, aztán ő biztos nem szeret úgyhogy felesleges törnöm magam. De mondjuk azt se értem hogy, hogy szerzett ilyen hamar barátnőt. Amikor még pár nappal ezelőtt azt mondta hogy ilyen felszínes lányok nem kellenek neki...

----

Ez a nap is gyorsan telt a menzára nem is mentem be. Felesleges meg aztán nem akarom látni Ed arcát idő előtt. És mivel a Biológiát nem lóghatom el muszáj bemennem. Ha bele gondolok hogy Leo, Florette és Angelo ezt most mind látja. Mert tuti hogy figyelnek engem fentről.


A teremben már mindenki bent volt kivéve én, meg persze a tanárt. Mindenki... beleértve őt is. Én észre vettem de ő nem vett észre. És elámultam a látványtól. Nem egy boldog Edward ült a padba hanem egy szomorú.

Na most akkor mi van?? Ha szerelmes az ember akkor nem önfeledten boldog és nem mindent rózsaszínben lát?? Mert Ő kifejezetten nem ilyen volt...

10.fejezet--Miért?

Ezt a fejit Nincsíínek küldeném aki volt olyan kedves és átküldte amire szükségem volt (L)*.* Egyébként az ő érdeme hogy ma kaptatok frisst és nem holnap úgyhogy tessék megköszönni neki :D És küldeném még Melindának is aki a leghosszabb és legtartalmasabb komi díját nyerte el a fejembe :D Jó olvasást...ja és lehet hogy utálni fogtok ezért a fejezetért =/



- Szia Bella! - köszönt ő.

- Szia! - remélem nem vette észre hogy remeg a hangom.

- Leülhetek? - kérdezte.

- Persze. - válaszoltam ő pedig leült. - Mit szeretnél? - néztem rá. Tényleg nem tudtam mit akarhat.

- Hát csak látom hogy egyedül ülsz itt és gondoltam hogy ne unatkozz idejövök. - felelte mosolyogva.

- Oké. - nem tudtam egy értelmes választ kinyögni de pont megszólalt a csengő.

- Hát ez nem sokáig tartott. - mondtam talán egy kicsit megkönnyebbülten.

- Még mielőtt elfelejtem... - itt elfojtott egy mosolyt - ...elmarad a Biosz úgyhogy... - kezdte de én közbe vágtam.

- Honnan tudod? - gondolom Alice látta de én kíváncsi voltam mit válaszol.

- ÖÖÖÖh MR.Hope-tól tudom. - persze, én meg a Mikulás vagyok.

- Értem... elkísérsz a kocsimig? - kérdeztem reménykedve, muszáj kezdenem valamit az érzéseimmel.

- Persze. - mondta, azzal elindultunk - Mi lenne ha leülnénk? Úgy is hamarabb végeztünk. - ajánlotta rámutatva egy padra.

- Rendben. - mondtam és leültem ő pedig mellettem foglalt helyet

- Tudod Bella nagyon jól érzem magam veled. - és nekem sebesebben kezdett dobogni a szívem. Gondolom ő is meghallotta de nem reagált rá.

- Igen én is így érzem. - válaszoltam.

- Egy igazi barát vagy. Pedig még alig ismerjük egymást. - felelte Ed. Barát???Tessék?? És ez miért fáj ennyire? Hirtelen válaszolni se tudtam.

- Vagy te nem így érzed? - kérdezte szomorúan. De ez csak tetettet volt látszott rajta. De ő azt hitte nem veszem észre.

- De, de persze csak elgondolkoztam. - mondtam neki.

- Akkor jó...és mivel barátok vagyunk el kell, hogy mondjak neked valamit. - kezdett bele de most meg tetettet boldogság volt az arcán.

- Hallgatlak. - feleltem neki én is boldogságot színlelve de szerintem nem vette észre.

- Hát azt hiszem hogy szerelmes vagyok. - MI VAN???

- És kibe? - kérdeztem reménykedve.

- Hát Marynek hívják, tegnap volt az első randink, azért nem voltam ott amikor jöttél és Port Angelesben lakik ott ismerkedtem meg vele. - nem, ez nem lehet igaz.

- Ez nagyszerű Edward. - tetettem tovább az agyamat de éreztem a gombócot a torkomba és hogy legszívesebben sikítottam volna fájdalmamba.

- Örülök, hogy örülsz. - grimaszolt egyet.

- Bocsi nekem most mennem kell. - mondtam mert éreztem hogy mindjárt kitör belőlem a zokogás. Gyorsan beszálltam a kocsimba és elhajtottam. Meg se várva mit válaszol Edward.

Bassza meg mért??? Miért történik ez velem? Azt szeretném hogy ha én lennék annak a Marynek a helyébe. De ennek most örülnöm kéne nem? Ed boldog...a küldetés teljesítve.Amúgy se illettünk össze...

De akkor miért vagyok még mindig itt? Mért nem hívnak már haza? Elegem van.
Közben már a rétem felé szaladtam. Az ezüst könnyeim már megállíthatatlanul folytak végig arcomon. Ha most látna valaki egy mutánsnak hinne. Lefeküdtem a fűbe és csak sírtam a könnyeim nem akartak elállni.

Miért ilyen velem a sors? Hiszen annyi minden jót tettem már olyan sok emberrel. Velem mért nem tud egy jó dolog se történni? Mit tettem, hogy ezt érdemlem? Mikor végre rájöttem az érzéseimre ő odajött a gyönyörű mosolyával és jó pofizott egy sort. Majd az arcomba vágta hogy milyen jó barátja vagyok majd azt mondta barátnője van ami annyit tesz. Húzz innen mert nem érdekelsz!

Hogy lehettem ilyen hülye hogy képes voltam egy percig is hitegetni magam. Én már sose leszek boldog érzem. És már most hiányzik nekem.
Mert akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya ha mellette vagy és tudod hogy soha se lehet a tiéd.


/Edward szemszöge/


Megtettem. Hazudtam annak akinek sose akartam hazudni.

- Nem értelek Edward. - jött oda hozzám Jazz amikor vége lett az órájuknak. Én még mindig a padon ültem és néztem mereven magam elé.

- Megkellett tennem, muszáj volt. - modtam szomorúan.

- De miért? - kérdezte - Hiszen ez téged is boldogtalanná tesz érzem!

- Hát nem érted Jasper?? Ha vele lennék akár meg is ölhetném, egyetlen rossz mozdulat és összetöröm vagy kiszívom a vérét, egyik se jobb, így legalább biztonságban van. - fejeztem be.

- Nem tudom hogy te észre vetted-e de én igen... - kezdett bele - ...lehet mert én nem olyan rég vagyok csak vegetáriánus.

- Mond már!!! - sürgettem.

- Bella vére nem vonz engem! - hogy mi?? - Igen jól hallottad, ti szerintem azért nem veszitek észre mert nem vagytok a vérre már olyan érzékenyek mint én.

- Ezt hülyeség Jazz. - mondtam. De így elgondolkozva engem se csábított a vére.

- Ja, de te se ezt gondolod. - mondta.

- Akkor is árthattam volna neki. - makacskodtam - Jobb így ha azt hiszi van barátnőm.

- Gondold már át Ed ha nem érezzük vérének csábítását akkor tuti hogy nem ember. - ebben van valami.

- Akkor még is micsoda? - kérdeztem szarkasztikusan.

- Honnan tudnám?? - hát ezzel sokat segített.

- Hidd el, jól döntöttem hogy ezt csináltam. - pedig a szívem szakad belé és ami a legszörnyűbb neki is fájdalmat okozok mivel tudom hogy ő is nagyon szeret engem. Már most nagyon hiányzik.

Talán ebbe a nehéz döntésben érettem meg a mondás lényegét:
Akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya ha melletted van és tudod hogy soha sem lehet a tiéd.

Tortám:P

Sziasztok !!!

Csak gondoltam megosztom veletek a tortámat hát ez az!!!!*.* rajta van mind a négy könyv egyszerűen nagyszerű :D

Nagyon fincsi volt és fájó szívvel vagtam belé késemet=/
Na puszi xoxo

9.fejezet--Már biztos hogy...

Aliccel már haza felé tartottunk. Mindent sikerült vennem amire szükségem lehetett. Tehát gazdagabb lettem egy IPhone-nal meg 7 szatyor ruhával.

A Cullen ház felé megyünk mivel haza kell vinnem barátnőmet. Még mindig rengeteg kérdés kavarog bennem. De most nem foglalkoztam velük. Hiszen még is csak a nagy Cullen családhoz tartok és fent is nagyon ismertek, sőt tudok egy két dolgot is mi lett volna velük ha nem lettek volna vámpírok. Nem értem Edwardot miért volt olyan rideg az óra végén pedig már azt hittem kezd felengedni. DE talán tévedtem. Közben megérkeztünk a házhoz és még gyönyörűbb volt mint aminek Lily leírta.

- Hűha!!

- Tetszik? - kérdezte Alice egy ezer wattos mosollyal az arcán.

- Aha. Nagyon szép a házatok! - mondtam.

- Köszi de ezt csak is Esmének köszönhetjük. - válaszolta.

Majd kiszálltunk és kiszedtük a csomagokat a kocsim hátuljából. Alicenak több szatyra volt mint nekem úgyhogy segítettem neki. Beinvitált a házba ahol három aranybarna szempárral találtam szembe magam.

- Bella ők itt Emmett, Rosalie és Jasper. - muttatta be őket.

- Sziasztok! - köszöntem udvariasan.

- Szia csajszi! - vigyorgott Emmett.

- Helló! - üdvözölt Jazz és odament Alicehez majd egy csókot nyomott a szájára.

- Szia! - Rosalie is köszönt és semmi gúny nem volt a hangjába pedig nem a kedvességéről híres.

- Gyere, vigyük fel a cuccokat a szobámba! - húzott maga után.

- Hé Bella, örülök hogy túlélted a vásárlást az idegesítő húgunkkal! - mondta Em komolyságot színlelve. Jót nevettem rajta magamban de mártír arccal válaszoltam
vissza.

- Hát nem sok kellet hogy egy hulla szállítóba hozzanak haza. - persze engem nem is lehet megölni. Ez tiszta vicc.Ezen már muszáj volt nevetnem.

És a többiek is mosolyogtak rajtunk. Ezek szerint Emmettel is jóba leszünk. Szerintem Jazzel is. De Rose még két esélyes. De hol van Edward?

Közben már a szobánál jártunk. Nagyon szépen volt berendezve és tökre Alices volt. Mindenhol színek és formák, egyszerűen imádni való.

- Ülj csak le én addig elpakolok. - mondta kedvesen.

- Oké. Azta jó nagy a gardróbod nekem kb. fele ekkora van. - mondtam mikor kinyitotta a "szekrénye" ajtaját. Tényleg hatalmas volt még otthon sincs ekkora pedig nekem is sok ruhám van. Alice hamar végzett a pakolással közben össze vissza csacsogott de engem nem zavart. Majd leült mellém.

- Hol vannak a többiek? - kérdeztem persze Alice tudta kire értem ezt leginkább.

- Edward elment valahová azt nem mondta hova. - kezdte - Esme az árvaházba, Carlisle meg dolgozik. - fejezte be.

- Értem. - mondtam elgondolkozva. Milyen aranyos Esme, mindig segít valakin pedig biztos hogy neki is sok gondja van. - Nekem most mennem kell! - felálltam és lesétáltunk a nappaliba.

- Holnap találkozunk Alice! - búcsúztam - Sziasztok!!!

Beszáltem a kocsimba és elhajtottam. És a kérdések megint csak gyűltek fejembe. De bezzeg a válaszok nem. De holnap a suliba lesz időm gondolkozni.

-----

Edwardot még nem láttam pedig már a menzára igyekeztem. De mikor leültem az asztalomhoz és oda pillantottam ahol testvérei ültek ő nem volt ott. Hol lehet? Tegnap se volt otthon amikor mentem. Talán tettem valamit ami megsértette őt? Vagy lehet vadászik.

Az ötletek csak jöttek és én egyre szomorúbb voltam. Csak nehogy kifojjanak a könnyeim mert az nagy feltűnést keltene. Szépen nézne ki ha a szememből nem a jól megszokott könnyek fojnának hanem a fajtámra jellemző ezüst könnyek. Pedig az lesz ha így folytatom. De egyáltalán miért szomorít ez engem el ennyire hiszen alig ismerem, vagy többet érzek iránta mint az kellene?

De ez így nem lesz jó, nem szerethet bele az őr angyal a védencébe. Legalábbis ilyenre még nem volt példa. De mi van ha tényleg nem véletlenül küldtek pont engem erre a feladatra. Lehet, hogy Leonardo tudta ezt az egészet sőt biztos hiszen titkolt valamit amikor én elmentem ...és akkor Lily is tudta. Hogy az a ... ÁTVERTEK. De akkor most mi lesz? Nem tudom. Még az érzéseimbe se vagyok 100%-ig biztos.

Felpillantottam és megláttam Ewardot aki épp most jött be az ajtón. Hirtelen olyan boldogság hullám tört rám, hogy ilyet még nem tapasztaltam hosszú létem során.
Vajon hogyan történhetett ez meg velem? Soha se gondoltam volna hogy én egy vámpírba szeretek bele már nem mintha ez gond lenne. Mivel már biztos voltam hogy ez az érzés szerelem .Pontosan olyan mint ahogy Alice leírta.

Érzem...az egész testem érzi...Jasper felém pillantott majd Edward is aki elmosolyodott majd hirtelen megindult felém és mosolyogva megált velem szemben....



Öhh kérhetnék valamit tőletek ??? *.* valaki eltudná küldeni nekem mind a 4 könyvet + az 5. felét O.o mivel amilyen szencsétlen vagyok elszállt a gépemről minden adat és hát azon volt rajta =/ nagyon megköszönném :D puszi xoxo

Negyedik díjam*.*

Ez a díj annyira szép:$de komolyan főleg ez szöveg:)ráadásul csodálatos szülinapi ajándék!!!


Éééééés akitól kaptam az Adry akit én ezért nagyon szeretek=Dés nagyon köszönöm neki:)(L)(K)http://moonlightlittleangel.blogspot.com/




Ez a díj csak a legjobbaknak jár, azoknak,akik tényleg megérdemlik :)
Szabályok:
1.Tedd ki a logót a blogodra!
2.Nevezd meg akitől kaptad, linkkel együtt!
3.Add tovább 3-5 embernek!

http://twilighthappyendornot.blogspot.com/
http://twilight-alicecullen.blogspot.com/
http://csucsub94.blogspot.com/

8.fejezet--Alices délután

Ma délután megyünk vásárolni és majd rákérdezek erre-arra. Az órák hamar
teltek. Aliccel a matekot végig beszéltük. Már most imádom ezt a manót. Megint egyedül kajáltam. És egész nap vártam a biológiát. Nem értem mi van velem én nem szoktam ilyen lenni. Csak rájövök egyszer de Edwarddal mindenképpen beszélnem kell.

Ennél a gondolatoknál már a biosz teremnél jártam és márt bent volt ő. Mosolyogva sétáltam oda a padhoz és ültem le mellé.

- Szia! - köszöntem.

- Szia! - köszönt ő is - Összejött a tegnapi akciód. - villantott rám egy ellenállhatatlan mosolyt, és a másik padsor felé intett. Majd odafordultam én is, és a csókolózó Bennel és Angelával találtam szemben magam.

- Hát szerelem nélkül nem is élet az élet... - feleltem.

- Ez már igaz. - mondta elszomorodva...Hülye Bella hogy lehetsz ilyen??? Mért kellet elszomorítanod? De muszáj tovább faggatnom.

- Neked van barátnőd? - persze tudtam hogy nem de talán megtudom miért nem..

- Nincs. Ezek a lányok csak isteníteni tudnak de nem is ismernek igazán. - kezdett bele - Nekem pedig egyik se jön be. - felelte Edward. Tehát innen senki se jöhet szóba nem is baj nekem se kellenének a rajongók.

- És neked van barátod? - kérdezte hirtelen.Ez most miért fontos neki??

- Nem nincs. - mondtam ő pedig megkönnyebbülten felsóhajtott.

Micsoda?? Megkönnyebbülten??? Akkor még is igaz lehetett amit tegnap hallottam? Vagy
csak Emmett szórakozott??...Áh ebbe most ne menjünk bele. A tanár ránk szólt úgyhogy nem beszéltünk tovább.Én pedig gondolataimba merültem és kérdéseimen gondolkoztam. Néha a szemem sarkából láttam hogy Edward is gondolataiba mélyed de nem tudom min gondolkozhatott, azt csak ő tudja.

Kicsöngetéskor összepakoltam a cuccomat és felé fordultam de ő már nem volt ott. Na szép, mondhatom még el se köszönt. Nem tudom mi baja lehet. Elindultam kocsim felé ahol már Alice várt rám, megegyeztünk hogy az én kocsimmal megyünk.

- Szia Bella! Mi tartott ilyen sokáig? - kérdezte ő.

- Csak lassan jöttem. Indulhatunk?? - feleltem. Azzal bepattant az anyós ülésre.

- Hová megyünk először? - kérdeztem miközben már az úton száguldoztam.

- Hát Forksot mennyire ismered? - válaszolta.

- Nagyjából ...tudom hol van a bolt, a kórház, a rendőrség meg a suli. - feleletem.

- Oké. Akkor már egész Forksot ismered. - nevetett - Magyon kicsi ez a város és nem
hiszem hogy eltévednél, úgyhogy mehetünk vásárolni?? - kérdezte.

- Igen. - mosolyogtam - Hol van itt egy pláza vagy valami?

- Itt nincs de Port Angelesben van ..ééés a következőnél fordulj jobbra. - utasított.

- Rendben. - és úgy tettem ahogy mondta, feltekertem a zenét közben vidáman
csacsogott Alice minden féléről.

Megtudtam,hogy imádja a márkás cuccokat meg szeret énekelni és elmesélte hogyan került Carlislehoz. Persze tudtam hogy ez nem teljesen így volt. Tutira megcenzúrázta egy kicsikét. Meg a Cullen családról elmondta az általános dolgokat amiket én már tudtam de jó volt ezt barátnőm szájából hallani. Aztán Edwardhoz érkezett és valami fura érzés volt a gyomromba amire aztán nem is figyeltem. Inkább az információkat hallgattam.

- Tehát Edward imád zongorázni és az ő költeményeire szoktam énekelni. - mondta lelkesen.

- Tényleg? Én is zongorázom. - feleltem.

- Egyszer játszol majd nekem? - kérdezte boci szemekkel.

- Persze. - de ha, nem lett volna a válaszom, akkor is igent mondtam volna mivel ezeknek a szemeknek nem lehet nemet mondani.

Közben már az első üzlet felé tartottunk.
- Jaj gyere menjünk, a hétvégén láttam egy édi Chanel pulcsit remélem még meg van. - tisztára bepörgött és az üzlet felé kezdett húzni.

- Alice nyugi miénk az egész délután, biztos hogy találunk valami jót. - higgadt voltam de már nem sokáig. Lehet hogy Edwardnak igaza volt?

Vagy 10 felsőt felpróbáltatott velem meg ugyan ennyi nacit de csak két darabot vettünk meg nem mintha ezt nem látta volna előre. Már vagy 10 üzletet végig jártunk és 5 szatyor volt a mindkettőnknél amikor leültünk egy padra picit pihenni.

- Nem gondoltam volna hogy ennyire szeretsz vásárolni. - mondtam neki.

- Pedig igen és Edward figyelmeztettet is nem? - ezt meg honnan tudja?

- Igen de nem hittem el neki. - válaszoltam.

- Mesélj magadról, én már egy csomó mindent meséltem! - kérlelt és én belekezdtem mondandómba.

-Hát a történetemet tudod nem? - mondtam.

-Igen de most magadról mesélj! Például mit szoktál csinálni szabadidődben. - repülni meg "jótékonykodni" de ezt nem mondhatom.

-A zongorázást már említettem meg én is szeretek vásárolni csak nem ilyen mértékben aztán sokat voltam a barátaimmal a régi sulimba. - ez végül is igaz volt.

- Sok barátod volt LA-ben? - milyen kis kíváncsi.

- Nem mondom, hogy sok de azokért bármit megtettem volna. - feleltem mosolyogva.

- Értem és volt már pasid? - Alice is ezzel jön. Na mindegy.

- Nem, még sose voltam szerelmes. - mondtam szégyenlősen.

- Az nem baj majd neked is eljön az igazi aki olyan mint nekem Jasper. - felelte ábrándozva.

- Honnan tudod hogy ő az igazi? - kérdeztem, erre igazán kíváncsi vagyok, mivel honnan tudjam ha egyszer szerelmes leszek hogy szerelmes vagyok?

- Amikor meglátod hevesebben ver a szíved - itt elmosolyodott egy kicsit, hát persze neki nincs is szíve de nálam gondolom ez történhet - meg szaporábban lélegzel, ha akárcsak egy órát távol vagytok egymástól már hiányzik és minden hibájával együtt imádod na meg persze sose tudsz rá igazán haragudni, ha összeveszel vele 2 percen belül ki is békültöl. - be nem állt a szája de én élveztem hallgatni. Bárcsak egyszer én is megtapasztalnám!!

- Nagyon szereted Jaspert. - mondtam.

- Igen, ő a mindenem. - mosolyogta.

- És kivel vagy még nagyon jó viszonyba a családodba? Mármint kivel a legszorosabb a kapcsolatod? - valahogy vissza kellet terelnem a témát Edwardhoz.

- Azt hiszem hogy Edwarddal. - felelte - tudod..nagYon sokban hasonlítotok egymásra.

- Tényleg? - kérdeztem meglepetten.

- Igen, ő se volt még szerelmes és a zenét is szeretitek meg szerintem szép pár lenne belőletek. - mondta vigyorogva. Ez célzás volt??

- Nem hiszem, hogy így lenne. - szörnyen zavarban voltam

- Szerintem igen. - makacskodott. Héé ez az én feladatom!!

- Miért vagy benne olyan biztos? - kérdeztem. Nem tudom honnan veszi ezeket.

- Csak tudom és kész. - valamit el hallgat előlem ebben biztos vagyok.

- Meg aztán a bátyám már meg ne sértődj, de imádja az ilyen jó kislányokat akik gyönyörű szépek és barna hajúak.Ja és a csokoládé barna szemek a gyengéi.

Jól tudom hogy most elsorolta hogyan nézek ki? De legalább megtudtam hogy ilyen lányok tetszenek neki. Ja pont olyanok mint én.

Akkor már csak a hasonmásomat kell megtalálni és mehetek is vissza a mennyországba.
De mi van ha én nem akarom megtalálni???



Ez a szülinapi ajándékom nektek(L):D ez lett idáig a leghosszabb fejim :)*.*
És még egyszer köszönöm a sók jó kívánságot amit a komikba írtatok :)

:D:D xoxo xDxD

Sziaaa mindenki(L)!!!!

Mai napon töltöttem be életem 14. élet évét.(végre:P)
És naggyon köszönöm a 15 rendszeres olvasó és a 2734 látogatót:)

A 8.fejezet pedig este 9-körül várható;)

Legyetek jók...puszi xoxo

7.fejezet--Az nem lehet!!

Mint ahogy megjósoltam kisütött a nap délután. És én úgy döntöttem körül nézek egy kicsit az erdőbe. Meglepően meleg volt úgyhogy csak egy pulcsit vettem fel. Majd a ház mögötti kis ösvényen elindultam a rengetegbe.

Csodálatos volt látni tavasszal az erdőt, annyira szép az egész ilyenkor. Az állatok közelebb jöttek hozzám tudják hogy tőlem nem kell félniük és ezt be is bizonyítottam amikor elő jött a fák közül egy sérült szarvas. Megnéztem és a lábán egy csúnya seb éktelenkedett biztos valami ragadozó támadhatta meg.

Rátettem a kezem a sebre és az pár perc alatt be is gyógyult. Éreztem a boldogságot abból az állatból. Sok ember azt hiszi nincs önálló gondolkodásuk és, hogy érzéketlenek pedig ez nem igaz... Meglepődnének ha tudnák, hogy egy állat mire is képes.

Közben kiértem egy tisztásra. Kicsit ismerős volt. Nem tudom honnan. De nem is érdekelt e percben. Ugyanis elvarázsolt a rét szépsége, muszáj volt lefeküdnöm a százszorszépek és a margaréták közé. Annyira jó volt itt lenni és csak élvezni a természetet.

De kedvem támadt egy kis repkedéshez. Úgyhogy elindultam egy erre alkalmas helyet keresni. Kb. fél óra múlva elértem egy szirthez ahonnan jól látszott a hatalmas tenger. Mindig is imádtam a vizet. Eldöntöttem, hogy itt fogok repkedni és talán Cullenek se jönnek erre felé.

Már éreztem a testemben azt a kellemes érzést ami az átváltozással jár. Éreztem, hogy hátamból kinőnek a hatalmas szárnyak majd a farmerem és pólóm eltűnik és egy gyönyörű fehér selyem ruha lesz helyette. Pont olyan mint a varázslat .Neki futottam és levetettem magam a szikláról a szárnyaimat kitártam, hogy a szél belekapjon majd elkezdtem mozgatni.

Nagy csapásokkal felrepültem jó pár métert a levegőbe, felülről láttam az erdőt majd pár forgás után csak nyugisan élveztem a magasságot. Nekem ez olyan érzés volt mint a vámpíroknak a futás. Felemelő,boldog és szabad érzés. Ilyenkor minden kimegy a fejemből és csak a szabadságnak élek.

Az erdő felé néztem majd hirtelen megpillantottam két árnyat. Ismerősek voltak de eltűntek egy szempillantás alatt, így nem tudtam jobban szemügyre venni őket. Megint feltűntek, most mát tudtam kik azok...

Emmett és Edward...EMMETT és EDWARD???? Én meg itt repkedek? De, nincs idő átváltozni mivel erre tartanak. Elbújtam a szirt egyik mélyedésében.

Hallottam miről beszéltek amikor megálltak egy kicsit a sziklán. Emmett valamit bőszen magyarázott Edwardnak, de ő nem is figyelt rá.

- Hé tesó!!! Hahó!! - mondta Em kezeit lóbálva Ed szemei előtt.

- Bocsi! Mondtál valamit? - felelte Edward összezavarodva.

- Hallod, neked nagyon elvette a fejedet az a csaj. - mosolyogta.

- Milyen csaj?? - kérdezte. Na erre én is kíváncsi vagyok.

- Hát akivel együtt vagy biológián...hogy is hívják???...Áhhh megvan...Bella - felelte.MI VAAN?? Ezek most rólam beszélnek de hisz az nem lehet. Edward...Én...Mi?...Hogy??

- Nem is igaz. - durcáskodott Ő.

- ÓÓÓ dehogynem. - hahotázott Em - Na kapjunk el pár szaftos macit meg egy pár oroszlánt...Azt indulás haza mielőtt Rose Baby eltílt magától amiért ilyen sokáig elvagyunk. - mondta elgondolkozva.

- De békülni azért szeretsz nem?? - kérdezte Edward már mosolyogva.

- Ez már igaz. - Em meg a perverzitás édestestvérek lehetnének. Majd elmentek.

Én pedig lefagyva változtam vissza és indultam el hazafelé. Sokkal hamarabb visszaértem mint ahogy idefelé. Otthon lefürödtem. Aztán elmentem lefeküdni de előtte még gondolkodtam egy sort.

Ha igaz az amit Em mondott akkor én lennék neki a megfelelő pár? Vagy keressek neki mást?
És ha nem akar mást? Ha tényleg én vagyok neki az igazi? De belém szabad szeretnie
egyáltalán? Hiszen én angyal vagyok, hogyan lehetnénk együtt ha nekem a mennybe van az otthonom? De ha a boldogsága a legfontosabb és ha ez az ára neki? És egyáltalán szeretem-e? És ő szeret-e?
Ennyi kérdés és egyikre se tudok válaszolni pedig illene. Magamat se értem akkor most mi legyen?

De már mikor elbúcsúztam már akkor, vagy nem is...amikor legelőször megláttam nagy
hatással volt rám. Annyira tanácstalan vagyok és nem tudom mit hoz a jövő...

De remélem boldogságot mind kettőnk számára...



Ez nem lett olyan hosszúságú mint szokott lenni...=/de remélem azért tetszik:D
ja...és Csütörtökön jön a kövi mert szombaton nem tudom feltölteni és Április 15.-én egy nagyoon jeles esemény lesz :P xD De erről majd akkor :)(L)

Harmadik díjam:D*büszke fej*

1. Tedd ki a blogodra!
2. Írd ki a nevét annak, akitől kaptad!
3. Írd le ki az a 6-7 ember akinek tovább küldöd!
4. Válaszolj az alábbi kérdésekre:Mi/Melyik a kedvenc...
-piád?
-kajád?
-állatod?
-színed?
-édességed?
-zene stílusod?
-énekesed?
-énekesnőd?
-színészed?
-színésznőd?
-együttesed?
-blogod?

Nagyon szépen köszönöm Adry(L)xoxo

KEDVENCEK:
..limonádé,ice tea
..bolognai:D
..nyuszi*-*
..fekete,kék
..epres milka csoki:P(hmmm...(L))
..R&B,Pop,Country...(rengeteg van:D)
..James bLunt ,Adam lambert
..Hayley Williams,Beyonce
..Robert Pattinson(ez alap):P
..Kristen Stewart(meg ez is):P
..Paramore(K)
..háát nagyon sok van, amiket olvasok az mind kedvenc:D

Továbbadom:...
..http://drusilla1985.blogspot.com/
..http://haujnapkelbyrami.blogspot.com/
..http://iccsinee.blogspot.com/
..http://csucsub94.blogspot.com/
..http://arya9132.blogspot.com/
..http://thehellcrystal.blogspot.com/

Költészet napja(L)

Tudom hogy mi nem verseket írunk a legtöbbször.De azért szerintem illik megemlékezni erről az eseményről.
Személyem szerint imádom a verseket az idézeteket a novellákat meg persze a regényeket.


Kedvenc költőim között ott van Ady és Radnóti.
Kedvenc idézet íróm pedig Paulo Coelho.
A regény írókat pedig nem tudok megemlíteni annyi van.xD


Ady Endrétől pár sorral szeretnék az ünnepnek tisztelegni:


Sorsunk

Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserű álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szívünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka.

Ady Endre

Második díjam:D

Második Díjam:


1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdéseket!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket

Akitől kaptam és akinek nagyon szépen köszönöm:

Nincsíí--http://twilighthappyendornot.blogspot.com/
Szandi--http://szandi22.blogspot.com/


KEDVENC...
-íróm: Stephanie Meyer
-könyvem:Twilight saga könyvek(ez alap)A burok és imádom a Cin-Cin lovagot isxD
-ételem: bolognai :)
-italom:limonádé,Ice tea
-színem:kék fekete
-énekesnő:Hayley Williams,Beyonce
-énekesem:James Blunt,Adam Lambert,Timbaland
-eggyüttes:Paramore,Muse
-Dj:David Guetta
-színészem:Robert Pattinson
-mozi film:Transformers 2,New Moon
-sorozat:Hősök
-dalom:Paramore - The only expection -Brick by boring brick
-hangszerem:zongora,gitár(van is csak nem tok rajta játszani xD)
-hónap:Április
-nap:Péntek
-évszak:Tavasz
-napszak:Napfelkeltét
-sport:Úszás,tánc
-bloggerem:nem tudok mondani annyi van:)
-komentelőm: mindenkit imádok aki ír de ha választani kell akkor Nincsíí(mert ő velem van a kezdetektől ,és Melinda mert ő mindíg nagyon hosszú komikat szokott írni:D)
-kedvenc idézet:Akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya ha melleted van és tudod hogy sose lehet a tiéd.

És akiknek adom..
Drusilla-http://drusilla1985.blogspot.com/
Ivy-http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
Rami-http://haujnapkelbyrami.blogspot.com/
Iccsinee-http://iccsinee.blogspot.com/
Rosalice-http://onemorechance-rosalice.blogspot.com/
Netty-http://twilightficek.blogspot.com/

Ez undorító:@

Hát ezen nagyon fel vagyok háborodva .Komolyan .
imádom a töriket amiket olvasok és nem értem az olyanokat akik lopnak
mert mi keményen dolgozunk hétről hétre és nem értem ezt az egészet:@
ez gusztustalan komolyan...
amúgy meg csak a jó íróktól lopnak mert féltékenyek ránk úgyhogy ez ennyi=/

na szóval ha erre jársz ne lopj kérlek mert nem lesz jó vége a dolognak ha törit akarsz írj egyet és dolgozz megérte:/

na sziasztok!(K)

6.fejezet--Első nap II.

Ha eltudtam volna olvadni már megtettem volna. Ugyan is Edwardhoz hasonló lényt még nem láttam. Közel kétszáz évem alatt. Nem is értem hogyan nem lehet egy ilyen valakinek szerelme.
Fekete pólója ahogy rásimult tökéletes felső testére kiemelve ezzel izmainak tökéletességét. A laza farmer ami rajta volt nagyon jól állt naki. A haja amibe belekapott a szél... Azok a bronzosan csillogó tincsek ami művészi kuszasággal volt összerendezve...

Ohhh....még a légzésem is felgyorsult és mintha egy kicsit meleg is lenne..

- Bella állítsd le magad. Koncentrálj a feladatra ami nem Edward csodálásából hanem párttalállásából áll.

Önmagam fegyelmezéséből egy mackós nevetés szakított ki. Emmett, jé ő is ott van és beszélget Edwarddal. Eddig észre se vettem. Ed is nevetett ...szép a mosolya mondtam már?

Belégzés... Kilégzés..

- Ez az Isabella és most hogy magadhoz tértél ideje lenne elindulni a teremhez. - Pont mellettük haladtam el, és éreztem a rajtam lévő szemeket.

Az irodalom órám Jasperrel és Rosalival volt közös. De ő hozzájuk inkább nem mentem oda. Egyrészt ismerem Rose természetét, biztos elküldene onnan másrészt Jazznek meg biztos feltűnne, hogy nem szomjazik a "véremre".

A következő órák gyorsan teltek, ebéd időben pedig elindultam a menza felé. Vicces lesz imitálni az evést de majd meglátjuk, csak megoldom valahogy. Beálltam a sorba és kértem egy salátát.

Majd leültem egy üres asztalhoz. Cullenek már ültek egynél. És amikor odafordultam ők épp engem néztek. Alice mosolyogva Edward pedig értetlenül. Gondolom nem lát bele a fejembe. Hát persze hogy nem, hiszen akkor kiolvasná a fejemből hogy mi vagyok és hogy miért vagyok itt.

Körbenéztem az ebédlőbe hátha valamelyik lány illene hozzá de egyik se volt az igazi, mindegyik csak bálványozta őt. Legalábbis a sok homályos tekintetű, ábrándos arcú csaj nem hiszem hogy jó választás lenne egy mély érzésű vámpírnak. Milyen jó,hogy én nem vagyok gondolat olvasó képzelem mennyire perverz képek játszódhatnak le a lányok fejébe ilyenkor.

Akkor máshol kell keresnünk. Lehet nem is ember kéne neki még esetleg történne valami baj. Talán egy vámpíR lehet jó lenne de semmiképp nem az emberölő fajtából. Viszont az egyetlen egy vegetáriánus család a Denaliak és ott Ed irtózik Tányától úgy hogy az se jó. Ajj nehéz lesz ez a feladat már most látom.

Megakadt a szemem Angelán akivel reggel beszéltem és mit is fogadtam meg?...ÁÁh már tudom: segítek neki. Ahogy elnézem az a Ben gyerek /azt hiszem így hívják/ nem közömbös Angela iránt sőt tisztán látszik a szemében a csillogás. De várjunk csak. A másik oldalon is hasonló a helyzet. Héé akkor miért nem járnak már? Nem tudom mi itt a gond. Mindent nekem kell csinálni?

Haditerv kész: írok mindkettőnek az órán egy levelet. A másik nevébe és összehozom őket. Mert tuti, hogy az elutasítástól félnek, vagy nem merik megszólítani egymást.
Épp csöngettek és én kidobtam a kajámat majd elindultam az órámra ami biológia lesz. Hamar odaértem és írni kezdtem a levelet először Angeláét:


Szia Angela!
Létszi találkozzunk óra után az ajtónál valamit mondani szeretnék neked. Vagyis nem...inkább most mondom Szeretlek!!(L)már nagyon rég óta, csak féltem elmondani neked:$
Puszil:Ben

A másik is ugyan ez csak felcseréltem a neveket.

- Mire készülsz? - kérdezte egy gyönyörű hang mellőlem sejtettem,hogy ki lehet az.

- Látom, hogy szeretik egymást de nem mernek közeledni...én csak segítek egy kicsit. - mondtam lehajtott fejjel mivel zavarban voltam. Miii?? Én zavarba??

- Egy napja vagy itt és máris jót teszel két kamasszal, nem semmi. - mondta elismerően - Jaj de illetlen vagyok be se mutatkoztam. Edward vagyok. Edward Cullen. - mosolyogta és belenéztem aranybarna szemeibe amitől olvadozni kezdtem. Nem tudom mi van velem.

- Öhh...engem Bellának hívnak. - mosolyogtam én is, bejött a tanár úgyhogy többet nem tudtam beszélgetni vele de most már nem menekülhet előlem. Bár ő kezdeményezte a beszélgetést pedig a vámpírok távolság tartóak.

De mivel a vérem nem csábítja könnyű lesz vele barátkozni. A leveleket amikor a tanár nem figyelt oda dobtam mind kettőjükhöz. Edward pedig csendben nézte ügyködésemet. Majd vágyakozva felsóhajtott. Szerintem egy szerelmes gondolat váltotta ki ezt belőle. Remélem hamar találok neki valakit mivel nagyon el lehet keseredve szegény.

Kicsöngettek...de nem mentem ki azonnal kíváncsi voltam mi sül ki Benéknél. De ahogy látom minden összejött .Mert Anglea már Ben nyakába volt és kézen fogva elindultak valamerre. Oké a Földön megint több lett a boldogság.

- Ez szép volt! - mondta Edward. Azt hittem már elment mellőlem.

- Köszönöm. - válaszoltam mosolyogva.

- Lesz még órád? - kérdezte.

- Nem, és neked? - feleltem.

- Már nekem se. - mondta.

- Elkísérsz a kocsimig? - kérdeztem bizonytalanul. De magamat sem értettem ugyan is nem is tudom miért mondtam ezt neki de már most szeretek vele lenni.

- Szívesen. - felelte meglepetten. Gondolom ő is csodálkozott ezen de igent mondott úgyhogy ez jó jel. Csendben mentünk a kocsimig.

- Király a kocsid. - mondta elismerően.

- Köszi. - feleltem és végig simítottam az én kicsikém oldalán.

- Alice azt mondta elmentek valahova holnap. - kezdett bele Ed.

- Igen, csak körbe vezet a városon, még nem nagyon tudom mi hol van. - remélem nem baj, hogy Aliccel vagyok. Mintha csak a gondolataimat hallotta volna úgy válaszolt a mondatomra.

- Nem azért mondtam csak figyelmeztetni akartalak Alice vásárlási stílusára. - kezdett bele mártír arccal.

- Annyira nem lehet rossz. - mondtam bizonytalanul.

- Hát majd megtudod. - mosolyogta.

Én beültem a kocsimban és elköszöntem attól a gyönyörű vámpírtól.
És éreztem valami fura érzést amiT még nem. Tudtam hogy aki Edwardnak elnyeri a szívét az lesz a világ legszerencsésebb nője...



Feltettem ezt is:D Remélem tetszik nektek:$ Most nagyon boldog vagyok úgyhogy ti is legyetek azok:D(L)

5.fejezet--Első nap I.

A tanári felé tartok elkérni az órarendemet amin sok közös óra lesz Cullenekkel.Hmmm...még mindig nem láttam Edwardot...egyenlőre annyit tudok róla ,hogy bronzos haja van és vámpír úgyhogy könnyű lesz felismerni.Jaj de mennyien néznek.


Mindenki vissza fordul aki elmegy mellettem, sok lány meg irigykedik, gondolom.
Végre odaértem az irodához.

- Jó napot! - köszöntem kedvesen a harmincas éveiben járó nőnek - A papírjaimért jöttem.

- Szia! - köszönt ő is - Te vagy Isabella gondolom, tessék itt van az órarended és egy térkép nehogy eltévedj. Bár ahogy elnézem lesz ki segítsen. - mondta felhúzott szemöldökkel.

- Ezt, hogy érti? - kérdeztem.

- Nézz mögéd! - utasított és én oda néztem, vagy három fiú is nyál csorgatva állt a falnál, tőlem pár méterre és bambultak előre. Pech srácok de nincs időm ilyenekre most.

- Hát biztos lesznek egy páran. - kuncogtam.

- Az biztos. - mosolygott ő is - Na menj az óráidra mert még elkésel.

- Viszlát! - köszöntem el tőle.

Megkerestem a szekrényemet, bepakoltam a cuccaimat majd megnéztem az órarendemet: Első óra matek. Szuper. Nagyon utálom, még szerencse, hogy mindent tudok amit tudnom kell ugyan is az összes szabályt, számolást attól tanulhattam aki épp kitalálta. Jó mi?...Ja. Azt hiszem.

Elindultam a termem felé,de leszólított egy lány.

- Szia, te vagy az új diák Isabella nem? - kérdezte. Barna haja és szemüvege volt.

- Csak Bella. - mosolyogtam .

- Ohh, én Angela vagyok. - mondta - Milyen órád lesz?

- Matek. - húztam el a szám.

- Én se szeretem, de nekem most sajna nem az lesz. - felelte Angela - Megtalálod a termet? - kérdezte - Ne segítsek?

- Megtalálom, de azért kösz! - feleltem.

- Oké, akkor szia! - köszönt el.

- Szia! - válaszoltam. Milyen kedves lány majd utána nézek hátha tudok rajta valahogy segíteni.

Beértem a terembe és leültem egy üres padhoz. Amikor jöttem még nem sokan voltak benn. De pár perc után tele lett az osztály, egyszer csak Alice is megjelent. És mivel nálam volt hely hozzám ült le. Na kezdődhet az akció.

- Helló! - köszöntem kedvesen. Oké,kezdjük a célszemély bizalmasával.

- Szia! - köszönt, kicsit meglepetten de azért kedvesen. Gondolom furcsa volt hogy hozzá szóltam hiszen általában az emberek ösztönösen érzik hogy a vámpíroktól félni kell. De nem tőlük, vega vámpíroktól. Még szerencse, hogy nem vagyok ember. Amúgy azt hiszem Alice képességénél is bezavartam, belőlem csak annyit láthatott, hogy jön egy új lány vagy a Cullen család élete megváltozik. Hogy jó értelemben-e vagy rosszban még én se tudom ez a teljesítményemtől függ.

- Tudod nem ismerek itt sok mindenkit és... - kezdtem bele de nem tudtam hogy folytassam, szencsére nem is kellett. Ugyan is Alice közbe szólt.

- Szívesen körbevezetlek Forkson meg a sulin ha gondolod. - mosolygott, szerintem örült, hogy ezt kérem tőle mivel nagyjából ismerem ezért tudom, hogy eléggé társasági lény és szeret pörögni meg szervezkedni. Pont mint Lily, jól kijönnének.

- Oké az jó lenne. - válaszoltam. Szerintem jóban leszünk Aliccel. - Akkor ezt majd még megbeszéljük. - mondtam mivel időközbe bejött a tanár. Alice csak mosolyogva bólintott.

A tanár kihívott, hogy mutatkozzak be az osztálynak. Áhh...középpontba leszek. De jó!!
- Sziasztok Bella Swan vagyok és Los Angelesből jöttem ide tanulni.

Remélem ennyivel megelégszik. Majd bólintott és a helyemre küldött és belekezdett az órába. Az igazi story az volt, hogy Los Angelesből (már megint csak a stílus kedvéért /xD/)egy kis önállóságot jöttem ide tanulni. És a szüleimnek fontos a munkája ezért nem jöttek velem. Én pedig kaptam egy házat, hogy itt fejezzem be a sulit. A Swan nevet meg régen találtuk ki mivel mindig ez a nevem ha küldetésen vagyok.

Az óra dög unalom volt ráadásul egy csomó dolgot leegyszerűsítve vagy hibásan tanítanak. Na mindegy. Kicsöngettek hála istennek. Összeszedtem a cuccaimat.

- Mit szólnál ha holnap délután körbevezetnélek, meg esetleg elmehetnénk vásárolni is. - kérdezte reménykedve Alice.

- Persze az jó lenne. - mondtam boldogan. Vennem kéne egy mobilt asszem. Amúgy tuti, hogy azért nem ma mert délután sütni fog a nap. Ismerve Alicet legszívesebben most elindult volna főleg ha vásárlásról van szó. Mondom, hogy tiszta Lily. Össze lehetne kötni őket.

- Rendben akkor holnap. - köszönt el.

Alice becserkészve. Már úgy viselkedek mintha egy ragadozó lennék. Szóval holnap beszélgetünk egy kicsit a családjáról, na meg Edwardról is jól kifaggatom.
Közben már a folyosón sétáltam következő órám felé. Ami irodalom volt. De akkor megláttam őt és teljesen lefagytam .


BASSZUS EZT NEM HISZEM EL. MÉRT NEM MONDTA SENKI, HOGY ILYEN ESZMÉLETLENÜL HELYES EZ A VÁMPÍR????

Első díjam:D

Szabályok:
1.) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogjukat)!
2.) Tedd ki a logót a blogodra!
3.) Írj magadról 7 dolgot!
4.) Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5.) Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!



Nagyon szépen köszönöm Kanga!!(http://sorsbolondjai-kanga.blogspot.com/):

Magamról:
1.Imádok olvasni
2.szeretem a Twilight Sagat (team Edward)
3.Bármit megtennék a barátaimért
4.sose voltam még szerelmes :(
5.kedvenc színem a fekete és a kék
6.szeretek komoly zenét hallgatni(kizárólag zongorát)
7.utálom az osztály főnökömet:D

Tovább Adom:
1.Rami--http://haujnapkelbyrami.blogspot.com/
2.Iccsinee--http://iccsinee.blogspot.com/
3.Drusilla--http://lapushvampirja.blogspot.com/
4.Rosalice--http://onemorechance-rosalice.blogspot.com/
5.Crystal--http://thehellcrystal.blogspot.com/
6.Nincsíí--http://twilighthappyendornot.blogspot.com/
7.Arya--http://aryaw913.blogspot.com/

4.fejezet--Kezdet

Bocsi a késésért de most itt van :)!!!

Oké. Megérkeztem a Földre. Sikeresen. Hál istennek. Chh... ezt a mondást is az emberektől vettem át. Na most, hogyan kezdjek hozzá? Azt se tudom, hogy az az Edward mitől is lenne igazán boldog. Család kipipálva. Barátok,(hát a húgával elég jó a viszonya) szóval kipipálva az is. Mi hiányozhat neki?....

Hogy az a....

Hát persze, a szerelem, ugyan az mint ami nekem. Akkor kerítőt kell játszanom. Fantasztikus. Mi vagyok én? Kupidó? Hát ez még nekem is kihívás lesz. Mivel nem voltam még Ámor főleg nem egy vámpírnál. Akik köztudott, hogy egy életre választanak párt maguknak. Majd meglátjuk mi sül ki ebből.

Tehát első lépés megkeresni a házat amit Ang vett nekem. Majd a kocsit is megnézni. Berendezkedni, és mint új diák beiratkozni az iskolába, Edward osztály társaként megtudni milyen csajok jönnek be neki. Azután állhatunk neki keresgélni.
Haditerv, kész.

Mehetünk is. Hát nem véletlenül engem választottak engem a feladatra.



***


Megjöttem. Azta.. de gyönyörű ez a ház. Nem túl nagy de ízléses és mögötte ott van az erdő, legalább ha röpködhetnékem van lesz hol röpködni. Csak vigyázni kell nehogy Cullenek meglássanak. Mondjuk nem kötötték az orromra, hogy nem mondhatom el nekik mi is vagyok valójába de azért az nem lenne ésszerű csak oda állítani elé, hogy:

- Szia Ed én az őr angyalod vagyok és szerelmet keresni jöttem neked! - közbe meg lehetetlenül vigyorgok. Phh.. hát ha ilyen lenne az én taktikám lehet már nem is küldenének feladatokra. Na mindegy.

Körbe néztem a házba, a szobába pedig leraktam a bőröndjeimet. Kimentem a garázsba megnézni az én kicsikémet. És Angelo megint jó munkát végzett. Ott állt egy Mercedes Angel. Értitek Angel. Hát a stílus azért kell (xD).
A házba még egy csodaszép fehér zongora is volt. Hát ez is téves feltételezés az istenek hangszere nem a hárfa hanem a zongora.

Azt hiszem Edward is zongorázik, akkor tuti valami zene szerető lányt kell neki keresnem. Bár ez a küldetésemet se értem igazán mivel a Szerelem előbb utóbb úgyis rá fog találni. Nem értem mit kell sürgetni. Vagy az utóbbi túl későn lesz már és felkellet gyorsítani az eseményeket.
Na jó elég volt mára a gondolkozásból.
Átvettem a pizsamámat. És lefeküdtem a hatalmas hófehér francia ágyba. Furcsa,nem igazán vagyok ember még is szükségem van alvásra.

Majd mély álomba zuhantam.

Elég különöset álmodtam: egy csodálatos réten egy szikrázó emberrel vagyis vámpírral(mivel az az emberek nem szikráznak napfényben) voltam és boldogan beszélgettünk majd közelíteni kezdett az ő arca az enyém felé és.... és akkor ébredtem fel. Pedig azt hiszem egy csókot kaptam volna. Még sohase csókolt meg senki. Na nem ábrándozni
kéne hanem kikászálódni az ágyból és felöltözni.

Elindultam a fürdőbe megmosakodtam majd felvettem egy fehér mini ruhát és egy fehér tornacipőt. Sminkelnem nem kellet ugyan is felesleges volt. Egy angyal szinte minden szempontból tökéletes és ez alól a szépség se kivétel bár nem vagyok magamtól elájulva.
Kiálltam a kocsimmal és elindultam a suli felé. Ma el is kezdem a boldogság hormonokat feléleszteni Edwardba. De a vámpírok nem a barátkozásról híresek még a vegák se úgyhogy nagy feladat lesz megvalósítani tervemet.

Majdnem túl mentem ...

Épphogy betudtam még fordulni a parkolóba. Beálltam egy üres helyre, kutatni kezdtem egy ezüst Volvo után. Hát igen Lily szinte mindenből felkészített Cullenekből.
A képességektől kezdve a házuk kinézetéig meg persze Edward személyéből is.

Tőlem nem messze álltak. Rosalie és Emmett beszélgetett Alice pedig épp Jaspert ölelte. De ŐT nem láttam sehol.

Kiszálltam, mindenki engem nézett még ők is ide fordultak. Utálom ha én vagyok a középpontba.
Mivel nagyon jó a hallásom (szinte mint egy vámpírnak) tisztán hallottam hogy Jazz füttyent egyet majd oda súgja Em-nek:

- Szép kocsi!

Em erre azt mondja:

- Ja de nem csak a kocsi! - Aztán Rose-tól kap egyet a nyakára. Ezen muszáj volt kuncognom.

Na vicces lesz a következő időszakom azt hiszem....

3.fejezet--Eső cseppek

/Edward szemszöge/



Egy újabb hely.
Alice már megint átköltöztette az egész Cullen családot. Ezúttal Forks lett a kiszemeltje. Azt mondta, hogy itt még nem voltunk és hátha találunk nekem valakit aki végre boldoggá tesz. Áhh... Már elegem van mindenki evvel nyaggat. Bár lehet tényleg jót tenne nekem egy társ mivel majd' 100 éve egyedül vagyok. De nagyon sokáig azt hittem jó leszek magamnak is. Viszont az utóbbi pár évben kezdek magányosabb lenni az átlagnál.

Lehet Rose-ék 54. esküvője vagy Jazz-ék 35. nászútja miatt.
Meg a szerelem elméletileg úgy is rám talál. Legalábbis édesanyám mindig ezt szokta mondani.

Istenem mennyire hiányoznak nekem az igazi szüleim. Még mindig tisztán emlékszem anyám és apám arcára meg még pár közös emlékre, sajnos a nagy részét elvesztettem de a legbecsesebbeket a szívem mélyén őrzöm.

De igazán nincs okom panaszkodni mivel kaptam helyettük másik két csodálatos szülőt Carlisle és Esme személyébe. Szinte olyanok mint az igaziak. Ráadásul mindig is szerettem volna testvért és láss csodát most 4 is van. Jasper, Alice, Emmett és Rosalie.

Közülük talán Alicet szeretem a legjobban. Már ha mondhatok ilyet. Mivel vele mindent megtudok beszélni. Csak néha jobban hasonlít egy felhúzható energia bombára és idegesítő is, de azért nagyon szeretem. Ja és imádom az állandóan pozitív élet szemléletét.
Emmett mindig mindenből viccet csinál, a leghülyébb helyen is perverzkedik.
Rosalie meg olyan hiú, hogy talán nincs is nála hiúbb a földön de azért tud néha kedves is lenni.
Jasper pedig az érzelmes testvérem ő a megtestesült nyugodtság a családba. Bár a vega életmód elég nehéz neki azért elég jól bírja.

- Megérkeztünk! - csillingelte Alice vidáman és kiszálltunk a kocsiból.

- Dejó! - morogtam. Utálok költözni.

- Jaj Edward ne legyél már ilyen! Itt még nem is voltunk ne ítéld el rögtön Forkst. - mondta.

- Oké.Majd megnézem mit tehetek érted. - válaszoltam gúnyosan mire csak egy szem forgatást kaptam válaszul.

- Nagyon ügyes voltál kicsim. - dícsérte meg Esme Alicet.

- Köszi Anyu! - villantott egy mosolyt húgom.

Most, hogy így megnéztem tényleg nagyon szép, az egyik fele csak üveg, és az egészet a letisztult még is stílusos formák jellemezték. Ráadásul az erdőben van, ami vadászat szempontjából is nagyon jó.

Alice beinvitált minket az esőről és felrohantam az emeletre megnézni a szobákat. Le is foglaltam a legkisebbet ami így is akkora volt mint egy emberi ház 3 szobája. Alice beszáguldott a cuccaimmal.

- Felhoztam volna én is őket. - mondtam.

- Tudom de lent még át kell rendeznünk néhány dolgot hogy elférjen a zongorád, és útban voltak a csomagjaid. - válaszolta.

- Még csak 2 perce,hogy beléptünk a ház küszöbén de te már rendezketsz. - csóváltam fejemet mosolyogva.

- Hisz tudod,hogy milyen vagyok. Ezt kell szeretni - mondta.

- Igen és én így imádlak húgi. - nyomtam puszit az arcára. Majd mosollyal az arcán kiment, le egyenesen a lépcsőn.
Én pedig elmerültem gonolataimba....



Két évvel később...


Két év telt el mióta ideköltöztünk és még semmi változást nem tapasztaltam ugyan olyan magányos vagyok mint eddig. Most is ülök a kanapémon a szobámban és nézem az esőt odakint.

Kopp. Kopp. Kopp.

Egyre jobban esik és én egyre jobban belemerülök a bánat hatalmas óceánjába. Vajon miért ítéltek nekem ilyen fajta magányosságot? Nem hiszem, hogy kiérdemeltem volna...

Kopp. Kopp. Kopp.

Vagy lehet, hogy igen, hiszen egy lelketlen szörnyeteg vagyok. Ráadásul az se vet rám jó fényt, hogy elég sok embert megöltem már. Szerintem a pokolba van egy hely foglalva Edward Cullen névre.

Kopp. Kopp. Kopp.

Már megint esik az eső. Még a végén esőitiszt kapok ettől a helytől.

Durr.

Most meg villámlik. Kikészít komolyan mondom. Egyszer belém is belém csaphatna. Akkor talán vége lenne nyomorúságos életemnek.

Durr. Durr. Durr. Durr. Durr. Durr.

Hét villám csapás. És pontosan ugyan olyan messziről jött mindegyik hangja. De ez lehetetlen, kétszer ugyan oda nem csap a villám.
Vagy csak agyamra ment a saját énem. Na most meg skrizofén vagyok.

Fura ez a hely és egyre furább lesz...