3.fejezet--Eső cseppek

/Edward szemszöge/



Egy újabb hely.
Alice már megint átköltöztette az egész Cullen családot. Ezúttal Forks lett a kiszemeltje. Azt mondta, hogy itt még nem voltunk és hátha találunk nekem valakit aki végre boldoggá tesz. Áhh... Már elegem van mindenki evvel nyaggat. Bár lehet tényleg jót tenne nekem egy társ mivel majd' 100 éve egyedül vagyok. De nagyon sokáig azt hittem jó leszek magamnak is. Viszont az utóbbi pár évben kezdek magányosabb lenni az átlagnál.

Lehet Rose-ék 54. esküvője vagy Jazz-ék 35. nászútja miatt.
Meg a szerelem elméletileg úgy is rám talál. Legalábbis édesanyám mindig ezt szokta mondani.

Istenem mennyire hiányoznak nekem az igazi szüleim. Még mindig tisztán emlékszem anyám és apám arcára meg még pár közös emlékre, sajnos a nagy részét elvesztettem de a legbecsesebbeket a szívem mélyén őrzöm.

De igazán nincs okom panaszkodni mivel kaptam helyettük másik két csodálatos szülőt Carlisle és Esme személyébe. Szinte olyanok mint az igaziak. Ráadásul mindig is szerettem volna testvért és láss csodát most 4 is van. Jasper, Alice, Emmett és Rosalie.

Közülük talán Alicet szeretem a legjobban. Már ha mondhatok ilyet. Mivel vele mindent megtudok beszélni. Csak néha jobban hasonlít egy felhúzható energia bombára és idegesítő is, de azért nagyon szeretem. Ja és imádom az állandóan pozitív élet szemléletét.
Emmett mindig mindenből viccet csinál, a leghülyébb helyen is perverzkedik.
Rosalie meg olyan hiú, hogy talán nincs is nála hiúbb a földön de azért tud néha kedves is lenni.
Jasper pedig az érzelmes testvérem ő a megtestesült nyugodtság a családba. Bár a vega életmód elég nehéz neki azért elég jól bírja.

- Megérkeztünk! - csillingelte Alice vidáman és kiszálltunk a kocsiból.

- Dejó! - morogtam. Utálok költözni.

- Jaj Edward ne legyél már ilyen! Itt még nem is voltunk ne ítéld el rögtön Forkst. - mondta.

- Oké.Majd megnézem mit tehetek érted. - válaszoltam gúnyosan mire csak egy szem forgatást kaptam válaszul.

- Nagyon ügyes voltál kicsim. - dícsérte meg Esme Alicet.

- Köszi Anyu! - villantott egy mosolyt húgom.

Most, hogy így megnéztem tényleg nagyon szép, az egyik fele csak üveg, és az egészet a letisztult még is stílusos formák jellemezték. Ráadásul az erdőben van, ami vadászat szempontjából is nagyon jó.

Alice beinvitált minket az esőről és felrohantam az emeletre megnézni a szobákat. Le is foglaltam a legkisebbet ami így is akkora volt mint egy emberi ház 3 szobája. Alice beszáguldott a cuccaimmal.

- Felhoztam volna én is őket. - mondtam.

- Tudom de lent még át kell rendeznünk néhány dolgot hogy elférjen a zongorád, és útban voltak a csomagjaid. - válaszolta.

- Még csak 2 perce,hogy beléptünk a ház küszöbén de te már rendezketsz. - csóváltam fejemet mosolyogva.

- Hisz tudod,hogy milyen vagyok. Ezt kell szeretni - mondta.

- Igen és én így imádlak húgi. - nyomtam puszit az arcára. Majd mosollyal az arcán kiment, le egyenesen a lépcsőn.
Én pedig elmerültem gonolataimba....



Két évvel később...


Két év telt el mióta ideköltöztünk és még semmi változást nem tapasztaltam ugyan olyan magányos vagyok mint eddig. Most is ülök a kanapémon a szobámban és nézem az esőt odakint.

Kopp. Kopp. Kopp.

Egyre jobban esik és én egyre jobban belemerülök a bánat hatalmas óceánjába. Vajon miért ítéltek nekem ilyen fajta magányosságot? Nem hiszem, hogy kiérdemeltem volna...

Kopp. Kopp. Kopp.

Vagy lehet, hogy igen, hiszen egy lelketlen szörnyeteg vagyok. Ráadásul az se vet rám jó fényt, hogy elég sok embert megöltem már. Szerintem a pokolba van egy hely foglalva Edward Cullen névre.

Kopp. Kopp. Kopp.

Már megint esik az eső. Még a végén esőitiszt kapok ettől a helytől.

Durr.

Most meg villámlik. Kikészít komolyan mondom. Egyszer belém is belém csaphatna. Akkor talán vége lenne nyomorúságos életemnek.

Durr. Durr. Durr. Durr. Durr. Durr.

Hét villám csapás. És pontosan ugyan olyan messziről jött mindegyik hangja. De ez lehetetlen, kétszer ugyan oda nem csap a villám.
Vagy csak agyamra ment a saját énem. Na most meg skrizofén vagyok.

Fura ez a hely és egyre furább lesz...