6.fejezet--Első nap II.

Ha eltudtam volna olvadni már megtettem volna. Ugyan is Edwardhoz hasonló lényt még nem láttam. Közel kétszáz évem alatt. Nem is értem hogyan nem lehet egy ilyen valakinek szerelme.
Fekete pólója ahogy rásimult tökéletes felső testére kiemelve ezzel izmainak tökéletességét. A laza farmer ami rajta volt nagyon jól állt naki. A haja amibe belekapott a szél... Azok a bronzosan csillogó tincsek ami művészi kuszasággal volt összerendezve...

Ohhh....még a légzésem is felgyorsult és mintha egy kicsit meleg is lenne..

- Bella állítsd le magad. Koncentrálj a feladatra ami nem Edward csodálásából hanem párttalállásából áll.

Önmagam fegyelmezéséből egy mackós nevetés szakított ki. Emmett, jé ő is ott van és beszélget Edwarddal. Eddig észre se vettem. Ed is nevetett ...szép a mosolya mondtam már?

Belégzés... Kilégzés..

- Ez az Isabella és most hogy magadhoz tértél ideje lenne elindulni a teremhez. - Pont mellettük haladtam el, és éreztem a rajtam lévő szemeket.

Az irodalom órám Jasperrel és Rosalival volt közös. De ő hozzájuk inkább nem mentem oda. Egyrészt ismerem Rose természetét, biztos elküldene onnan másrészt Jazznek meg biztos feltűnne, hogy nem szomjazik a "véremre".

A következő órák gyorsan teltek, ebéd időben pedig elindultam a menza felé. Vicces lesz imitálni az evést de majd meglátjuk, csak megoldom valahogy. Beálltam a sorba és kértem egy salátát.

Majd leültem egy üres asztalhoz. Cullenek már ültek egynél. És amikor odafordultam ők épp engem néztek. Alice mosolyogva Edward pedig értetlenül. Gondolom nem lát bele a fejembe. Hát persze hogy nem, hiszen akkor kiolvasná a fejemből hogy mi vagyok és hogy miért vagyok itt.

Körbenéztem az ebédlőbe hátha valamelyik lány illene hozzá de egyik se volt az igazi, mindegyik csak bálványozta őt. Legalábbis a sok homályos tekintetű, ábrándos arcú csaj nem hiszem hogy jó választás lenne egy mély érzésű vámpírnak. Milyen jó,hogy én nem vagyok gondolat olvasó képzelem mennyire perverz képek játszódhatnak le a lányok fejébe ilyenkor.

Akkor máshol kell keresnünk. Lehet nem is ember kéne neki még esetleg történne valami baj. Talán egy vámpíR lehet jó lenne de semmiképp nem az emberölő fajtából. Viszont az egyetlen egy vegetáriánus család a Denaliak és ott Ed irtózik Tányától úgy hogy az se jó. Ajj nehéz lesz ez a feladat már most látom.

Megakadt a szemem Angelán akivel reggel beszéltem és mit is fogadtam meg?...ÁÁh már tudom: segítek neki. Ahogy elnézem az a Ben gyerek /azt hiszem így hívják/ nem közömbös Angela iránt sőt tisztán látszik a szemében a csillogás. De várjunk csak. A másik oldalon is hasonló a helyzet. Héé akkor miért nem járnak már? Nem tudom mi itt a gond. Mindent nekem kell csinálni?

Haditerv kész: írok mindkettőnek az órán egy levelet. A másik nevébe és összehozom őket. Mert tuti, hogy az elutasítástól félnek, vagy nem merik megszólítani egymást.
Épp csöngettek és én kidobtam a kajámat majd elindultam az órámra ami biológia lesz. Hamar odaértem és írni kezdtem a levelet először Angeláét:


Szia Angela!
Létszi találkozzunk óra után az ajtónál valamit mondani szeretnék neked. Vagyis nem...inkább most mondom Szeretlek!!(L)már nagyon rég óta, csak féltem elmondani neked:$
Puszil:Ben

A másik is ugyan ez csak felcseréltem a neveket.

- Mire készülsz? - kérdezte egy gyönyörű hang mellőlem sejtettem,hogy ki lehet az.

- Látom, hogy szeretik egymást de nem mernek közeledni...én csak segítek egy kicsit. - mondtam lehajtott fejjel mivel zavarban voltam. Miii?? Én zavarba??

- Egy napja vagy itt és máris jót teszel két kamasszal, nem semmi. - mondta elismerően - Jaj de illetlen vagyok be se mutatkoztam. Edward vagyok. Edward Cullen. - mosolyogta és belenéztem aranybarna szemeibe amitől olvadozni kezdtem. Nem tudom mi van velem.

- Öhh...engem Bellának hívnak. - mosolyogtam én is, bejött a tanár úgyhogy többet nem tudtam beszélgetni vele de most már nem menekülhet előlem. Bár ő kezdeményezte a beszélgetést pedig a vámpírok távolság tartóak.

De mivel a vérem nem csábítja könnyű lesz vele barátkozni. A leveleket amikor a tanár nem figyelt oda dobtam mind kettőjükhöz. Edward pedig csendben nézte ügyködésemet. Majd vágyakozva felsóhajtott. Szerintem egy szerelmes gondolat váltotta ki ezt belőle. Remélem hamar találok neki valakit mivel nagyon el lehet keseredve szegény.

Kicsöngettek...de nem mentem ki azonnal kíváncsi voltam mi sül ki Benéknél. De ahogy látom minden összejött .Mert Anglea már Ben nyakába volt és kézen fogva elindultak valamerre. Oké a Földön megint több lett a boldogság.

- Ez szép volt! - mondta Edward. Azt hittem már elment mellőlem.

- Köszönöm. - válaszoltam mosolyogva.

- Lesz még órád? - kérdezte.

- Nem, és neked? - feleltem.

- Már nekem se. - mondta.

- Elkísérsz a kocsimig? - kérdeztem bizonytalanul. De magamat sem értettem ugyan is nem is tudom miért mondtam ezt neki de már most szeretek vele lenni.

- Szívesen. - felelte meglepetten. Gondolom ő is csodálkozott ezen de igent mondott úgyhogy ez jó jel. Csendben mentünk a kocsimig.

- Király a kocsid. - mondta elismerően.

- Köszi. - feleltem és végig simítottam az én kicsikém oldalán.

- Alice azt mondta elmentek valahova holnap. - kezdett bele Ed.

- Igen, csak körbe vezet a városon, még nem nagyon tudom mi hol van. - remélem nem baj, hogy Aliccel vagyok. Mintha csak a gondolataimat hallotta volna úgy válaszolt a mondatomra.

- Nem azért mondtam csak figyelmeztetni akartalak Alice vásárlási stílusára. - kezdett bele mártír arccal.

- Annyira nem lehet rossz. - mondtam bizonytalanul.

- Hát majd megtudod. - mosolyogta.

Én beültem a kocsimban és elköszöntem attól a gyönyörű vámpírtól.
És éreztem valami fura érzést amiT még nem. Tudtam hogy aki Edwardnak elnyeri a szívét az lesz a világ legszerencsésebb nője...



Feltettem ezt is:D Remélem tetszik nektek:$ Most nagyon boldog vagyok úgyhogy ti is legyetek azok:D(L)