54.fejezet--Főnyeremény

Itt a fejezet :D Küldeném Dórinak/ a váll puszit beleírtam a fejezetbe ember xD/ és még Vikinek(L) a papagájok miatt és kivételesen nekem mivel bele írtam magam a töribe ;D Alul pedig olvassátok el amit írtam.
Jó olvasást!



Megdöbbenve meredtem a vízre ahová pár pillanattal ez előtt egy kisrepülőgép zuhant. Edwarddal még mindig egymást öleltük és ő is ugyan olyan döbbent volt, mint én. Olyan szürreális érzés ez az egész. Hiszen ki nézett végig már a nászútján egy repülőgép szerencsétlenséget? Senki. Ennek az esélye egy a trilliárdhoz. Már a homokot éreztem talpam alatt. Edward letett és jól nevelt úriember lévén rögtön a vízbe kezdett volna futni, ha nem fogom meg a karját.

- Megláthatnak. - mondtam halk, remegő hangon. Nem tudtam, hogy a meglepődéstől vagy a félelemtől vagyok e ilyen állapotban. Talán egy kicsit mindkettő.

Edward nem reagált aggódásomra. Egy gyors csókot nyomott ajkamra és egy jelentőségteljes nézés után a tengerbe ugrott. Két pillanat alatt a roncsoknál volt. Közbe egyre kétségbe esettebb lettem. Mi van, ha meglátja valaki Edward csillogó bőrét? Hogyan magyarázzuk ezt ki? Szerelmem pár perc után feljött a felszínre.

- Nincs itt senki Bella! - kiáltotta. Az nem lehet. Magától nem zuhanhat le egy gép. Mikor ezt kigondoltam Edward már mellettem is volt és karjai védelmezően körém fonódtak.

- Valakinek kell lennie. - vetettem ellen. - Biztos vagy benne? - Ed csak bólintott egyet. Erre a mozdulatra egy sóhaj hagyta el számat. Akkor ennyi volt? Folytathatjuk a nászutunkat? Mire elkönyveltem volna magamban az igen választ valami megmoccant az erdőben.

- Mi volt ez? - kérdeztem elvékonyodó hangon. Komolyan kezdek hasonlítani egy gyerekre. Hülyébben már nem is viselkedhettem volna. Hisz’ itt van velem személyi testőröm, aki egyben a férjem is. Mi bajom lehet, ha egy vámpír vigyáz rám? Edward karjai szorosabban öleltek. Aztán hirtelen lazult a szorítása és egy hangos kacaj hagyta el torkát. Na, most mi van?

- Hogy az a… Nem igaz hogy ez mindig velem történik meg. Most mit fogok, kezdeni egy lakatlan szigeten? Hogy lehetek ennyire szerencsétlen. - mondta az erdőből egy morcos női hang. Hoppá! Megérkezett a repülő vezetője is.

- Ha egyszer kikerülök innen soha többé… - mondatát már nem tudta befejezni, mert abban a pillanatban ki lépett a fa mögül, ami takarta előlünk.

Rövid szőke haja, szanaszét állt fején, arca piszkos volt a ruhája néhány helyen szakadt. Megviseltnek látszott. Különös érzés járta körbe testemet. Nem tudom megmagyarázni. Szemei döbbenten tágultak ki mikor meglátott minket. Főleg mikor Edwardra tévedt a tekintete. Olyan fajta meglepődést én még nem láttam. Azt hinné az ember, hogy a kezdeti sokk után sikítva elrohanna az illető, de nem ez történ. Pont az ellenkezőjét csinálta a lány. Mikor felocsúdott, megértést láttam a szemébe és talán örömöt. Az utóbbit nem tudtam elképzelni, hogy miért. Egészen addig, míg meg nem szólalt.

- Bella te vagy az? - kérdezte hitetlenül. Majd elnevette magát. – Ez nem lehet igaz.

- Öhm… ismernem kéne téged? - feleltem vonakodva. Fogalmam sem volt ki lehet.

- Te nem ismersz, de én igen. - mosolyogta. - Te vagy Bella, az angyal, aki beleszeretett egy vámpírba, akitől most babát vár. Ráadásul ő az én hősöm. – Hős? Én? Mit tettem, hogy ezt mondják rám?

- Nem igazán értem, hogy miért is vagyok hős... - motyogtam magam elé.

- Felszabadítottál minket az örök kárhozat alól. – jött közelebb hozzám - Mondjuk megérdemeltem volna…

- Te a pokolból való vagy? - nyílt ki döbbenten a szemem. Egyáltalán nem tűnt odavalósinak.

- Csak voltam, de megszöktem. - mosolygott. És ezt miért ilyen könnyedén mondja?

- Nem félsz, hogy megtalálnak? - kíváncsiskodtam.

- Mi lenne, ha bent folytatnánk ezt a beszélgetést? - ajánlotta fel szerelmem. Hát jól kezdődik, a nászutunk mondhatom.

- Mennyünk! - nyomtam csókot ajkaira.

Két perc múlva már a nappaliba voltunk. Csak azt felejtettük el, hogy a nászéjszaka után összepakoljunk. Ugyan is jó pár törött dolog és toll hevert a házkülönböző részein. Olyan helyeken is ahová fogalmam sincs hogyan kerülhetett. Ennyire egymásba feledkeztünk volna, hogy észre se veszem amint a falba egy hatalmas lyuk kerül. Nem véletlen tehát, hogy elpirultam. Bezzeg Edward meg jót kuncogott rajta, vendégünkkel együtt. Majd adok én nekik kuncogást.

- Ha kiszórakoztátok magatok, akkor folytathatnánk a beszélgetést. - huppantam le durcásan a kanapéra. Nem tudom, hogy a hormonok miatt vagy saját magamtól haragudtam szerelmemre.

- Kicsim! - ült le mellém Ed is. – Bocsáss meg nekem! - mormolta tökéletesen lágy hangján. De nem néztem feléje. - Nézz rám! - utasított gyengéden és szelíd erőszakkal maga felé fordította arcomat. - Szeretlek! - suttogta ajkaim közé majd olyan gyengéden és érzelem dúsan csókolt meg, hogy minden haragom megszűnt és egy pillanatra talán meg is szédültem.

- Én is téged! - mosolyogtam rá mikor elváltak ajkaink. - Akkor hol is tartottunk?- fordultam a lány felé, akinek még a nevét se tudom. - Kezdjük azzal, hogy talán elárulhatnád a nevedet.

- Evelyn Lawrence*. - mutatkozott be. - Röviden csak Eve. ( ejsd:”Ívi”-szerk.) A kérdésedre vissza térve, mikor Priscilláék visszajöttek már mindenki tudott a vereségről. Néhányan dühösek voltak vagy szomorúak, de volt pár ember köztük - én is - aki örült neki. Nem vártunk tovább, pár nap múlva már kint is voltunk abból a szörnyűségből. Megállítani nem tudtak minket, mert erősebb vagyok per pillanat Cassandránál is. Tehát elindult ki-ki a saját dolgára. - fejezete be. Meglepő, de valami ilyesmit képzeltem én is.

- És hogyan kerülsz ide? - tette fel a következő kérdést szerelmem.

- Tudjátok, harminc évvel ezelőtt megszöktem a szüleimtől, tizenöt lehettem akkor éltem a lázadó korszakomat. Anyáéknak én voltam az egyetlen gyerekük, de hátba támadtam őket és megfosztottam a boldogságtól szívüket. Nem volt se pénzem, se lakásom ahol el lehettem volna a következő években. A legrosszabb lehetőséget választottam. El kezdtem árulni a testemet. Közbe annyira megromlottam belsőleg, hogy semmit se vettetem meg egy kis pénz érdekében. Loptam, hazudtam, csaltam és öltem is. De a legrosszabb személybe sikerült belekötnöm. Chicago legbefolyásosabb emberét öltem meg egy gyors menet után másnap pedig társai végeztek velem is. Így kerültem a pokolba. Azóta vagy ezerszer megbántam bűneimet, de hibáimat nem tudtam jóvátenni. Egészen mostanáig. A szüleim bár nagyon öregek még élnek. Viszont valahogyan Amerika másik felére „pottyantunk le”- mutatott idéző jeleket a levegőbe. - Repülőt béreltem és elindultam Boston felé. csakhogy valami hibacsúszott számításaimba és itt landoltam ezen a csodaszép szigeten. - fejezet be. Létezhet még a pokolban is rendes ember? Mármint aki megbánta bűneit? Soha se gondoltam volna, hogy a válasz igen. Azt hittem az egész dolog nem ér semmit, és aki rossz az, az is marad. Ebben a pár hétben nem ez volt az első, hogy erre rácáfoljunk. Vegyük csak Honey esetét.

- Öhm… mihez akarsz most kezdeni? - kérdeztem rá. Edward biztos szívesen elvinné a városba.

- Mennyire vagyunk a szárazföldtől? - kíváncsiskodott.

- Másfél óra hajóval. - felelte szerelmem. - Holnap elvihetlek, ha gondolod?

- Nem akarok zavarni. - motyogta maga elé szégyenlősen. Hol van az a nagyszájú csaj?

- Nem zavarsz. - más ember azt mondta volna, hogy dehogynem zavarsz hisz ez a nászutam. De engem nem érdekelt. Kedveltem Eve-t.

- Gyere. - álltam fel - Zuhanyozz le és van egy üres szobánk, amibe reggelig alhatsz. - ajánlottam. Majd elfogadva az ajánlatomat megmutattam neki a fürdőt, a kezébe nyomtam egy elég normálisnak tűnő pizsamát. Csoda hogy van ilyen is a bőröndbe. Mivel Alice telepakolta szexisebbnél szexisebb darabokkal. Miután lerendeztem Eve-t Edwardhoz siettem, aki amint meglátott karjaiba zárt.

- Kedveled őt. - nem kérdezte inkább kijelentette. Nem tudtam, hogy ez jót jelent-e vagy rosszat.

- Miért te nem? - néztem sötétedő szemébe.

- De persze. Csak azt hittem nem fogsz örülni hogyha, megzavarják a nászutunkat.

- Attól hogy most egyel, többen vagyunk, még nem jelenti azt, hogy nem lehetünk kettesbe. - karoltam át nyakát. De a fürdő ajtó halkan kinyílt.

- Öt perc és visszajövök. - nyomott csókot szerelmem számra, de mielőtt megkérdezhettem volna, hogy hová is meg már itt se volt. Így hát elindultam a másik szoba felé.

- Sajnálom, hogy a nyakatokon vagyok. - mondta mikor beléptem a küszöbön.

- Ugyan. - legyintettem. - Legalább megtudtuk mi van a másik oldalon! - vigyorodtam el. Eve ajkait egy hatalmas nagy ásítás hagyta el. Tényleg jót tesz majd neki egy kis pihenés.

- Jó éjszakát! - mosolyodtam el. Több se kellet neki, azonnal takaró alá bújt.

- Bella? - szólt utánam mikor már léptem volna ki az ajtón.

- Igen?

- Köszönöm. - mosolyodott el majd magával ragadta az álmok világa. Hirtelen két hideg kar fonódott körém. A meglepettségtől majdnem felsikkantottam, de türtőztettem magam. Edward belecsókolt a nyakamba majd felvett karjaiba.

- Mit csinálsz? - suttogtam nehogy felébresszem a másik helységbe szunyókáló lányt.

- Nászúton vagyunk, emlékszel? - vigyorgott hamiskásan. - Kötelességem téged meglepni. - majd amint kiért az ajtón már száguldott is be velem az erdőbe. Korom sötét volt. Még Edwardot is alig láttam. Egy egyszerű ember talán félt volna. De nekem semmi okom nem volt erre az érzésre.

- Hunyd le a szemed! - utasított szerelmem nem sokkal később pedig teljesítettem kérését. Pár perc múlva már nem futott csak sétált velem és mintha vízcsobogás hallatszott volna a közelből. Hol vagyunk? Szerelmem finoman letett majd maga elé fordított és hátulról átkarolt, így suttogott fülembe.

- Most már kinyithatod. - Ami elém tárult az valami hihetetlenül csodálatos volt. Egy hatalmas tó körülötte az érintetlen természet, egy vízesés és a parton egy pokróc feküdt rengeteg párnával, ráadásul az egész be lett világítva fáklyákkal.

- Ezt te csináltad? - kérdeztem meghatottan. Egy főnyereményhez mentem feleségül. Mázlista vagyok.

- Igen. - csókolt bele a nyakamba. - Tetszik? - kérdezte meg mosolyogva.

- Imádom. - nevettem fel örömömbe.

Ez a nászút nem is lehetne ennél tökéletesebb. Vonzott a gőzölgő víz, de még jobban vonzott maga Edward. Teljes testemmel felé fordultam karjaimat nyaka köré tekertem és magamhoz húztam egy elképesztően édes csókra. Most nem siettünk. Szerettem volna kiélvezni minden egyes ezred másodpercet is. Edward kezei lehet finoman simogatták combomat egyre feljebb tűrve szoknyámat. Én se tétlenkedtem kezeim végig jártak izmos hátán és puha csókokkal borítottam be felsőtestét. Megremeghet e egy vámpír az érintésem alatt? Ed esetében igen. A szerelem és a boldogság érzése letaglózott.

Majd arra eszméltem fel, hogy ruhám nem volt már rajtam. Csak a fürdőruhám takarta el nőiességeimet. Kedvesem ajka nyakamra vándorolt és ott hintet be apró csókokkal majd egyre lejjebb is ugyan ezt a műveletet hajtotta végre. Fogaival eltépte bikini felsőm pántját nem sokkal később pedig a bugyimnak is ez volt a vége. Ott álltam előtte teljesen meztelenül. Mikor belenéztem szemébe végtelen elragadottságot láttam bennük. Vajon tényleg ennyire szépnek lát? Elképesztő érezés tudni, hogy van valaki, aki ennyire szeret. De szerelmemet még mindig takarta valami, de már nem sokáig. Se’ perc alatt tüntettem el róla a nadrágot. Edward fenekem alá nyúlt én pedig értve a célzást köré kulcsoltam lábaimat majd besétált velem a meglepően meleg vízbe. Le lehetett látni a tó aljára és minél beljebb mentünk annál több hal tűnt el mellőlünk. Izgató volt, ahogyan a kellemesen meleg víz lágyan körbeölelte testünket ettől pedig annyira beindultam, hogy nem is volt szükség több előjátékra. Szerelmem egy hihetetlenül gyengéd lökéssel belém hatolt majd ugyan olyan lágyan mozogni kezdett bennem. Leírhatatlanul fantasztikus élmény volt.

Az egész testem lángolt az érintése nyomán és nem kellet sok, hogy elérjük a csúcsot. Pihegve bújtam még közelebb Edward mellkasához. Ő pedig finom puszikkal borította be vállamat. Ez egészen különös szeretett teljes érzés, amit még soha sem éreztem. Egyre nehezebbek lettek pilláim. Miután pedig Edward kivitt a vízből szinte azonnal álomba zuhantam. Szerencsére vagy nem igazán szerencsére nem álmodtam semmit. Reggel pedig már a puha ágyunkba ébredtem. Kezemet kinyújtottam és vártam hátha neki ütközik valami keménynek és hidegnek, de semmi. Riadtan pattant ki szemem és férjem valóban nem volt mellettem. Magam köré tekertem a takarót majd Ed keresésére indultam. Mikor már a konyhába jártam nyílt az ajtó és belépett rajta személyes félistenem.

- Azt hittem még alszol. - nyomott csókot ajkaimra.

- Csak előbb ébredtem fel. De te hol voltál? - kérdeztem tőle.

- Eve-t vittem el a városba. - mosolygott rám. Basszus el is felejtettem vendégünket.

- Miért nem keltetél fel? El akartam volna köszönni. - szusszantottam fel mérgesen.

- Nagyon mélyen aludtál. Nem volt szívem felébreszteni. - motyogta ajkaimba. Elterelő hadművelet? És milyen jól csinálja! Nem igaz hogy nem tudok egy percig se haragudni rá.

- Mit csinálunk ma? - kíváncsiskodtam.

- Hát a sziget másik felén rengetek, színes papagáj…- nem engedtem neki végig mondani, amit akart.

- Nekem jobb ötletem van. - haraptam be alsó ajkamat majd ledöntöttem őt a kanapéra és ott folytattuk ahol tegnap este abba hagytuk.

Ez ment egész héten. Edward szinte minden nap tudott valami újat és szépen mutatni a szigetből és álltalába az estéket mindig együtt töltöttük, de volt olyan mikor az egész napot. A hormonjaim a fejetetejükre álltak. Viszont ez nem mindig rossz. Sőt a legtöbbször fantasztikus. Pocakom pedig már jócskán látszott. Olyan négy, öt hónapos kismamának nézhettem ki.

Aztán úgy a második hét közepén mikor éppen csak feküdtünk egymás karjaiba és néztük hogyan tűnik el a nap a horizonton kedvesem riadt hangjára lettem figyelmes...



*kép oldalt


EGY KIS JÁTÉK: holnap délután 5-ig tehettek nekem fel kérdéseket mindenről a F.Sz.A-ról, rólam a jövöről vagy akármiről:D A kérdéseket vagy ide komiba vagy mailbe de lehet chatbe is.:P De valahogyan jelezzétek hogy az a kérdésetek ;D