Ízelítőőő :D mert 9 nap

Holnap Friss :)
most meg meghoztam a szokásos Ízit :D Annyira nem hosszú de következhettek belőle a feji tartalmára ;)


- Oké gyerekek van egy ötletem. - viharzott be Alice a nappaliba ,de nem is várta meg hogy reagáljunk rá ,bele is vágott a közepébe.
- Ma elmegyünk kirándulni! - csillingelte.


puszi xoxo

24.fejezet--Látogató

Na végre meghoztam :)
Remélem tetszeni fog :D Köszönöm a több mint 17000 látogatót (L)
Imádlak titeket =)



Lefutottam a lépcsőn ,közben még egyszer lecsapott a villám.Sietnem kéne.


A nappaliba az egész család ott volt .Kíváncsian néztek rám,aztán mikor a pizsimet is meglátták szinte mindenki elkezdett kuncogni még Rose is megeresztett egy mosolyt.

- Gyertek ki most azonnal! – mondtam izgatottan.Furcsán néztek rám.Közben még egy villám lecsapott és senki se mozdult.
- Ajj – odaszaladtam Alicehez megragadtam a kezét és kihúztam a verandára.Szerencsére már a többiek is megmozdultak és követtek minket.Alig bírtam vissza fogni magam.Edward átkarolt.Még egy villám, ez volt a negyedik.

- Öt. – számoltam tovább. – Hat. – az ezüstös villámok pont a ház előtt csapódtak a földbe. – Hét. – Vége van.

Éééééés megérkezett Lily.


Színpadiasan leporolta rózsaszín ,fehér virágos ruháját.Én meg örömömbe felsikítottam .Lily mosolyogva felnézett.Oda rohantam hozzá a szakadó esőbe.Még oda se értem már a nyakamba volt és nyomott az arcomra egy hatalmas puszit .Miután letettem rá néztem a többiekre hát elég vicces arcot vágtak.De meg is értem őket egy öt évesnek tűnő kislány csak úgy ide pottyant az égből egy bőrönddel a kezébe.


Ezen nekem is mosolyognom kellett.Lily csillogó szemekkel nézett rájuk főleg Edwardra és Esmére.Az utóbbi szólalt meg elöszőr:
- Gyertek be gyorsan mielőtt még teljesen eláztok. - anyáskodott .

Több se kellett,pár perc múlva már mindenki bent volt én meg kaptam egy törülközőt a fejemre.
- Bella ,bemutatnál nekik? – szólalt meg izgatottan csilingelő hangján Lily.
- Oh,bocsánat persze! – mondtam – Srácok ő itt Lily az egyik legjobb barátnőm és ő is angyal mint láthatjátok,és Lily ők itt… - soroltam volna de közbe vágott.


- Carlisle a doki vámpír, Em a legerősebb,Jazz a legérzelmesebb,Rose a leges legszebb,Alice az imádni való,Esme a legszeretetre méltóbb és Edward a bronz barna herceg ezüst Volvón. – miközben beszélt sorban mindenkinek puszit nyomott az arcára.Majd Edwardnak a másik felére is adott egy cuppanósat.Aztán szerelmem oda sétált hozzám és átölelt.Lily ezt egy boldog mosollyal jutalmazta majd Esméhez fordult.

- Elfoglalhatom a vendég szobát pár napra? – kérdezte kedvesen.
- Természetesen. – mosolygott második anyukám majd Lily betáncolt a szobába.
A kérdő tekintetek mind rám szegeződtek de időm nem volt rájuk válaszolni.Mivel barátnőm már jött is vissza kettő papír táskával a kezébe.

- Mindjárt elmondok mindent – mosolygott – de elöszőr ,Alice és Rose tudom hogy mennyire szerettek vásárolni megjegyzem pont mint én,ezért bátorkodtam Versacce-t megkérni készítsen nektek egy-egy egyedi tervezésű ruhát . – lóbálta meg a két szatyrot ez arcuk előtt.

- Úgy érted ,hogy… - döbbenten és izgatottan kérdeztek vissza.
- Igen, maga Gianni Vesacce csinálta ezeket. – nyomta kezükbe a ruhákat.

A lányok csillogó szemekkel felszaladtak az emeletre gondolom azonnal fel akarták próbálni a ruhákat .Már mindenki a kanapén ült csak Lily nem.

- Esme ,bele ülhetek az öledbe? - kérdezte kislányosan Lily.Ilyenkor tényleg olyan volt mint egy öt éves.
- Persze kicsim-mosolyogta mire barátnőm azonnal bele ugrott az ölébe és hozzá bújt.
- Hogy hogy itt vagy Lily ?-kérdeztem rá az engem leginkább nyomasztó dologra.
- Nyilvánvaló és érthető okokból kedves Bella elfelejtkeztél egy fontos dologról-mondta.Grrr… most nincs ehhez humorom.

- Álmos vagyok, mivel felkeltettél az éjszaka közepén ezért kérlek ne találós kérdésekben válaszolj hanem rendesen – kértem nyűgösen és elnyomtam egy ásítást.
- Én is álmos vagyok de most volt a legalkalmasabb ide jönnöm.- felelte – egyébként meg nagyon hiányzol nekünk Bella – mosolygott.
- Ti is nagyon hiányoztok nekem - lágyult el a hangom - De térjünk vissza az eredeti témához. - mondtam.

- Tehát mivel a mi Edwardunk - mosolygott rá vidáman - teljesen elvette az eszed - jó értelembe - kacsintott – ezért nem tudod most igazán hogy miért jöttem. - mikor befejezte leszáguldottak a lányok a lépcsőn és vigyorogva megölelték Lilyt.
- Na hogy tetszik? - kérdezte.
- Tökéletes minden szempontból. - bólogattak lelkesen.
- És most miért nem az van rajtatok? - nézett rájuk kérdőn Jasper.
- Mert ezt egy különleges alkalomra tartogatjuk. - ábrándozott Alice és Rose.


- De még mindig nem tudom miért vagy itt. - néztem Rá.
- Mi szokott történni ha végeztél egy feladattal? - kiváncsiskodott tényszerűen.Ez egyszerű.
- Haza megyek. - vontam meg a vállam.Mire ő jelentőség teljesen rám nézett.Hát persze.De akkor most mi lesz?Láthatták arcomon a rémületet mivel aggódóan pillantottak rám.


- De ez nem lehet..ha ...ha nem vagyok még otthon akkor nem is teljesítettem a feladatomat?Valamit elrontottam?Vagy mi történt? - záporoztak a kétségbe esett kérdéseim.
- Hé hé hé...Nyugi van Bella – mondta Lily – nem kell mindig a legrosszabbra gondolni.
Kifújtam a benn tartott levegőmet.De még mindig nem nyugodtam meg teljesen.

- Mindent kiválóan csináltál és most vagytok mindketten eddigi létezésetek során a legboldogabbak .- mosolygott.Akkor nem értem.
- Vagyis...?
- Vagyis ez tök logikus Bella ha haza menttél volna azután miután együtt letettek Edwarddal akkor megint Mr. és Mrs. Boldogtalanságnak hívnának titeket - oké ez tényleg igaz.
- Igazad van. - nyugodtam már le teljesen és szorosabban fontam karjaimat Edward körül ,mintha biztosítanám magamat arról hogy örökké együtt maradunk és soha senki nem választhat szét minket.


- Szóval valójában azért jöttem hogy vissza vigyelek pár napra ,hogy Angeloékkal megbeszéld a továbbiakat. - bólintottam. Pár nap még nem a világ.
- Kik azok az Angeloék? - kérdezte Ed.
- Ők a vezéreink. - kezdtem bele - Emlékeztek,meséltem nektek hogy a mennynek 3 vezetője van ,nos Angelo Florette és Leonardo.Az utóbbi kettő egy pár, a harmadik pedig Florette testvére.Ők olyanok mindenkinek többek között nekem és Lilynek is mintha a szüleink lennének.

Ang pedig Emmett kettő.Ugyan olyan perverz mindegyik. - egészítette ki Lily és pimaszul rávigyorgott Emre.Hoho ez egy kihívásnak ígérkezik.
- Ezt kötve hiszem kicsi lány.- húzódott kaján vigyorra a szája a nagy macinak.
O-O ezt nem kellet volna fájó pontra tapintott barátnőmnél.
- Mit mondtál? - pattant fel esme öléből és szemei szikrákat szórtak.
- Kötve hiszem kicsi lány? - Em egy picit beijedt a kijelentő mondata már kérdőnek hatott.

- Kicsi lány? - toporzékolt - Az ükanyád ükanyja lehetnék fiacskám. - vigyorgott Lily.A bosszúsága már el is tűnt amikor meglátta a döbbent arcokat.
- De azért Carlislenél öregebb nem vagyok. - mosolygott - Bocsi Em az előbbit de utálom amikor 5-nek néznek a 250 évem helyett. - fintorgott és megölelte a mackó bátyámat.


- Semmi baj kicsi lány. – kacérkodott Em mire mindenki elnevette magát.
- Ne húzd ki a gyufát! - intette játékosan és belebokszolt a mellkasába.
- Hé ez fájt! - dörzsölte meg az érintett pontot.Lily csak nevetve felállt és elindult szobája felé amikor még odaszóltam neki.

- Mikor kell vissza mennünk?
- Hát pár nap múlva. - mondta - Ráérünk.Meg persze szeretném a barátnőm leendő családját közelebbről megismerni.
- Rendben. - bólintottam.
- Most megyek kipakolni meg átöltözni - nyomott el egy ásítást - mivel aludni már nem fogok. - nézett ki az ablakon ahol abban a pillanatba kelt fel a nap bevilágítva a nappalit.

Ezzel kedvenc vámpírjaimat is.Megbabonázva figyeltem kedvesem bőrét ami ezernyi gyémántként ragyogott.

Ízelítőő :D mert már csak 11 nap

Szombaton Friss Drágáim (L) És most hoztam egy rövid kis Izit :)
Ja..és nekem már csak 11 nap van a suliból vissza :D (a hétvégéket nem számolva) ma volt az utolsó rajz órám :'(



- De ez nem lehet..ha ...ha nem vagyok még otthon akkor nem is teljesítettem a feladatomat?Valamit elrontottam?Vagy mi történt? - záporoztak a kétségbe esett kérdéseim.
- Hé hé hé...Nyugi van Bella - mondta _______......

Na ki mondta ? ;) Szombaton kiderül :P

puszi xoxo

23.fejezet--Félre nyomott billentyű

Itt a feji ;)Küldeném a 41 R.O.-nak és köszönöm a több mint 16000 látogatót.:D
jó olvasást (L)





Kérdőn néztem rá.Mire ő válaszolt.

- Holnap szombat! - csilingelte - Maradj itt hétvégére!! - nézett rám boci szemekkel.
- Nem is tudom Alice. - válaszoltam.
- Úgy is egyedül vagy abba a nagy házba... - mondta - Létszi! - kérlelt.
- Ha nem vagyok útba... - vonakodva egyeztem bele.
- Dehogyis Bella. - csóválta meg fejét Edward mosolyogva.


- Várj! - szóltam Alicenek mivel indult volna már ki. - Honnan szerzek ruhát meg pizsit meg... - mondtam bőszen mire kisprintelt a szobából és fél pillanat múlva a sport táskámmal a kezében jött vissza.Bocsánat kérően nézett rám.
- Te betörtél hozzám? - vontam kérőre játékosan.
- Sajnálom! Amúgy nem volt nehéz, minden amerikai ember a lábtörlő alatt tartja a pót kulcsot. - magyarázta.
- Öhh..huh - hebegtem. - Köszi!
- Nincs mit. - legyintett és kiviharzott a szobából.Oda fordultam Edwardhoz.


- Nem baj hogy itt maradok? - kiváncsiskodtam bár a szeme nem azt tükrözi hogy zavarná.
- A-A. - mondta vigyorogva. - Ha egy percre is távol kell lennem tőled már akkor is hiányzol! - lágyult el a hangja.Oh hogy én mennyire imádom ezt a vámpírt.
- Én is így érzem. - vallottam be egy picit zavarba.Mire gy lágy csókot nyomott ajkamra.
- Lemegyünk? - kérdeztem a csók után.
- Lemenjünk? - kérdezett vissza azzal az ellenállhatatlan hangjával.
- Igen. - válaszoltam mosolyogva.


Megfogta a kezem és lesétáltunk a lépcsőn egyenesen a nappaliba.Ahol Emmett várt ránk kaján vigyorral a képén közbe pedig a TV-t kapcsolgatta.Alice biztos tájékoztatta arról hogy egy hamar nem szándékozok haza menni.Szólásra nyitotta a száját.
- Meg ne szólalj! - morgott rá Edward.
- Ajj... - durcáskodott Em - mindig engem bántotok! - olyan volt mint egy óvodás.Igazán vicces látvány a nagy és vicces medvét így látni.
- Elég nekem a perverz gondolataidat hallgatnom. - húzta el a száját Ed miközben leültünk a kanapéra.


- De Bella nem is hallotta. - vigyorodott el.
- Jobb is. - felelte Ed. - Hidd el kicsim szerencséd hogy nincs ilyen gondolat olvasós képességed. - fintorgott - Néha inkább átok mint áldás.
- Hát azt elhiszem. - mosolyogtam - Em neked pedig nincs jobb dolgod mint hogy rólunk fantáziálsz? - húztam fel szemöldököm.
- Honnan tudod hogy rólatok fantáziáltam? - vigyorgott kajánul.
- Ennyire azért ismerlek. - nevettem.
- Oké abba hagyom. - húzta el száját.


- Mi folyik itt gyerekek? - jött be Alice is a nappaliba.
- Semmi. - vágta rá Em és vissza fordult a TV-hez .
- Aha persze Em. - csóválta meg fejét barátnőm majd felém fordult csillogó szemekkel.Edward pedig izgatottan nézett rám.
- Bella - puhatolózott Alice. - Emlékszel egyszer megígérted hogy zongorázol nekem mondta gyermetegen.
- Valóban ilyet ígértem volna? - mosolyogtam.
- Ühüm - motyogta.Edward is kérlelően nézett rám.


Elmosolyodtam ezen és egy apró puszit nyomtam szájára.Felálltam Edet utánam húzva és leültünk a zongora elé.Az ujjaimmal végig simítottam a billentyűkön és *lenyomtam az első hangot.Aztán a másodikat a harmadikat és a századikat.Az egész házat betöltötte a lágy andalító szerelmes dallam amit kezeim varázsoltak oda.Ránéztem Edwardra aki csodálattal és szerelem teljesen nézett rám.Az arca közeledett felém a szája szegletébe egy csibészes mosoly bujkált.


Koncentrálnom kellet a műre nehogy elrontsam.Már csak pár milliméter választotta el ajkainkat és a hangok összekavarodtak fejembe.Ajkai lehelet finoman elértek hozzám és elkezdtek játszadozni az enyémekkel.Egyik hangot félre nyomtam, Ed bele mosolygott a csókba.De nem adtam fel nem gyengülhetek el ennyi miatt.De aztán az egy elütés helyett kettő lett és ezzel elrontottam az egész zongora művet.Bosszúsan belesóhajtottam szájába.Mire elszakadtak ajkaink és bocsánat kérően mosolygott rám.A pillanatot Alice zavarta meg.


- Ez csodás volt. - tapsikolt örömébe, Jazz pedig somolyogva átkarolta.Olyan volt mintha a földön akarná tartani nehogy elrepüljön.Mellettük már az egész család ott volt.
- Köszönöm. - szerénykedtem.
- Meg kell tanítanod zongorázni engem is.


- Már nem azért mert nem szívesen, de miért nem kéred meg Edwardot?Ő is zongorázik nem? - néztem rá.
- De igen. - grimaszolt barátnőm.Mire kérdőn néztem rá.
- Alice egyszer már megkért rá... - mondta lezserül szerelmem - ...el is kezdtük de aztán valahogy nem jött össze a dolog. - vigyorgott.
- Persze, mert rossz volt a tanárom. - durcáskodott Alice.
- Biztos. - hagyta rá Ed - Vigyázz vele Bella! - nevetett.
- Oké megjegyzem. - nevettem fel én is. Még egy picit beszélgettünk a többiekkel aztán feljöttünk szerelmem szobájába mivel kezdtem elálmosodni.


- Elmegyek zuhanyozni. - nyomtam csókot szájára majd be vonultam neszesszeremmel és a pizsamámmal fürdőbe.Megnyitottam a kádba a vizet.Levetkőztem és beléptem a forró málna illatú vízbe.....20 percig áztattam magam.Hamar vissza akartam menni de ez most nagyon jól esett.Végig szerelmünkön gondolkoztam.


Mikor kiszálltam végre, a tükörből egy teljesen új ember nézett vissza rám.Boldogabb volt és teljesebb.A bőre a haja a szeme csak úgy ragyogott.Hát való igaz a szerelem csodákra képes.


Gyorsan felvettem a pizsimet.Ami egy fehér rövid naciból és egy rövid ujjú pólóból állt.A nadrág hátsó részére és a póló mell részére sötét kék nagy betűkkel rá volt írva hogy ANGEL.Teljes dísz felszerelés... azt hiszem.Vissza érve Edward az ágyon feküdt és feltűnően gondolkozott valamin ugyanis ahogy mellé feküdve megérzett engem összerezzent.Majd rám mosolygott.


- Min gondolkoztál ennyire? - kérdeztem.
- Hát főképp rólad. - mosolyogta.
- Hmm ez hízelgő... - búgtam.Majd ásítottam egy nagyot.
- Aludj szerelmem! - húzott mellkasára majd ránk hajtotta a takarót.Készségesen simultam bele ölelésébe.Aztán egy csodálatos dallamot kezdett el dúdolni.Hűvös karjaiba egyre jobban elnyomott az ön tudatlanság.

Álmom kicsit furcsa volt és zavaros.Nem tudnám megmondani miről is álmodtam valójába de az biztos hogy Edwardról és rólam szólt és az egészet belengte egy hatalmas és nyomasztó kérdés ami feszítette a mellkasomat.Erre ébredtem hajnalba.Edwardot öleltem még mindig.


- Mi az kicsim? - kérdezte féltőn.
- Semmi csak egy kicsit furcsát álmodtam. - és most is furcsa érzésem van.
- Elmondod? - kérdezte.
- Igazából én se emlékszem rá tisztán de majd reggel elmondom. - motyogtam mellkasába
- Rendben. - egyezett bele.


Oda kint zuhogott az eső hatalmas cseppekben esett és vert az ablakot,a szél a fákat hajlogatta.Fura ez a vihar.Olyan varázslatos érzésem van tőle.A ház elé lecsapott a villám.Az első....A megvilágosodás ostorként hasított belém.Amilyen gyorsan csak tudtam felvettem a papucsom közbe Edward is felállt.Kérdőn nézett rám.
- Mennyünk ki gyorsan! - ragadtam meg kezét.


Izgatott voltam. Nagyon izgatott....


*http://www.youtube.com/watch?v=Wh_QaErky50&playnext_from=TL&videos=U7UW4dysJ4w&feature=rec-LGOUT-farside_rev-rn-2r-4-HM

Ízelítőő :D mert 1 meg 1 az egy egész (L)

Itt van az Izi ;) Igen tudom hogy 1 + 1 az 2 de nálam nem.... úgyhogy Minden kedves olvasómnak (akik már 40-en vannak) küldöm ezt az ízit és köszönöm a több mint 15 ezer látogatót:D



Álmom kicsit furcsa volt és zavaros.Nem tudnám megmondani miről is álmodtam valójába de az biztos hogy Edwardról és rólam szólt és az egészet belengte egy hatalmas és nyomasztó kérdés ami feszítette a mellkasomat.Erre ébredtem hajnalba.....


Holnap Friss =)
puszi xoxo

22.fejezet--Vallomás

Itt a feji :D Köszönöm a 39 rendszeres olvasót és a több mint 14000 látogatót (L)Küldeném legjobb barátnőmnek Dórinak akivel egy suliba megyünk tovább tanulni (K)*.*
És még a mamámnak is aki kedd óta kórházba van =/ :( :S de rengeteg vidámsággal együtt véve =)Gyógyulj meg hamar (L) xo
na ennyi =D jó olvasást xoxo







- Öhm... - nem tudom el lehet-e ezt mondani vagy sem.Hisz már így is sokat tudnak és még olyanra se volt példa hogy egy kis "Angyal törit" is meséljek .Aztán itt vagyok egy vámpír családnál és az összes titkot kikotyogom.Tanácstalan voltam.
- Bella? - lett zavart Edward.
- Majd nálatok elmondom - és talán nyerek egy kis időt a gondolkodásra. - de most menjünk mert elfogunk késni. - Erre mindannyian rábólintottak majd Edwardot kézen fogva elsétáltam tőlük.


Nem szólalt meg..teljesen belemerült a gondolataiba.Alig érzékeltem az órát olyan hamar eltelt.Ha megnyúznának akkor se tudnám megmondani miről is volt szó Biológián.A kocsinál már mindenki ott volt így gyorsan mi is bepattantunk a Volvóba és hihetetlen sebességgel elhajtottunk.Nem tudtam hogyan fogja érinteni Edet az én kis küldetésem de biztos nem fog haragudni annyira azért már ismerem.5 perc ennyi kellett hogy a Cullen háznál legyünk.Soha nem ment még ilyen gyorsan alattam egy kocsi.


Amikor bementünk az ajtón Esme rögtön köszönt is.Meglepetésemre Carlise is ott volt.Kérdőn néztem rá ezért válaszolt fel nem tett kérdésemre:


- Ma szabadnapot kaptam azt mondták aludjam ki magam. - folytott el egy mosolyt.Ez Carlise folyton életeket mentene ha most megtudja hogy velem ezerszer annyit is menthetne mint amit eddig akkor lehet beállít magához medikának.Az vicces lenne.Bella nővérke.
- Nos Bella? - kezdett bele Alice kíváncsian.
- Hát...- zavarban voltam - Mire vagytok pontosan kíváncsiak? - kérdeztem.
- Először mondjuk a képességedre. - felelte Jasper.
- Képesség? - csillantak fel Carlise szemei.


- Igen. - válaszoltam -Tehát mivel ugye én gyorsan gyógyulok ezt át tudom terjeszteni másra is. - magyaráztam.
- Akkor ezért nem éreztük utána a vér illatát. - gondolkozott el barátnőm.
- Várjatok milyen vér illatát? - Esme nem értette miről van szó,mondjuk nem is mondtuk el neki,hogyan is értené?


- Egy lány a suliba megvágta az ujját mi meg persze reagáltunk az illatra de Bella leállított minket és oda szaladt a lányhoz megfogta a kezét amin a sebe volt mire az begyógyult. - foglalta össze Rose. Carlisle-ék bólintottak.
- Szóval gyógyítani is tudsz .- húzta kaján vigyorra száját Emmett. - Akkor ezért gyógyult be a mi Educink szíve is. - színlelt meghatottságot és a szívére tette a kezét.Mire az említett rámordult.


- Igen tudok...de nem ezért gyógyult be a szíve. - sütöttem le szememet.Mikor ránéztem szerelmemre kérdő volt a tekintete.
- Az ebédlőbe valami védenceket emlegettél. - terelt vissza az eredeti témához Jazz.
- Öhm...igen - kezdtem bele - Tudjátok nem szórakozásból jöttem Forksba. - vallottam be.Cullenéknek furcsán kíváncsi volt a tekintetük.


- Tényleg azt még nem is kérdeztük meg hogy miért is vagy itt... - rázta meg a fejét Alice.Tényleg nem kérdezték de én se az voltam aki szükségét érezte elmondani.Bár nem tudom mitől féltem de mostanra ez az érzés el is tűnt.Úgyhogy megint bele vágtam.
- Egy küldetés miatt érkeztem ide.Nem véletlenül mondtam őr angyalt a sima angyal helyett ugyan is mindenkinek megvan a saját feladata az én világomba.Van aki Átérző van aki Gyógyító van aki Harcos és még sorolhatnám. Rám az őr szerep jutott de nem is ez a legmegfelelőbb szó rá.


- Mi volt a küldetés? - kérdezett rá Ed.
- Hát..valakinek meg kellett találnom a boldogsága kulcsát. - néztem szerelmemre jelentőség teljesen.Szerintem mindenki vette a lapot kivéve az akiről szólt az egész.
- És megtaláltad? - kiváncsiskodott.Tényleg nem veszi észre magát?
- Azt hiszem hogy igen. - mondtam mosolyogva és adtam egy csókot a szájára.



Szinte hallottam ahogy a kirakós darabkái a helyükre rakódnak Edward fejébe.Csodálkozva nézett rám miután elváltak ajkaink.Tompán érzékeltem ahogy a többiek egyedül hagynak minket és ki-ki megy a saját dolgára.


- Úgy érted hogy... - kezdett bele.
- Igen úgy... - mosolyogtam rá. - A pontos küldetés az volt hogy keressem meg Edward Cullen boldogságához vezető utat.Ugyanis már fenn is elege volt mindenkinek a búskomorságodból - vigyorogtam ő pedig kábultan nézett rám.
- Csak nem gondoltam hogy én leszek az... - pirultam el - Először próbáltam kerítőt játszani de aztán egyre jobban beléd szerettem.


- Nem tudom mivel érdemeltem ezt ki. - csóválta meg a fejét.
- Hogy mivel? - kezdtem bele meggyőzésébe - Hogy olyan jó lelkű,kedves,szeretetre méltó,önzetlen lény vagy. - mosolyogtam rá lágyan és hozzá bújtam.Ő pedig villám gyorsan felszáguldott az emeletre és ráfektetett az ágyra felém feküdve.A lélegzetem azonnal elakadt.



- Csak te tudod így látni a helyzetet. - mondta.
- Nem,mindenki így látja. - mondtam magabiztosan és tudtam ha oda fenn bárkit megkérdeznék ugyan ezt mondaná.Nem válaszolt.
- Hidd el! - győzködtem - ha nem így lenne akkor nem segítettem volna neked - mosolyogtam.Éreztem hogy győztem mivel Ed szeme azonnal ellágyult.


- Köszönöm hogy vagy nekem Bella..és hogy kirángattál a szomorúságból.- mosolyodott el szikrázóan. - Nem is tudom elmondani mennyire szeretlek... - kezdett bele vallomásába. - Mondani akarom,hogy te vagy az én kicsikém,hogy öregen és ősz hajjal is szeretni foglak (akkor is ha ez biztosan nem történik meg).Meg még azt is hogy tudom örökké hűséges leszel hozzám.Folyton falakba ütközöm hogyha kiakarom fejezni mennyire szeretlek* - vallotta be a végét már nevetve.


A szemem könnybe lábadt a meghatottságtól.Majd kifolyt az első könnycseppem.Zavartan leakartam törölni de gyengéden lefogta kezeimet és lecsókolta arcomról az ezüst folyadékot.Szája feltérképezte arcomat és amikor a számhoz ért a lehető leglágyabban csókolt meg.Nagyon meghitt és érzelem teli volt ez a pillanat.Sose éreztem még ilyet.Az ajkaink amikor elváltak rettenetes hiány érzet jött rám és még mindig enyhén könnyes szemekkel néztem rá.


- Szeretlek! - suttogtam meghatottan.Mire kaptam egy szív döglesztő mosolyt.Legördült rólam és mellére vont.Lágyan simogatta hátamat.

Valami fura volt ebben a helyzetbe....hát persze hogy fekszünk.
- Hogyan került ide egy ágy? - néztem rá kíváncsian.
- Alice vette, hátha majd egyszer nálunk aludnál vagy valami - lett zavart a tekintete - meg aztán így kényelmesebb is. - mosolygott.


- Ez már igaz. - helyeseltem majd pillantásom az ablakra tévedt...kint éppen abban a pillanatba tűnt el a nap a fák mögött.Nagyot sóhajtottam.
- Mennem kell. - mondtam felülve.De mielőtt válaszolni tudott volna Alice rontott be az ajtón.


- Azt már nem! - nézett rám szigorúan barátnőm...



*Charlaine Harris

Ízelítő:D Miminek és Robertának ajánlva=)

Tátám itt az izi :P
Csajok ma Kirándulni voltam Egerbe és csak kérdezni akarom van köztetek aki egri?^^
csupán kíváncsiságból :)
Na szombat este friss :D

- Tényleg azt még nem is kérdeztük meg hogy miért is vagy itt... - rázta meg a fejét Alice.Tényleg nem kérdezték de én se az voltam aki szükségét érezte elmondani....



Tudom nagyon nem derül ki semmi=/ DE azért fogadjátok szeretettel (L)

Puszi xoxo

21.fejezet--Fehér rózsa

Ezt a fejit Barinak és Pusszynak ajánlom (L)Jó olvasást!


Reggel az órám ébresztett.Mosolyogva ültem fel ágyamban a tegnapi események után.Rögtön a fürdőbe mentem lezuhanyozni és rendbe szedni magam ugyanis még mindig a tegnapi ruhám volt rajtam.Negyed óra alatt végeztem is.A gardróbom felé indultam v de az ágy másik felébe ahol nem szoktam aludni,egy gyönyörű fehér rózsa és egy papír várt.


Nincs rózsa, mi érted nyílna...
Nincs tövis, mi vérem ontaná...
Nincs szó, mit szívem írna...
Minden álmom s tündérem szabad már.
Szívem már nem tövises mert itt vagy nekem.

Edward


Milyen édes és látszik hogy egy másik században nevelődött a mai világban egy fiú se ilyen romantikus az biztos.És honnan tudta,hogy a rózsa a kedvenc virágom?Ezt feltétlenül meg fogom kérdezni tőle.Na akkor fel kéne öltöznünk.Kiválasztottam egy világosabb koptatott farmert és piros torna cipőt és egy fehér cupidós felsőt.A vicc kedvéért,ha már úgy is szerelmes vagyok akkor miért ne adjam meg a módját?


Felkaptam a táskámat és leszaladtam a lépcsőn.Pontosan akkor dudált valaki.Gyorsan felkaptam a kabátom és az ajtót bezárva száguldottam is hozzá.Mosolyogva dőlt neki kocsijának kitárva karjait.Belebújtam ölelésébe mire ő mélyen beleszagolt a hajamba.


- Hiányoztál! - motyogta.
- Te is nekem. - mosolyogtam - Köszönöm a virágot! - pirultam el.
- Szívesen szerelmem. - húzta fel azt a féloldalas mosolyát amitől szívem eszeveszett sebességgel kezdett el verni.
- Honnan tudtad hogy a rózsa a kedvencem? - kiváncsiskodtam miután beültem a kocsiba és elindultunk a suli felé.
- Nem tudtam.De úgy gondoltam ez illik hozzád hogy ez te vagy. - mosolygott.
- Jól gondoltad. - mondtam.



Mivel Edward hiper sebességgel hajtott ezért 5 perc alatt oda értünk.De nem szálltam ki valahogy féltem a sok bámuló szemtől.
- Mi az Bella? - kérdezte Ed.
- Öhm...nem szeretem ha bámulnak. - hajtottam le fejem mire ő csak felnevetett.
- Mi olyan vicces? - morcoskodtam.
- Bocsáss meg kicsim, - kért elnézést - csak hát persze hogy bámulnak hiszen olyan csodálatosan szép vagy! - mondta áhítattal a hangjába.


- Csak el akarod terelni a figyelmem... - mosolyogtam de zavarban is voltam a bóktól.Erre megint elkuncogta magát és kaptam egy apró csókot a számra.Amitől észhez tértem.Igaza van Edwardnak.
- Tudod mit? - kezdtem bele határozottan.Már megint mosolygott.Mi van evvel.Tréfa répát reggelizett?Hegyi oroszlán helyett? - Igazad van... - diadal ittas mosoly az arcán - és büszke vagyok magunkra ugyanis mi vagyunk a legtökéletesebb pár a világon. - vigyorogtam.
- Honnan ez a magabiztosság? - kérdezte vidáman.
- A csókod jó hatással van rám. - húztam ki magam.Mire elnevette magát.


Kiszálltunk a kocsiból vagyis nekem Ed kinyitotta az ajtót.Milyen udvarias bár ezen nem kéne meglepődnöm.Kézen fogva elindultunk a többiek felé.Gondolom ma Alice Porshe-jával jöttek mivel egy sárga csoda kocsinál álltak mindannyian.Mosolyogva köszöntem nekik és ők is viszonozták vidámságomat még Rose se bunkózott.Mi fene?Igaz nem ugrott a nyakamba de legalább nem utálkozott.Mindenki elindult az első órája felé.


Még csak most figyeltem meg a többi embert.Kitágult szem mindenkin észre vehető volt.A lányok hol irigykedve hol csalódottan néztek rám.Edward birtoklóan átölelte derekamat.Mire én büszkén elmosolyodtam.Valami nem stimmelt nem a Matek terem felé mentünk.Hanem a tanulmányi iroda felé.Kérdőn néztem rá de ő csak elmosolyodott.Megálltunk egy nőnél.



- Jó napot Edward Cullen vagyok! - mondta.
- Szia. - gyengült el a nő.Chhh...
- Öhm...szeretném átkérni magam ezekre az órákra. - vette elő órarendemet.Várjunk csak,hogyan került egyáltalán hozzá?Mintha csak gondolataimat olvasná rám kacsintott egyet.
- P...Persze. - akadozott a nő nyelve.
- Köszönöm. - mondta ellenállhatatlan hangon Edward és már húzott is el onnan.


- Ez meg mi volt? - vontam kérdőre miközben vissza adta órarendemet.
- Csak szeretném minden időmet veled tölteni. - válaszolta ártatlanul.Óóhh még egy ilyen pasi nincs a Földön.Azonnal ellágyult a tekintetem.
- Oké.Én csak a nőt sajnálom. - vigyorogtam elgondolkozva.
- Miért? - ráncolta össze szemöldökét.
- Hát hogy így elkápráztattad. - feleltem egyszerűen.
- Hmmm....Téged is elszoktalak kápráztatni? - vonta fel egyik szemöldökét miközben csibészesen mosolygott a hangjáról már nem is beszélve.A lábaim megrogytak a szívem eszeveszett tempóba tűbörgött.Ha Edward nem kapja el derekamat és nem szorít magához össze estem volna annyira elvarázsolt.
- Ne válaszolj édes! Azt hiszem tudom a választ. - mondta magába nevetgélve.Mire durcásan elindultam a Matek terem felé vele a nyomomba.Kaptam tőle gy puszit a számra és már nem is haragudtam rá.


Leültünk egy üres padhoz majd Alice is betáncolt Jazz oldalán.Ezek szerint ő is átkérte magát és leültek elénk.A tanár bejött és elkezdett valamit magyarázni - megjegyzem rosszul - a függvényekről.Az egyik szabálynál amit helytelenül mondott felhorkantottam.Mire a tanár rám nézett de nem szólt semmit.Ed is kérdőn pillantott rám de csak megráztam a fejem.Még egy rossz mondat.Nem tudtam vissza fogni kuncogásomat.Hol tanulta ez a matekot, a szomszédnál?Mert hogy nem egyetemen az is biztos.


- Valami baj van Miss Swan? - kérdezte a nő.
- Semmi tanár nő! - ráztam meg a fejem.Majd kelletlenül vissza fordult a táblához.Edward bele suttogott a fülembe.
- Bella mi a baj?-kérdezte.
- Semmi csak a tanár nem jól tudja az anyagot. - mondtam.
- Tudom. Én már megszoktam. - vigyorgott.
- Például ez is tökre nem így van. - kezdtem bele - Legalábbis aki kitalálta nem így tanította.
- Kitalálta? - kérdezte.
- Miss Swan jöjjön ki a táblához kérem! - vágott közbe a tanár.


Kimentem a táblához ő pedig egy általa nagyon nehéznek vélt egyenletet firkantott rá.Az az öntelt vigyor nagyon idegesített.Azt hitte beírhat egy egyest nekem?Hát ez bebuktad anyukám!!!Nyájasan mosolyogva oldottam meg 2 perc alatt a feladatot és mentem a helyemre vissza.A nő megszólalni se tudott.
Edward nevetve fogadott és oda súgta nekem:


- Ezt az egyenletet a tanár se tudta megoldani. - mondta elismerően - most azt fontolgatja hogy vissza adja a diplomáját és takarító nő lesz. - nevetett ami engem is nevetésre kényszerített.Aztán kicsöngettek és mentünk a következő óránk felé.


Nagyon gyorsan eltelt ez a nap.Ha boldogok vagyunk,hogy repül az idő.....Szerencse hogy halhatatlan vagyok más különben észre se veszem már meghaltam..Az ebédlőbe vettünk valami bizarr trutyis dolgot és vártuk a többieket.Elsőnek Alicék jöttek majd Emék is megérkeztek.Barátnőm márt ült volna le amikor megmerevedett és tekintete elhomályosult,Jasper rögtön oda ment hozzá.


- Mit látsz kicsim? - kérdezte Alicet átölelve.
- Angela megvágja magát. - mondta gépiesen.Ahogy befejezte éreztem a vér szagát azt a jellegzetes sós illatot amitől ha tudnék hányni már rég kidobtam volna a taccsot.


Mind az öten lefagytak.Jasper megmozdult.Ajjaj ebből még baj lehet.Jazz nem olyan gyakorlott mint a többiek.Láttam az éj fekete szemeibe a szomjúságot és a szörnyeteget ami szabadulni készül ketrecéből.Edward és Emmett egy emberként fogták le.Vigyázva rá ne legyen feltűnő.Alice odament férjéhez és lassan elkezdtek araszolni az ajtó felé.Ez csak egy másodpercet vett igénybe.Gyorsan kellett cselekednem.


- Ne lélegezzetek! - szóltam utánuk én pedig villám gyorsan oda szaladtam a lányhoz.
- Szia Angela! - érintettem meg a kezét.
- Szia Bella!Mizujs? - kérdezte a seb pedig lassan már be is gyógyult.
- Öhh... - na most légy ügyes - Nem tudod véletlenül a töri leckét? - húztam el kezem.
- Mrs.White fenn szokta hagyni a táblán,még szünetbe leírhatod. - mondta kedvesen.
- Köszi. - feleltem és el is jöttem onnan.A többiek már az udvaron voltak és lélegeztek.


- Mi volt ez Bella? - kérdezte Ed.
- Csak egy képesség ami néha nagyon jól jön a védencekkel szemben. - mondtam tárgyilagosan mintha csak az időjárásról beszélnénk.
- Védencek? - kiváncsiskodott Alice.Hopsz ezt lehet nem kellett volna el mondanom.....

Ízelítőőő:D Melindának ajánlva :)

Sziasztok!!!!


Hoztam egy pici Izit ;)Melindának sok szeretettel :D(L)Mert mindig hosszú komit ír *.* Remélem érdekes részt sikerült kiragadnom =)


- Mit látsz kicsim? - kérdezte Alicet átölelve.
- Angela megvágja magát. - mondta gépiesen.Ahogy befejezte éreztem a vér szagát azt a jellegzetes sós illatot amitől ha tudnék hányni már rég kidobtam volna a taccsot.


Holnap este friss ;)
puszi xoxo

20.fejezet--Lélek

Na meghoztam a Frisst :) Ahogy megígértem ezt a fejit Nincsíínek küldöm ;)
Most nem lett függő vég :P Jó olvasást!!! :D






- Ezt meg miből gondolod? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.Nem válaszolt.Elengedett.....felállt és az ablakhoz sétált.Az arcán megint láttam azt a szomorúságot.Leakartam onnan törölni.Elakartam tüntetni róla.De ehhez előbb meg kéne tudnom mit is gondol.Oda sétáltam mögé és félénken átöleltem hátulról.Megrezzent az érintésemtől.Aztán kezeit az enyémre rakta.Ezzel felbátorodtam és szorosabban öleltem márvány testét.


- Elmondod? -kérleltem csendesen és egy apró puszit nyomtam izmos hátára.Nagyot sóhajtott majd felém fordult.A szemébe megint ön utálatot láttam.Szólásra nyitottam a számat de megelőzött.
- Tudom Bella.Hiszen vámpír vagyok. - mormolta de nem nézett a szemembe. - Egy kegyetlen gyilkos...meg sem érdemlek egy ilyen tiszta lényt mint te. - mondta.
- Edward! - fordítottam lágyan az arcát felém két kezemmel.
- Te és én egyek vagyunk.Ez van fogadd el. - válaszoltam.
- De ez abszurdum hiszen te a menny teremtménye vagy..én meg nem is tudom minek de biztos hogy nem annak. - sóhajtott.


- Azt hiszem megint jártatni fogom a számat egy darabig. - mosolyogtam... - elfog kopni a nyelvem. - ...csak hogy oldjam a hangulatot.Értetlenül nézett rám.De tudtam hogy értékeli erőfeszítésemet.
- Szóval.. - húztam vissza kanapéra és leültem mellé. - valamilyen szinten igazad van - kezdtem bele - a vámpírok ha meghalnak tényleg a pokolra jutnak. - magyaráztam.Csalódottan felsóhajtott és közbe akart vágni de nem engedtem.Rátettem mutató ujjamat a szájára.


- Még nem fejeztem be. - mosolyogtam. - Tehát az igazi vámpírok igen de a vegák nem. - csodálkozva nézett rám.
- Ezt hogy érted? - kérdezte.De aztán megforgatta szemeit.Nem értettem hogy miért.De aztán én is hallottam .


- Legyetek szívesek lejönni turbékoló galambocskáim mivel a Cullen famíliát majd megeszi a fene hogy nem hallanak olyan fontos dolgokat amiről ti most éppen cseverésztek. - rontott be Em az ajtón.Vidám volt a hangja de azért a kíváncsiság érezhető volt rajta.Ki ne lenne kíváncsi a halál utáni életre?
- Emmett anyukád nem tanította meg neked hogy kopogj mielőtt belépsz egy ajtón? - vontam kérdőre.
- Öhm..lehet - vigyorgott kajánul - de én akkor nem figyeltem rá, mert mi lenne akkor velem? Kimaradnék az élet jó dolgaiból. - Ekkor már a lépcsőn sétáltunk lefelé.
Szerelmem még mindig nem szólalt meg.Lent mindenki mosolyogva fogadott minket.



- Miért is kellet lejönnünk? - kérdeztem.
- Elnézést hogy hallgatóztunk Bella. - kért bocsánatot Carlisle - De ez a téma több évtizede foglalkoztat minket és hát lehet te tudod az igazságot arról hogy van-e lelkünk vagy nincs. - lett izgatott.


- Semmi baj. - mosolyogtam - Én pontosan tudom hogy mitek van és mitek nincs! - mondtam.Edward végre rám nézett de nem szólt semmit.
- Akkor mire várunk még?Bosszantó hogy nem látom tisztán a jövőt - húzta fel az orrát Alice.Mire én csak nevettem egyet.


- Kezdjük talán az elején... - mondtam - Több év ezreddel ez előtt az ember megjelenésével megjelent a mennyország és a pokol 3-3 vezetővel.Pár száz évig nyugodtan tudtak egymás mellett élni.De aztán a drága pokolnak nem tetszett ,hogy többen jutnak hozzánk mint hozzájuk.Az első úgynevezett gonosz akciójuk még nem volt akkor hatással az emberekre.Itt csak a bűnözést és a gyilkolást szórták a Földre.Viszont így is az egyensúly majdnem felborult.
Ugyan is a jó embereknek mindig többen kell lenniük mint a rosszaknak ez akkoriban szinte kiegyenlítődött.De ez nem volt elég nekik.Állandóan borsot törtek a menny orra alá.Mikor az egyik vezetőnek eszébe jutott valami.Alkottak egy pokolfajzatot aki erősebb volt mint bármi ezen a, földön gyorsabb bármelyik élőlénynél,gyönyörűbb a leggyönyörűbb nőnél is .Tehát nőstény volt hosszú vörös hajjal.A szemei vörösen izzottak.Nem kellet neki semmi ezen a világon...a véren kívül. - mindenki ledöbbent.



- Az első vámpír. - Carlise hangja vissza rántott a jelenbe.
- Igen ... - helyeseltem.
- De ez,hogyan kapcsolódik a lelkünkhöz? - kiváncsiskodott Alice.
- Mindjárt megtudjátok ugyan is a történetem folytatása még hátra van. - majd megint belekezdtem.


- Tehát Pahát*(így nevezték el) az első vámpírt,ráeresztették a Földre.Ahol azonnal több tíz embert lemészárolt.Ha egy embert megölsz a lelked megbetegszik,ha kettőt még jobban.Végül lelketlen szörnyeteg lesz belőled. - mindannyian felszisszentek.Edward lehajtotta a fejét.Jazz pedig beletörődöm arcot vágott.De mondandómnak ezzel nem volt vége.Ügyet se vetve rájuk folytattam.
- A vámpírok elszaporodtak a földön a mennyország vezetői pedig kétségbe estek.Mivel a vámpírok ellen nem tudtak győzedelmeskedni míg nem az egyik vezető Leonardo megelégelte a vérengzést és dühébe szétvágta kardjával Pahát és elégette maradványait.A test nem rakódott össze.Így meglett a vámpírok ellenszere.Megfékezték őket.De kiirtani így se tudták.Abból az időből való egy bizonyos Aro Volturi is aki szegény paraszti családból átvette a vámpírok vezetését a Földön. - mind a heten tátott szájjal bámultak rám.


- Azta. - nyögte Em.
- A menny elkönyvelte hogy a vámpíroknak nincs lelkük így hitték több ezer éven át.Míg nem pár száz évvel ezelőtt egy bizonyos Carlise Cullent - fordultam mosolyogva hozzá - át nem változtatott egy maroknyi vámpír.Ő jó ember volt - mosolyogtam rá - Orvos szeretett volna lenni hogy életeket mentsen.A legszebb hivatást választotta volna ha közbe nem szól a pokol.Átváltozott.Kár volt érte egy újabb értékes embert veszett oda... - motyogtam.A család döbbenten figyelte minden szavamat. - legalább is azt hittük.De ő létezése alap pilléreit megtagadta és nem ölt embert.A lelke amely a vámpírrá válásnál elveszett.Gyógyulni látszott.Aztán végül vissza tért belé.



- Tessék? - kérdezte az említett.
- Igen Carlise van lelked ..ha meghalsz fentre kerülsz ahogyan itt mindenki aki ebben a szobába tartózkodik. - mosolyogtam.
- Ezt nem hiszem el. - szólalt meg szerelmem.
- Pedig hidd csak el. - fordultam felé mosolyogva és megfogtam a kezét. - Ti annyi jó tettetek már az emberekért hogy megérdemlitek ezt. - Mindenki gondolkozó fejet vágott de a boldogság tapintható lett a levegőbe.De Jazznek valami baja volt.



- Mi a baj Jasper? - erre lehajtotta a fejét.
- Az rendben van hogy ők jók Bella de mi ven velem? - kérdezte kétségbe esetten miközben Alice oda bújt hozzá.
- Mi lenne? - nem értettem mi a baj.
- Balla tudod te hány embert öltem meg csak pusztán táplálkozásból? - nyögte
- Tudod Jazz ha a pokolba jutnál.Nem ülnél most itt és nem beszélgetnénk a bűntudatodról amit érzel. - magyaráztam.
- De hát..
- Megbántad bűneidet és próbálsz jobb lény lenni és ez mindenképpen jó dolog. - mosolyogtam - Úgyhogy neked se kell aggódnod. - nyomtam el egy ásítást.




- Álmos vagy? - kérdezte boldogan Edward.
- Igen de nem tudom miért hiszen nincs is olyan késő még. - gondolkoztam el.
- Már 11 is elmúlt. - mosolygott Alice.
- Jesszus!! - ugrottam talpra.
- Erről jut eszembe.... - kezdte Esme - azt mondtad 3 vezetője van a világodnak. - bólintottam - Akkor Isten nem létezik? - kérdezte.



- Nem .- válaszoltam egyszerűen. - Hát vagyis létezett és Jézusnak hívták.Amit a töri könyvekből tanultok az részben igaz de ő egy normális ember volt akit egy angyal őrzött.Aztán ő híresebb lett mint mi pedig most is csak egy ember és fent él a mennyországba.
- Bella még biztos sokat tudna nekünk mesélni nekünk de már alig áll a lábán. - kapott fel Ed a karjaiba hamiskásan mosolyogva.



- Hé járni még tudok. - nevettem fel.
- De vinni jobban szeretlek. - búgta majd beültetett a kocsim anyós ülésére.



És azt hiszem elnyomott az álom.Valami olyasmire emlékszem hogy egy másik angyal le rak egy puha ágyra és csókot nyom a fejem búbjára majd azt suttogja:Szeretlek és én belemerültem az álmok édes világába....




*Paha jelentése gonosz

Ízelítőő :D Nincsíínek ajánlva(L)

Sziasztok!!! :)


Meghoztam az ízit :D Kitaláltam hogy a fejezeteket és a hozzájuk tartozó Ízelítőket egy-egy hűséges komizómnak ajánlom ;) Most Nincsíível kezdtem és szépen sorjába mindenki sora fog kerülni aki írt legalább egyszer komit =D (L)



- Semmi baj. - mosolyogtam - Én pontosan tudom hogy mitek van és mitek nincs! - mondtam.Edward végre rám nézett de nem szólt semmit.
- Akkor mire várunk még?Bosszantó hogy nem látom tisztán a jövőt - húzta fel az orrát Alice.Mire én csak nevettem egyet.
- Kezdjük talán az elején... - mondtam - Több év ezreddel ez előtt......



Na akkor szombat délelőtt friss *.*
Addig is sziasztok :)

19.fejezet--Mese a mennyországról

Öhmmm... sajnos közölnöm kell egy rossz hírt :( =/ Egy darabig csak 2 friss lesz egy héten :S Annyi elfoglaltságom meg tanulni valóm van hogy nem férne bele egy harmadik is :'( Sajnálom!!! Na de most jó olvasást!!!(K) és dobjatok meg jó sok komival :D

Edwarddal felmentünk a szobájába.Mikor lent befejeződött a csókunk még a többiek kérdezgettek volna de szerelmem leintette őket jelezvén ennyi elég volt egy napra.Igaza is volt valamilyen szinten.Ráadásul alig maradtunk még kettesben Edwarddal.A szobájába leült a kanapéra engem pedig az ölébe ültetett majd bele csókolt a nyakamba.


- Kedvelnek téged a többiek. - mondta miközben simogatta a kezem.
- Ennek én csak örülni tudok. - vallottam be de nem voltam biztos benne hogy mindenki így érez. - Rosalie is? - kérdeztem rá.És szembefordultam vele úgyhogy kimásztam öléből és mellé ültem.


- Ööö... - kereste a szavakat.Gondolom nem akart megsérteni. - Igazából..
- Hagyd csak tudom hogy nem kedvel. - vágtam szavába egy picit csalódottan.
- Félre érted. - tiltakozott. - Elmagyarázom oké? - mosolygott .Erre csak bólintottam.
- Szóval Rose nehezen fogadja az új család tagokat eleinte Alice-szel is ilyen volt. - ezt tudtam. - de aztán megkedvelte őket.Nálad pedig még az is zavarta hogy azt hitte ember vagy mivel félt hogy megtudod a titkunkat. - fejezte be.


- Zavarta?Akkor már nem zavarja?...mert amikor azt hitte te mondtad el nekem nem tűnt túl lelkesnek. - húztam el a szám.
- Az akkor volt de most már tudja hogy te se vagy éppen hétköznapi. - motyogta.
- Akkor ezentúl próbál közeledni felém? - találgattam.
- Igen.Valószínű. - mondta. - Ne aggódj! - simított végig arcomon. - Minden rendben lesz! - mosolygott avval az bizonyos mosolyával amit úgy szerettem.Picit talán el is pirultam mert nem szoktam az ilyen fajta gondoskodáshoz.


- Annyira gyönyörű vagy. - a hangja tele volt áhítattal. - De egyben olyan megejthetetlen is. - mondta.
- A férfiak általában szeretik ha egy nő titokzatos nem? - kérdeztem vigyorogva.
- Ez már igaz de nem a vámpír férfiak ugyanis ők rettentően kíváncsiak. - incselkedett és kiigazított az arcomból egy tincset.
- Tapasztaltam már. - mosolyogtam.Például itt van Edward,vagy vegyük csak Carlislet..úgy itta minden szavamat mintha valami féle csoda lennék.Bár ha úgy vesszük az vagyok.Nekik legalábbis biztosan.


- Mesélsz az életedről Bella? - kérdezte halkan Edward. - Mivel te azt hiszem mindent tudsz rólam így nekem ez kimarad... - eresztett meg egy szív döglesztő mosolyt amitől nekem elállt a lélegzetem.
- Ha szeretnéd... - suttogtam kábultan a mosolya miatt.
- Ez minden vágyam! - suttogott ő is.Az arca egyre közeledett felém míg nem rátalált az enyémre... lágyan puszilgatta végig állam vonalát.Lágy csókot lehelt arcomra és egy még lágyabbat a szám sarkába.Majd tekintetét az enyémbe fúrta és csak ennyit mondott:
- Szeretlek! - és megcsókolt.

Válaszolni se volt időm de azt hiszem most a tettek többet jelentettek bármilyen szónál.Próbáltam minden érzésemet belesűríteni ebbe a csodálatos pillanatba.Amikor vége lett rá mosolyogtam Edwardra és hozzá bújtam.Ő pedig bele puszilt a hajamba.


- Tudod így lényegesebben könnyebb. - törte meg csendet.De nem értettem mire mondta....
- Micsoda? - kérdeztem.
- Hát hogy nem ember vagy. - magyarázta. - Így nem kell félnem hogy kiszívom a véred mert gyakorlatilag nincs is. - mosolyogta. - Most már butaságnak és feleslegesnek tartom,hogy így viselkedtem. - közbe akartam vágni de ő gyorsan folytatta. - Fölösleges fájdalmat okoztam mindkettőnknek.Kérlek bocsáss meg nekem. - kérlelt azokkal a gyönyörű szép szemeivel.
- Ne hogy elkezd nekem az ön ostorozást Edward.Ezt már jól ismerem tőled. mondtam - És soha se haragudtam rád... - vallottam be az igazat. - Elfogattam a tényt,hogy nem kellek neked. - itt rándult egyet az arca.A fájdalom tisztán kivehető volt a szemeibe.


- A világ legnagyobb hibáját követtem el akkor. - mondta lehajtott fejjel.De nem hagytam elmerülni az ön marcangolásban.
- Tudod mit Edward?Felejtsük el jó? - mondtam.Vonakodva nézett rám.
- Figyelj ami volt megtörtént nem tudod vissza tekerni az időt.De ennek így kellett lennie.Koncentráljunk inkább a jelenre..arra hogy most együtt vagyunk - ajánlottam Rövid gondolkodás után bólintott egyet.


- Nagyon jó a meggyőző képességed! - vigyorgott.Na ez az igazi Edward akit én annyira szeretek hogy bármire képes lennék érte.Vissza mosolyogtam rá.
- Hol is tartottunk? - kérdeztem... tényleg nem emlékeztem.
- Azt hiszem ott hogy többet szeretnék megtudni rólad. - felelte.
- Tényleg! - jöttem rá. - Nos mire lennél kíváncsi? - kérdeztem.


- Hmmmm.... - gondolkozott. - Milyen a mennyország Bella? - kérdezte halkan és szomorúan.Az utolsó érzést nem értettem de most nem foglalkoztam vele.
- Csodás egy hely. - mosolyogtam és bele kezdtem mesémbe. - Nem is ez a legjobb szó rá inkább a varázslatos ...mert tényleg az.Képzelj el egy olyan világot ahol nincs erőszak,vagy szomorúság,bánat,senki se sír legfeljebb csak örömébe.


- Nagyon jó hely lehet. - a hangja furcsán vágyakozó volt.
- Igen az.De nem is lehetne rossz mivel csak a jók kerülnek oda. - itt egy nagyot sóhajtott.Nem értem mi a baj.
- És ez hogy működik,mármint ott élsz fenn a jó emberekkel?Mind egy város mindenkinek van háza meg minden? - a szeme kíváncsiságot tükrözött.
- Tulajdonképpen igen. - kezdtem bele. - Csak itt nincs szükség ételre,italra senkinek se.Mindenki olyan idős amilyen a legjobb számára ezt úgy értsd hogy aki évesen meghal az a mennybe mondjuk 30 éves lesz és úgy éli tovább életét.Várva a szeretteire.Akik lehet hogy nem mind érkeznek meg. - húztam el a szám.


- Ezt hogy érted? - kiváncsiskodott.
- Tudod nem csak a mennyország létezik hanem a pokol is....ha valaki egy eget rengető bűnt követ el annak nincs bocsánat kivéve bizonyos eseteket pl. ha megbánja bűneit... - az arca hirtelen olyan szomorú lett hogy hirtelen nagyon megijedtem.


- Mi az Edward? - kérdeztem de nem válaszolt - Valami baj van? - még mindig semmi - Edward... - majd végre megszólalt...
-Bella ha engem egyszer széttépnek és elégetnek a pokolra kerülök ugye?

Ízelítőő:D..hogy izguljatok:P

Na jött meghoztam az Izit:)Holnap csak este lesz friss mert délután nem leszek itthon:/De most remélem felcsigáztalak titeket=)


- Ezt hogy érted? - kiváncsiskodott.
- Tudod nem csak a mennyország létezik hanem a pokol is....ha valaki egy eget rengető bűnt követ el annak nincs bocsánat kivéve bizonyos eseteket pl. ha megbánja bűneit... - az arca hirtelen olyan szomorú lett hogy hirtelen nagyon megijedtem ......

18.fejezet--Igazság

Köszönöm szépen több mint 10000 látogatót és a 28 rendszeres olvasót:$!!!
Jó olvasást:D


Emberi tempóba sétáltunk vissza a házhoz miközben Edward végig fogta a kezem.Csendben voltunk.De nem is kellettek szavak ahhoz hogy most megértsük egymást annyira jó volt vele lenni és tudni,hogy szeret.Kicsit féltem majd a többiek reakciójától ha megtudják mi vagyok.Edward valamit megsejthetett ebből ugyanis a következő pillanatban maga felé fordított és szemembe nézve kezdett el beszélni.



- Mi a baj Bella? - kérdezte gyengéd hangon amitől azon nyomban olvadozni kezdtem.
- Semmi,nem érdekes. - hárítottam és tovább akartam indulni de nem engedett.
- Nekem elmondhatod,érzem hogy valami baj van. - bíztatott.


- Öhh..kicsit félek hogyan fognak reagálni rám. - mondtam lehajtott fejjel.
- Örülni fognak nekünk. - simított végig arcomon.
- Én most nem erre gondoltam. - húztam el a számat felnézve rá.
- Ugyan szerelmem angyal vagy. nem fognak félni tőled vagy megijedni. - mosolygott.
- Valószínüleg igazad van. - válaszoltam én is mosolyogva.

- Nekem mindig igazad van. - jelent meg egy csibészes mosoly az arcán.
- Ego az van látom. - vigyorogtam.
- Szeretlek. - mondta hirtelen és csókot nyomott a számra.
- Én is szeretlek. - válaszoltam miután elváltak ajkaink.


Majd kézen fogott és fojtattuk utunkat vissza fele.Kb 5 perc múlva már meg is pillantottam a házat.Mire Edward bátorítóan megszorította a kezemet.Felsétáltunk a lépcsőn nagy levegőt vettem és kinyitotta az ajtót előre engedve....Az első amit tapasztaltam az Alice sikolya és nyakamba ugrása volt.


- Annyira örülök nektek. - mondta vigyorogva.Majd Edhez is oda ment.
- Ja..Öcsi végre becsajozott. - "súgta" oda Emmett Jazznek.
- Ezt hallottam ám! - húzta fel szemöldökét Ed.
De nem foglalkoztak vele.
- És nem is akárkibe..Láttad már a csajt? - folytatta Em.
Ezt már én se tűrtem tovább.Kezdenek kiakasztani ezek a perverz beszólások.

- Emmett!! - mondtam erélyesebben mire mindenki rám kapta a szemét. - Én is itt vagyok nem rémlik? - kérdeztem grimaszolva.De mindenki csak nézett.Edward is meglepődve pillantott rám.Ajjaj ezt lehet vámpír frekvencián mondták egymásnak.De már úgy is mindegy ma muszáj lesz nekik elmondanom mindent.


- Most mi van? - kérdeztem félénken.
- Te hallottad amit mondott nekem Emmett? - kérdezte Jazz.
- Öhhh...igen. - sóhajtottam.
- De hogyan? - értetlenkedett.Na most mit mondjak?

- Oké álljatok le majd mindent szép sorjába elmond ha akar,Igazam van? - mondta Carlisle.Én csak bólintottam.
- Mi még be se mutatkoztunk egymásnak... - milyen udvarias. - Dr. Carlisle Cullen. - nyújtotta kezét amit én azonnal el fogattam.Te pedig gondolom Bella. - mosolygott.
- Igen.Szia. - nála se kezdtem ezt a magázásos megszólítást.Ő se szereti ha ezt csinálják vele.Tisztára Esme.


- Srácok! - szólaltam meg - Azt hiszem tartozok nektek egy hosszú meséléssel. - vallottam be.
- És azt hiszem hogy mi is. - felelte Alice.
- Ezzel elkéstél húgi. - mondta Edward.
- Te elmondtad neki? - vonta kérdőre Rose.De most Edward nem foglalkozott Rosalie csípős hangjával hanem csak megrázta a fejét.
- Tudta. - majd rám nézett.
- Honnan? - kérdezte Emmett.


-Talán üljünk le előbb. - ajánlotta Carlise.Azt csináltam amit mondott leültem Ed mellé mire ő megszorította a kezemet és hálásan rápillantottam.
- Szóval honnan tudtad hogy mik vagyunk? - kérdezte izgatottan Em.
- Igazából mindent tudok rólatok... mikor születettek...Hány évesek vagytok.Képességeiteket,sőt náhányatok szüleit személyesen is ismerem. - mondtam.
- Tessék?Azt hogy? - lepődött meg Rose.Mély levegő és.....
- Hát amolyan angyal féle vagyok jobban mondva őr angyal. - vallottam be.Ők csak hitetlenkedve bámultak rám.Em törte meg a csendet.


- Aha persze. - nevetett fel. - Jó vicc ,tényleg de most már mondjátok el az igazat.
- Emmett.... - szólalt meg szerelmem - Bella nem hazudott...láttam. - mondta gyengédséggel a hangjával.
- Mit...a szárnyait? - röhögött Em.De Ed csak felhúzta szemöldökét és várakozóan nézett rá.Én meg kínosan feszengtem mellette.
- Kérlek Emmett..Tényleg az igazat mondtam .- kérleltem csendesen.Ezt már elhitte.
- Akkor a könnyeid azért... - mondta komolyan de közbe vágtam.
- Igen azért olyanok amilyenek. - helyeseltem.


- De miért nem érezzük a véredet? - kiváncsiskodott Jasper.
- Carlisle hoznál nekem egy kést? - néztem rá kedvesen.Eddig még nem szólt közbe de láttam a szemébe a mérhetetlen kíváncsiságot amit mindig ha valami új dologgal ismerkedhet meg.
- Persze. - majd egy pillanat alatt vissza is ért kezében a késemmel.És felém nyújtotta.
- Ugye nem akarod megvágni magad. - rémült meg Edward olyan aranyos volt.
- De pontosan azt akarom .- mosolyogtam rá. - semmi bajom nem lesz.
- Az lehet hogy a vágástól nem de ha rád támad valamelyikünk akkor... - aggodalmaskodott barátnőm.


- Alice nyugi ha nem érzitek a vérem illatát akkor rám tudnátok támadni? - kérdeztem. Senki se válaszolt.De szerintem rájöttek hogy igazam van.
- Akkor hajrá... - mondtam magamnak.Az éles késsel felvágtam csuklóm ereit.Amiből folyni kezdett a szintén ezüst vérem.Ez az angyalok másik sajátossága.Vagyis helyesbítek nem mindegyik angyalnak ilyen a vére.Csak pár 10-nek a többinek vakítóan fehér.Minden egyes arc meglepődött.Főleg akkor amikor sebem villám gyorsan begyógyult és a földe cseppent véremből pillanatok alatt fehér toll lett.


- Te tényleg angyal vagy. - hitetlenkedett Em.
- Jó hogy végre rájöttél. - feleltem neki.
- És ez miből áll?...Vagyis szükséged van valamilyen táplálékra hogy fenn tartsd a testedet. - na előbújt Carlisleből a tudós én.
- Nem kell semmit ennem.Ez csak úgy van és kész.Örökéletű. - válaszoltam.
- Igazából hány éves vagy Bella? - kiváncsiskodott Esme aki eddig csendben figyelte az eseményeket.



- Június 12-én leszek 174 éves. - mosolyogtam.
- Öreg nyanya. - ugratott Edward vigyorogva.
- Mondja ezt egy 109 éves vámpír. - vágtam vissza.
- Öregebb vagy nálam. - csak nem hagyta abba.
- Zavar? - kérdeztem csábosan.


De azon nyomban rátapasztotta ajkait az én ajkaimra.Lassan ízlelgette a számat.Majd nyelve bebocsátást kért tőlem és meg is kapta azt.Karjaim szép lassan nyaka köre fontam.Már értem ezt az érzést....


Az angyalok úgy hívják égi gyönyörűség..
Az ördögök úgy nevezik pokoli kín..
Az emberek azt mondják rá:Szerelem..

Ízelítő:D mert szomi vagyok:(

Nagyon szépen küöszönöm a Több mint 10000 látogatót!!!WoW!!! el se hiszem*.*
Meghoztam az ízelítőt:)de picit csalódott vagyok mert vásárolni voltam és nincs egy k****szott ünneplős ing Fehérváron:@ Úgy hogy vidítsatok fel.... és az előző fejihez írjatok még pár komit:P;)




- Most mi van? - kérdeztem félénken.
- Te hallottad mit mondott nekem Emmett? - kérdezte Jazz.
- Öhhh....igen. - sóhajtottam.
- De hogyan? - értetlenkedett.Na most mit mondjak?....


Holnap friss!!!:)
puszi xoxo

17.fejezet--Mert valaki fenntről mindig lát téged!

Csajok ez egy kis átvezető feji hogy betekintést nyerhessetek abba mi is történik a másik világban;)Jó olvasást!*.*



/Florette szemszög/



- Annyira nem értem a férfiakat. - morogtam miközben lenéztem Bellára.Értem Edward indokát de ez akkor is kitolás volt vele.Majd éreztem két erős kart derekamra fonódni.
- Nyugodj meg drágám! - puszilt bele a nyakamba Leo.
- De nem tudok. Egyszerűen rossz látni lányunk szomorúságát. - sóhajtottam nagyot.
- Nekem is rossz látni őt ilyen boldogtalannak. - motyogta a nyakamba majd maga felé fordított és szememben nézett.


- Minden rendbe fog jönni. - nyugtatgatott.És ez most nagyon jól esett.
- Tudom, tudom. - hajtottam le a fejem.
- Figyelj rám Kicsim! - emelte fel államat.Edward és Bella egymásnak lettek teremtve a szó legnemesebb értelmébe. - mondta komolyan.
- Igen..De nem gondoltuk,hogy Ed ennyire félti őt...biztosan nagyon szeretheti
- Ez végül is nem rossz dolog legalább tudjuk hogy Bella boldogságáért és biztonságáért bármit megtenne. - bíztatott.
- Igazad lehet. - most már kezdtem megnyugodni.
- Nekem mindig igazam van. - húzta mosolyra száját. - Hiszen akkor a világ vezetői se lehetnénk.
- Aha persze. - mosolyogtam csábosan.majd magához rántott és rányomta ajkait a sajátomra.Nagyon gyengéd volt.Imádtam amikor csókol.




- Szeretlek. - váltak el ajkaink.
- Én is szeretlek egyetlenem. - válaszoltam.
- Na de srácok! - szólt közbe Angelo. - Nem illik 5 évesek előtt ilyet csinálni - vigyorgott rá Lilyre akinek fogta a kezét.
- Ohhhh...Fogd be! - vágott vissza neki. - Lehet hogy 5 évesen nézek ki de több eszem van mint neked!
- Ezt jól megkaptad Ang. - mondta kedvesem.Erre megjátszott sértődötség volt a válasza.De Lily ezt bevette.És mivel Angelo leült ő odaosont hozzá és megölelte.



- Jaj tudod hogy nagyon szeretlek! - puszilta meg Lily az arcát de ő nem válaszolt.
- Most haragszol? - kérdezte letörten.Még mindig semmi majd, nagyot sóhajtva elindult, de testvérem vissza rántotta.
- Sose tudnék rád haragudni kislány. - nevetett bele a fülébe és elkezdte csikizni.Mire Lily nagyokat nevetett és sikoltozott.


- Jaj hagyd abba kérlek! - nevetett.
- Csak ha vissza vonod amit előbb mondtál. - vigyorgott.
- Oké vissza vonom csak kérlek engedj el. - mondta.
- Oké oké. - adta be derekát Ang.
- Hát srácok ti aztán tudjátok,hogyan kell az embert felvidítani. - mosolyogtam rájuk
- "Embert"? - kérdezett vissza Ang.
- Bocsánat angyalt. - javítottam ki magam.


- Miért voltál szomorú? - kérdezte Lily.
- Csak Bella miatt. - feleltem.
- Miért mi van vele? Baja esett? - ijedt meg.
- Nem csak szomorú egy félre értés miatt. - válaszoltam, majd őt is odahúztam a tükörhöz hogy nézze meg mi van a másik világban.


- Sose láttam még őt ilyen szomorúnak. - motyogta Lily.
Majd hallottunk egy csilingelő hangot.
- Bocsánat mennünk kell. - búcsúztak el.
- Persze mennyetek csak de ha végeztek gyertek vissza légyszíves. - mondta szerelmem
- Rendben Apa. - felelte Lily.Majd nyomott az arcunkra egy puszit és elhagyták a szobát.


Mi pedig vissza fordultunk szerelmeseinkhez.



/Lily szemszög/


Mennünk kellet az én bolondos bátyámmal az új lelkek befogadására.Ezért sajnos nem nézhettem tovább legjobb barátnőm életét.Nagyon aggódtam érte.Hisz olyan sebezhető lelke van remélem nem okoz nála valami komolyabb bajt.


- Most nincsenek is olyan sokan... - gondolkozott el Angelo lelkekre nézve akik várakoztak a kapunál.Tényleg nem voltak sokan pontosabban 6-an. Egy nagy család akik autó balesetben vesztették életüket.Őket már beavatták,hogy az a mennyország meg minden de nekünk kell őket bevezetni a kapun.


- Sziasztok. - köszöntünk.
- Öh...nektek is szia! - köszöntek ők is. - Ez tényleg a mennyország? - kérdezték hitetlenkedve.
- Igen és a legjobb hely a világon. - mosolyogtam rájuk.


- Ti kik vagytok? - kérdezte, azt hiszem az anyjuk akit Jodinak hívtak.
- Angyalok, őr angyalok ahogy tetszik. - mosolyogtam rájuk bátorítólag.



A két iker kislánynak felcsillant a szeme erre a mondatra.Annyi idősek lehettek mint én alakilag.Tudom min mennek most keresztül.Anno 252 évvel ezelőtt én is így voltam csak mellettem nem volt ott a családom.Ők eldobtak maguktól aztán az árvaházban 5 évesen betegségben elhunytam.Azért amikor szüleim meghaltak a pokolba kerültek.Nem is szerettek engem.Na de most mindegy.


Kinyitottuk a kaput és beengedtük őket.Majd átvette őket egy másik angyal.Siettünk vissza a terembe.Kíváncsi vagyok történt e valami változás.Berontottam az ajtón és ami elém tárult meglepett.De jó értelemben.Anyám arcán már nyoma se volt a szomorúságnak csak színtiszta öröm látszódott rajta.


- Mi történt? - kérdeztem izgatottan.
- Nézd meg magad! - mondta Leo.
Oda táncoltam a tükörhöz.Bella már sokkal jobban nézett ki.Na és ki volt vele?Hát..naná hogy Edward.

Beszélgettek.

És akkor barátnőm elmondta mi is ő valójában.


- Ezt szabad? - kérdeztem.
- Elméletileg igen. - felelte Florette - Ha ez kell a boldogságukhoz akkor igen.


Bólintottam majd láttam ahogy két magányos lélek elmerül a szerelem örök világában.

Ízelítő:D mert csak:P

Szia mindenki!!!!(L)
Szóval meghoztam az Izit:D Vonjátok le a következtetéseiteket;)


- Sziasztok!! - köszöntünk.
- Öhh.. nektek is szia! - köszöntek ők is - Ez tényleg a mennyország? - kérdezték hitetlenkedve.
- Igen.És a legjobb hely a világon - mosolyogtam rájuk.....

Na ezt vajon ki mondhatta kiknek?^^:DHolnap Friss!!!:)
puszi xoxoxo

16.fejezet--Földre szállt angyal

Ezt a fejit anyukámnak küldöm aki végig bőgte az egész anyáknapi műsort*.*:D
Na meg persze minden kedves olvasómnak és aki a héten kezdte az érettségit:P
Jó olvasást:)





- Nem tudom mit csináljak Bella. - mondta miközben még mindig ölelt.
- Ezt hogy érted ? - kérdeztem.Annyira jó érzés volt a karjaiban lenni.
- Félek hogy valami bajod esik majd. - válaszolta bűnbánóan.
- Nem fog. - makacskodtam.
- Honnan tudod? - kérdezte.


- Szeretsz? mert én teljes szívemből. - kezdtem bele szégyenlősen.
- Én is szeretlek,mindennél jobban - olyan lágyan ejtette ki ezeket a szavakat az ajkán hogy szinte elolvadtam tőle.
- Akkor együtt mindent megoldhatunk. Amúgy meg biztos vagyok benne hogy semmi bajom nem lesz hiszen nem tudnál nekem ártani. - mondtam ki a tényeket.

- Ezt miből gondolod? - húzta fel szemöldökét.
- Előbb mondtam mi vagyok Edward - emlékeztettem de nem úgy van hogy a vámpíroknak hibátlan a memóriájuk?
- Angyalok nem léteznek Bella. - mondta hitetlenkedve.
Erre olyan jóízűen felkacagtam hogy szerintem az egész erdő meghallotta.


- Mi olyan vicces? - kérdezte.
- Persze mert vámpírok se mi? - ráztam meg fejem.
- AZ NEM ugyan az. - makacskodott.
- Dehogy nem, sőt boszorkányok is léteznek meg manók meg tündérek.
- Honnan veszed ezeket? - kérdezett rá.
- Elmondom még egyszer.Én egy angyal vagyok. -.mosolyogtam.
- Ez olyan lehetetlen - válaszolta.


- Bebizonyítsam? - kérdeztem. Kíváncsi vagyok a reakciójára.
- Hogyan? - vidult fel a szeme.
- Csak figyelj. - majd egy bátortalan puszit nyomtam ajkaira amire felvillantotta azt a híres féloldalas mosolyát.


Felláltam.Nagyon féltem mit fog szólni Edward.Éreztem tekintetét rajtam.De nem néztem a szemébe.Nem mertem.Bár tudtam hogy csak mérhetetlen szerelme mellett csak kíváncsiságot látnék.Kicsit fura volt a helyzet mivel ha belegondolok hogy pár órával vagy perccel ezelőtt még nem hittem hogy szeret és most itt vagyunk kettesben a rétünkön.Vettem egy mély levegőt.És engedtem hogy átjárjon az a kellemes bizsergés ami az átváltozásommal jár.A szárnyaim már láthatóak voltak.Rápillantottam ... lefagyva és száj tátva bámult engem Kicsit zavarba jöttem ettől.Nem mertem megszólalni.De ő se szólt semmit.


Csak lassan felállt és közelebb jött.Nem néztem szemeibe.Ezért az állam alá nyúlt és kényszerítette rá mire felpillantottam.Amit a szemébe láttam nagyon meglepett.Volt ott csodálás,szerelem,végtelen gyöngédség,megértés,kíváncsiság,de undor vagy bármi rossz érzés nem.Szikrázóan elmosolyodott.Majd az egyik kezével átkarolta derekamat a másikat pedig arcomhoz emelte. Egy lágy csókot nyomva ajkaimra.


- Tehát tényleg angyal vagy. - húzott magához.
- Igen. - suttogtam.
- Mi a baj? - húzta össze szemöldökét.
- Nem zavar téged? - kérdeztem rá legnagyobb félelmemre.
- Bella egy angyal a szívem választotta.Egy férfinak kell ennél több? - kérdezte ironikusan de azért szája szegletében ott volt a mosoly.

- Nem?! - ez inkább hangzott kérdésnek. Erre ő szikrázóan elmosolyodott és csak néztük egymást.Végül Ed törte meg a csendet.
- Megérinthetem? - kérdezte bizonytalanul szárnyam felé pillantva.
- Igen. - mosolyogtam.


Az egyik keze feljebb vándorolt derekamról és bizonytalanul hozzáért szárnyamhoz majd megsimogatta azt.Olyan hihetetlenül jól esett ez a kis gesztus na meg persze az a tudat hogy szeret.Úgy éreztem vége van a szenvedésemnek végérvényesen is.


- Gyönyörű vagy! - mosolygott.
- Köszönöm. - pirultam el közben lehúzott a fűbe.
- És téged nem zavar az hogy vámpír vagyok? - kérdezte hátamat,szárnyamat és kezemet folyamatosan simogatva.
- Nem. - feleltem határozottan. - De nem akarok hazudni ha nem vega lennél akkor zavarna. - vallottam be.


- Honnan tudsz ennyit rólunk?
- Hát én nem L.A.-ből jöttem Edward. - válaszoltam.
- Hanem? - olyan aranyos amikor kíváncsi..Erre én felnéztem és mintha egy pillanatra Florette arcát láttam volna.Na mindegy.Ő is felnézett.Kitágult szemekkel válaszolt a saját kérdésére.


- A mennyországból - döbbent le. Egy pillanatra abba hagyta simogatásomat.
- Igen. - mosolyogtam - nagyon sok mindent tisztáznunk kell még - mondtam.
- Az jó lesz. - felelte - De azt majd később most mennyünk haza mert Alice már tűkön ül! - nevetett.


- Rendben. - mosolyogtam.Már álltam volna fel de ő vissza rántott és megcsókolt lassan és lágyan.Édes ajkai kényeztették az enyémeket majd csak ennyit suttogott.

- Szeretlek Bella én földre szált angyalom....

Ízelítőő:D mert megérdemlitek

Na hoztam a jól megérdemelt Ízelítőt:DMegint egy kis részt ragadtam ki hogy tudjátok törni a kis fejeteket rajta*gonosz vigyor**aztán angyalian néz*

- Nem? - ez inkább hangzott kérdésnek mint válasznak. Erre csak szikrázóan elmosolyodott és csak néztük egymást.Végül ő törte meg a csendet.
- Megérinthetem? - kérdezte bizonytalanul....

Na holnap akkor friss:) addig is legyetek jók és jelentkezzetek a versenyre:D

puszi xoxo

Pályázat!!! O.o

Na.... szóval majdnem egy hónapon át szavazhattatok hogy legyen e novella író pályázat vagy sem ...:)és mivel 21-en(!!!) arra szavaztatok hogy írnátok is rá ezért most meghirdetek egyet;)

Na próbáltam olyat kitalálni amit még nem láttam nagyon sehol:/:)
És mivel a kedvenc könyvem a Breaking Down(na meg a New Moon de az most mindegy)ezért Renesmee-s lesz:D Remélem örültök:P

Na akkor a PÁLYÁZAT:
- Az egyik főszereplő Nessi legyen hogy ki/kik legyen(ek) a másik/másikak azt ti döntitek el;)

- Mivel boldog vagyok most meg minden ezért lehetőleg vidám novella legyen

- Öhh Nessi legyen még kicsi(kb 5-10évig)..de ha megszáll titeket az ihlet és abba Nessi már felnőtt akkor megírhatjátok de azért próbáljátok betartani az életkort.

- Az hogy miről szól az mindegy rátok bízom;)

Legyetek kreatívek és ügyesek:)

A szempontok pedig:
- helyesírás
- kreativitás
- egyediség
- pontok betartása


A győztesre majd ti szavazhattok de én is fogok egy győztest hirdetni szóval 2 győztes lesz majd:)

A pályázatokat június 5-ig kérném elküldeni az e-mailomra BlogPályázat címmel:
monique2@citromail.hu

A novelláknak pedig egy új blogot nyitok majd ahol elolvashatjátok és szavazhattok majd rá:)

Ja és még valami csak ha jelentkezni akartok rá küldjetek még előtte egy mailt hogy lássam mennyien vagytok a 21-ből:)

Sok sikert és millió puszi xoxoxoxoxo

Anyák Napja(L)

Na szóval...öh...Boldog anyák napot Anyu:)Meg Mama:P
Ez az én ajándékom nektek hogy az egész ország látja hogy én milyen aranyos kislány vagyok*.* hogy itt kívánok nektek boldog anyák napját:)


ja és ha ti még nem tetéttek meg akkor sürgősen tegyétek meg mert ....*ördögi kacaj*


itt egy kis történet is:


Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt:
- Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?

- Igen. De olvastad-e a megrendelő lapot? Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az előző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyítson, és legalább hat pár keze legyen.

Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:
- Hat pár?
- Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.
- Olyan sok?
A jó Isten bólintott. - Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól: "Mit csináltok?" és azt a választ hallja, hogy "semmit". Egy másik számpárra a fej hátsó részén azért, hogy észre vegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse: "Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok."

Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.

- Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból.

Az angyal kíváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi: - Túl gyöngéd.
- De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni - szólt az Úr.
- Tud gondolkodni?
- Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr.

Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az egyik ujját végig húzta az arcán.
- Itt van valami ami fölösleges - szólt az angyal.
- Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp.
- Hát az meg mire jó?
- Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget.
- Te egy láng ész vagy! - kiáltott fel az angyal.

Finom melankóliával válaszolt az Úr - Megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem!

Ha a könnyet nem az Isten teremtette, miért erőszakoljuk mi mások szemébe?

/Bruno Ferrero /

15.fejezet--Vége a fájdalomnak

Na remélem örültök eljött a várva várt pillanat....(L);)Ezt a fejit azoknak küldöm akiknek nem állítottak máj fát:P(pont mint nekem:()És boldog május 1.-jét nektek.xD
jó olvasást:)





/Edward szemszög/



Emberi tempóba sétáltam le a lépcsőn Bellához.Hmmmm...Bella milyen kár hogy muszáj megsértenem.Ő nem ezt érdemelné.Szerencsétlenül jött ki ez az egész.Nem kellett volna egymásba szeretnünk.De azt se hagyhatom hogy baja essen miattam.Azt én nem élném túl.Tuti kinyíratnám magam.



Ennél a gondolatoknál már a nappaliba ültem ő vele szemben.
- Hallottam mit beszéltetek a húgommal. - szólaltam meg ridegen.Láttam a szemébe hogy már maga a hangsúly ahogy beszélek vele az rosszul esik neki.
- Te hallgatóztál?? - kérdezett vissza. - Ez nem szép dolog.
- Ha szép dolog ha nem ez van. - utálom magam hogy ezt kell csinálnom. - és csak szeretnék mondani valamit neked. - kezdtem bele.


- Hallgatlak! - nézett rám félve.Istenem mennyire édes ilyenkor.És úgy érzem megkell védelmeznem őt.De most pont ezt csinálom nem?Megvédem saját magamtól.
- Bella hazugság az amit Alice mondott. - próbáltam olyan komoly lenni amilyen csak tudtam de nem sokat segített Alice sikoltozása a fejemben.


- Ha megmered sérteni Bellát én nem állok jót magamért - fenyegetett..Hát ezért a tettemért én is legszívesebben széttépném magam de muszáj megtennem.
- Tudtam. - mondta Bella egy picit hangosabban majd felpattant a kanapéról.
- Csak tájékoztatlak hogy mihez tartsd magad. - láttam a szemébe a mérhetetlen nagy fájdalmat amit szavaim okoztak neki.

De én se éreztem magam jobban.Amellett hogy a pokol legmélyebb bugyraiba kívántam magam..a szívem a saját szavaim állttal ezer darabra tört.De az arcomon ez nem látszott.Nem hiába tudnak a vámpírok a világon a legjobban hazudni.Aztán Alice rontott be a nappaliba.


- Edward fejezd ezt be! - kiabált. Ajj de felbosszantottam.De nem érzi át az én szemszögemet csak Belláét és ez idegesített.Elhiszem hogy jót akar de ez az én dolgom.
- Fogd be Alice vagy nem állok jót magamért! - sziszegtem.
- Hagyjátok abba felfogtam hogy mi van akkor én most megyek is. - Bella meg is indult az ajtó felé.


Egyik felem az önzőbbik utána ment volna de a másika józanabbik tartotta az álcát.A második felem győzött.Majd Alice megint üzent gondolatban.
- Edward légyszíves mennyél ki most.Beszélni szeretnék Bellával ennyit szerintem megérdemel azok után amit mondtál neki. - felsóhajtottam és kimentem a konyhába.

A családom sajnálkozó pillantásaival találtam szemben magam.
Esme aggódott a legjobban mert tudja mit érzek.Már beszéltem neki erről.Rosalie viszont csak gyűlölködni tudott megint.Szerencse hogy Carlisle még nem ért haza.Nem tudom mit csinálna ha ilyen állapotba látná a családját.Inkább hallgatóztam a másik szobába.


Alice rendíthetetlenül győzködte Bellát akinek nem sok kellett hogy elsírja magát.Elég!!Vessünk véget ennek most és mindörökre.
Bementem a nappaliba.


- Te még mindig itt vagy? - a hangomtól még én is megijedtem annyi volt benne az elfojtott szomorúság.
- Vagy mégse. - ezt nem tudom mire válaszolta de közel járt a síráshoz .
- Bella....Ne higgy neki - Alice kezd az idegeimre menni.
- Ebbe te ne avatkozz bele ez az én dolgom! - kiabáltam.Miért nem érti már meg?
- De bele avatkozok és nem tudom mért vagy ekkora marha hogy ilyeneket mondasz neki! - csak azért se hagyja abba.
- Semmi közöd hozzá! - de én se fogom.
- De van!Én is a család tagja vagyok és érdekel a boldogságod! - grrr...


- Elég ebből Alice te ne mond meg mit csináljak,oké? - Aztán egy remegő de mégis határozott hang ütötte meg a fülemet.Bella volt az.
- Edward én szeretlek téged teljes szívemből! - Istenem miért adtál nekem egy ilyen angyalt?Olyan lágyan és szeretet teljesen nézett rám,hogy egy pillanatra de tényleg csak egy pillanatra az én szemem is ellágyult.Pont ezért kell még jobban megbántatom.Mert ebbe a mérhetetlen szerelemben meg is halhat.


- Én viszont nem szeretlek. - a világ legnagyobb butaságát válaszoltam neki amit valaha is kimondtak.
- Mért harcolsz a boldogságod ellen? - jó kérdés.
- Én boldog vagyok - persze.milyen jól tudok magamnak is hazudni de azért megeresztettem egy fintort.
- Látom. - ő se hitte el ezek szerint.
- Bella én nem kérek a szeretetedből oké? - hogy lehetek ennyire szívtelen,hogy fájdalmat okozok annak akit a legjobban szeretek a világon?A szeme megtelt könnyel és lefolytak az első cseppek.


De...a könnye...Mi van? Ez hogy?Jaspernek igaza volt ,tényleg nem ember?Alice szólalt meg először.
- A..A..szemed.. - remegett a hangja.
- Ez hogy lehet? - kérdezte Em - Hiszen a könnycsepped olyan... - De Bella közbe vágott.


- Volt már olyan titkotok amit soha senkinek nem mondhattok el? - valamit tud ez a lány ha képes 6 vámpírt zavarba hozni.. - Hát nekem is van egy - És kisétált a házból..és lehet az életemből is.
- Edward hogy a fenébe.. - Alice megint rákezdett volna.
- Kérlek Alice - így is elég nekem a saját fájdalmam.


Két felem harcolt egymással.Ádáz csatát vívtak.Csak álltam egy helyben és törtem a fejem mit kéne ezek után tennem.Esme zokogása térített észhez.Fájt neki látnia hogy a fia szenved.

Azt hiszem ennyi volt.Megtört a maszk az arcomon.A fájdalom látható volt rajtam.A lábaim pedig önálló életre kelltek.Tompán érzékeltem hogy apám haza jött és megkérdezi mi történt de a választ már nem hallottam.

Elindultam hogy megtaláljam lelkem másik darabját,szívemet Bellát.....be egyenesen az erdőbe..




/Bella szemszög/



Leroskadtam a földre és keserves zokogásba kezdtem.Nem értem mért küzd valaki a boldogsága ellen.Hiszen szeretem és tudom hogy ő is engem de akkor mért?A könnyeim csak folytak és folytak.Mintha sose akarnának elállni és az eső is elkezdett csepegni.De mindegy volt már.

A múltkor azt hittem több fájdalom már nem jöhet de mégis jött.És belülről kezdett emészteni.Az kevesen tudják hogy ha szomorú egy angyal vagy megbántott akkor az az egész világra kihat.Valószínű az eső is miattam kezdett esni mintha az én könnyeim lennének.Most több száz ember lett hirtelen szomorú valami miatt csak ezért mert én is az vagyok.Na azért boldogok az angyalok mindig.Most a rétem se ragyogott úgy mint álltalába.A természet is érzett engem.Mintha közös lelkünk lenne.Úgy lankadtak le a virágok mint a szívem boldogsága.Az élet kegyetlen.Pedig annyi jót tettem már több száz emberrel férfival,nővel,fiúval,lánnyal.De csak fájdalmat,fájdalmat és még több fájdalmat kapok cserébe.


A sűrű erdőből neszezést hallottam.Remélem egy medve és szétmarcangol bár abba én nem halnék bele de talán jól esne.

Hát megint tévedtem mint az elmúlt napokban elég sokszor.Ott állt velem szemben ő akinek a mostani állapotomat köszönhetem név szerint Edward Cullen.És csak nézett ott és nem mozdult.Eltudom képzelni mit láthat a saját szavai gyümölcsét egy megtört lányt egy kis természet felettivel megfűszerezve.

Nem bírtam a szemébe nézni.Pedig ez fordítva lenne helyes viszont az ő szemei rajtam voltak,éreztem.Elindult felém nagyon lassan jött míg végül leült elém.Én még mindig bőgtem ő pedig megszólalt:


- Bella... - olyan lágyan és annyi érzelemmel ejtette ki nevemet hogy most már nem tudtam ellenállni aranybarna szemeinek.Amibe szerelmet láttam.Igen.Szerelmet.Én se hittem el de biztos hogy az volt.
- Sajnálom - suttogta és még jobban rázott a sírás.
- Mit sajnálsz azt hogy megismertél?Vagy mit Edward? - kérdeztem megtörten.
- Nem én bocsánatot szeretnék kérni az előbbi viselkedésemért. - mondta.


- Nem kell szabadkoznod tudom hogy nem akarsz engem de csak annyit kérek ismerd el hogy szeretsz és békén hagylak. - felelte.
- Én nem szabadkozok Bella és....szeretlek - megfagytam amikor kimondta nem hittem a fülemnek - ezt anélkül is beismerem hogy mondanod kellene.Viszont mi nem lehetünk együtt soha se bármennyire szeretném is. - szomorkodott.


- Miért nem? - kérdeztem.
- Mert árthatnék neked - felelte bűnbánóan.
- Nem hiszem hogy ez lehetséges lenne - válaszoltam.
- Neked is van egy titkod és nekem is - mondta - és ez miatt akár meg is hallhatsz.



És akkor leesett.Hát persze.csak azért nem akart velem lenni és azért hazudott nekem.Mert félt hogy kiszívja a véremet.Pedig ha tudná hogy nekem nincs is vérem meglepődne.De valamit biztos sejt.Viszont jobb félni mint megijedni.


- Nekem pedig nem tudnál ártani az én titkom miatt. -mosolyogtam. Juhéé..mosolyogtam.És az eső is elállt.
- Ebben én nem lennék olyan biztos azt se tudod mivel állsz szemben - akadékoskodott.
- Meglepődnél ha tudnád milyen tájékozott vagyok Cullen téren.A titkotokat is tudom meg az egész életedet ismerem.Tudom mikor születtél hány éves vagy.És személyesen ismerem a szüleidet. - mondtam de ő kitágult szemmel meredt rám. Próbált valamit felelni megjegyzem nem sok sikerrel.


- Hát igen Esme nagyon kedvel téged - hebegte.
- Én nem Esméről beszélek Edward,én Elizabeth Masenről és Edward Masenről..a katonáról és feleségéről akinek egyetlen kicsi fiúk itt ül velem szemben és néz rám kitágult pupillával - lágyult el a hangom.
- Ez lehetetlen te nem ismerheted őket. - dadogta.


- Egyet megtanultam az alatt amióta itt vagyok.Semmi se lehetetlen.Még az se hogy a pokol teremtménye aki létezését megszegve nem az eredeti létfentartás szerint él vagyis egy vámpír egy olyan tiszta lénnyel mint én aki angyal itt ül és a szerelemről beszélgetnek.Szerinted ezek után létek olyan szó hogy lehetetlen? - mosolyogtam. Tudtam hogy itt van ez a pillanat amikor ezt el kellett mondanom.

- Ezt honnan veszed?Ez hülyeség Bella! - zavarba volt ez látszott rajta.
- Edward nem számít mi vagy ...vagy hogy én mi vagyok csak az hogy szeretjük egymást értsd már meg! - válaszoltam.
- De... - nem engedtem hogy befejezze.


Rányomtam számat az övére és bátortalanul de annál szerelmesebben csókolni kezdtem.Ő először meglepődött de aztán elkezdte ízlelgetni ajkaimat.Ami nagyon jól esett és az egész testem megborzongott tőle.Kezeimet nyaka köré fontam ő pedig derekamat ölelte és az ölébe húzott.Nagyon óvatos volt a csókja.De annál édesebb.Ez volt az első csókom.Hamar vége lett ennek a csodás pillanatnak.De nem engedett még el szorosan ölelt.


Tudtam,hogy valami megváltozott az életemben és nagyon jó irányba.De azt is hogy ennek a szerelemnek nagyon sok mindenen keresztül kell még mennie....