16.fejezet--Földre szállt angyal

Ezt a fejit anyukámnak küldöm aki végig bőgte az egész anyáknapi műsort*.*:D
Na meg persze minden kedves olvasómnak és aki a héten kezdte az érettségit:P
Jó olvasást:)





- Nem tudom mit csináljak Bella. - mondta miközben még mindig ölelt.
- Ezt hogy érted ? - kérdeztem.Annyira jó érzés volt a karjaiban lenni.
- Félek hogy valami bajod esik majd. - válaszolta bűnbánóan.
- Nem fog. - makacskodtam.
- Honnan tudod? - kérdezte.


- Szeretsz? mert én teljes szívemből. - kezdtem bele szégyenlősen.
- Én is szeretlek,mindennél jobban - olyan lágyan ejtette ki ezeket a szavakat az ajkán hogy szinte elolvadtam tőle.
- Akkor együtt mindent megoldhatunk. Amúgy meg biztos vagyok benne hogy semmi bajom nem lesz hiszen nem tudnál nekem ártani. - mondtam ki a tényeket.

- Ezt miből gondolod? - húzta fel szemöldökét.
- Előbb mondtam mi vagyok Edward - emlékeztettem de nem úgy van hogy a vámpíroknak hibátlan a memóriájuk?
- Angyalok nem léteznek Bella. - mondta hitetlenkedve.
Erre olyan jóízűen felkacagtam hogy szerintem az egész erdő meghallotta.


- Mi olyan vicces? - kérdezte.
- Persze mert vámpírok se mi? - ráztam meg fejem.
- AZ NEM ugyan az. - makacskodott.
- Dehogy nem, sőt boszorkányok is léteznek meg manók meg tündérek.
- Honnan veszed ezeket? - kérdezett rá.
- Elmondom még egyszer.Én egy angyal vagyok. -.mosolyogtam.
- Ez olyan lehetetlen - válaszolta.


- Bebizonyítsam? - kérdeztem. Kíváncsi vagyok a reakciójára.
- Hogyan? - vidult fel a szeme.
- Csak figyelj. - majd egy bátortalan puszit nyomtam ajkaira amire felvillantotta azt a híres féloldalas mosolyát.


Felláltam.Nagyon féltem mit fog szólni Edward.Éreztem tekintetét rajtam.De nem néztem a szemébe.Nem mertem.Bár tudtam hogy csak mérhetetlen szerelme mellett csak kíváncsiságot látnék.Kicsit fura volt a helyzet mivel ha belegondolok hogy pár órával vagy perccel ezelőtt még nem hittem hogy szeret és most itt vagyunk kettesben a rétünkön.Vettem egy mély levegőt.És engedtem hogy átjárjon az a kellemes bizsergés ami az átváltozásommal jár.A szárnyaim már láthatóak voltak.Rápillantottam ... lefagyva és száj tátva bámult engem Kicsit zavarba jöttem ettől.Nem mertem megszólalni.De ő se szólt semmit.


Csak lassan felállt és közelebb jött.Nem néztem szemeibe.Ezért az állam alá nyúlt és kényszerítette rá mire felpillantottam.Amit a szemébe láttam nagyon meglepett.Volt ott csodálás,szerelem,végtelen gyöngédség,megértés,kíváncsiság,de undor vagy bármi rossz érzés nem.Szikrázóan elmosolyodott.Majd az egyik kezével átkarolta derekamat a másikat pedig arcomhoz emelte. Egy lágy csókot nyomva ajkaimra.


- Tehát tényleg angyal vagy. - húzott magához.
- Igen. - suttogtam.
- Mi a baj? - húzta össze szemöldökét.
- Nem zavar téged? - kérdeztem rá legnagyobb félelmemre.
- Bella egy angyal a szívem választotta.Egy férfinak kell ennél több? - kérdezte ironikusan de azért szája szegletében ott volt a mosoly.

- Nem?! - ez inkább hangzott kérdésnek. Erre ő szikrázóan elmosolyodott és csak néztük egymást.Végül Ed törte meg a csendet.
- Megérinthetem? - kérdezte bizonytalanul szárnyam felé pillantva.
- Igen. - mosolyogtam.


Az egyik keze feljebb vándorolt derekamról és bizonytalanul hozzáért szárnyamhoz majd megsimogatta azt.Olyan hihetetlenül jól esett ez a kis gesztus na meg persze az a tudat hogy szeret.Úgy éreztem vége van a szenvedésemnek végérvényesen is.


- Gyönyörű vagy! - mosolygott.
- Köszönöm. - pirultam el közben lehúzott a fűbe.
- És téged nem zavar az hogy vámpír vagyok? - kérdezte hátamat,szárnyamat és kezemet folyamatosan simogatva.
- Nem. - feleltem határozottan. - De nem akarok hazudni ha nem vega lennél akkor zavarna. - vallottam be.


- Honnan tudsz ennyit rólunk?
- Hát én nem L.A.-ből jöttem Edward. - válaszoltam.
- Hanem? - olyan aranyos amikor kíváncsi..Erre én felnéztem és mintha egy pillanatra Florette arcát láttam volna.Na mindegy.Ő is felnézett.Kitágult szemekkel válaszolt a saját kérdésére.


- A mennyországból - döbbent le. Egy pillanatra abba hagyta simogatásomat.
- Igen. - mosolyogtam - nagyon sok mindent tisztáznunk kell még - mondtam.
- Az jó lesz. - felelte - De azt majd később most mennyünk haza mert Alice már tűkön ül! - nevetett.


- Rendben. - mosolyogtam.Már álltam volna fel de ő vissza rántott és megcsókolt lassan és lágyan.Édes ajkai kényeztették az enyémeket majd csak ennyit suttogott.

- Szeretlek Bella én földre szált angyalom....