17.fejezet--Mert valaki fenntről mindig lát téged!

Csajok ez egy kis átvezető feji hogy betekintést nyerhessetek abba mi is történik a másik világban;)Jó olvasást!*.*



/Florette szemszög/



- Annyira nem értem a férfiakat. - morogtam miközben lenéztem Bellára.Értem Edward indokát de ez akkor is kitolás volt vele.Majd éreztem két erős kart derekamra fonódni.
- Nyugodj meg drágám! - puszilt bele a nyakamba Leo.
- De nem tudok. Egyszerűen rossz látni lányunk szomorúságát. - sóhajtottam nagyot.
- Nekem is rossz látni őt ilyen boldogtalannak. - motyogta a nyakamba majd maga felé fordított és szememben nézett.


- Minden rendbe fog jönni. - nyugtatgatott.És ez most nagyon jól esett.
- Tudom, tudom. - hajtottam le a fejem.
- Figyelj rám Kicsim! - emelte fel államat.Edward és Bella egymásnak lettek teremtve a szó legnemesebb értelmébe. - mondta komolyan.
- Igen..De nem gondoltuk,hogy Ed ennyire félti őt...biztosan nagyon szeretheti
- Ez végül is nem rossz dolog legalább tudjuk hogy Bella boldogságáért és biztonságáért bármit megtenne. - bíztatott.
- Igazad lehet. - most már kezdtem megnyugodni.
- Nekem mindig igazam van. - húzta mosolyra száját. - Hiszen akkor a világ vezetői se lehetnénk.
- Aha persze. - mosolyogtam csábosan.majd magához rántott és rányomta ajkait a sajátomra.Nagyon gyengéd volt.Imádtam amikor csókol.




- Szeretlek. - váltak el ajkaink.
- Én is szeretlek egyetlenem. - válaszoltam.
- Na de srácok! - szólt közbe Angelo. - Nem illik 5 évesek előtt ilyet csinálni - vigyorgott rá Lilyre akinek fogta a kezét.
- Ohhhh...Fogd be! - vágott vissza neki. - Lehet hogy 5 évesen nézek ki de több eszem van mint neked!
- Ezt jól megkaptad Ang. - mondta kedvesem.Erre megjátszott sértődötség volt a válasza.De Lily ezt bevette.És mivel Angelo leült ő odaosont hozzá és megölelte.



- Jaj tudod hogy nagyon szeretlek! - puszilta meg Lily az arcát de ő nem válaszolt.
- Most haragszol? - kérdezte letörten.Még mindig semmi majd, nagyot sóhajtva elindult, de testvérem vissza rántotta.
- Sose tudnék rád haragudni kislány. - nevetett bele a fülébe és elkezdte csikizni.Mire Lily nagyokat nevetett és sikoltozott.


- Jaj hagyd abba kérlek! - nevetett.
- Csak ha vissza vonod amit előbb mondtál. - vigyorgott.
- Oké vissza vonom csak kérlek engedj el. - mondta.
- Oké oké. - adta be derekát Ang.
- Hát srácok ti aztán tudjátok,hogyan kell az embert felvidítani. - mosolyogtam rájuk
- "Embert"? - kérdezett vissza Ang.
- Bocsánat angyalt. - javítottam ki magam.


- Miért voltál szomorú? - kérdezte Lily.
- Csak Bella miatt. - feleltem.
- Miért mi van vele? Baja esett? - ijedt meg.
- Nem csak szomorú egy félre értés miatt. - válaszoltam, majd őt is odahúztam a tükörhöz hogy nézze meg mi van a másik világban.


- Sose láttam még őt ilyen szomorúnak. - motyogta Lily.
Majd hallottunk egy csilingelő hangot.
- Bocsánat mennünk kell. - búcsúztak el.
- Persze mennyetek csak de ha végeztek gyertek vissza légyszíves. - mondta szerelmem
- Rendben Apa. - felelte Lily.Majd nyomott az arcunkra egy puszit és elhagyták a szobát.


Mi pedig vissza fordultunk szerelmeseinkhez.



/Lily szemszög/


Mennünk kellet az én bolondos bátyámmal az új lelkek befogadására.Ezért sajnos nem nézhettem tovább legjobb barátnőm életét.Nagyon aggódtam érte.Hisz olyan sebezhető lelke van remélem nem okoz nála valami komolyabb bajt.


- Most nincsenek is olyan sokan... - gondolkozott el Angelo lelkekre nézve akik várakoztak a kapunál.Tényleg nem voltak sokan pontosabban 6-an. Egy nagy család akik autó balesetben vesztették életüket.Őket már beavatták,hogy az a mennyország meg minden de nekünk kell őket bevezetni a kapun.


- Sziasztok. - köszöntünk.
- Öh...nektek is szia! - köszöntek ők is. - Ez tényleg a mennyország? - kérdezték hitetlenkedve.
- Igen és a legjobb hely a világon. - mosolyogtam rájuk.


- Ti kik vagytok? - kérdezte, azt hiszem az anyjuk akit Jodinak hívtak.
- Angyalok, őr angyalok ahogy tetszik. - mosolyogtam rájuk bátorítólag.



A két iker kislánynak felcsillant a szeme erre a mondatra.Annyi idősek lehettek mint én alakilag.Tudom min mennek most keresztül.Anno 252 évvel ezelőtt én is így voltam csak mellettem nem volt ott a családom.Ők eldobtak maguktól aztán az árvaházban 5 évesen betegségben elhunytam.Azért amikor szüleim meghaltak a pokolba kerültek.Nem is szerettek engem.Na de most mindegy.


Kinyitottuk a kaput és beengedtük őket.Majd átvette őket egy másik angyal.Siettünk vissza a terembe.Kíváncsi vagyok történt e valami változás.Berontottam az ajtón és ami elém tárult meglepett.De jó értelemben.Anyám arcán már nyoma se volt a szomorúságnak csak színtiszta öröm látszódott rajta.


- Mi történt? - kérdeztem izgatottan.
- Nézd meg magad! - mondta Leo.
Oda táncoltam a tükörhöz.Bella már sokkal jobban nézett ki.Na és ki volt vele?Hát..naná hogy Edward.

Beszélgettek.

És akkor barátnőm elmondta mi is ő valójában.


- Ezt szabad? - kérdeztem.
- Elméletileg igen. - felelte Florette - Ha ez kell a boldogságukhoz akkor igen.


Bólintottam majd láttam ahogy két magányos lélek elmerül a szerelem örök világában.