20.fejezet--Lélek

Na meghoztam a Frisst :) Ahogy megígértem ezt a fejit Nincsíínek küldöm ;)
Most nem lett függő vég :P Jó olvasást!!! :D






- Ezt meg miből gondolod? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.Nem válaszolt.Elengedett.....felállt és az ablakhoz sétált.Az arcán megint láttam azt a szomorúságot.Leakartam onnan törölni.Elakartam tüntetni róla.De ehhez előbb meg kéne tudnom mit is gondol.Oda sétáltam mögé és félénken átöleltem hátulról.Megrezzent az érintésemtől.Aztán kezeit az enyémre rakta.Ezzel felbátorodtam és szorosabban öleltem márvány testét.


- Elmondod? -kérleltem csendesen és egy apró puszit nyomtam izmos hátára.Nagyot sóhajtott majd felém fordult.A szemébe megint ön utálatot láttam.Szólásra nyitottam a számat de megelőzött.
- Tudom Bella.Hiszen vámpír vagyok. - mormolta de nem nézett a szemembe. - Egy kegyetlen gyilkos...meg sem érdemlek egy ilyen tiszta lényt mint te. - mondta.
- Edward! - fordítottam lágyan az arcát felém két kezemmel.
- Te és én egyek vagyunk.Ez van fogadd el. - válaszoltam.
- De ez abszurdum hiszen te a menny teremtménye vagy..én meg nem is tudom minek de biztos hogy nem annak. - sóhajtott.


- Azt hiszem megint jártatni fogom a számat egy darabig. - mosolyogtam... - elfog kopni a nyelvem. - ...csak hogy oldjam a hangulatot.Értetlenül nézett rám.De tudtam hogy értékeli erőfeszítésemet.
- Szóval.. - húztam vissza kanapéra és leültem mellé. - valamilyen szinten igazad van - kezdtem bele - a vámpírok ha meghalnak tényleg a pokolra jutnak. - magyaráztam.Csalódottan felsóhajtott és közbe akart vágni de nem engedtem.Rátettem mutató ujjamat a szájára.


- Még nem fejeztem be. - mosolyogtam. - Tehát az igazi vámpírok igen de a vegák nem. - csodálkozva nézett rám.
- Ezt hogy érted? - kérdezte.De aztán megforgatta szemeit.Nem értettem hogy miért.De aztán én is hallottam .


- Legyetek szívesek lejönni turbékoló galambocskáim mivel a Cullen famíliát majd megeszi a fene hogy nem hallanak olyan fontos dolgokat amiről ti most éppen cseverésztek. - rontott be Em az ajtón.Vidám volt a hangja de azért a kíváncsiság érezhető volt rajta.Ki ne lenne kíváncsi a halál utáni életre?
- Emmett anyukád nem tanította meg neked hogy kopogj mielőtt belépsz egy ajtón? - vontam kérdőre.
- Öhm..lehet - vigyorgott kajánul - de én akkor nem figyeltem rá, mert mi lenne akkor velem? Kimaradnék az élet jó dolgaiból. - Ekkor már a lépcsőn sétáltunk lefelé.
Szerelmem még mindig nem szólalt meg.Lent mindenki mosolyogva fogadott minket.



- Miért is kellet lejönnünk? - kérdeztem.
- Elnézést hogy hallgatóztunk Bella. - kért bocsánatot Carlisle - De ez a téma több évtizede foglalkoztat minket és hát lehet te tudod az igazságot arról hogy van-e lelkünk vagy nincs. - lett izgatott.


- Semmi baj. - mosolyogtam - Én pontosan tudom hogy mitek van és mitek nincs! - mondtam.Edward végre rám nézett de nem szólt semmit.
- Akkor mire várunk még?Bosszantó hogy nem látom tisztán a jövőt - húzta fel az orrát Alice.Mire én csak nevettem egyet.


- Kezdjük talán az elején... - mondtam - Több év ezreddel ez előtt az ember megjelenésével megjelent a mennyország és a pokol 3-3 vezetővel.Pár száz évig nyugodtan tudtak egymás mellett élni.De aztán a drága pokolnak nem tetszett ,hogy többen jutnak hozzánk mint hozzájuk.Az első úgynevezett gonosz akciójuk még nem volt akkor hatással az emberekre.Itt csak a bűnözést és a gyilkolást szórták a Földre.Viszont így is az egyensúly majdnem felborult.
Ugyan is a jó embereknek mindig többen kell lenniük mint a rosszaknak ez akkoriban szinte kiegyenlítődött.De ez nem volt elég nekik.Állandóan borsot törtek a menny orra alá.Mikor az egyik vezetőnek eszébe jutott valami.Alkottak egy pokolfajzatot aki erősebb volt mint bármi ezen a, földön gyorsabb bármelyik élőlénynél,gyönyörűbb a leggyönyörűbb nőnél is .Tehát nőstény volt hosszú vörös hajjal.A szemei vörösen izzottak.Nem kellet neki semmi ezen a világon...a véren kívül. - mindenki ledöbbent.



- Az első vámpír. - Carlise hangja vissza rántott a jelenbe.
- Igen ... - helyeseltem.
- De ez,hogyan kapcsolódik a lelkünkhöz? - kiváncsiskodott Alice.
- Mindjárt megtudjátok ugyan is a történetem folytatása még hátra van. - majd megint belekezdtem.


- Tehát Pahát*(így nevezték el) az első vámpírt,ráeresztették a Földre.Ahol azonnal több tíz embert lemészárolt.Ha egy embert megölsz a lelked megbetegszik,ha kettőt még jobban.Végül lelketlen szörnyeteg lesz belőled. - mindannyian felszisszentek.Edward lehajtotta a fejét.Jazz pedig beletörődöm arcot vágott.De mondandómnak ezzel nem volt vége.Ügyet se vetve rájuk folytattam.
- A vámpírok elszaporodtak a földön a mennyország vezetői pedig kétségbe estek.Mivel a vámpírok ellen nem tudtak győzedelmeskedni míg nem az egyik vezető Leonardo megelégelte a vérengzést és dühébe szétvágta kardjával Pahát és elégette maradványait.A test nem rakódott össze.Így meglett a vámpírok ellenszere.Megfékezték őket.De kiirtani így se tudták.Abból az időből való egy bizonyos Aro Volturi is aki szegény paraszti családból átvette a vámpírok vezetését a Földön. - mind a heten tátott szájjal bámultak rám.


- Azta. - nyögte Em.
- A menny elkönyvelte hogy a vámpíroknak nincs lelkük így hitték több ezer éven át.Míg nem pár száz évvel ezelőtt egy bizonyos Carlise Cullent - fordultam mosolyogva hozzá - át nem változtatott egy maroknyi vámpír.Ő jó ember volt - mosolyogtam rá - Orvos szeretett volna lenni hogy életeket mentsen.A legszebb hivatást választotta volna ha közbe nem szól a pokol.Átváltozott.Kár volt érte egy újabb értékes embert veszett oda... - motyogtam.A család döbbenten figyelte minden szavamat. - legalább is azt hittük.De ő létezése alap pilléreit megtagadta és nem ölt embert.A lelke amely a vámpírrá válásnál elveszett.Gyógyulni látszott.Aztán végül vissza tért belé.



- Tessék? - kérdezte az említett.
- Igen Carlise van lelked ..ha meghalsz fentre kerülsz ahogyan itt mindenki aki ebben a szobába tartózkodik. - mosolyogtam.
- Ezt nem hiszem el. - szólalt meg szerelmem.
- Pedig hidd csak el. - fordultam felé mosolyogva és megfogtam a kezét. - Ti annyi jó tettetek már az emberekért hogy megérdemlitek ezt. - Mindenki gondolkozó fejet vágott de a boldogság tapintható lett a levegőbe.De Jazznek valami baja volt.



- Mi a baj Jasper? - erre lehajtotta a fejét.
- Az rendben van hogy ők jók Bella de mi ven velem? - kérdezte kétségbe esetten miközben Alice oda bújt hozzá.
- Mi lenne? - nem értettem mi a baj.
- Balla tudod te hány embert öltem meg csak pusztán táplálkozásból? - nyögte
- Tudod Jazz ha a pokolba jutnál.Nem ülnél most itt és nem beszélgetnénk a bűntudatodról amit érzel. - magyaráztam.
- De hát..
- Megbántad bűneidet és próbálsz jobb lény lenni és ez mindenképpen jó dolog. - mosolyogtam - Úgyhogy neked se kell aggódnod. - nyomtam el egy ásítást.




- Álmos vagy? - kérdezte boldogan Edward.
- Igen de nem tudom miért hiszen nincs is olyan késő még. - gondolkoztam el.
- Már 11 is elmúlt. - mosolygott Alice.
- Jesszus!! - ugrottam talpra.
- Erről jut eszembe.... - kezdte Esme - azt mondtad 3 vezetője van a világodnak. - bólintottam - Akkor Isten nem létezik? - kérdezte.



- Nem .- válaszoltam egyszerűen. - Hát vagyis létezett és Jézusnak hívták.Amit a töri könyvekből tanultok az részben igaz de ő egy normális ember volt akit egy angyal őrzött.Aztán ő híresebb lett mint mi pedig most is csak egy ember és fent él a mennyországba.
- Bella még biztos sokat tudna nekünk mesélni nekünk de már alig áll a lábán. - kapott fel Ed a karjaiba hamiskásan mosolyogva.



- Hé járni még tudok. - nevettem fel.
- De vinni jobban szeretlek. - búgta majd beültetett a kocsim anyós ülésére.



És azt hiszem elnyomott az álom.Valami olyasmire emlékszem hogy egy másik angyal le rak egy puha ágyra és csókot nyom a fejem búbjára majd azt suttogja:Szeretlek és én belemerültem az álmok édes világába....




*Paha jelentése gonosz