23.fejezet--Félre nyomott billentyű

Itt a feji ;)Küldeném a 41 R.O.-nak és köszönöm a több mint 16000 látogatót.:D
jó olvasást (L)





Kérdőn néztem rá.Mire ő válaszolt.

- Holnap szombat! - csilingelte - Maradj itt hétvégére!! - nézett rám boci szemekkel.
- Nem is tudom Alice. - válaszoltam.
- Úgy is egyedül vagy abba a nagy házba... - mondta - Létszi! - kérlelt.
- Ha nem vagyok útba... - vonakodva egyeztem bele.
- Dehogyis Bella. - csóválta meg fejét Edward mosolyogva.


- Várj! - szóltam Alicenek mivel indult volna már ki. - Honnan szerzek ruhát meg pizsit meg... - mondtam bőszen mire kisprintelt a szobából és fél pillanat múlva a sport táskámmal a kezében jött vissza.Bocsánat kérően nézett rám.
- Te betörtél hozzám? - vontam kérőre játékosan.
- Sajnálom! Amúgy nem volt nehéz, minden amerikai ember a lábtörlő alatt tartja a pót kulcsot. - magyarázta.
- Öhh..huh - hebegtem. - Köszi!
- Nincs mit. - legyintett és kiviharzott a szobából.Oda fordultam Edwardhoz.


- Nem baj hogy itt maradok? - kiváncsiskodtam bár a szeme nem azt tükrözi hogy zavarná.
- A-A. - mondta vigyorogva. - Ha egy percre is távol kell lennem tőled már akkor is hiányzol! - lágyult el a hangja.Oh hogy én mennyire imádom ezt a vámpírt.
- Én is így érzem. - vallottam be egy picit zavarba.Mire gy lágy csókot nyomott ajkamra.
- Lemegyünk? - kérdeztem a csók után.
- Lemenjünk? - kérdezett vissza azzal az ellenállhatatlan hangjával.
- Igen. - válaszoltam mosolyogva.


Megfogta a kezem és lesétáltunk a lépcsőn egyenesen a nappaliba.Ahol Emmett várt ránk kaján vigyorral a képén közbe pedig a TV-t kapcsolgatta.Alice biztos tájékoztatta arról hogy egy hamar nem szándékozok haza menni.Szólásra nyitotta a száját.
- Meg ne szólalj! - morgott rá Edward.
- Ajj... - durcáskodott Em - mindig engem bántotok! - olyan volt mint egy óvodás.Igazán vicces látvány a nagy és vicces medvét így látni.
- Elég nekem a perverz gondolataidat hallgatnom. - húzta el a száját Ed miközben leültünk a kanapéra.


- De Bella nem is hallotta. - vigyorodott el.
- Jobb is. - felelte Ed. - Hidd el kicsim szerencséd hogy nincs ilyen gondolat olvasós képességed. - fintorgott - Néha inkább átok mint áldás.
- Hát azt elhiszem. - mosolyogtam - Em neked pedig nincs jobb dolgod mint hogy rólunk fantáziálsz? - húztam fel szemöldököm.
- Honnan tudod hogy rólatok fantáziáltam? - vigyorgott kajánul.
- Ennyire azért ismerlek. - nevettem.
- Oké abba hagyom. - húzta el száját.


- Mi folyik itt gyerekek? - jött be Alice is a nappaliba.
- Semmi. - vágta rá Em és vissza fordult a TV-hez .
- Aha persze Em. - csóválta meg fejét barátnőm majd felém fordult csillogó szemekkel.Edward pedig izgatottan nézett rám.
- Bella - puhatolózott Alice. - Emlékszel egyszer megígérted hogy zongorázol nekem mondta gyermetegen.
- Valóban ilyet ígértem volna? - mosolyogtam.
- Ühüm - motyogta.Edward is kérlelően nézett rám.


Elmosolyodtam ezen és egy apró puszit nyomtam szájára.Felálltam Edet utánam húzva és leültünk a zongora elé.Az ujjaimmal végig simítottam a billentyűkön és *lenyomtam az első hangot.Aztán a másodikat a harmadikat és a századikat.Az egész házat betöltötte a lágy andalító szerelmes dallam amit kezeim varázsoltak oda.Ránéztem Edwardra aki csodálattal és szerelem teljesen nézett rám.Az arca közeledett felém a szája szegletébe egy csibészes mosoly bujkált.


Koncentrálnom kellet a műre nehogy elrontsam.Már csak pár milliméter választotta el ajkainkat és a hangok összekavarodtak fejembe.Ajkai lehelet finoman elértek hozzám és elkezdtek játszadozni az enyémekkel.Egyik hangot félre nyomtam, Ed bele mosolygott a csókba.De nem adtam fel nem gyengülhetek el ennyi miatt.De aztán az egy elütés helyett kettő lett és ezzel elrontottam az egész zongora művet.Bosszúsan belesóhajtottam szájába.Mire elszakadtak ajkaink és bocsánat kérően mosolygott rám.A pillanatot Alice zavarta meg.


- Ez csodás volt. - tapsikolt örömébe, Jazz pedig somolyogva átkarolta.Olyan volt mintha a földön akarná tartani nehogy elrepüljön.Mellettük már az egész család ott volt.
- Köszönöm. - szerénykedtem.
- Meg kell tanítanod zongorázni engem is.


- Már nem azért mert nem szívesen, de miért nem kéred meg Edwardot?Ő is zongorázik nem? - néztem rá.
- De igen. - grimaszolt barátnőm.Mire kérdőn néztem rá.
- Alice egyszer már megkért rá... - mondta lezserül szerelmem - ...el is kezdtük de aztán valahogy nem jött össze a dolog. - vigyorgott.
- Persze, mert rossz volt a tanárom. - durcáskodott Alice.
- Biztos. - hagyta rá Ed - Vigyázz vele Bella! - nevetett.
- Oké megjegyzem. - nevettem fel én is. Még egy picit beszélgettünk a többiekkel aztán feljöttünk szerelmem szobájába mivel kezdtem elálmosodni.


- Elmegyek zuhanyozni. - nyomtam csókot szájára majd be vonultam neszesszeremmel és a pizsamámmal fürdőbe.Megnyitottam a kádba a vizet.Levetkőztem és beléptem a forró málna illatú vízbe.....20 percig áztattam magam.Hamar vissza akartam menni de ez most nagyon jól esett.Végig szerelmünkön gondolkoztam.


Mikor kiszálltam végre, a tükörből egy teljesen új ember nézett vissza rám.Boldogabb volt és teljesebb.A bőre a haja a szeme csak úgy ragyogott.Hát való igaz a szerelem csodákra képes.


Gyorsan felvettem a pizsimet.Ami egy fehér rövid naciból és egy rövid ujjú pólóból állt.A nadrág hátsó részére és a póló mell részére sötét kék nagy betűkkel rá volt írva hogy ANGEL.Teljes dísz felszerelés... azt hiszem.Vissza érve Edward az ágyon feküdt és feltűnően gondolkozott valamin ugyanis ahogy mellé feküdve megérzett engem összerezzent.Majd rám mosolygott.


- Min gondolkoztál ennyire? - kérdeztem.
- Hát főképp rólad. - mosolyogta.
- Hmm ez hízelgő... - búgtam.Majd ásítottam egy nagyot.
- Aludj szerelmem! - húzott mellkasára majd ránk hajtotta a takarót.Készségesen simultam bele ölelésébe.Aztán egy csodálatos dallamot kezdett el dúdolni.Hűvös karjaiba egyre jobban elnyomott az ön tudatlanság.

Álmom kicsit furcsa volt és zavaros.Nem tudnám megmondani miről is álmodtam valójába de az biztos hogy Edwardról és rólam szólt és az egészet belengte egy hatalmas és nyomasztó kérdés ami feszítette a mellkasomat.Erre ébredtem hajnalba.Edwardot öleltem még mindig.


- Mi az kicsim? - kérdezte féltőn.
- Semmi csak egy kicsit furcsát álmodtam. - és most is furcsa érzésem van.
- Elmondod? - kérdezte.
- Igazából én se emlékszem rá tisztán de majd reggel elmondom. - motyogtam mellkasába
- Rendben. - egyezett bele.


Oda kint zuhogott az eső hatalmas cseppekben esett és vert az ablakot,a szél a fákat hajlogatta.Fura ez a vihar.Olyan varázslatos érzésem van tőle.A ház elé lecsapott a villám.Az első....A megvilágosodás ostorként hasított belém.Amilyen gyorsan csak tudtam felvettem a papucsom közbe Edward is felállt.Kérdőn nézett rám.
- Mennyünk ki gyorsan! - ragadtam meg kezét.


Izgatott voltam. Nagyon izgatott....


*http://www.youtube.com/watch?v=Wh_QaErky50&playnext_from=TL&videos=U7UW4dysJ4w&feature=rec-LGOUT-farside_rev-rn-2r-4-HM