24.fejezet--Látogató

Na végre meghoztam :)
Remélem tetszeni fog :D Köszönöm a több mint 17000 látogatót (L)
Imádlak titeket =)



Lefutottam a lépcsőn ,közben még egyszer lecsapott a villám.Sietnem kéne.


A nappaliba az egész család ott volt .Kíváncsian néztek rám,aztán mikor a pizsimet is meglátták szinte mindenki elkezdett kuncogni még Rose is megeresztett egy mosolyt.

- Gyertek ki most azonnal! – mondtam izgatottan.Furcsán néztek rám.Közben még egy villám lecsapott és senki se mozdult.
- Ajj – odaszaladtam Alicehez megragadtam a kezét és kihúztam a verandára.Szerencsére már a többiek is megmozdultak és követtek minket.Alig bírtam vissza fogni magam.Edward átkarolt.Még egy villám, ez volt a negyedik.

- Öt. – számoltam tovább. – Hat. – az ezüstös villámok pont a ház előtt csapódtak a földbe. – Hét. – Vége van.

Éééééés megérkezett Lily.


Színpadiasan leporolta rózsaszín ,fehér virágos ruháját.Én meg örömömbe felsikítottam .Lily mosolyogva felnézett.Oda rohantam hozzá a szakadó esőbe.Még oda se értem már a nyakamba volt és nyomott az arcomra egy hatalmas puszit .Miután letettem rá néztem a többiekre hát elég vicces arcot vágtak.De meg is értem őket egy öt évesnek tűnő kislány csak úgy ide pottyant az égből egy bőrönddel a kezébe.


Ezen nekem is mosolyognom kellett.Lily csillogó szemekkel nézett rájuk főleg Edwardra és Esmére.Az utóbbi szólalt meg elöszőr:
- Gyertek be gyorsan mielőtt még teljesen eláztok. - anyáskodott .

Több se kellett,pár perc múlva már mindenki bent volt én meg kaptam egy törülközőt a fejemre.
- Bella ,bemutatnál nekik? – szólalt meg izgatottan csilingelő hangján Lily.
- Oh,bocsánat persze! – mondtam – Srácok ő itt Lily az egyik legjobb barátnőm és ő is angyal mint láthatjátok,és Lily ők itt… - soroltam volna de közbe vágott.


- Carlisle a doki vámpír, Em a legerősebb,Jazz a legérzelmesebb,Rose a leges legszebb,Alice az imádni való,Esme a legszeretetre méltóbb és Edward a bronz barna herceg ezüst Volvón. – miközben beszélt sorban mindenkinek puszit nyomott az arcára.Majd Edwardnak a másik felére is adott egy cuppanósat.Aztán szerelmem oda sétált hozzám és átölelt.Lily ezt egy boldog mosollyal jutalmazta majd Esméhez fordult.

- Elfoglalhatom a vendég szobát pár napra? – kérdezte kedvesen.
- Természetesen. – mosolygott második anyukám majd Lily betáncolt a szobába.
A kérdő tekintetek mind rám szegeződtek de időm nem volt rájuk válaszolni.Mivel barátnőm már jött is vissza kettő papír táskával a kezébe.

- Mindjárt elmondok mindent – mosolygott – de elöszőr ,Alice és Rose tudom hogy mennyire szerettek vásárolni megjegyzem pont mint én,ezért bátorkodtam Versacce-t megkérni készítsen nektek egy-egy egyedi tervezésű ruhát . – lóbálta meg a két szatyrot ez arcuk előtt.

- Úgy érted ,hogy… - döbbenten és izgatottan kérdeztek vissza.
- Igen, maga Gianni Vesacce csinálta ezeket. – nyomta kezükbe a ruhákat.

A lányok csillogó szemekkel felszaladtak az emeletre gondolom azonnal fel akarták próbálni a ruhákat .Már mindenki a kanapén ült csak Lily nem.

- Esme ,bele ülhetek az öledbe? - kérdezte kislányosan Lily.Ilyenkor tényleg olyan volt mint egy öt éves.
- Persze kicsim-mosolyogta mire barátnőm azonnal bele ugrott az ölébe és hozzá bújt.
- Hogy hogy itt vagy Lily ?-kérdeztem rá az engem leginkább nyomasztó dologra.
- Nyilvánvaló és érthető okokból kedves Bella elfelejtkeztél egy fontos dologról-mondta.Grrr… most nincs ehhez humorom.

- Álmos vagyok, mivel felkeltettél az éjszaka közepén ezért kérlek ne találós kérdésekben válaszolj hanem rendesen – kértem nyűgösen és elnyomtam egy ásítást.
- Én is álmos vagyok de most volt a legalkalmasabb ide jönnöm.- felelte – egyébként meg nagyon hiányzol nekünk Bella – mosolygott.
- Ti is nagyon hiányoztok nekem - lágyult el a hangom - De térjünk vissza az eredeti témához. - mondtam.

- Tehát mivel a mi Edwardunk - mosolygott rá vidáman - teljesen elvette az eszed - jó értelembe - kacsintott – ezért nem tudod most igazán hogy miért jöttem. - mikor befejezte leszáguldottak a lányok a lépcsőn és vigyorogva megölelték Lilyt.
- Na hogy tetszik? - kérdezte.
- Tökéletes minden szempontból. - bólogattak lelkesen.
- És most miért nem az van rajtatok? - nézett rájuk kérdőn Jasper.
- Mert ezt egy különleges alkalomra tartogatjuk. - ábrándozott Alice és Rose.


- De még mindig nem tudom miért vagy itt. - néztem Rá.
- Mi szokott történni ha végeztél egy feladattal? - kiváncsiskodott tényszerűen.Ez egyszerű.
- Haza megyek. - vontam meg a vállam.Mire ő jelentőség teljesen rám nézett.Hát persze.De akkor most mi lesz?Láthatták arcomon a rémületet mivel aggódóan pillantottak rám.


- De ez nem lehet..ha ...ha nem vagyok még otthon akkor nem is teljesítettem a feladatomat?Valamit elrontottam?Vagy mi történt? - záporoztak a kétségbe esett kérdéseim.
- Hé hé hé...Nyugi van Bella – mondta Lily – nem kell mindig a legrosszabbra gondolni.
Kifújtam a benn tartott levegőmet.De még mindig nem nyugodtam meg teljesen.

- Mindent kiválóan csináltál és most vagytok mindketten eddigi létezésetek során a legboldogabbak .- mosolygott.Akkor nem értem.
- Vagyis...?
- Vagyis ez tök logikus Bella ha haza menttél volna azután miután együtt letettek Edwarddal akkor megint Mr. és Mrs. Boldogtalanságnak hívnának titeket - oké ez tényleg igaz.
- Igazad van. - nyugodtam már le teljesen és szorosabban fontam karjaimat Edward körül ,mintha biztosítanám magamat arról hogy örökké együtt maradunk és soha senki nem választhat szét minket.


- Szóval valójában azért jöttem hogy vissza vigyelek pár napra ,hogy Angeloékkal megbeszéld a továbbiakat. - bólintottam. Pár nap még nem a világ.
- Kik azok az Angeloék? - kérdezte Ed.
- Ők a vezéreink. - kezdtem bele - Emlékeztek,meséltem nektek hogy a mennynek 3 vezetője van ,nos Angelo Florette és Leonardo.Az utóbbi kettő egy pár, a harmadik pedig Florette testvére.Ők olyanok mindenkinek többek között nekem és Lilynek is mintha a szüleink lennének.

Ang pedig Emmett kettő.Ugyan olyan perverz mindegyik. - egészítette ki Lily és pimaszul rávigyorgott Emre.Hoho ez egy kihívásnak ígérkezik.
- Ezt kötve hiszem kicsi lány.- húzódott kaján vigyorra a szája a nagy macinak.
O-O ezt nem kellet volna fájó pontra tapintott barátnőmnél.
- Mit mondtál? - pattant fel esme öléből és szemei szikrákat szórtak.
- Kötve hiszem kicsi lány? - Em egy picit beijedt a kijelentő mondata már kérdőnek hatott.

- Kicsi lány? - toporzékolt - Az ükanyád ükanyja lehetnék fiacskám. - vigyorgott Lily.A bosszúsága már el is tűnt amikor meglátta a döbbent arcokat.
- De azért Carlislenél öregebb nem vagyok. - mosolygott - Bocsi Em az előbbit de utálom amikor 5-nek néznek a 250 évem helyett. - fintorgott és megölelte a mackó bátyámat.


- Semmi baj kicsi lány. – kacérkodott Em mire mindenki elnevette magát.
- Ne húzd ki a gyufát! - intette játékosan és belebokszolt a mellkasába.
- Hé ez fájt! - dörzsölte meg az érintett pontot.Lily csak nevetve felállt és elindult szobája felé amikor még odaszóltam neki.

- Mikor kell vissza mennünk?
- Hát pár nap múlva. - mondta - Ráérünk.Meg persze szeretném a barátnőm leendő családját közelebbről megismerni.
- Rendben. - bólintottam.
- Most megyek kipakolni meg átöltözni - nyomott el egy ásítást - mivel aludni már nem fogok. - nézett ki az ablakon ahol abban a pillanatba kelt fel a nap bevilágítva a nappalit.

Ezzel kedvenc vámpírjaimat is.Megbabonázva figyeltem kedvesem bőrét ami ezernyi gyémántként ragyogott.