19.fejezet--Mese a mennyországról

Öhmmm... sajnos közölnöm kell egy rossz hírt :( =/ Egy darabig csak 2 friss lesz egy héten :S Annyi elfoglaltságom meg tanulni valóm van hogy nem férne bele egy harmadik is :'( Sajnálom!!! Na de most jó olvasást!!!(K) és dobjatok meg jó sok komival :D

Edwarddal felmentünk a szobájába.Mikor lent befejeződött a csókunk még a többiek kérdezgettek volna de szerelmem leintette őket jelezvén ennyi elég volt egy napra.Igaza is volt valamilyen szinten.Ráadásul alig maradtunk még kettesben Edwarddal.A szobájába leült a kanapéra engem pedig az ölébe ültetett majd bele csókolt a nyakamba.


- Kedvelnek téged a többiek. - mondta miközben simogatta a kezem.
- Ennek én csak örülni tudok. - vallottam be de nem voltam biztos benne hogy mindenki így érez. - Rosalie is? - kérdeztem rá.És szembefordultam vele úgyhogy kimásztam öléből és mellé ültem.


- Ööö... - kereste a szavakat.Gondolom nem akart megsérteni. - Igazából..
- Hagyd csak tudom hogy nem kedvel. - vágtam szavába egy picit csalódottan.
- Félre érted. - tiltakozott. - Elmagyarázom oké? - mosolygott .Erre csak bólintottam.
- Szóval Rose nehezen fogadja az új család tagokat eleinte Alice-szel is ilyen volt. - ezt tudtam. - de aztán megkedvelte őket.Nálad pedig még az is zavarta hogy azt hitte ember vagy mivel félt hogy megtudod a titkunkat. - fejezte be.


- Zavarta?Akkor már nem zavarja?...mert amikor azt hitte te mondtad el nekem nem tűnt túl lelkesnek. - húztam el a szám.
- Az akkor volt de most már tudja hogy te se vagy éppen hétköznapi. - motyogta.
- Akkor ezentúl próbál közeledni felém? - találgattam.
- Igen.Valószínű. - mondta. - Ne aggódj! - simított végig arcomon. - Minden rendben lesz! - mosolygott avval az bizonyos mosolyával amit úgy szerettem.Picit talán el is pirultam mert nem szoktam az ilyen fajta gondoskodáshoz.


- Annyira gyönyörű vagy. - a hangja tele volt áhítattal. - De egyben olyan megejthetetlen is. - mondta.
- A férfiak általában szeretik ha egy nő titokzatos nem? - kérdeztem vigyorogva.
- Ez már igaz de nem a vámpír férfiak ugyanis ők rettentően kíváncsiak. - incselkedett és kiigazított az arcomból egy tincset.
- Tapasztaltam már. - mosolyogtam.Például itt van Edward,vagy vegyük csak Carlislet..úgy itta minden szavamat mintha valami féle csoda lennék.Bár ha úgy vesszük az vagyok.Nekik legalábbis biztosan.


- Mesélsz az életedről Bella? - kérdezte halkan Edward. - Mivel te azt hiszem mindent tudsz rólam így nekem ez kimarad... - eresztett meg egy szív döglesztő mosolyt amitől nekem elállt a lélegzetem.
- Ha szeretnéd... - suttogtam kábultan a mosolya miatt.
- Ez minden vágyam! - suttogott ő is.Az arca egyre közeledett felém míg nem rátalált az enyémre... lágyan puszilgatta végig állam vonalát.Lágy csókot lehelt arcomra és egy még lágyabbat a szám sarkába.Majd tekintetét az enyémbe fúrta és csak ennyit mondott:
- Szeretlek! - és megcsókolt.

Válaszolni se volt időm de azt hiszem most a tettek többet jelentettek bármilyen szónál.Próbáltam minden érzésemet belesűríteni ebbe a csodálatos pillanatba.Amikor vége lett rá mosolyogtam Edwardra és hozzá bújtam.Ő pedig bele puszilt a hajamba.


- Tudod így lényegesebben könnyebb. - törte meg csendet.De nem értettem mire mondta....
- Micsoda? - kérdeztem.
- Hát hogy nem ember vagy. - magyarázta. - Így nem kell félnem hogy kiszívom a véred mert gyakorlatilag nincs is. - mosolyogta. - Most már butaságnak és feleslegesnek tartom,hogy így viselkedtem. - közbe akartam vágni de ő gyorsan folytatta. - Fölösleges fájdalmat okoztam mindkettőnknek.Kérlek bocsáss meg nekem. - kérlelt azokkal a gyönyörű szép szemeivel.
- Ne hogy elkezd nekem az ön ostorozást Edward.Ezt már jól ismerem tőled. mondtam - És soha se haragudtam rád... - vallottam be az igazat. - Elfogattam a tényt,hogy nem kellek neked. - itt rándult egyet az arca.A fájdalom tisztán kivehető volt a szemeibe.


- A világ legnagyobb hibáját követtem el akkor. - mondta lehajtott fejjel.De nem hagytam elmerülni az ön marcangolásban.
- Tudod mit Edward?Felejtsük el jó? - mondtam.Vonakodva nézett rám.
- Figyelj ami volt megtörtént nem tudod vissza tekerni az időt.De ennek így kellett lennie.Koncentráljunk inkább a jelenre..arra hogy most együtt vagyunk - ajánlottam Rövid gondolkodás után bólintott egyet.


- Nagyon jó a meggyőző képességed! - vigyorgott.Na ez az igazi Edward akit én annyira szeretek hogy bármire képes lennék érte.Vissza mosolyogtam rá.
- Hol is tartottunk? - kérdeztem... tényleg nem emlékeztem.
- Azt hiszem ott hogy többet szeretnék megtudni rólad. - felelte.
- Tényleg! - jöttem rá. - Nos mire lennél kíváncsi? - kérdeztem.


- Hmmmm.... - gondolkozott. - Milyen a mennyország Bella? - kérdezte halkan és szomorúan.Az utolsó érzést nem értettem de most nem foglalkoztam vele.
- Csodás egy hely. - mosolyogtam és bele kezdtem mesémbe. - Nem is ez a legjobb szó rá inkább a varázslatos ...mert tényleg az.Képzelj el egy olyan világot ahol nincs erőszak,vagy szomorúság,bánat,senki se sír legfeljebb csak örömébe.


- Nagyon jó hely lehet. - a hangja furcsán vágyakozó volt.
- Igen az.De nem is lehetne rossz mivel csak a jók kerülnek oda. - itt egy nagyot sóhajtott.Nem értem mi a baj.
- És ez hogy működik,mármint ott élsz fenn a jó emberekkel?Mind egy város mindenkinek van háza meg minden? - a szeme kíváncsiságot tükrözött.
- Tulajdonképpen igen. - kezdtem bele. - Csak itt nincs szükség ételre,italra senkinek se.Mindenki olyan idős amilyen a legjobb számára ezt úgy értsd hogy aki évesen meghal az a mennybe mondjuk 30 éves lesz és úgy éli tovább életét.Várva a szeretteire.Akik lehet hogy nem mind érkeznek meg. - húztam el a szám.


- Ezt hogy érted? - kiváncsiskodott.
- Tudod nem csak a mennyország létezik hanem a pokol is....ha valaki egy eget rengető bűnt követ el annak nincs bocsánat kivéve bizonyos eseteket pl. ha megbánja bűneit... - az arca hirtelen olyan szomorú lett hogy hirtelen nagyon megijedtem.


- Mi az Edward? - kérdeztem de nem válaszolt - Valami baj van? - még mindig semmi - Edward... - majd végre megszólalt...
-Bella ha engem egyszer széttépnek és elégetnek a pokolra kerülök ugye?