22.fejezet--Vallomás

Itt a feji :D Köszönöm a 39 rendszeres olvasót és a több mint 14000 látogatót (L)Küldeném legjobb barátnőmnek Dórinak akivel egy suliba megyünk tovább tanulni (K)*.*
És még a mamámnak is aki kedd óta kórházba van =/ :( :S de rengeteg vidámsággal együtt véve =)Gyógyulj meg hamar (L) xo
na ennyi =D jó olvasást xoxo







- Öhm... - nem tudom el lehet-e ezt mondani vagy sem.Hisz már így is sokat tudnak és még olyanra se volt példa hogy egy kis "Angyal törit" is meséljek .Aztán itt vagyok egy vámpír családnál és az összes titkot kikotyogom.Tanácstalan voltam.
- Bella? - lett zavart Edward.
- Majd nálatok elmondom - és talán nyerek egy kis időt a gondolkodásra. - de most menjünk mert elfogunk késni. - Erre mindannyian rábólintottak majd Edwardot kézen fogva elsétáltam tőlük.


Nem szólalt meg..teljesen belemerült a gondolataiba.Alig érzékeltem az órát olyan hamar eltelt.Ha megnyúznának akkor se tudnám megmondani miről is volt szó Biológián.A kocsinál már mindenki ott volt így gyorsan mi is bepattantunk a Volvóba és hihetetlen sebességgel elhajtottunk.Nem tudtam hogyan fogja érinteni Edet az én kis küldetésem de biztos nem fog haragudni annyira azért már ismerem.5 perc ennyi kellett hogy a Cullen háznál legyünk.Soha nem ment még ilyen gyorsan alattam egy kocsi.


Amikor bementünk az ajtón Esme rögtön köszönt is.Meglepetésemre Carlise is ott volt.Kérdőn néztem rá ezért válaszolt fel nem tett kérdésemre:


- Ma szabadnapot kaptam azt mondták aludjam ki magam. - folytott el egy mosolyt.Ez Carlise folyton életeket mentene ha most megtudja hogy velem ezerszer annyit is menthetne mint amit eddig akkor lehet beállít magához medikának.Az vicces lenne.Bella nővérke.
- Nos Bella? - kezdett bele Alice kíváncsian.
- Hát...- zavarban voltam - Mire vagytok pontosan kíváncsiak? - kérdeztem.
- Először mondjuk a képességedre. - felelte Jasper.
- Képesség? - csillantak fel Carlise szemei.


- Igen. - válaszoltam -Tehát mivel ugye én gyorsan gyógyulok ezt át tudom terjeszteni másra is. - magyaráztam.
- Akkor ezért nem éreztük utána a vér illatát. - gondolkozott el barátnőm.
- Várjatok milyen vér illatát? - Esme nem értette miről van szó,mondjuk nem is mondtuk el neki,hogyan is értené?


- Egy lány a suliba megvágta az ujját mi meg persze reagáltunk az illatra de Bella leállított minket és oda szaladt a lányhoz megfogta a kezét amin a sebe volt mire az begyógyult. - foglalta össze Rose. Carlisle-ék bólintottak.
- Szóval gyógyítani is tudsz .- húzta kaján vigyorra száját Emmett. - Akkor ezért gyógyult be a mi Educink szíve is. - színlelt meghatottságot és a szívére tette a kezét.Mire az említett rámordult.


- Igen tudok...de nem ezért gyógyult be a szíve. - sütöttem le szememet.Mikor ránéztem szerelmemre kérdő volt a tekintete.
- Az ebédlőbe valami védenceket emlegettél. - terelt vissza az eredeti témához Jazz.
- Öhm...igen - kezdtem bele - Tudjátok nem szórakozásból jöttem Forksba. - vallottam be.Cullenéknek furcsán kíváncsi volt a tekintetük.


- Tényleg azt még nem is kérdeztük meg hogy miért is vagy itt... - rázta meg a fejét Alice.Tényleg nem kérdezték de én se az voltam aki szükségét érezte elmondani.Bár nem tudom mitől féltem de mostanra ez az érzés el is tűnt.Úgyhogy megint bele vágtam.
- Egy küldetés miatt érkeztem ide.Nem véletlenül mondtam őr angyalt a sima angyal helyett ugyan is mindenkinek megvan a saját feladata az én világomba.Van aki Átérző van aki Gyógyító van aki Harcos és még sorolhatnám. Rám az őr szerep jutott de nem is ez a legmegfelelőbb szó rá.


- Mi volt a küldetés? - kérdezett rá Ed.
- Hát..valakinek meg kellett találnom a boldogsága kulcsát. - néztem szerelmemre jelentőség teljesen.Szerintem mindenki vette a lapot kivéve az akiről szólt az egész.
- És megtaláltad? - kiváncsiskodott.Tényleg nem veszi észre magát?
- Azt hiszem hogy igen. - mondtam mosolyogva és adtam egy csókot a szájára.



Szinte hallottam ahogy a kirakós darabkái a helyükre rakódnak Edward fejébe.Csodálkozva nézett rám miután elváltak ajkaink.Tompán érzékeltem ahogy a többiek egyedül hagynak minket és ki-ki megy a saját dolgára.


- Úgy érted hogy... - kezdett bele.
- Igen úgy... - mosolyogtam rá. - A pontos küldetés az volt hogy keressem meg Edward Cullen boldogságához vezető utat.Ugyanis már fenn is elege volt mindenkinek a búskomorságodból - vigyorogtam ő pedig kábultan nézett rám.
- Csak nem gondoltam hogy én leszek az... - pirultam el - Először próbáltam kerítőt játszani de aztán egyre jobban beléd szerettem.


- Nem tudom mivel érdemeltem ezt ki. - csóválta meg a fejét.
- Hogy mivel? - kezdtem bele meggyőzésébe - Hogy olyan jó lelkű,kedves,szeretetre méltó,önzetlen lény vagy. - mosolyogtam rá lágyan és hozzá bújtam.Ő pedig villám gyorsan felszáguldott az emeletre és ráfektetett az ágyra felém feküdve.A lélegzetem azonnal elakadt.



- Csak te tudod így látni a helyzetet. - mondta.
- Nem,mindenki így látja. - mondtam magabiztosan és tudtam ha oda fenn bárkit megkérdeznék ugyan ezt mondaná.Nem válaszolt.
- Hidd el! - győzködtem - ha nem így lenne akkor nem segítettem volna neked - mosolyogtam.Éreztem hogy győztem mivel Ed szeme azonnal ellágyult.


- Köszönöm hogy vagy nekem Bella..és hogy kirángattál a szomorúságból.- mosolyodott el szikrázóan. - Nem is tudom elmondani mennyire szeretlek... - kezdett bele vallomásába. - Mondani akarom,hogy te vagy az én kicsikém,hogy öregen és ősz hajjal is szeretni foglak (akkor is ha ez biztosan nem történik meg).Meg még azt is hogy tudom örökké hűséges leszel hozzám.Folyton falakba ütközöm hogyha kiakarom fejezni mennyire szeretlek* - vallotta be a végét már nevetve.


A szemem könnybe lábadt a meghatottságtól.Majd kifolyt az első könnycseppem.Zavartan leakartam törölni de gyengéden lefogta kezeimet és lecsókolta arcomról az ezüst folyadékot.Szája feltérképezte arcomat és amikor a számhoz ért a lehető leglágyabban csókolt meg.Nagyon meghitt és érzelem teli volt ez a pillanat.Sose éreztem még ilyet.Az ajkaink amikor elváltak rettenetes hiány érzet jött rám és még mindig enyhén könnyes szemekkel néztem rá.


- Szeretlek! - suttogtam meghatottan.Mire kaptam egy szív döglesztő mosolyt.Legördült rólam és mellére vont.Lágyan simogatta hátamat.

Valami fura volt ebben a helyzetbe....hát persze hogy fekszünk.
- Hogyan került ide egy ágy? - néztem rá kíváncsian.
- Alice vette, hátha majd egyszer nálunk aludnál vagy valami - lett zavart a tekintete - meg aztán így kényelmesebb is. - mosolygott.


- Ez már igaz. - helyeseltem majd pillantásom az ablakra tévedt...kint éppen abban a pillanatba tűnt el a nap a fák mögött.Nagyot sóhajtottam.
- Mennem kell. - mondtam felülve.De mielőtt válaszolni tudott volna Alice rontott be az ajtón.


- Azt már nem! - nézett rám szigorúan barátnőm...



*Charlaine Harris