53.fejezet--Élj a mának!

Itt a friss :D Küldöm neked đóri a mai napért cserébe ;D Jah és másik oldalunkon fenn van a friss tessék elolvasni ;D
Jó olvasást+.+!!!!



Az ember, jelen esetben angyal mindig vágyakozik valamire. Egy új cipőre, egy új ruhára, pénzre, barátokra, szerelemre, gyerekre, családra. Hát én pedig nem vágyakozok semmire. Úgy érzem meg van mindenem és ennél elégedettebb nem is lehetnék. Edward a férjem és hamarosan kisbabánk születik. Valahogy most sajnálom azokat, akiknek ez nem adatik meg. Aki hajléktalan vagy egyke, aki kiközösített vagy özvegy, vagy éppen soha nem lehet gyereke.

Milyen érzés mikor nincsen semmid? Igazából nem is tudom, miért gondolkozom én ilyeneken. A helyzet nem ezt adta ki számomra. De most hogy itt vagyunk egy hajón és száguldozunk a gyönyörű szép kék óceánon, szerelmem kezét fogva rádöbbentem milyen szerencsés is vagyok. Vajon ez miért van így? Bár ha jobban belegondolok rengeteg viszontagság ért már minket. Próbáltam elhessegetni a közömbös gondolatokat fejemből, de nem is ment ez olyan könnyen. Férjem ebben is tudott segíteni. Puha és nem mellesleg jéghideg ajkai lágyan simogatták az enyémeket feledve ezzel gondolataimat.

- Min töröd azt az okos fejed? - kérdezte mosolyogva. Milyen gyönyörű a mosolya.

- Csak rajtad és rajtam és hogy milyen szerencsések vagyunk. - viszonoztam mosolyát.

- Hm… - igazán értelmes választ adott rá mondhatom. Igazából nem érdekelt. Minél hamarabb ott akartam lenni nászutas helyünkön ugyan is a nászéjszakát elhalasztottuk az utazás miatt és hát tanúsítani tudom, hogy a terhes nők sokkal kívánósabbak szex terén. Majd szétvet belülről a vágy. Ajj…

- Látod Bella? - mutatott előre. Öhm… mondanám, hogy látom, de nem igazán. Vagy várjunk csak. Igen. Tisztán kivehető egy sziget. De milyen hely ez?

- Mi ez? - kérdeztem rá és felnéztem aranyosan csillogó szemébe.

- Ez a mi kis szigetünk. - felelte büszkén. Mi van?

- Te vettél nekünk egy szigetet? - kerekedett ki a szemem ő pedig nyílván nagyot szórakozott meglepődöttségemen mivel egy harsány nevetés kíséretébe puszit nyomott orromra.

- Öhm… igen. - túrt bele a hajába olyan Edwardosan. - Igazából Carlilse-tól vettem az ötletet. - Van Esme-nek is egy szigete. Elég sokat halottam már róla.

- És mi a neve? - kérdeztem vigyorogva. Az a tény hogy szerelmemnek láthatóan ennyire fontos vagyok nagyon felvillanyozott. Régen érdekelt volna a pénz és nyavalyogtam volna, hogy ennyit minek költ rám. De az esküvő után valami megváltozott bennem. Átértékeltem az életemet. Élj a mának! Ráadásul, ami Edwardé az, az enyém is. Teljesen egyek lettünk.

- Hát… Mit szólsz az Isabella szigethez? Csak így egyszerűen. - nézett rám szerelemesen. Beleszerethetek e még jobban ebbe a félistenbe? Igen, egyértelműen.

- Nem lesz kisebbség érzeted? - kérdeztem rá egy szerinte igen buta kérdésre. Így visszagondolva tényleg ez volt a leghülyébb kérdés, amit valaha is feltettem. Erről szerelmem kacagása is meggyőzött.

- Így ismersz te engem? - mosolygott rám hamiskásan. Mosolya elkábított ezért csak egy nemleges fejrázásra futotta. Hirtelen fékezett le a hajóval. Már meg is érkeztünk? Szerelmem egy szempillantás alatt bevitte a csomagokat. Még fel sem eszméltem már fel is kapott. Vidám mosollyal az arcomon figyeltem kedvesem arcát.

- Mrs. Cullen készen áll, hogy elkezdődjön a csodálatos nászútja? - kérdezte csibészes mosollyal az arcán mikor megálltunk a bejárati ajtónál.

- Teljes mértékben. De csak ha maga is csatlakozik Mr.Cullen. - mentem bele a kis játékba.

- Szívesen. - lépett át a küszöbön. Elérkezett az idő. Igaz a házat is alig láttam, sőt nem is figyeltem még meg. De kit érdekel mikor szerelmed karjaiba vagy és éppen a nászéjszaka lesz a következő dolog az életedbe.

Minek várjak még egy órát mikor egy percen belül is megtörténhet? Nem is vártam tovább. Ahogy észrevettem Edward se ellenkezett. Mohón faltuk egymás ajkait. Ettől a terhesség dologtól felborultak a hormonjaim. Most kb. Alicehez hasonlítanám őket. Úgy ugrálnak, mint egy bolondgomba. Hideg, de őrjítően izgató kezei már testemen kalandoztak. Befurakodtak felsőm alá és finoman, hasamat simogatták majd egyre feljebb mentek. Még alig csinált valamit én már most majd megörültem azonban szerelmem gyengédsége lassításra ösztönzött. Hirtelen valami puha nyomódott hátamnak. Az ágyban voltunk én alul ő felül.

Edward kezei leszabták rólam felsőmet, de én se tétlenkedtem pólója megadta magát ujjaimnak. A holdfény, ami az ablakon szűrődött be megvilágította csodás felsőtestét újra és újra elámulok szépségén, de most jobban érdekelt ajkaimmal feltérképezni, mint inkább bámulni őt. Magam alá gyűrtem és végig kóstoltam a dagadó izmokat egytől egyig. Ahogy ágyékunk összeért éreztem Ed vágyát. Majd’ szétszakította a vékony szövetnadrágot. Nem akartam tovább kínozni őt és magamat sem. Bár nem volt nagy előjáték úgy éreztem itt az ideje, hogy a tettek mezejére lépjünk. Kicsatoltam övét és letoltam nadrágját. Már csak egyetlen anyag maradt rajta. Mialatt ezt megtettem ős is megszabadított ruháimtól.

Meztelenül feküdtem, rajta de az a fránya alsónadrág még mindig szerelmünk útjába állt. Ezt nem fogja szárazon megúszni. Kegyetlen halálba lesz része. Én most tényleg egy alsónaciról beszélek így? Úgy látszik agyamra ment a vágyakozás. Hát ezt nem hagyhattam. Fogaimmal széttéptem a felesleges anyagot. Megérdemelte, amit kapott. Ajkaim közé zártam kincsét, de nem így akartam eljuttatni őt a gyönyör kapujáig. Férjem se így gondolta. Egyetlen mozdulattal felém kerekedett majd végig csókolta felsőtestem, hasamon elidőzve. Mosolyogva figyeltem tevékenységét. Valahogy ilyenkor még a vágyról is elterelődik figyelmem. Mikor viszont ajkai legérzékenyebb pontomon kényeztettek hát akkor azonnal visszatért belém.

Gyorsan magamhoz húztam egy csókra és amilyen szorosan csak tudtam karjaimmal hozzám láncoltam. Kezei csípőmnél húztak magához közelebb, majd dereka köré fontam remegő lábaimat szerelmem pedig egyetlen lökéssel belém hatolt. Az érzés leírhatatlan volt. Pont, mint minden egyes alkalommal. De ez most valahogy más volt. Ahogy kedvesem elkezdett mozogni bennem mintha sokkal gyengédebb lett volna. Pedig eddig se volt nem annak mondható. De most mintha én lennék a legeslegtörékenyebb dolog a világon és mintha a porszemektől is védenie kéne olyan lágyan bánt velem. Ennek hangot is adtam, nem éppen vissza fogott nyögésekkel. Azért Edwardot sem kellett félteni erőteljes morgásai betöltötték az egész szobát. Azt is megmertem volna kísérelni, hogyha ez nem egy lakatlan sziget lenne, akkor mindenki most a mi kis rögtönzött „koncertünket” hallaná. Nem volt messze a beteljesülés pillanata, de szerelmem minél tovább akarta húzni a dolgot.

Pont mikor már robbantam volna megállt és csak bámult a szemembe, ami most egészen hihetetlen érzelmekkel lehetett teli. Finoman megmozdítottam csípőmet ezzel jelezve, hogy folytassa, amit elkezdett. Ne várja, hogy meg szólaljak, mert arra most lehet, nem lennék képes. De úgy látom muszáj lesz.

- Kérlek. - nyögtem a kelleténél hangosabban. Mire végre megint elkezdte. Nem kellett sok, pár pillanat múlva egyszerre ért el minket a gyönyör. Élvezetembe szerelmem nevét sikítottam, de oly’ erősen, hogy odakint szerintem a papagájok is felrepültek a fáról. Abban a pillanatban nem tudtam koncentrálni. Színes pontokat láttam mindenhol és egész elmémet Edward képe töltötte be.

- Szeretlek! - nyomott csókot piros ajkaimra.

- Én is szeretlek! - mondta még mindig pihegve. Ed mellkasára húzott. Nem voltam még álmos, de ezt a tényt hamar megcáfoltam mikor is férjem lágy simogatására elaludtam. Álmom egészen különös volt.

Hó borított mindent. A fákat, a házat, felfedeztem egy hóembert is, majd valami neki csapódott lapockámnak.
- Mami meg vagy! - ugrott valaki fel a hátamra. Mami? Leszedtem terhemet, és amit megpillantottam hihetetlen volt. Egy kicsi Edward. Gyönyörű, szép zöld szemek és bronzos haj. Kell ennél több? Ő lesz a gyerekünk? Az én kicsi fiam. Edward kicsi fia. Aztán a hó olvadni kezdett. Fiam arcáról pedig lefagyott a mosoly. Rettentő meleg lett. Majd az erdő lángba borult és kisfiam valamit mondott, de nem halottam mit pedig kétségbe esetten próbálta kiadni magából.

Aztán vége. Felébredtem. Méghozzá Edward simogató kezére. Hanyatt feküdtem, az ő feje pedig alhasamon nyugodott keze pedig szintén hasamat simogatta. Azt már megjegyeznem sem kell, hogy mind a ketten meztelenek voltunk.

- Jó reggelt! - mosolygott rám melegen.

- Jobb már nem is lehetne. - Túrtam bele hajába majd simogatni kezdtem nyakát.

- Tudtad, hogy már látszik a pocakod? - nyomott csókot az említett területre. Lenéztem és tényleg látszódott. Igazából örültem neki. De vajon Edwardot nem zavarja, hogy lesz rajtam egy pár kiló súlyfelesleg?

- Tudom, mit akarsz. - mondta mielőtt még egy hang is kijött volna a számon. Ennyire jól ismer? - Kétszáz kilóval is te lennél a leggyönyörűbb a Földön. - vigyorgott rám. Na, várj csak Edward Cullen! Kibontakoztam karjai közül és a fürdő felé vettem az irányt.

- Most haragszol? - kérdezte miután ő is bejött a fürdőbe. Nem válaszoltam.

- Sajnálom. - mondta és hátulról átölelte derekamat.

- Nem haragszom. - vigyorogtam rá. Most esett le neki.

- Te nem is… - a mondatot már nem fejezhette be mivel ajkainak éppen más elfoglaltsága volt.

- Öltözz fel. - mondtam. - Pár perc és megyek én, is csak lefürdök.

- Miért nem segíthetek? - biggyesztette le ajkait. Kétségkívül megszakadna most rajta a szívem, ha nem akarnám annyira látni a szigetet.

- Mert szeretnék ma többet is látni, mint a hálószobánk. - mosolyogtam. Mire beletörődően kiment én pedig amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam és valamilyen szinten rendbe szedtem magam.

Felvettem egy igen kihívó fürdő ruhát. Ha most nem lennék, ennyire boldog tuti kitekerném Alice csinos kis nyakát. Mikor kiléptem az ajtón szerelmem rögtön karjaiba zárt. Rajta nem volt semmi csak egy lenge világos színű nadrág. És én így akarom megnézni a házat? Muszáj lesz…

Kedvesem gondosan körbe vezetett. Megjegyzem csodálatos az egész, de mit is várhatnék mást a Cullen családtól. Hálószobánknak kávé színe volt fehér fekete kiegészítőkkel. A fürdő lila színben pompázott. A ház többi részén pedig a fehér dominált. Egyszerű, de tökéletes.

- Szeretnéd látni a szigetet? - kérdezte mikor már az egész házat úgy ismertem, mint a tenyeremet.

- Igen. - csillant fel a szemem.

Edward kézen fogott majd elindultunk a tengerpartra. Lábujjaim között sercegett a homok, finoman masszírozva bőrömet. Szerelmem testén pedig ezer fényes gyémántként csillogott a napfény. Lábaim nem engedtek tovább. Elvarázsolva figyeltem a csillogást. Rátapadtam ajkaira és édesen csókolni kezdtem. Karjaimmal átöleltem nyakát ő pedig csípőmnél emelt feljebb. Lábaimat muszáj volt köré fonni, de ekkor valami különös dologra lettem figyelmes.

- Te is hallod? - kérdeztem elválva ajkaitól. Mire bólintott.

- Olyan mintha egy rep… - válaszát nem tudta elmondani ugyan is hatalmas csattanással a tengerbe csapódott valami...