2.fejezet--Küldetés

Amikor odaértünk a palotához és bementünk már várt ránk a "Hármak". Egyetlen egy szóval így hívjuk őket. Nálunk Ők a vezetőség de olyanok mintha a szüleink vagy a családunk lennének, szinte minden gonddal fordulhatunk hozzájuk és ők segítenek ahol tudnak(megjegyzem szinte mindenhol tudnak).

Három tagból áll a tanács két férfi és egy nő. Leonardo, a fehér bőrű fekete hajú férfi. Ő olyan mintha az apám lenne. Angelo neki nap barnított bőre és sötétszőke haja van. Ő mintha csak a bátyám lenne sokat hülyéskedünk és viccelődünk együtt. Aztán ott van Florette neki arany színű haja, baba arca van és mindig ott virít az arcán egy kedves mosoly. Amúgy ő és Leo egy párt alkotnak. Florette olyan mint egy anya állandóan törődik velem és gondoskodik rólam. Mivel engem nem úgy hozott valaki a világra hanem úgy teremtettek meg, kevés volt az angyal
egy elég borzalmas esemény miatt és muszáj volt pótolni a hiányt ezért tették azt amit.

Összefoglalva ők a világ urai, mégse viselkednek rangjuknak megfelelően.

- Gyere ide leányom! - szólt Leo és megölelt.

- Szia húgi! - e mondat mellé egy váratlan pörgetés is járt, hát Angelotól nem is vártam volna mást. Nevetve szálltam le róla.

- Szervusz kicsim! - végül Flor is megölelt.

- Sziasztok! - üdvözöltem őket - Lily azt mondta valami fontos dolgot szeretnétek mondani. - néztem az említett felé aki már Ang ölében ült.

- Tehát egy küldetésről lenne szó. - kezdett bele mosolyogva Leo (tudta mennyire vágyon már egy után) és visszamosolyogtam rá - Az eleje ugyan az,
boldoggá kell tenned egy lényt... - a lényt külön kihangsúlyozta.

- Lényt? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Igen,ugyan is most nem hétköznapi emberekről beszélünk hanem vámpírokról. - felelte könnyedén. Hogy tudja ilyen könnyedén venni?

- Tessék? - kérdeztem egy kicsit élesebben a kelleténél.

- Nyugalom Isabella! Mi különben sem ítélkezünk senki felett! - nézett rám intőileg.

- Igen. Bocsánat. - hajtottam le a fejem. Ezen a napon már másodszor kérek
bocsánatot, mi van velem ma?

- Semmi baj, tudom mért akadtál ki. De nem a szokványos emberölő vámpírokról beszélünk, hiszen nekik nem is segítenénk mivel ők ha meghalnak elkárhoznak... - mondta higgadtan.

- Akkor a vegetáriánus vámpírok közül valaki? - kérdeztem.

- Igen. - mosolyogta én pedig fellélegeztem hiszen ők teljesen jók és megérdemlik a segítséget.

- És ki a szerencsés aki az én őrző védő funkciómat szeretné igénybe venni? - kérdeztem most már viccelődve amin mind a hárman felnevettek.

- Cullenek. - felelte egyszerűen.

- Ó tényleg? - hallottam már róluk, ők tényleg jó vámpírok még valamennyi embernél is jobbak.

- Pontosabban Edwardnak kéne a segítséged. - kezdte - Mivel megérdemli a boldogságot és olyan egyedül van már több mint 100 éve. Miközben családja boldogságban szerelemben él ő magányosan. És olyan mintha egy zombi lenne.

- Értem. Vagyis tegyem boldoggá? Vagy mit kérsz pontosan mit tegyek?

- Segíts megkeresni neki a boldogsága kulcsát.Még ha az ott van az orrunk előtt is... - felelte sejtelmesen. Az utolsó részt egy kicsit halkabban mondta de én így is meghallottam.

- Ezzel mit akarsz mondani? - kérdeztem.

- Majd idővel megtudod! - felelte.

- Utálom amikor ilyen titokzatos vagy! - morcoskodtam - Mire ő csak nyomot egy puszit a homlokomra.

- Nem véletlenül küldelek téged kicsim ,de most csomagolj mert holnap már menned kell. - mondta.

- Ilyen hamar? - kérdeztem, általában egy hét után szoktam menni a "bevetésekre".

- Igen mivel már alig bírom elviselni annak a fiúnak a boldogtalanságát...

- Oké! Sziasztok!! - köszöntem és jó utat kívántak.

Összecsomagoltam. Persze szinte csak fehér ruhákat, hogy a hatás azért meglegyen.
Még elbúcsúztam Lilytől és próbáltam kiszedni valamit belőle hogy mért titkolózott Leo de semmit nem árult el. Csak Cullenekről tartott kis előadást.

És elindultam a földre...

1.fejezet--Várakozás

Már megint itt ülök és gondolkodok.Várok.Hogy mire?Egy újabb küldetésre ,és ,hogy új
dolgokat lássak ebből a hatalmas univerzumból.Bár már 173 éve élek.Már ha ez élet.
Még mindig úgy érzem,hogy nem láttam mindent a világból.De nem panaszkodom,mert mindenem megvan.Azt hiszem.De mintha valami hiányozna.Néha rám tör egy magányos érzés.Ami szorítja a mellkasom.


Az egész életemet a szeretet, a boldogság lengi be. Mivel ez az érzés a munkámhoz kapcsolódik, és ez a legjobb munka amit rövid életembe tapasztaltam. Igen, rövid, ugyan is vannak 500 évesnél öregebb barátaim is.
Előbb beszéltem a munkámról, de nem mondtam, hogy mi is az.

Őr angyal féle vagyok.

De nem olyan mint a filmekbe, hogy láthatatlanok és csak a jelenlétüket lehet érezni vagy még azt se. Nem. Én olykor egy jó barát, egy segítőkész járó kelő, egy szorgos ápoló, vagy bébiszitter és ezernyi másban jelenhetek meg.
Hús,vér,emberi formába. Öhhmm..vagyis ez így nem teljesen igaz.

Nem ember és nem is vér. Ugyanis nem kell táplálkoznom és vérem sincs csak egy ezüst színű folyadék csörgedezik ereimbe ami ugyanazt a feladatot tölti be mint az igazi vér. Csak erre senki se szomjazik. Mármint VÁMPÍR nem. Hát igen vámpírok is léteznek meg boszik meg hasonló bizarrabbnál bizarrabb teremtmények. Igaz eddig még vámpírral nem volt dolgom de ami késik nem múlik.

Képesség szerűségem is van. De ezt elég nehéz megfogalmazni. Tulajdonképpen bármire képes vagyok. Ami jó dolog. Ha valaki szomorú már a puszta jelenlétemtől jobb lesz a kedve. Ha egy ember vagy állat megsérül és én hozzáérek szinte rekord sebesség alatt meggyógyul. Nem egyszer gyógyítottam már ki embereket halálos betegségekből mivel nem jött volna még el az idejük.
Mindenkitől megtudom védeni magam. Bár ha 100 méteres körzetbe van nem is akar megtámadni de fő a biztonság.
Ja...és a növényeket, állatokat újra tudom éleszteni. Sajnos az embereket nem de nem is kell hiszen a halál után is van élet. Igen. Amióta létezik az ember és értelmes lett azóta foglalkoztatja őket. Vajon mi van a halál után? Létezik egyáltalán valami azután ha meghalunk?

És megint igen. Van Menny hiszen én is itt vagyok most és van pokol is de erről majd később.

- Bella!!..Bella!!.. - szakított ki gondolataim közül egy hang, de nem feleltem.

- Isabella!! - szólt rám egy kicsit erősebben, felismertem a hang tulajdonosát Lily volt az.

- Itt vagyok. - válaszoltam

- Végre. Már vagy fél órája kereslek de gondolhattam volna, hogy megint itt vagy. - mondta bosszúsan és körbe mutatott.

- Tudod, hogy itt mindig megnyugszom és nyugodtan gondolkozhatok is. - mondtam. A kedvenc helyem egy nagyon magas fehér fűz tetején volt. Lehetett látni innen a kaput is amin az új lelkek jönnek be.

- Sajnálom! - néztem rá boci szemekkel amitől mindig megenyhül.

- Semmi baj. - felelte - Hogyan is tudnék rád haragudni? - mosolyogta - Amúgy a "Hármas" hivat. - rajzolt macskakörmöt a levegőbe.

- Miért? - csillant fel a szemem.

- Egy újabb feladat! - énekelte. Tudta,hogy alig vágytam már egy ilyen fajta "kiruccanásra".

- De jó már vagy 10 éve nem voltam a Földön. - sóhajtottam pedig az egyik legjobb angyal vagyok ilyen téren de most hirtelen annyian lettek az újak,hogy rám már régen került sor.

- Akkor akár mehetünk is nem? - kérdezte izgatottan.

- Milyen kis türelmetlen vagy ma! - mondtam miközben felálltam.

- Azt mondják ez egy különleges küldetés lesz és még én se tudom pontosan miről van szó. - imádom ezt a kislányt. Mert ő még az, és az is lesz egy örökké valóságon át.
Alakilag 5 éves körül lehet pedig 250 éves is van már. Hihetetlen milyen okos, sok emberi felnőtten túl tesz, még pár angyalon is. Mázlija van, mivel hiába felnőtt ésszel rendelkezik, nem vágyik és nem is fog olyan dolgokra mint a szerelem, vagy a gyerek neki csak a játékok és a bolondozás az élet pont mint egy vérbeli kislánynál.
Ő a legjobb barátom ráadásul a főbbek jobb keze.

Közben Lily elrugaszkodott a fa ágról le egyenesen a mélybe. Majd én is követtem őt. Ohh,hogy még nem mondtam: repülni is tudunk, igazi, fehér, tollas és hatalmas szárnyakkal...

:D

még csak ma kezdtem és már 2 rendszeres olvasó:D
jipijájééééé=D*most örülök a fejemnek*

öhh....kérni szeretnék vmit nem tudna valaki segíteni nekem chat és a látogatószámláló beállításánál?fontos lenne....
köszi előre is:)

Prologus

Azért létezünk,hogy jót cselekedjünk. Ha mi nem lennénk akkor az egész Földet csak a gonoszság és a rossz dolgok töltenék be, a szomorúság, a bánat, a fájdalom és a gyűlölet.
Tudom, hogy egy jobb helyet teremtsek ahhoz egyedül kevés vagyok, de próbálkozni lehet és nem csak én gondolom így.


Néha nehéz dönteni mi a helyes és mi a rossz. Még nekem is akinek elméletileg mindig tudnia kellene a helyes utat.
Ha a helyes utat nem is, azt tudom, hogy mi van azután ha meghalunk. Bár én nem haltam meg és nem is tudok.
Létezik egy jobb hely azok számára akik megérdemlik, akik nem, azoknak is csak az nem jobb hanem rosszabb.
Magyarul MENNY és POKOL.
Egymásnak minden szempontból az ellentéte. Mégis összeköti őket valami. Egy érzés ...és ez a SZERELEM. Mivel lehet pokoli fájdalmas és a mennyekbe is érezheted magad tőle.
Én is így voltam vele.....



Hát itt van :D Felkerült ez is!!Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket:)

Miről szól a töri?

Hát Edward mindig azt mondja ,a vámpírok elkárhoznak .Ebbe van valami.De nem a vega vámpírok.
Ez a töri az igaz elválaszthatatlan szerelemről szól egy kis természet felettivel megfűszerezve.


Ui:Aki nagyon vallásos az lehet majd ha eljutok odáig ,találni fog olyan szöveg részleteket ami nem biztos hogy tetszeni fog neki:/

Sziasztok!

Helló szia pisztácia:D


Na még nagyon új vagyok az írásba..tulajdonképpen csak pár napja kezdtem
És bátorkodtam megnyitni egy blogot,hogy közzétegyem írásaimat...Remélem nem lesz azért olyan rossz a töri,hogy senki se olvassa de majd meglátjuk:/

Béke veletek:D