2. novella

VÉRES KARÁCSONY


Életemben nem hittem volna a vámpírokban, vérfarkasokban vagy varázslókban. De tegnap minden megváltozott. Igaz, most egy idegbaj intézett egyik csupasz falú szobájába ülök. Azt hiszik, megőrültem, de nem! Láttam és emlékszem mindenre!

-Ever! Jött egy barátod látogatóba! – szólt az egyik nővér, majd beengedett egy csuklyás alakot. Ismerős érzés fogott el.

-Már vártalak. - mondtam a csuklyásnak. Felém fordult és mézédes hangján megszólalt.

-Te vagy a Halál utolsó itt ragadt barátja. Büszke lehetsz magadra. – mondta, majd elsötétült a világ.



De, hogy is kezdődött ez az egész? Elmesélem életem utolsó Karácsonyát.





-Ever! Kelj már fel! – jött be öcsém, Sam.

-Mi van? – kérdeztem álmosan. Miért ébreszt fel ilyen korán?! – Hány óra?

-Mindjárt 10. Kelj fel! Segíts feldíszíteni a fát!

-Aaa! Idén rád hárul öcskös! Én, pedig megveszem az ajándékokat. – mondtam kárörvendően. Gyorsan felöltöztem, és már az utcán sétáltam. Elővettem a mobilt és felhívtam pár csajt, segítsenek bevásárolni, na meg hát az én kigyúrt pasimat, Tomot. Azt mondták a plázánál találkozunk. Siettem, ahogy csak tudtam, de véletlen beleütköztem egy igen büdös emberbe.

-Oh, bocsánat! – mondtam, majd tovább akartam futni, de a büdöske elkapta a karom.

-Rossz helyen jársz kislány. Ide nem lehet csak úgy bejönni. – mondta, majd előlépett a homályból egy csuklyás alak és megszólalt.

-Friss hús! Osszuk el! – mondta, és elővillantotta hegyes fogait. A hideg kirázott ettől a két alaktól. Aki tartott felmordult, és valami fényes felé nézett. Csak pár pillanatig tartott ez a fény. Kinyitottam a szemem, és a plázánál találtam magam. Na ez volt a furcsa.

-Ever! Csajszi! Mi van veled? – kérdezte Elisabet a legjobb barátnőm.

-Semmi különös. Veled?

-Semmi, de gyere, itt van már Cinti, Laura és a jóképű Tomid. – mondta, majd elkezdett befelé húzni. Úgy gondoltam az előbbit nem említem, meg mert még hülyének, néznek. Tom ép egy másik fiúval beszélgetett. Komolynak látszott, ami nagyon is ritka volt nála. Mikor oda értünk, felém fordult és egy puszival köszöntött.

-Szia Cica! Ő itt James. Régi jó barát. – mutatta be a fiút.

-Örvendek. – mondta. – Sajnos mennem kell, mert otthon segítenem kell. Remélem, még összefutunk. Kellemes ünnepeket. – majd gyors léptekkel elviharzott.

-Na gyerünk vásárolni! – kiáltott Cinti, és megtámadtuk az első ruhaboltot. Egész nap velük lógtam. Megnéztünk egy filmet, ami nagyon izgalmas volt. De mégis valahogy úgy éreztem valaki, figyel. Lehet, hogy a fáradtságtól, de mintha egész idő alatt két csuklyás alak követett volna.

-Lassan menni kéne. – mondtam. Annyi cuccom volt, hogy alig bírtam el.

-Haza viszlek. – mondta Tom, majd átvette a csomagokat. Elbúcsúztam a barátnőimtől, majd szerelmem mellé ültem, és neki támasztottam a fejem.

-Ever.

-Hm. – már beszélni is alig bírtam.

-Kérlek, ne kószálj soha többé sikátorok közelében. – kért.

-Oké. – majd bealudtam. Kicsit se tudott érdekelni honnan tud bármiről is.

Halk csengő szóra ébredtem. Hány óra? Fél 8 volt. Lassan lesétáltam, és ott megláttam a szüleim, és öcsém. Énekeltünk, majd bementünk a napaliba és kinyitottuk az ajándékaink. Mikor én következtem megszólalt a csengő. Ki lehet ilyenkor?

-Ön meg ki? – kérdezte anyám. Halk sikoly, majd egy puffanás. Apám, és öcsém kirohant, de nem jöttek vissza. A nappali fénye egyszer csak kihunyt. Két alak jött be.

-Tom megszegte a szabályt, ahogy James is! – mondta az egyik.

-Hol vannak….

-Halottak! Te is erre a sorsra fog jutni. – nem értettem, miről beszél. Nem tudtam felfogni, hogy akikkel az előbb még ünnepeltem, már meghaltak. Testem minden tagja elkezdett zsibbadni.

-Hazudsz! Nem! Hazudsz! – kiabáltam. Nem! Ilyen nincs. Összeroskadtam előttük.

-Ez így unalmas. Minimum azt hittem, hogy sikít, vagy menekülni fog. Hallod! Tönkre teszed a Karácsonyom! – mondta vicces kedvében az aki Tomot és Jamest említette. Igaza van. Nem adhatom fel. Az élni akarásom elegendő erőt adott. Felálltam, és bemostam a vicceskének.

-Ezt a családom miatt. – mondtam. A másik hátulról támadott, de én fürgébb voltam és gyomorszájon rúgtam. Menekültem. Nem tudtam hova, de menekültem. Hirtelen egy alak ugrott elém és megállított.

-Nyugi csak én vagyok. – mondta James. Elengedett. Ebben a pillanatban felnyögött, és szemei kitágultak.

-Senkiházi varázsló! – mondta az akibe belerúgtam. James holtan esett össze. Azt hittem ott ájulok el. A gyilkos kezében egy emberi szív volt. James szíve. Egyszerűen kitépte.

-Nem!- hallottam szerelmem hangját, és egy fénycsóva elrepítette támadóm a ködös éjszakába. – Jól vagy? – kérdezte.

-Mi a ..

-Varázsló vagyok! Megvédelek! – mondta, majd felkapott, de addig már ott volt a vicceske, és bemosott egyet szerelmemnek. Tom egy követ vett elő.

-Na ez ellen mit kezdesz farkas?! – kérdezte Tom, majd közelebb lépett. Mintha oda ragasztották volna, nem bírt mozogni a támadó. Tom egyre közelebb ért hozzá. Amikor már csak pár centi volt, a farkas nevezetű felordított. Tom hozzá érintette. Ott ahol érte a kő elkezdett hamvadni. Majd Tom hátrébb lépet. Ekkor a kő felrobbant, és a farkas hamuvá vált.

-Te mocskos kis mágus. – kiáltott a másik. Mire Tom megmozdult, már a másik keze közt kapálózott.

-Itt a vég! – kiáltott, majd beleharapott szerelmembe. Két másodperc után elengedte, majd felém fordult. Szerelmem, mint egy zsák úgy hullott a földre. A nap halvány sugarai bevilágítottak mindent és a támadóm eltűnt. Én a vértócsa közepén zokogtam. Hát mindenkim, elvesztettem? Nem tudom, mikor, de éreztem, hogy pár ember felemel, és beültet, egy kocsiba. A rendőrségen találtam. Mindent elmondtam, de senki se hitt nekem. Bedugtak egy diliházba. Mindenki csak arról beszélt, hogy én voltam a Mészárlás Estélyének a gyilkosa. De én tudtam, hogy nem így van. Életemben nem hittem volna a vámpírokban, vérfarkasokban vagy varázslókban. De tegnap minden megváltozott. Igaz, most egy idegbaj intézett egyik csupasz falú szobájába ülök. Azt hiszik, megőrültem, de nem! Láttam és emlékszem mindenre!

-Ever! Jött egy barátod látogatóba! – szólt az egyik nővér, majd beengedett egy csuklyás alakot. Ismerős érzés fogott el.

-Már vártalak. – mondtam a csuklyásnak. Felém fordult és mézédes hangján megszólalt.

-Te vagy a Halál utolsó itt ragadt barátja. Büszke lehetsz magadra. – mondta, majd elsötétült a világ.