3. novella

Véres karácsony


Nora szemszöge
Bella mosolyogva hordta be a tálcákat én pedig hitetlenkedve álltam és bámultam a finomságokkal megpakolt tányérokat.
-Megbeszéltük, hogy nem hoztok sok mindent – rivalltam rá kissé neheztelve.
-Szia – lépett mellém Edward és miután letette az ő kezében lévő dobozokat egy puszit nyomott az arcomra.
-Júlia? – kérdezte Bella izgatottan az ajtóból, persze terelni akarta a témát. Nehogy leszedjem azt a szép kis fejét.
-Az emelten - mosolyodtam el. És már halottam is, hogy újra megkondul a csengő.
-Biztos Grace és Sam – mosolyogtam Edwardra, aki kényelmesen, már ha egy vámpírnak van kényelmes pozíció, levágta magát a kanapéra. Vigyorogva ugrottam az ajtóba és tártam ki barátaim előtt.
-Megjöttek Gracék! – rohant le Bella a lépcsőn Júliával a nyomában. Persze szokásához híven most is összeakadtak a lábai, de persze mint mindig Edward megmentette pár lila folttól. – Köszönöm – csókolta meg Bella hálája jelenként szerelmét.
-Ez csak természetes – vigyorgott vámpírkánk. Bella néha mesélt nekem már Edward féloldalas mosolyának erejétől, és hittem neki. Ezek a vámpírok mire képesek, bár a többi barátom sem kutya. Vagyis Sam nincs messze tőle, mivel ő alakváltó farkas.
-Sziasztok – lépett be Grace maga után rántva Samet, aki vacogva húzta össze magán a kabátot, hiszen a hidegtől átváltozhat.
Mindenkit végig ölelgettek majd letelepedtek a nappaliba. Edward és Sam begyújtottak a kandallóba majd helyet foglaltak a kanapékon.
-Mit segítsek? – lépett mellém Grace is.
-Nem kell semmit. Pár perc és kész vagyok – mosolyogtam rá.
-Menny csak fel és kicsit nyald ki magad, addig én befejezem – lökött arrébb és a mosogató fölé hajolt.
-Oh, köszi – nyomtam egy puszit a hajára majd felrohantam a lépcsőn. Beugrottam a zuhany alá és áztattam pár percig a testemet. Muszáj volt ellazulnom, egész nap meg sem álltam és még csak most jön a szórakozás. Ez az első karácsony, amit együtt töltünk és mivel anyu elutazott Kanadába ez volt a legalkalmasabb hely. Mindig is imádtam szervezkedni, és a kedvenc ünnepem a karácsony volt mióta az eszemet tudom. - Persze mikor apu meghalt pár évig nem szerettem, de akkor semmit sem részesítettem előnyben a magányon kívül. - Eközben már egy csőfarmert húztam lábaimra és egy fekete pulcsiba bujtattam felsőtestem, a pulcsi mintája nagyon illet a karácsonyhoz, hiszen két rénszarvas volt rajta. Leheletnyi sminket dobtam az arcomra és akkor megpillantottam magam mögött Júliát.
-Akár egy szellem – nevettem fel, kissé zavartan, hiszen megijedtem.
-Nagyon vicces – morgolódott, de egy kis mosoly már bujkált ajkain.
-Szerintem, jó hogy úgy viselkedsz, ahogy kell – mosolyogtam rá.
-Igen, nagyon jó, hogy szellem vagyok és úgy is viselkedem – húzogatta lefelé a pólóját.
-Folt itt van már? – kéredzetem izgatottan.
-Nincs – vont vállat Bella miközben ő is belépett az ajtón.
-Fantasztikus – suttogtam mérgesen. Ez a srác mindig fel tud szívódni. Csak egy nagy mázlija van, hogy szeretem.
-Szerintem, csak késik – motyogta Júlia nyugtatólak.
-Ő egy védő angyal és épp itt van a védence - a személyemben-, mi dolga van? – csapkodtam idegesen.
-Nyugodj meg, nincs semmi baj – nézett rám biztatólak Bella.
-Remélem – bólintottam. Olyan fura érzésem volt ma, nem tudom miért, de úgy éreztem fog ma történni valami rossz, és szerettem volna szerelmemet magam mellett tudni.
Fél óra múlva már a karácsonyi ajándékokat kezdtük el bontogatni, hiszen az én drága szerelmem is megérkezett. Szerencséje, mert amúgy biztos megfosztom gyönyörű szárnyaitól. A nappaliba körben helyezkedtünk el mindenki oda adta az ajándékát a másiknak. Persze először szerelmem adta kezembe az ajándékom. Egy gyönyörű angyalkás nyaklánc volt, rögtön beleszerettem és egy szenvedélyes csókkal jutalmaztam meg. Majd jött Bella és Edward ajándéka, egy páros repülőjegyet kaptunk Párizsba, Bella tudta, hogy mindig szerettem volna eljutni a divat és a szerelem városába és Edward tárcájának köszönhetően ezt meg is tudták nekünk valósítani.
-Köszönöm – ugrottam a nyakukba. Miután kifecsegtem magam, hogy áh, de jó lesz és veszek valami francia ruhát, meg persze sok kis Eiffel tornyot. Jött Gracék ajándéka, egy fényképalbumot kaptam tőle, ami tele volt képekkel rólunk, a mi kis nyolcfős csapatunkkal. Vagyis csak hatfős, hiszen Rómeó és Júlia nem látszottak a képeken, a szellemségük miatt. Sajnos.
-Köszönöm, nagyon tetszik. Nekem úgyis kopnak az emlékeim – morogtam, utáltam, hogy például Edward emlékszik még arra is milyen zokni volt rajtam egy évvel ezelőtt, de én már a múlthét keddi programomra sem tudom. Ez van, ezt kell szeretni. Majd Júlia jelent meg előttem egy tükörrel.
-Ez még ez enyém volt, anno. Neked mindig is tetszett – adta a kezembe a gyönyörű bronzdíszítésű tükröt.
-De neked fontos ez a tükör - néztem rá vonakodva.
-Igen – mosolygott rám. – De most már neked is az lesz és vigyázz rá – kacsintott rám majd visszaült szerelme ölébe.
Így ment ez mindenkivel körbe, mindenki gyönyörű ajándékokat kapott és nagyon örült neki. Már fel sem tudnám sorolni mik voltak itt, emberi memória. Miért csak a telefonban lehet memóriakártyát cserélni?
Jókedvűen beszélgettünk még hosszú percekig. Ez volt eddigi legjobb karácsonyom, szerelmem ölében és barátaink között.
Narrátor
Mézeskalács és fenyőillat keveredett a nappaliban, ahol a négy különleges pár töltötte a karácsonyt. Nem volt mindennapi eset, ez a baráti társaság. Olyan volt, mintha valaki összeválogatta volna a különböző fajokat. Volt itt minden, ami kellett. Vámpír, farkas, szellem, félvér és ember is.
-Kezdek éhes lenni – mosolygott szerelmére Bella.
-Majd hozunk be nektek sütit – pattant fel Nora és megragadta Edward ingjét.
-Edward te is kérsz? – kacérkodott Nora a bronzos hajú sráccal.
-Nem, köszi én most az egyszer kihagyom – nevetett zavartan a vámpírfiú.
-Pedig nézd meg milyen aranyos – mutatott a lány az előtte álló vámpírnak egy mosolygós mézeskalács figurát.
-Kérünk a méteres kalácsból is – szólt ki Grace a nappaliból.
-Más kívánság? – kérdezte hangosabban, persze nevetve Nora.
-Egy kanárisárga Porsche a garázsba, persze a háromemeletes házamban lévőbe, ahol van medence is és még egy jaktot is szeretnék a tengerre – kiáltott a vissza Grace.
-Meglátom mit tehetek – nevetett fel Nora, miközben kivette a frigóból a méteres kalácsot, majd kihúzott a fiókból egy nagy kést és vágni kezdte. Már majdnem végzet mikor az utolsó pillanatban elvágta az ujját. Gyorsan egy papírzsebibe tekerte, de nem számolt vele, hogy a következő pillanatban éles fogak fogják felkarcolni nyakát, az édes nedű után, amit mindennél jobban kíván egy vámpír, ha vega, ha nem vega. Ha Edward, ha nem Edward, kell neki és megszerezte. Nora már ájultan esett volna össze, hiszen Edward csak szívta és szívta belőle a hűsítő nedűt, amihez hasonlót már száz éve nem ivott. Hiába ez volt neki a legjobb karácsonyi ajándék számára.
-A francba – dobta el Edward a kezeiben tartott félig már hulla állapotban lévő lány, mikor magához tért.
-Mi történ…? – lépett be az aprócska konyhába Folt és mögötte ott álltak a többiek is. A folyosón még nevetve beszélgettek, de ahogy meglátták a félholt lányt a csempén feküdni, mindenkiben megállt az ütő, már akiben megállhatott. És még rátett egy lapáttal, hogy Edward alsó ajkáról egy vércsepp szaladt le hófehér bőrén keresztül a fehér pólójára.
-Meghalsz, vérszopó! – üvöltött fel Folt és Edwardnak vetette magát. A már jóllakott vámpír szerelme tekintetét kereste, aki undorral vizsgálta őt, de a szerelem nagyon mélyen még megcsillant szemeiben. Folt nem várt semmire, neki vetette magát Edwardnak. Alap esetben a vámpír srác erősebb volt, mint ő, de fűtötte a düh. Hiszen elvette tőle azt, aki neki a világot jelentette. A vérszopó pedig sokkos állapotban volt, hiszen most ölt meg több mint száz év után egy embert, egy barátját. Önmarcangolásba kezdett és tudta mindenkinek jobb lesz, ha Folt elintézi őt. Szóval a fiú, nem is várt nagy bíztatásra minden erejét bevetve ütötte, tépte szerelme gyilkosát. A következő pillanatban Folt kezébe egy kés állt, hírtelen hátra pillantott és Bella állt vele szemben dühös tekintettel. Nem érdekelte Bella, hiszen egy egyszerű halandó volt. Edward fejét egy hírtelen mozdulattal letépte és a többi testrészével együtt a sütőbe hajította és bekapcsolta azt, de még le sem vette a kezét a gombról, mikor Bella magához tért a látottak után, és szívébe szúrta a kést, ugyanaz a kés volt, ami szerelme halálát is okozta, ami előtte a finom karácsonyi süteményt szelte fel.
Folt összeesett, feje pontosan szerelme testével volt egy vonalban, aki még oda suttogta neki, miközben már vért öklendezett fel…
-Szeretlek – és elszálltak az élők sorában, ugyanabban a percben mindketten.
Mindenki a halott párost bámulta, azt hitték csak egy rossz álomban vannak, hiszen ez lehetetlen.
Bella zokogva felsírt és ugyanabban a percben Grace összeesett. Szerelme rögtön utána kapott és akkor vette észre, hogy ömlik az oldalából a vér, a pólóját már teljesen eláztatva.
-Mi a francot csináltál Bella? – ordított fel Sam.
-Én… Nem… - nézett ijedten Bella a földön heverő lányra, aki Sam kezét szorongatta.
-Itt van törölköző – nyomta a kezükbe Júlia. – Nyomd a sebre, hívom a mentőket – suhant a telefonhoz.
A következő pillanatban Grace szájából kibuggyant egy vércsepp, ami lassan végig folyt gyönyörű arcán. És utána sorra jöttek a többiek is, vörösre festve a lány arcát.
-Semmi baj, kicsim – suttogta Sam. – Rendbe fogsz jönni. Mindjárt itt vannak a mentők – simogatta a haját miközben szorosan tartotta Rómeó segítségével a fehér törölközőket a vágásra, pillanatok teltek csak el, de a fehér törölközőkből vörös színben pompázott, pont mint az asztalon a karácsonyi terítő.
-Nagyon vérzik – suttogta Bella ijedten.
-Baszki, mert belebasztál a késsel – üvöltött kikelve magából Sam. Sosem beszélt így, főleg nem egy nővel, de Bella megölte azt, aki neki volt a nyár és a tél, az ember és a farkas.
-Sajnálom Sam – kezdett el zokogni Bella.
-Van mit, de a sajnálatoddal kitörölhetik a seggüket – morgott Rómeó. – Hozzál még törölközőt, több hasznodat vesszük.
Bella és Júlia egyszerre érkeztek vissza, Bella kezében egy tucat törölközővel.
-Húsz perc múlva érnek ide – suttogta idegesen Júlia, miközben letérdelt szerelme mellé és Grace arcát simogatta.
-Itt a törölköző – nyomta oda Bella, az említett darabokat.
-Hagyjátok – suttogta Grace. – Már mindegy, nem bírom tovább – egyre laposabbakat pislogott.
-Nem, Grace ki kell bírnod. Nem hagyhatsz itt - csordult le az első könnycsepp Sam arcán.
-Majd egyszer találkozunk, vigyázz magadra - simított végig a lány szerelme kezén.
-Grace, kérlek – suttogta Sam megtörten. – Ne hagy itt – zokogott Sam.
-Sajnálom, szeretlek – motyogta a farkas lány és tudta itt a vég. Ő próbálkozott, most mondja meg valaki, hogy nem küzdött! Harcolt ő, harcolt a lehetetlen ellen, harcolt, hogy élhessen, de ez egy ilyen véres karácsony.
Sam megtörten ült szerelme mellett és arcát simogatta, reménykedve, hátha feléled, és azt mondja, csak vicceltem. Bugyuta egy vicc lenne, de nem érdekelné, hogy mi csinált eddig, csak térjen magához. Sam könyörgött, Istenhez, Gracehez és mindenkihez, de senki nem hallgatta meg. Végül is lehet, hogy meghallgatták, de senki nem segített. Szerelme meghalt.
Sam hírtelen felpattant és Bella felé fordult. Tudták mi fog következni, bosszú. Rómeó vagy Júlia megállíthatta volna, ha akarták volna, de tudták, hogy mindenkinek jobb lesz. Nem azért mert gonoszak voltam, sőt. Nagyon jól tudták, hogy Bella is szenvedne, ha tudatosulna vele, hogy szerelme meghalt és megölte az egyik legjobb barátnőjét.
-Köszönöm – suttogta Bella.
-Nincs mit – fortyogott Sam.
Sosem volt egy verekedős srác, sőt még indulatos sem, de a szerelem sokat kihoz az emberből. Tudta, hogy ha megöli, az előtte álló lány csak neki tesz szívességet, ezért fájdalmas halálra ítéltette.
Belevágta a kést a lány kezébe, a vér spriccelni kezdett mindenfelé, a karácsonyi süteményeket áztatta a piros nedű, de Samnak nem volt elég, hogy Bella hangosan sikít, és hogy mögötte Rómeó próbálja meggyőzni, hogy csak egy mozdulattal végezzen vele. Tudta, hogy ettől nem fog visszajönni a szerelme. Nem érdekelte, csak Grace arca és a bosszú lebegett szemei előtt. Bella lábába is belevágta a kést, majd kirántott. Ömleni kezdett onnan is a vörös folyadék, és a még egy órával ezelőtt felmosott csempe most vérben úszott. Nem lehetett tudni kinek a vére volt melyik tócsában, de nem is érdekelt senkit sem.
A már megsebesített lány lehanyatlott a földre majd könyörgött Samnek, hogy szúrja a szívébe a kést, aki meg is tette. Bella még egy utolsót nyelt majd eldűlt a sütő mellé, ahol szerelme égett hamuvá a mézes sütemények tetején.
Rómeó és Júlia tehetetlenül álltak egymás kezét szorítva miközben baráti társasságuk vérben úszott.
Sam pár percig csendben ült és a kést vizsgálta kezében, ami már megjárta a méteres kalácsot, Norát, Foltot, Gracet, Bellát és végső soron őt is. Mivel hírtelen szívébe döfte a kést és szerelme mellé kúszott, megszorította még utoljára annak, már hideg kezét és elmotyogott, már félig kábult állapotban egy „Szeretlek” -et. Jobb bizonyíték nem is lett volna rá, hiszen egy baráti társaság halt meg ma egy ember helyett, a szerelem miatt.
A mentősök abban a percben léptek be a házba, hogy Sam szíve is egy utolsót dobbant. Pár pillanat múlva ijedten vizsgálták az öt vérben fekvő tinit. Rájöttek, hogy innen már elkéstek, fogták a táskájukat majd kisiettek a konyhából, hogy hívják a rendőröket. Ilyen véres karácsonyhoz még az ő gyomruk sem szokott hozzá.
Júlia, Rómeó karjaiban zokogott, majd pár perc múlva megfogták egymás kezét és elrepültek a háztól olyan messze, amennyire csak lehetett.
Norának a reggeli rossz előérzete beteljesedett, ez a karácsony mégsem sikerült olyan jóra, mint gondolták. Bár minden megvolt még mindig, amire reggel vágytak. A párjukkal együtt lenni, egy baráti társasságban, senki sem kérte, hogy éljenek is.