44.fejezet--Az első

Ezt most nem küldöm senkinek se :D Csak annyit fűznék hozzá hogy 8 nap és suli :P
Jó olvasást ;)


Ezüst vérem sebesen száguldozott ereimben. Edward keze pedig ismeretlen helyeken kalandozott. Ujjai végig szántották oldalamat ezzel egyre jobban az őrületbe kergetve engem. Ezek szerint Edward is készen áll rá. Elérkeztünk kapcsolatunk fordulópontjához. Én még mindig csókoltam őt. Egyre szenvedélyesebben. Szerelmem fenekemnél fogva megemelt én pedig készségesen kulcsoltam lábaimat dereka köré. Éreztem vágyát a nadrágján keresztül. Kedvesem ajkai a nyakamra vándoroltak. Kezdtem kifogyni a levegőmből. Finom puszik ezreivel hintette be nyakamat, ütőeremnél elidőzve. Mennyei érzés volt. Az ágy felé kezdtünk araszolni mikor pedig elértük azt, ledöntött rá. Felém helyezkedve ajkai egyre lejjebb haladtak. Végig csókolta dekoltázsomat és mellem azon részét, amit nem takart a fehérnemű. Hajába belemarkolva visszahúztam egy méz édes csókért ő pedig egyetlen mozdulattal tépte le rólam melltartómat. Nem voltam zavarba. Miért is lettem volna? Edwardé minden, ami az enyém is. Azt csinálhat velem, amit akar. Kezeim izmos hátát simogatták ő pedig melleimen tevékenykedett ezzel kicsalva belőlem apró, pici, sóhajokat és nyögéseket. Ideje hogy én is kényeztessem! Addig ügyeskedtem még magam alá gyűrtem így most én vettem birtokba nyakát. Pólóját lehúztam róla és mellkasát is kényeztetni kezdtem. Boldogan hallgattam sóhajait, amik még jobban feltornázták vágyamat. Úgy éreztem nem bírom tovább. Mindennél jobban akartam őt. Annyira kellett nekem, mint eső az aszálynak. Ha nem kapom, meg úgy érzem vége mindennek. De szerelmem nagyon vigyázott rám. Pedig én is tudok magamra vigyázni. Megint ő került felülre. Hevességembe elég ügyetlenül toltam le róla a nadrágot. Már csak egy vékony réteg anyag választott el engem a mennyországtól. Szerelmem már köldökömnél kényeztettet aztán pedig bugyim szélénél csókolta végig a puha bőrt majd vágytól fekete szemeit belefúrta az enyémekbe.

- Nem kell még most Bella. - mondta eléggé nehezen forgó nyelvekkel. Igen, tudom, hogy ő tud várni, de én már eleget vártam.

- Én most akarom Edward. - a mondat végén elfúlt a hangom mivel kezei combom belső felén cirógattak. Már tiltakozásra nyitotta száját, amikor egy szenvedélyes és szerelmes csókkal belé fojtottam a szót. Próbáltam ebbe az egy érintésbe bele adni minden érzésemet. Azért a nyomatékosság kedvéért hangosan is kimondtam.

- Szeretlek! - nyögtem bele szájába. Mint aki csak erre várt volna megint heves ostromba kezdett nyakamnál. Beadta a derekát, ez minden porcikáján látszott. Gyengéden csókolta végig sebhelyemet is egy millimétert sem kihagyva.

Érintései nyomán úgy éreztem minden rosszat elfelejthetek, ami az elmúlt napokban történt velem. Talán csak egy kicsit féltem ettől a fajta testi érintkezéstől. Ennek csak is kizárólag a rossz emlékek az oka. De hogy is hihettem, hogy kellemetlen lesz? Edwarddal még egy kínzás is kellemes lenne. Tulajdonképpen most is azt csinálja velem. Kínoz. Persze nem szándékosan. De még mindig csak a bugyim szélénél jár. Nem is tudom, hogy mikor lettem én ilyen türelmetlen. Végre szerelmem a tettek mezejére lépett. Nagyon lágyan húzta le rólam bugyimat a felszabadult területet végig csókolva. Minden egyes érintésnél beleremegtem. Minden egyes érintésnél a vágyam tízszeresére nőtt. Egy végtelennek tűnő pillanat múlva elérte élvezetem központját én pedig felsikoltottam a gyönyörtől. Egyszerűen leírhatatlan volt mit éreztem. Nyelve profin kényeztetett. Én pedig váratlanul jutottam el a csúcsra. Felrobbantam. Edward pedig pár percnyi várakozás után belém hatolt. Egyszerre nyögtünk fel. Nem volt kellemetlen, mint azt vártam volna. Inkább tökéletesnek nevezném. Most voltunk csak igazán egyek, Annyira felspannolt, hogy úgy éreztem enyém a világ. Jobban mondva miénk a világ. Bármi jöhetne, mi szembeszállunk vele. Bátrabb lettem. Edward pedig egyre csak mozgott bennem. Megállíthatatlanul. Nem mintha meg akartam volna állítani. Közel lehettem a gyönyör kapujához, de látni akartam, ahogy Edward elélvez. Így nyakát kezdtem el csókolgatni és szerelmes szavakat mormoltam bőrébe. Itt szakadt el nála a cérna és éreztem, ahogy megmerevedik, majd eljut a mennyország kapujáig. Csodálatos élmény volt e közben az arcát nézni. Ami tökéletes boldogságot tükrözött. Pár lökés után én is követtem őt. Majd fáradtan hanyatlottam a párnák közé.

- Nagyon szeretlek, Bella! - motyogta nyakam bőrébe szerelem. De már csak mosolyogni tudtam rajta, válaszolni nem. Elmerültem az álmok világába.

*.*

Reggel puha érintésekre keltem. Nem kellett gondolkoznom, tudtam ki lehet az. Kitapogattam arcát majd még mindig csukott szemmel magamhoz húztam egy csókra.

- Jó reggelt! - mosolyogtam rá.

- Jobb nem is lehetne. - vigyorgott csibészesen. Nagyon boldog volt. Nem is csodálom.

- Mi a mai program? - kérdeztem tőle és elkezdtem kikászálódni az ágyból.

- Öhm… hát még egy csomó mindent nem néztünk meg. – kezdte - De maradhatunk itt is. - nyomott csókot a számra.

- Csak nem el akarsz csábítani? - kuncogtam.

- Miből gondolod? - nézett rám angyalian. Hé, itt nekem kell így nézem nem pedig neki.

- Majd este. Nem mindig lehetünk így el, ezért használjuk ki az alkalmat. - ajánlottam mire ő vonakodva bár, de bele egyezett.

Villámgyorsan öltöztem fel és egy óra múlva megint London utcáin sétálgattunk. Első úti célunk a London Eye volt. Ami, naná hogy pont alattunk állt le, és naná hogy pont a legtetején voltunk. Na, nem mintha féltem volna, hiszen hallhatatlanok vagyok. De körülbelül másfél órába telt mire helyre állították és kiszállhattunk. Pedig egész kellemes volt szerelmemmel bezárva egy üveggömbbe. Persze ezt is lefotóztuk legyen mit adni Alicenek.

Egész nap csak sétálgattunk, pihentünk a Temze partján. A maradék 2 nap is nagyjából így telt. Haza indulásunk előtt még beszereztünk egy fotó albumot és beleraktam az összes, fantasztikus képet, ami készült az itt töltött napok alatt. Már a repülőn ültünk mikor eszembe jutott egy nagyon fontos kérdés.

- Mikor lesz az esküvőnk Edward? - kérdeztem rá. Annyi minden összejött az elmúlt napokban, hogy nem is gondolkoztam ezen.

- Gondolod, hogy megtarthatjuk mostanában? Mármint a pokol… - nem engedtem befejezni neki.

- Nem érdekel a pokol. Csak is te érdekelsz. - csókoltam meg.

- Mit szólnál július 15.-éhez? - mosolygott rám. Hm… addig még van két hetünk. Tökéletes.

- Nekem megfelel. - mondtam. Válaszul csak nyomott homlokomra egy puszit.

Majd szorosan hozzá bújtam és csak arra emlékszem, hogy Edward kelteget, mert leszálltunk. Rettentő hamar vége lett ennek a közös nyaralásnak. De hiába volt fergeteges ez a négy nap otthon azért sokkal jobb.

Viszont most rettegéssel töltött el a haza szó mivel a haza egyenlő Aliccel és Alice egyenlő esküvői előkészületekkel. Na, most segítsen valaki!