45.fejezet--Kivégzés

Na csajok megérkezett a feji ;) Küldeném nektek mivel holnap után suli:S Nem örültök mi? :D Amúgy kiemelten küldeném Kis bérgyilkosomnak név szerint đórinak :) Hiányzol te csaj pedig tegnap láttalak utoljára (L) Ja és fantasztikus volt a gólyatábor ha esetleg érdekel titeket ;) És komizzatok létszi :/ Sokat szenvedtem ezzel a résszel úgyhogy dobjatok meg párral :D
jó olvasást;D



- Oh girls, they wanna have fun
Oh, girls just wanna have.* – énekelte Alice a rádióban felcsendülő dalt miközben Rose piros Kabriójába száguldottunk. Mikor megtudta, hogy mikorra is tervezzük az esküvőt barátnőm azonnal bepörgött. Már most rettegtem pedig ez még csak az eleje volt ennek az egész hajcihőnek. Azzal nyugtattam magam, hogy ez muszáj egy tökéletes esküvőhöz. Ezt valami féle áldozatként fogtam fel a cél érdekébe. Nem igazán figyeltem miről is csacsog éppen. Gondolataimmal voltam elfoglalva. Volt egy rettentően rossz előérzetem az esküvővel kapcsolatban. Nagyon féltem, hogy valami történni fog és a mostani rózsaszín buborék felrobban. Igaz azt mondtam szerelmemnek, hogy nem fog érdekelni a pokol, de hogy ha elmerik rontani életem legboldogabb napját én mindegyiket, elintézem. Úgy döntöttem nem fecsérlem tovább ilyenekre energiámat és próbálom élvezni a „kivégzésemet”.

- … aztán a meghívók és készen is vagyunk. - csíptem el a végét Alice monológjának. - Mit szólsz Bella?

- Öhm…. - fogalmam sincs mire kéne válaszolnom. Azt hiszem, mindjárt kapni fogok egy alapos fejmosást.

- Bella ez a te esküvőd érted? Szívesen megcsinálom nélküled is, de te azt kérted, hogy együtt szervezzük meg ezért légy szíves figyelj ide. - igazam volt, de nővéremnek is.

- Oké. Sajnálom Alice. - néztem rá bűnbánóan. Mire csak legyintett egyet. Örülök, hogy testvérem ilyen simulékony.

- Tehát akkor először a cukrászdába megyünk aztán a virágoshoz, megnézzük a meghívókat és irány vásárolni. - sikkantott fel. Gr…. Nyugalom Bella! Gondolj a tökéletes esküvődre! Bíztattam magam.

Ezek után megint fecsegett egy sort és leparkolt Seattle legjobb cukrászdájánál. Na, nem mintha olyan sokat járnék ilyen helyekre. Először nem akartam tortát, hiszen senki nem fog belőle enni, de mivel a tökéletességre törekszek és Alice rá beszélőkéjét se zárjuk ki, beleegyeztem. Belépve az üzletbe egy harmincas éveibe járó hosszú lófarkas nő jött elénk egy rózsaszín pólóba, amin rajt volt a cég logója.

- Jó napot Hölgyeim Alexa vagyok! Miben segíthetek? - kérdezte udvariasan. Nagyon szimpatikus volt én pedig belekezdtem a megbeszélt szövegbe.

- Jó napot! Esküvőre szeretnénk tortát. - kezdtem bele. - Csokis gyümölcsöset akarunk, de a díszítésnél el kéne a segítség.

Alexandra nagyon aranyos volt. Körbe vezetett minket az üzletben és megegyeztünk egy csodaszép tortába. Nem tudom mi üthetett belém, de azon kaptam magam, hogy élvezem ezt az egészet pedig csak egy üzletben voltunk ráadásul Alice társaságában. Lehet megártott a boltkóros mivolta? Egyre nagyobb mosoly kúszott az arcomra, de várjuk ki a végét. Utunk a virágoshoz vezetett ahol Duracell nyuszi húgom töménytelen mennyiségű fehér rózsát és fréziát rendelt meg.

A meghívókkal viszont gondba voltam mivel Alice minden képpen valami csicsásat akart rám erőltetni, hogy az milyen szép és díszes. Én viszont egy egyszerűbb darabra voksoltam, amin egy esküvői pár volt és rettentően hasonlítottak ránk szerelmemmel ezért is szerettem volna annyira ezt a darabot. Rose döntötte el a kérdést szerencsére az én javamra azzal az indokkal, hogy az én esküvőm és én döntöm, el mi legyen rajta. Egy pillanatig azt hittem Alice meg fog sértődni, de hamar túllépett a dolgokon. Elégedetten trappoltam ki a boltból, de azonnal lelombozódtam mikor Alice a vásárlást emlegette.

- Seattle-i Pláza rettegj, jövünk! - kiáltott fel a parkolóba, ami azért volt furcsa mivel rajtunk kívül vagy 30-an tartózkodtak itt és hát mondanom sem kell, hogy minden szem ránk szegeződött. Még mindig utáltam a figyelem középpontjába lenni. Ha valami igen ez nem változott meg. Hirtelen furcsán kezdtem érezni magam olyan éhesen. Ilyet még nem éreztem és nem is igazán említettem meg nővéreimnek. Különben is szerintem csak agyamra ment a mai nap. Az érzés amilyen gyorsan jött olyan gyorsan ment is így indulhattam be a plázába. Hurrá.

- Bella az esküvői ruhádat a nyaralásotok alatt megvarrtam és meseszép lett. - újságolta vidáman - De nekünk is kell valami ezért először magunknak veszünk ruhát. - mondta. Üzletről üzletre jártunk, de nem értettem mit keresünk a koktélruháknál.

- Öhm… Alice? - kérdeztem rá halkan.

- Igen Bella? - kérdezett vissza, de nem igazán nézett rám éppen Rosalieval csodáltak egy fehér darabot.

- Mit keresünk mi itt? - Alice úgy nézett rám mintha hülye lennék ezen majdnem felnevettem, de visszatartottam.

- Ruhát az esküvődre. - tagolta mintha fogyatékos lennék. - Hol voltál te az elmúlt két órába?

- És ilyen ruhába akartok a koszorúslányaim lenni? - mutattam rá arra, amit a kezükbe tartottak. - Felőlem aztán lehet, de akkor ne nyavalyogj, hogy… - mondatom egy nevetésbe fulladt ugyan is én olyan meglepett fejeket még nem igazán láttam, mint amiket rajtuk.

- Hogy mi van? Mit mondtál? - kérdezték zavarodottan.

- Hát hogy… - kezdtem volna, de Alice közbe vágott, ha ezt teszi, akkor minek kérdezte.

- Ne folytasd felfogtuk. – visította - Imádlak! - ölelgetett meg majd Rose is oda jött hozzám.

- Azt hittem Lily lesz a koszorúslányod. - mondta.

- Igen ő is, de ti is. – mosolyogtam - Persze csak ha szeretnétek… - nem akartam rájuk erőltetni semmit sem amúgy meg azt hittem már rájöttek erre.

- Szívesen tesszük. - ölelt meg ő is óvatosan. Roseval az utóbbi időbe egész jó lett a viszonyunk. Még nem vagyunk testvérek, de a barátnőmnek büszkén mondhatom. Előbbi kijelentésem után átmentünk egy megfelelő ruhákat árusító céghez, ami egyedi darabokat árult. Alicetől nem is vártam volna többet. Gyönyörűen álltak a ruhák a lányokon. Elégedett voltam teljes mértékig.

Úgy éreztem semmi sem ronthat ezen az állapoton még az se lombozott le mikor berángattak egy fehérnemű üzletbe. Örültem, hogy meglephetem valamivel szerelmemet, a nászéjszakát. Viszont amint elképzeltem az egészet rögtön belepirultam a dologba. Kihívóbbnál kihívóbb szetteket tukmált rám. De volt egy, ami kifejezetten tetszett és nekik is így annál maradtunk. Teljesen ki fáradtam a nap végére. Azt hiszem el is szundíthattam vissza fele, de egy fontos dolgot még meg kellett kérdeznem, amiről konkrét terveim voltak.

- Ki fog minket összeadni Alice?

- Azt majd én elintézem. De egy helyi pap Forksból miért kérdezed? - nézett rám. Szerencsére nem ő ült a volánnál, mert biztos a szívroham kerülgetett volna, még ha velem nem is történhetne meg.

- Nem szeretném a szokásos szertartásos dolgot. - kezdtem bele és az értetlen feje láttán tovább folytattam - Azt szeretném, ha mi írnánk az eskünket. - motyogtam.

- Ez fantasztikus ötlet! - lelkesedett be. Örültem, hogy örül. Haza érve nem sokat beszéltünk már és csak egy dologra tudtam gondolni 12 nap és Edward felesége leszek...

*Miley Cyrus: Girls just wanna have fun.


A meghívó: