49.fejezet--Pokolfajzat

Itt a fejezet :D Köszönöm szépen hogy komiztatok az előző fejihez :D ráadásul az eddigihez képest elég sokan ;) Ezért ezt a részt nekik küldeném (L) név szerint: Linduss. nyinyke, Eveliin, trixi, Pusszy, demon, Vivi, Nóri, Mono, bari, Erzsi, Szepy, eklaire és akinek egy hatalmas nagy cuppanós puszit is küldök az arcára az Đóri :D (L) Imádlak csajszi (L)(L)
Jó olvasást +.+!!!



/Cassandra szemszög/



Hogy tehette ezt? Ez a kérdés kavargott a fejembe az óta mióta visszajöttünk a pokolba. Vagyis nem sokkal több, mint egy órája. Nem értem mi vezérelte azt a hazug nőszemélyt arra, hogy egy elárulja a családját. Hiszen felkaroltam őt, kirángattam a pokol legmélyebb bugyrából és egy rettentően hasznos lényt teremtettem belőle. Gyakorlatilag én voltam az anyja. Ez a hála érte? A hogy keresztülhúzza a tervünket? Eszméletlenül dühös vagyok és megalázott. A legjobb emberemet kellett megölnöm. De nem bánom. Megérdemelte, hogy semmivé váljon. Az ilyeneknek nem is jár más büntetés. Dühöm a tetteimben is megnyilvánul. Az újonnan érkezők rögtön megízlelhették a poklot.

- Ez nektek kínzás? - üvöltöttem szolgáimra. Akik éppen egy húszas éveiben lévő férfit próbáltak elégetni. A hangsúly a próbálon van. Ugyan is „csak” égették. De semmi egyebet nem csináltak rajta. Ha jól tudom négy lányt erőszakolt meg majd ontotta ki életüket csupán szórakozásból. Az ilyen mocskok megérdemlik, hogy ide kerüljenek. Olyannyira eluralkodtak rajtam érzéseim, hogy akár egy egész falut kinyírnék most.

- Csináljatok még vele valamit a fenébe is már! - mihaszna népség csak arra jók, hogy parancsolgassanak nekik amúgy meg hihetetlenül hülyék. Nem néztem tovább szerencsétlenkedésüket.

Volt egy zseniális ötletem, amivel véglegesen is eltörölhetnénk a mennyországot és akkor csak a pokol uralkodhatna az egész világ felett. Ez maga lenne a paradicsom. Csak egy a gond. Bátyámat és feleségét sehol se találtam. Ez a másik dolog, amiből elegem van már. Én megértem, hogy szeretik egymás társaságát, de hogy egy ilyen helyzetbe is az egyik szobába döngessenek az valami hihetetlen. Ha végre győzünk, akkor végtelen sok idejük lesz.

Ahogy kerestem őket bepillantgatva a helységekbe megint Honey-ra terelődtek a gondolataim. Az igazat megvallva rosszul érint ez a dolog. Elbizonytalanít. Már nem tudom, kiben bízhatok és kiben nem. Honey-ra rábíztam volna az egész életemet is. Ch… Nagyon jól játszotta a szerepét. Gondolataim félbeszakadtak mivel Tyron és Priscilla hálószobájába benyitva épp egy szeretkező párost láttam meg. Na, ebből elég volt.

- Hé! - mondtam hangosan mivel nem igazán vettek észre. De erre a szócskára Priscilla ijedten húzta magára a takarót.

- Mintha már nem láttam volna meztelen nőt. - jegyeztem meg szarkasztikusan.

- Mit akarsz húgom? - kérdezte Tyron aki már egy alsógatyába feszített előttem. Vágya tisztán kivehető volt. Na, nem mintha a bátyám álló szerszámát nézegetném.

- Van egy ötletem! De ahhoz az kell, hogy felöltözve öt perc múlva a szobámba legyetek. - Majd kiléptem a folyosóra. Ez az öt perc hamar eltelt és két kíváncsi tekintet nézett rám a kanapé másik végéből.

- Tehát azt beszéltük meg, hogy ezúttal végleg eltöröljük a mennyet igaz? - kérdeztem.

- Igen. - vágta rá Priscilla.

- De ez eddig nem jött össze. Ha visszaemlékeztek soha semmilyen módon nem sikerült még csak megsebeznünk se a vezetőket. Most voltunk hozzá a legközelebb. - egy pillanatig megint eszembe jutottak a történések, de hamar elhessegettem a fejemből. - Mindig egyedül, külön-külön próbáltuk meg.

- Mire akarsz kilyukadni Cassandra? - vonta össze szemöldökét barátnőm.

- Nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy legyőzzük őket… - Tyron közbe akart szólni. Gondolom valami elcsépelt „de igenis erősek vagyunk csak éppen ez meg az…” szöveggel. Nem engedtem neki. - De együtt elég erősek vagyunk. - vigyorodtam el gonoszan.

- Hogy érted ezt? - kérdezte bátyám. Ajj, mindent a fülükbe kell rágni. Nem igaz, hogy csak én vagyok itt az egyedüli, akinek van agya is.

- Egyszerű. Egyesíteni kell erőinket és simán legyőzzük őket. - feleltem magabiztosan.

- Ez nagyon kockázatos. - riadt meg Prsicillla. Mi van? Ezzel meg mi történt?

- A kegyetlenségről híres nagy Priscilla aki a pokol vezetője vissza riad holmi kockázattól? - ez döbbenet. - Mi ütött belétek?

- A mai események eléggé furcsák voltak nem gondolod? - de gondolom. De most nem erről van szó.

- Ne terelj! Vagy már nem akarjátok ezt az egészet? - kérdeztem tőlük.

- Tudod mit? Szarok a kockázatra. Elegem van már a jóságból, a fehérségből és minden cuki kis dologból. Undorodom tőle. - pattant fel nővérem. Na, végre, hogy észhez tértek.

- Mi a pontos terv? - tette fel következő kérdését Tyron. Ezek szerint ő is benne van.

- Kell egy személy, akit feláldozunk az ügy érdekébe. - válaszoltam.

- Max? - nézett rám Priscilla. Kicsit meglepődtem a név hallatán mivel rettentően jó tanítvány volt. De legalább biztosan tudjuk, hogy jól végezné a dolgát.

- Hívd ide! - pár perc várakozás után már vissza is értek.

Mikor Max-nek elmondtuk mit is szándékozunk csinálni. Szemrebbenés nélkül bele egyezett. Ha nemet mondott volna, akkor is megcsináljuk, de nem volt miért nemet mondania. Senkije sincs akiért „élhetne”. Sose találnátok ki milyen őrültség miatt került ide a pokolba. Max hidegvérrel megölte a családját és az összes olyan embert, aki számított neki valaha valamit is, még a saját lányával is végzett. Hogy miért? Csupán nyomasztotta az, ha foglalkoztak vele. Mindig is szadista volt. Már emberként is abban lelte örömét, ha másokat szenvedni látott. Ő egy magányos lény, egyedül van egy egész. Nem kell hozzá más, hogy teljes legyen. Néha irigylem ezért. És mi most egy dilis férfit küldünk a teljes leszámoláshoz.

- Akkor kezdjünk is neki. - javasolta testvérem. Egyet értettem vele majd még láttam amint lecsukódik szemük azután az enyém is lecsukódott.

Nem gyerekjáték az, amire készülünk. Teljes koncentráció szükséges ehhez. Erre az egy lapra teszünk fel mindent. Egy esély van, és nem szúrhatjuk el. Elmémet teljesen kiürítettem, próbáltam csak a bennem áramló erőre gondolni. Testem megremegett az energiától. Éreztem, hogy egyre inkább eluralkodik rajtam a dolog. Sikerülni fog és sikerült is.

Minden tudásom, erőm elszállt testemből és a férfi testébe költözött. Egy fájdalmas ordítás szelte ketté a csendet. Hupsz, azt lehet elfelejtettük elmondani, hogy feltehetőleg fájdalmas is lesz a folyamat. Az én erőm, ért oda legelőször majd pár perccel később a többi is célba ért. Max már csak lihegett.

Én pedig fáradtan, de annál nagyobb kíváncsisággal nyitottam ki szemeimet. Látni akartam mit alkottunk. Max egészen megváltozott. Erősebbnek tűnt. Izmosabbnak és félelmetesebbnek, mint valaha. Ahogy ő is kinyitotta szemeit még meglepőbb dologgal szembesültünk. Tekintete vörösen izzott. Olyan volt, mint egy vámpír. Úgy látszik az erőnk így nyilvánul meg. Egy tökéletes pokolfajzatot teremtettünk. Zavarodott volt. De pár nap edzéssel formába hozzuk teremtményünket. Aztán pedig eljön a harc, amiről még sokáig beszélni fognak.

- Engedjük Alilcenak, hogy lásson minket. - vetettem fel. - Szórakozni akarok! - nevettem el magam ördögien. Egyre gondoltunk és engedtük a látónak, hogy lásson minket.

Két nap. Ennyi van még, hogy leigázzuk a világot...