52.fejezet--Hátra lévő életem, első napja

Itt a várva várt fejezet :D Furcsa de ebbe most szinte beleírtam a hétvégémet... ezt csak az érti aki személyesen is ismer :P Küldeném nektek mert szeretlek titeket :D És küldeném Dórinak a Pénteki napért (L)(L) Esküvői képekről alul értesültök ;)
Jó olvasást +.+


- Engedjetek oda! Most én jövök! – pattant fel a pultra Kate.

Lánybúcsú. Első hangzásra egy olyan embernek, aki távol áll a nagy bulizástól ez egy kínzást jelent. Én is így voltam vele. De mikor drága húgom elrángatott engem és családom női tagjait, Port Angeles egyetlen olyan pubjába, ami nem a drogról és az alkoholról szól kezdtem felengedni. Miért ne érezném jól magam az esküvőm előtti estén? Viszont ha chippandel fiúkat hozat Alice, akkor ez volt az utolsó napja hosszú létezése végén.

Tehát eldöntöttem, hogy élvezni fogom. De Edward akkor is hiányzott. Remélem, ő nem egy sztriptíz bárban mulattja az idejét. Bízok benne. De Emmettbe nem igazán és képes elráncigálni leendő férjemet is ilyen helyekre. Kate már a pulton volt gyorsan kikapta egy másik csaj kezéből a mikrofont és azonnal énekelni kezdett:

- I love rock 'n' roll, so put another dime in the jukebox, baby!
I love rock 'n' roll, so come and take your time and dance with me!*- és csak énekelt és énekelt.

Nem tudom, mi lenne, ha egy vámpír be tudna rúgni. Na, akkor aztán Kate esetében tuti eljönne a világ vége. Még mindig énekelte a számot. Egész jó hangja volt. Vámpír, mit vártam mást? Mondtam, már hogy karaokézunk? Egész jónak tűnt még azt nem akarták, hogy én is énekeljek csak az volt a gáz, hogy hihetetlenül rossz hangom van. Azt mondtam, majd utolsónak jövök én, de még mindig nem álok készen. Egy csapat gonosz vezetőtől nem félek, de egy kis énekléstől meg igen. Hihetetlen vagyok. A szám lassan elhalkult és egy utolsó „jeeh” után Kate is lejött a bárpultról. Tiszta Sakáltanya ez a hely. Elvileg most jövök én, de a lábaim nem akartak mozdulni.

- Rajta Bella. Érezd jól magad az utolsó férj nélküli estéden. - kacsintott Rose. Azt hiszem, igaza van. Rossz a hangom? Kit érdekel. A karaokénak az éneklés a lényege és az, hogy közben jól érezd magad nem pedig az előadás hangi minősége.

- Vágjunk bele. - kiáltottam fel mire a többiek nagyon is belelkesültek. Kíváncsi vagyok, hogy ilyenek lesznek majd akkor is ha meghallják a hangomat. A zenéért felelős férfi CD-t cserélt majd a kivetítőn megjelentek az első sorok és felcsendült a jól ismert dal. Most vagy soha Bella.

- Tonight I'm gonna have myself a real good time
I feel alive and the world I'll turn it inside out - yeah
And floating around in ecstasy
So don't stop me now don't stop me
'Cause I'm having a good time having a good time

I'm a shooting star leaping through the sky
Like a tiger defying the laws of gravity
I'm a racing car passing by like Lady Godiva
I'm gonna go go go
There's no stopping me

I'm burnin' through the sky yeah
Two hundred degrees
That's why they call me Mister Fahrenheit
I'm trav'ling at the speed of light
I wanna make a supersonic man out of you

Don't stop me now I'm having such a good time
I'm having a ball
Don't stop me now
If you wanna have a good time just give me a call
Don't stop me now ('Cause I'm having a good time)
Don't stop me now (Yes I'm havin' a good time)
I don't want to stop at all

Yeah, I'm a rocket ship on my way to Mars
On a collision course
I am a satellite I'm out of control
I am a sex machine ready to reload
Like an atom bomb about to
Oh oh oh oh oh explode

I'm burnin' through the sky yeah
Two hundred degrees
That's why they call me Mister Fahrenheit
I'm trav'ling at the speed of light
I wanna make a supersonic woman of you

Don't stop me don't stop me
Don't stop me hey hey hey
Don't stop me don't stop me
Ooh ooh ooh, I like it
Don't stop me don't stop me
Have a good time good time
Don't stop me don't stop me ah
Oh yeah
Alright

Oh, I'm burnin' through the sky yeah
Two hundred degrees
That's why they call me Mister Fahrenheit
I'm trav'ling at the speed of light
I wanna make a supersonic man out of you

Don't stop me now I'm having such a good time
I'm having a ball
Don't stop me now
If you wanna have a good time (wooh)
Just give me a call (alright)
Don't stop me now ('cause I'm having a good time - yeah yeah)
Don't stop me now (yes I'm havin' a good time)
I don't want to stop at all
La da da da daah
Da da da haa
Ha da da ha ha haaa
Ha da daa ha da da aaa
Ooh ooh ooh** - és igen irtózatosan felpörgetett ez a szám. Igazuk volt a többieknek. Eszméletlen jó dolog az éneklés. Felspannolva ugrottam le a pultról és vigyorogva néztem rá a többiekre.

- Fantasztikus voltál Bella. - nevetett Carmen. Hát ő se volt semmi.

- Köszönöm. - mosolyogtam még mindig rá.

A bulin ezek után már nem sokáig maradtunk. Úgy látszik mindenki csak rám várt. Ha ezt tudom, már előbb is kiállok. De nem lehet panaszom semmi ellen remekül telt az esténk. Már csak azon izgultam egy kicsit, hogy vajon szerelmem hol mulatta az időt. Ezekkel a gondolatokkal küszködve aludtam el este. Megjegyzem elég lassan. Holnapra olyan leszek, mint akit háromszor kimostak egy mosógépbe. Álmom nem volt valami bizalomgerjesztő. Egész este képek peregtek a fejemben a „hogyan szökik meg Edward előlem” projektről. A kialvatlanságra még ez is rátett egy lapáttal.

Reggel viszont egész kellemesen ébredtem. Sejtésem szerint kedvesem ajkai csókolgatták arcomat. Ez akkor bizonyosodott be mikor szemeimet kinyitva Edward csodálatos arcát pillantottam meg. Szemeibe bele nézve földöntúli boldogságot láttam. Ajkai pedig lecsaptak az enyémekre. Vajon mivel érdemeltem ki ezt a félistent?

- Kíváncsi vagyok az esküdre szerelmem. - mormolta lágyan miközben enyhén domborodó hasamat simogatta. Terhességem nagyon minimálisan már meg látszott. Még szerencse, hogy a ruhám még így is jó rám. Előző mondata viszont csak most jutott el tudatomig. Atya ég! Az eskü! Még meg se írtam! Pánikomat úgy gondoltam jobb eltitkolni Ed elöl így csak megint megcsókoltam. Szája mikor elvált az enyémektől hasamra siklott.

- Szerinted fiú lesz vagy lány? - kérdeztem mosolyogva tőle.

- Szerintem… - kezdte, de befejezni már nem tudta mivel kicsapódott az ajtó és valaki lerántotta rólam Edwardot utána pedig Alice keze alatt kattant a zár.

- Így ni’! - törölte össze kezét mintha valami nagyon jó dolgot csinált volna. Aztán halottam, hogy valami lenn összetörik. Talán egy váza…

- Ez mire volt jó Alice? - szegeztem neki a kérdést és tüntetőleg keresztbe fontam karomat mellkasomon.

- Mind kettőtöknek készülődnie kell. - mondta ellent mondást nem tűrően. Már reggel?

- Ilyen korán? - kérdeztem kicsit furcsán.

- Délután egy van aranyom. - jegyezte meg. Hogy mi? A tegnap esti buli úgy látszik nagyon kifárasztott. Négy óra és hivatalosan is Mrs. Cullen leszek. Az izgalomtól görcsbe rándult a gyomrom.

- Na, nyomás fürdeni Bella. - utasított diktátor húgom. Mire azonnal kipattantam az ágyból.

- Megyek már. - feleltem izgatottan mosolyogva.

Alice láthatóan nagyon jól szórakozott rajtam, de most nem tudtam bosszankodni ezen. A boldogságomat semmi nem tudta lelombozni. A fürdésen gyorsan túlestem, bár nagyon jól esett felfrissülni. Aztán már azt vettem észre, hogy egy szál fehérneműbe ülök a tükör előtt és húgom körülöttem tevékenykedik. Ha jól tudom a sminkemet csinálta.

- De jó hogy itt vagy Rosalie. - hangzott fel a hangja. Ijedtembe ugrottam egyet. Nem láttam mikor jött be mivel Alice a szememet kente éppen.

- Mit segítsek? - kérdezte egy mosolygós hang. Örültem, hogy Rose-zal jó lett a viszonyunk. Barátnőm utasítása szerint pedig a hajamat vette célba. Viszont eszembe jutott egy kérdés, amit feltétlen meg szerettem volna kérdezni.

- Lányok? - kezdtem bele - Öhm… hol voltak tegnap a fiúk?

- Nyugalom Bells. - válaszolt Rose. - A legénybúcsú nálunk nem a szokásos módon folyik. Családunk férfi tagjai ilyenkor vadásznak egy jót. Mindenki a kedvencére. - magyarázta.

Ezek szerint felesleges volt félelmem. Nagyon hamar eltelt a szépítésemmel töltendő idő és arra eszméltem fel, hogy Alice áll előttem a ruhámmal. Nagyon óvatosan, hogy a hajamba kár ne essék rám adták. Rose meghúzta a fűzőmet nem túl szorosra nehogy valami baj legyen ott benn. Alice kézen fogott, Rose pedig szemem takarta el majd a szobába lévő hatalmas tükörhöz vezettek.

- Nézd meg magad Bella! - mosolygott és elém tárult egy csodálatos lány képe. Nem ismertem magamra. Eszméletlenül szép voltam. Hihetetlen, hogy egy kis smink és haj mit ki nem hoz az emberből.

Barna fürtjeim lágy csigákba voltak egy picit hátrébb fogva. Hajam oldalán pedig egy gyönyörű ezüst virág díszelgett. A ruhám pedig pontosan olyan, mint amelyet elképzeltem, pánt nélküli, egy kicsike kivágással, gyűrött alja, és a felső részén csipkék és virágok díszelegtek. Hátul a fűző pedig egy kicsit Edward korát idézte. Tökéletes volt. Alice abban a pillanatba a szemem elé tolt valamit. Harisnyakötő. Lehet, hogy belepirultam, de nem vagyok benne teljesen biztos. Alice a szoknyám alá bújt és rácsúsztatta combomra.

- Ezzel letudtuk az újat és a kéket. - kacsintott.

-A csat pedig az enyém tehát az van kölcsönbe. - magyarázta Rose - A fűzű pedig Ed korába volt divat a nők körébe, vagyis az a régi.

- Most már nyugodt szívvel férjhez mehetsz. – nevettek - ne szökj el! Egy óra van kezdésig. - majd kecses léptekkel kimentek a szobából.

Fáradtan huppantam le a fotelba persze ügyelve ruhámra is. Neki kéne állnom az eskünek. De fejembe egy értelmes gondolat se volt. Nem tudtam szavakba foglalni azt, amit érzek. Lehetetlenség volt leírni az érzelmeimet. Azt a feltétel nélküli szeretetet, amit Edward iránt érzek. A percek csak úgy teltek és még egy sor se állt össze fejemben. Húsz perc volt kezdésig mikor Leo és Florette jött be hozzám.

- Izgulsz? - kérdezte vigyorogva anyukám. Furcsa, de nálam annyira az esküvői stressz nem jelentkezett. Per pillanat jobban érdekelt, hogy be fogok égni mindenki előtt ráadásul a saját esküvőmön azzal, hogy semmit se tudok majd mondani eskü gyanánt. Valószínűleg észrevették rémületemet arcomon.

- Mi a baj Bella? - kérdezte Flor. - Ha nem akarsz, férjhez menni még lefújhatod! Semmi sem kötelező… - mielőtt még több marhaságot összehord nekem itt, közbe vágtam.

- Nem, dehogy is. - nyugtattam meg őket. - nem tudom, mit írjak az eskübe. - szomorodtam el.

- Csak ez? - lélegeztek fel. Hogy tudják ilyen fél vállról venni?

- Csak? - vált hisztérikussá a hangom.

- Nyugalom kincsem. - ült le mellém apám és combomra tette kezét. - Pár sor, nem fog ki rajtad. - bíztatott. Megráztam fejem.

- De nem megy! - estem kétségbe. - Hiszen a szerelmet lehetetlenség körül írni.

- Azt hittem számodra nem létezik lehetetlen. - mosolygott rám. - Ne görcsölj annyit rajta. Csak csukd be a szemed és gondolj, arra mit érzel vagy tapasztalsz, mikor bele nézel szerelmed szemébe. - Elgondolkoztam szavain. Lehet, hogy igaza van.

- Tíz perc és jövök Bella. - mosolygott majd mindketten nyomtak egy puszit az arcomra és már csak az ajtócsukódást halottam. Azt tettem, amit javasolt és már tudtam mit fogok mondani. Nem is volt olyan nehéz ez az egész.

- Itt az idő. - kúszott be látóterembe Leonardo arca. Félve és remegő lábakkal keltem fel majd apámba karolva indultam el a lépcsőhöz.

- Büszke vagyok rád. – súgta fülembe.

De már nem kérdezhettem meg miért, elindult a jól ismert zene. Angelo játszott most. Mikor pedig elém tárult a ház nagyon meglepő, de csodaszép látvány fogadott. Mindenhol fehér rózsák és szalagok. A díszítés után koszorús lányaimra tévedt tekintetem. Alice és Rose csodaszép halványsárga ruhába díszelgett Lily pedig rózsaszirmokat hintette elém.

Edward arca viszont mindenről elvonta figyelmemet. Betelhetetlen az a látvány, ahogyan azokkal a fantasztikusan méz aranyszínű szemeivel néz rám. Apám az ő kezébe csúsztatta kezemet majd a pap felé fordultunk. Bele kezdett a csodaszép monológjába kihagyva belőle Istent és a többi vallásos dolgot. Szokatlan lett volna egy külső személynek. De minek mondjunk hazugságokat, ha igazat is mondhatunk?

- Most az eskütételek következnek. - mondta ki a varázsszót a pap. Edward kezdte.

- Nem tudtam mi az, hogy élet mielőtt meg ismertelek. Elveszett voltam nélküled és magányos. Áldom azt a napot mikor a suliba mellém ültél órán és bár rengeteg viszontagságon átmentünk, szerelmünk megmaradt. Mert ha vidám vagy, meg akarom kétszerezni vidámságodat; ha bús vagy, akkor meg akarom felezni veled a bánatot és így öröm lesz az neked, mélyebb az örömnél. És ha jól érzed magad, mulatsággal és változatossággal fogom üdíteni lelkedet; ha pedig beteg vagy, ápolni foglak; és ha fáradt vagy, a keblem lesz majd alvópárnád, hol nyughatol - s éjjel és nappal a lelkem a lelkeddel lesz és karom ölelni fog. És ha nem kívánsz, távol leszek; és ha ismét akarsz, ott leszek nálad. És ha előtted halok meg, úgy rendjén van és le kell mondanod rólam - ám ha te hagysz engem itt hátra, akkor követni foglak a máglya tüzén keresztül, mert nem akarok nélküled élni egyetlen napot sem. ***Nagyon szeretlek! - elérzékenyültem szavain, de szerintem nem csak én voltam így ezzel. Gyorsan összeszedtem magam majd én is belekezdtem mondandómba.

- Kislány koromban rengeteget álmodoztam róla, hogy amikor megtalál a nagy Ő vajon milyen is lesz. Ahogy meglátlak és te is engem... persze ez nem így történt. Amikor megpillantottalak, nem hogy beszélni, még levegőt vennem is nehéz volt. Összeszorult torkom, mellkasom, gyomrom. Csak pislogtam. Azt mondják, hogy minden egyes pillantásunk egy kép az elménkben elraktározva. Azt hiszem én akkor belőled egy egész albumot készítettem. Amikor köszönnöm kellett, úgy éreztem nem kellene megtennem, hisz minden egyes találkozás, köszönéssel kezdődik, de ennek van egy másik oldala is. El is kell köszönni, amit egyhamar nem szerettem volna. Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson, ne vesszen el, de aztán telt-múlt az idő és rájöttem, hogy lesz még alkalom, lesz még sok-sok idő, amit átélhetek melletted, hogy megfoghatom a kezed, esetleg még egy csókot is lophatok tőled. Talán csak egy álom, de ez életem legszebb álma, amitől soha nem szeretnék elköszönni.**** - fejeztem be. Még saját szavaimon is elérzékenyültem. Na, szép!

- Edward Anthony Masen Cullen és Isabella Marie Swan. Mostantól házastársak vagytok. Megcsókolhatod a menyaszonnyt. - fordult az utolsó mondatnál Edward felé. Több se kellett neki. Ajkai először nagyon gyengéden majd elsöprő szenvedéllyel táncoltak az enyémeken. Szeretteink tapsviharba törtek ki. Majd Carlisle vont először karjaiba aztán sorba a többiek. Majd most már Mrs. Cullenként kivezetet szerelmem a kertbe, hogy miénk legyen az első tánc.

- Gyönyörű szép vagy! - suttogta fülembe mikor már ringatóztunk a zenére.

- Te sem panaszkodhatsz. - mosolyogtam rá. - Hová viszel nászútra? - kérdeztem kiskutya szemekkel. Ez volt az a téma, ami még az elmúlt napokban nagyon foglalkoztatott.

- Titok. - kacsintott. Ajj…

- Lekérhetem a hölgyet? - kérdezte mellőlem Angelo hangja.

Edward átadott bátyámnak és Flor-hoz ment, hogy felkérje egy táncra. Azt est folyamán mindenki megpörgetett egyszer- kétszer. Aztán meg voltak a szokásos dolgok is. Szerelmem fogaival lehúzta rólam a kékharisnya kötőt. Persze én meg elpirultam Em pedig ezt nagyon viccesnek találta. Egyszer úgy letörölném a képéről azt a vigyort. A csokromat Honey kapta el. Remélem, tényleg összeházasodnak majd.

A torta gyönyörűre sikerült. A hagyomány szerint az első szeletet nekünk kellett vágni, ezt ugyan megtettük, de megenni nem szívesen ettük meg. Esme minden valószínűséggel elviszi majd az árvaházba. Biztos jó helyre kerül.

Azonban itt volt az ideje, hogy távozzunk az ismeretlen nászutas helyszínre. Ezzel elkezdődött hátra lévő életem első napja...


*Johan Jett & The Blackhearts - I Love Rock and Roll
**Queen - Don't Stop Me Now
***Francis William Bain
**** ezt sajnos nem tudom... :/ de nem az enyém.

KÖVETKEZŐ BEJEGYZÉSNÉL TALÁLTOK KÉPEKET AZ ESKÜVŐRŐL!!! ;D