25.fejezet--Teremtés

Itt a friss! :D
Öhm...nem akarok nyavalyogni csak hát...ez kicsit furcsa 42 rendszeres olvasóm van abból csak kb 10 ír komit állandóan =/ (és őket ezért nagyon szeretem is (L))
Nem fogok komi határt kitenni meg ilyesmi csak annyit kérek hogyha tetszik akkor írj pár szót vagy pipálj :)
na jó olvasást x)





Miután kigyönyörködtem magam csillogó szerelmembe felmentem átöltözni Edwarddal a nyomomban.
- Kedvelem Lily-t. - mosolygott miután felöltözve visszaindultam hozzá a fürdőből.
- Ennek örülök. - mondtam és beleültem az ölébe.
- Mi lesz, azután ha visszamész? - vált aggodalmassá a hangja és szeme is érzelmeit tükrözte.


- Ne aggódj! - simítottam meg arcát - Együtt maradunk! – nyugtattam - Azért megyek, hogy megbeszéljük a helyzetet Leóékkal. - Nem tudom pontosan mi lesz, de annyiba biztos voltam, hogy együtt maradunk mindörökre. Leo nem kőszívű meg nem is lenne ésszerű, ha elválasztanának, minket hiába hív engem a kötelesség valami megoldásnak kell lennie. Edward megmozdult alattam ezzel kiszakítva gondolatmenetemből.


- Mondtál valamit? - néztem rá. Mire ő elmosolyodott.
- Csak annyit hogy mennyünk le, mert Alice kitalált valamit - mondtam majd kézen fogva le sétáltunk a lépcsőn. Lily, Emmett ölébe ült és bőszen magyarázott neki valamit. Aztán Em elnevette magát Lily meg elpirult és bosszankodva morgott valamit az orra alatt.


- Mi a baj Lily? - kérdezte Esme.
- Em meg a perverz fantáziája. - mondta grimaszolva.
- Ne is figyelj rá! - legyintette meg férje fejét Rose.
- Ezt most miért kaptam? - durcáskodott és megdörzsölte a „sérült” felületet.
- Mert jó esett. - vigyorgott rá kedvese - na meg aztán néha tényleg kicsit sok vagy.
- Ez van. – mosolygott - Így kell szeretni! - búgta.

Na persze. Mondjuk Emmett perverzitás nélkül olyan, mint buli zene nélkül. Hiába táncolsz, ha nincs mire. Emmett nagyon nem lenne jó búskomoran és szomorúan.
- Oké gyerekek van egy ötletem. - viharzott be Alice a nappaliba, de nem is várta meg hogy reagáljunk rá, bele is vágott a közepébe.
- Ma elmegyünk kirándulni! - csilingelte.
- Hurrá! - ugrott fel Lily - Imádok az erdőben kirándulni. - mondta majd beviharzott a szobájába, hogy utána teljes túra díszfelszerelésben jöjjön vissza.


Bár odakint hét ágra sütött a nap azért Lilyvel pulcsit is vettünk. Hisz ez Forks. Igaz megfázni nem tudunk, de azért a hideget érezzük. A többiek is készülődtek 2 perc múlva mindenki felöltözve állt az ajtóba Alice parancsszavát várva.
- Indulás! - kiáltotta és kiment a szabadba.
- Egyáltalán hová megyünk pontosan? - kérdeztem Edwardtól, amikor elkezdtük követni Alicet.


- Öhm a mi rétünktől egy kicsit messzebb van egy másik, ami úgymond a családi rét – mosolygott - ott szoktunk egy picit kikapcsolódni.
- É… értem - mondtam szaggatottan. A nap, ahogy szerelmem arcára sütött leírhatatlan élmény volt. Mintha milliónyi gyémánt ragyogott volna bőrén, amit még jobban kihangsúlyozott sötétkék rövid ujjú pólója. Fantasztikusan nézett ki. Féloldalasan elmosolyodott, amikor meglátta arcomon az érzéseimet majd maga felé fordítva csókot nyomott ajkaimra. Amitől szédelegni kezdtem erre ő erős kezeit derekam köré fonta és bele mosolygott a csókunkba. Mikor elengedett még szája szegletében volt egy önelégült vigyor. Most nem volt energiám erre reagálni csak még egy picit mindig kábán, kézen fogtam és a többiek után indultam.

Jazz és Alice mentek elöl mutatva az utat aztán mögöttük Rose és Em majd Esme, Carlisle és Lily mi zártuk a sort. Úgy éreztem haza találtam. Már nem mintha a mennybe Angeloékkal nem lett volna jó. De itt teljesnek éreztem magam. Volt egy apukám egy anyukám négy testvérem és egy szerető barátom, akiért bármit megtettem volna. Sose tudtam ezt meghálálni Florettéknak hogy engem küldtek. Ennél boldogabb nem is lehetnék, mint amilyen most vagyok.

- Mindjárt megérkezünk - súgta fülembe Ed. Küldtem felé egy mosolyt amit viszonzott is.
- Tádáám! - csilingelte Alice és hátra szaladt hozzám.
- Megérkeztünk Bella! – ujjongott. Nem tudtam nem mosolyogni rajta. Lelkesedése rám is rám ragadt.

És valóban egy gyönyörűséges rét tárult szemem elé. Háromszor akkora volt, mint a miénk és az egészen levendula virágzott. Káprázatos volt. Nem tudom mi lehetett a levegőbe annyira fellelkesültem, hogy elengedtem Edward kezét és kirohantam a virágok közé és hanyatt dőltem a füvön. A többiek kuncogtak rajtam. Én is megmosolyogtam a helyzetet. Nem szoktam ilyen vidám lenni, de úgy látszik a szerelem ezt is kihozza belőlem. Közelebb jöttek és leültek a fűbe.

Lily hamar beilleszkedett, és ami meglepő Rose mosolygott itt létem óta először. Hiányzik neki egy gyerek. Ha jól tudom ez a legfőbb vágya és most Lily révén egy picit anyává válhat. Edward mellém feküdtén pedig oda bújtam hozzá. Csendben voltunk, de felesleges lett volna beszélni, mert az érzelmek megtették ezt helyettünk is. Mindenki körül vibrált a levegő a boldogság a szeretet a szerelem és a vidámság miatt. A felhőket bámultam és az alakzatokat néztem. A fantáziám szárnyalt. Temérdek figurát láttam az égen, állatok ezrei, virágok, tulipán, rózsa, szerelmes hattyúk, egy kutyát sétáltató ember dinoszauruszok, szívecskék bontakoztak ki. Millió forma lebegett fehér pamacsnak álcázva. De a távolban az esti vihar felhői gyülekeztek. Pont mint itt nem tudtam mi lesz még velünk de azt igen hogy most boldogok vagyunk és tiszta az ég felettem.


- Kérdezhetek valamit Bella? - szólt hirtelen Ed.
- Persze. - fordultam hasra és könyököltem fel.
- Hogyan lehet valakiből angyal? - kérdezte halkan. Lily felkapta a fejét és rám nézett. Én meg visszanéztem rá.

- Hát ez nem olyan mikor vámpírrá változol - kezdtem bele nagy csend volt mindenki engem hallgatott – több szempontból is. Például nem fájdalmas, aztán meg ezt te nem tudod eldönteni ezt mások, döntik el. - motyogtam. Kivéve nálam, de ez egy más tészta. Edward értetlenül nézett rám. Nagyot sóhajtottam.
- Angyallá nem egyszerű válni. - kezdtem bele de Lily folytatta helyettem.

- Tudjátok én 5 évesen meghaltam egy betegségben szüleim a pokolban vannak – döbbenten nyílt tágra a szemük ennél a kijelentésnél-de ez egy másik történet. Az a lényeg hogy én az árva házban az alatt a pár évem alatt rengeteg jót tettem és meglepően értelmes egyéniség voltam a koromhoz képest,soha se rosszalkodtam. Egyetlen vágyam volt csak hogy örökbe fogadjanak amire sajnos már nem került sor, a tüdő gyulladás elvitt,meghaltam. Fenn pedig Florette magához vett és angyal lettem. Ma már én vagyok az egyik legjobb.- mondta büszkén mosolyogva.

- Tehát ha életed során nagyon sok jót követsz el és kedves, megértő, szeretetre méltó vagy az emberségesről nem is beszélve akkor egyszerű. Ott fenn angyal lesz belőled-foglaltam össze .A többiek csendben emésztgették a dolgokat.
- Na és te Bella, te hogy lettél angyal?- érdeklődte Jasper .
- Ez egy hosszú történet-sóhajtottam
- Időnk, mint a tenger. - mondta Edward


- Én különleges vagyok, mivel nem csak egy féle módon lehet valaki olyan mint én….