31.fejezet--Váratlan

Itt a feji :) Egy picit előbb mint szombat ;DMost kiderül mi is volt Ed zsebébe xD Ezt a fejit mindenkinek ajánlom aki olvassa a blogomat és komizik vagy csak csendes itt lévő :) Köszönöm az 56 R.O.-t és a 27000 látogatót *.*Remélem tetszik a fejezet egy picit izgulok miatta =)
A végén van még kép azokat nézzétek majd meg ;)JÓ olvasást! ^^




/3 hónappal később/



Csodálatosan érzem magam. Az életem tökéletesnek mondható minden elfogultság nélkül. Nem tudom hogy lehetne valaki ennél is boldogabb. A sulinak vége, tegnap volt az utolsó érettségi vizsgám is. Még soha se érettségiztem, hiába vagyok közel 200 éves, fenn csak a tudást szereztem meg, bizonyítanom nem kellett.

Már két hónapja a Cullen házba lakom, felajánlották hogy költözzek hozzájuk és én szívesen elfogattam az ajánlatot, Edward szobájába (természetesen Edwarddal együtt) be is költöztem.

Angeloék nem jelentkeztek.Bízom benne hogy tényleg csak téves riasztás volt. Viszont a TV egyre több szörnyűségről számol be. Nem tudom mi lesz még itt. Emlékszem mikor elmondtam ezt kedvesemnek.


A családdal való beszélgetés után Edward szobájába mentünk.

- Valamit titkolsz Bella. - nézett rám szerelmem. Nem válaszoltam csak leültem az ágyra vele szemben.

- Bízhatsz bennem kicsim! - simított végig arcomon. Örömmel bújtam bele tenyerébe.

- Emlékszel még a teremtésem okára? - bólintott. - Most lehet megismétlődik. - vallottam be halkan.

- Mi? - pánikolt - Ezt miből gondolod?

- Mikor Leoékkal beszéltem szembesítettek néhány dologgal. A világban egyre több szörnyűség történik. 200 évvel ezelőtt is pontosan így kezdődött és háború lett a vége.

- Szólnunk kell a többieknek. - pattant fel.

- Nem, nem kell! - tiltakoztam - Nem is biztos az egész. Majd ha úgy adódik én magam fogom elmondani...


- Bella! - legyezett egy kis kéz a szemem előtt - Hahó!

- Ne haragudj Alice, mondtál valamit? - villantottam felé egy bocsánat kérő pillantást.

- Min gondolkoztál ennyire? - sétált vissza hatalmas gardróbjába. Ugyanis húgom szobájába ülök és ijesztő sebességben gyűlik a ruha az ágyon.

- Semmi érdekesen. - rántottam meg a vállam.

- Semmi miatt nem szoktak így elbambulni. - jött ki egy újabb szatén csodával a kezébe és azt is az ágyra dobta.

- Csak azon hogy tulajdonképpen miért is vagyok én itt... - a teljes igazság nem ez volt de ezt Alice nem vette észre annyira el volt foglalva a megfelelő ruha kiválasztásával.

- Azt nem mondhatom el. - csilingelte.

- És Edward hol van egyáltalán? - délután 2 óta nem láttam. Azóta itt dekkolok a szobába és testvérem, barbee babásat játszik velem. Már a hajam és a sminkem kész, csak a ruha van hátra.

- Megvan! - sikkantott boldogan és kiviharzott a szekrényből.

- Nos Bella melyiket szeretnéd? - tartotta elém a ruhákat. Egy fekete mini ruha volt az egyik ami nem éppen az én stílusom de a másik viszont határozottan tetszett.

- A kéket.

- Jó döntés! - ugrándozott a kis energia bomba. Majd felöltöztetett és a tükör elé tolt.

Meg kell mondanom komolyan fantasztikusan néztem ki. A sminkem nem is volt olyan borzasztó mint azt hittem csak spirál és egy kis száj fény. A hajam lágy csigákba omlott a hátamra és a vállamra. A kék pánt nélküli ruhám olyan volt mintha rám szabták volna.

- Hunyd le a szemed és csak akkor nyisd ki ha szólnak! - mondta barátnőm én pedig bár értetlenül de bele egyeztem. Hirtelen eltűnt lábam alól a talaj és megcsapott szerelmem napfény illata.

- Edward? - suttogtam.

- Nyugalom Bella! - nyomott puszit a homlokomra. Éreztem a szelet magunk mellett ahogy száguldozik velem. Aztán vége lett és talpra állított.

- Nyisd ki a szemed szerelmem! - engedelmeskedtem neki és csodás látvány fogadott.

A réten, a mi rétünkön mindenhol lámpások lógtak és a rét közepén egy pléd volt leterítve a háttérből pedig lágy zongora szó hallatszott. De Edwardot nem láttam sehol aztán lepillantottam és térden állva egy kis bársony dobozkát tartott a kezébe.

A szívem elfelejtett dobbanni.

- Isabella Marie Swan. Hozzám jönnél feleségül? - kérdezte.

Én meg hirtelen azt se tudtam mi van. A szeme izgatottan csillogott és a levakarhatatlan fél mosoly ott virított arcán. Inge pedig remekül kiemelte izmos felső testét most már tudom minek kellett kiöltöznöm.

- Bella... - a magabiztossága egy picit eltűnt és egy rövid időre láttam magam előtt azt a tinédzser fiút aki az átváltozása előtt lehetett.Nem hagyhattam kétségek között.

- Igen, igen, igen!!! - ugrottam nyakába ő pedig boldogságtól csillogó szemekkel megcsókolt. Lassan és érzékien.

Pár órával ezelőtt azt hittem nem lehetek ennél már boldogabb de tévedtem. 3 méterre a föld felett lebegőnek éreztem magam. Ujjamra húzta a gyűrűt, ami megjegyzem mese szép volt.

- Ezt édesapám adta édesanyámnak és akkor került hozzám mikor pár hónappal ezelőtt meglátogattuk őket. - Varázslatos volt, egy bonyolult ezüst foglalatban egy halvány színű kő csillogott és verte vissza a lámpások fényét. Látszott rajta hogy nem mai darab, de Edward se az, szóval ez így a tökéletes. Szája már megint az enyémmel játszadozott.

- Van kedved táncolni? - kérdezte mikor elváltunk.

- Örömmel! - mosolyogtam rá. Érte még a csillagokat is lehoznám az égről.

Lágyan ringatóztunk a zenére, jó szorosan Edwardhoz bújtam és néha loptunk egymástól egy csókot. Aztán kezdtem elálmosodni és szerelmem lágyan lefektetett a pokrócra majd mellére húzva cirógatta a hátamat.


Semmiből jött a robbanás hangja a távolból majd a város felé füst takarta el az eget...


A gyűrű:


Bella ruhája: