26.fejezet--Fogócska

Ezt a fejit küldeném Barinak (majd megértitek miért) :D
Aki a novvelláját nem küldte al az tegye meg mostanába valamikor;)Mondjuk ma a feji olvasása után (L)
Jó olvasást!




- Ezt hogy érted? - vonta fel szemöldökét Ed.
- Öhm engem úgy teremtettek.- magyaráztam - Sose éltem a Földön. Nem tudom milyen az, ha szüleid vannak, nem volt gyerekkorom. - Kicsit sajnáltam ez miatt az egészet sose tudom meg milyen önfeledten játszani, sírni jelentéktelen dolgok miatt és vattacukrot se ettem soha. Mindenki gondolataiba merült rövid idő után csak Edward kérdezett rá az ő lelkét leginkább nyomó dologra.


- Azt mondtat megteremtettek... - kezdett bele - miért? Nem volt annyi ember, aki angyallá vált volna?
- Nem teljesen. Ugyan annyian voltak, mint minden évben, de ez nem lett volna elég akkor.
- Miért?
- Mindenki azt hiszi, a menny az egy olyan hely ahol semmi rossz nem történik veled és leélheted nyugodtan az örökké valóságot - motyogtam halkan - Bizonyos szempontból ez igaz is. Csak mindig megfeledkezünk, hogy az éremnek két oldala van. A pokol már nem olyan kedves világ, mint a miénk vagy akár a tiétek és hát unatkoztak vagy nem tudom, de megtámadták a fentieket. Rengetegen haltak meg, de a pótlás kevés volt ezért sokat csak úgy megteremtettek-fejeztem be.

Kicsit furcsa volt erről beszélni. Még sose háborúztam, de harcolni sokszor harcoltam már remek harcos vagyok Leonardo szerint legalábbis. Hagytam időt a gondolkozásra.


- Meghaltak? – rázta meg fejét szerelmem. - De hát ez már megtörtént. - értetlenkedett.
- Valóban. – bólintottam - A mennyország egyfajta második esély is egyben. Ha ott bajod esik, „meghalsz”- mutattam idéző jeleket a kezemmel - Akkor nincs, tovább egyszerűen megszűnsz létezni és ennyi, hamu leszel és kész – döbbenten meredtek ránk.

- Oké. Azért vagyunk itt, hogy szórakozzunk. - pattant fel Lily – akkor mire várunk még. Majd becsukta szemét és átváltozott, Cullenék meglepődtek. Nem is csodálom én is meglepődtem volna.
- Kapj el Bella! - ugrott fel Lily és elrugaszkodott a földtől. Nyögtem egyet és komótosan felálltam.
- Jaj, Bella gyönyörű szép leszel! - csilingelte Alice. Persze ő már látta. Motyogtam valamit válaszként. Majd követtem Lily példáját.
- Ajha – füttyentett Em - Hány km/h-val tudsz repülni? - vigyorgott kajánul.

- Emmett! - istenem már megint kezdi.
- Beeellaa!!! - nyaggatott Lily.
- Megyek.- szóltam vissza. Majd nyomtam Ed szájára egy csókot.
- Gyere már! - ezt nem hiszem el. Nem hagy békén. Tiszta Alice amilyen pici olyan bosszantó. Felrepültem a magasba. Körbe néztem Lily sehol.


- Hé! - szólt valaki mögülem. Hátra néztem. Semmi. Valaki megérintette a kezem. Odanéztem. Semmi.
- Lily! - morogtam.
- Mi van? - vigyorgott fejjel lefelé a képembe.

Már meg akartam érinteni, amikor gyorsan elrepült én meg utána iramodtam. Mikor már majdnem megvolt akkor gyorsan magasabb sebességre kapcsolt. Így ment ez míg meg nem untam. Bosszankodva szálltam le a többiekhez.

- Mi a baj Bella? – aggodalmaskodott kedvesem.
- Kikészít ez a lány. - csóváltam meg a fejem. De azért szeretem. Aztán a tisztás széle felé, pár méterre tőlünk megpillantottam egy földes részt. Egy ördögi terv fogalmazódott meg bennem. Elvigyorodtam majd közelebb mentem hozzá. Ahogy sejtettem sáros volt. Elégé. Felpillantottam Lily engem keresett. Ezek szerint nem vette észre, hogy eltűntem.

Hangtalanul felszálltam pontosan alá repültem majd egy határozott mozdulattal, lábánál megfogva lefelé kezdtem húzni. Sikítozva próbált kiszabadulni karjaim közül. De nem hagytam. A sáros részt elérve beledobtam, de arra nem számítottam, hogy van olyan cseles és magával ránt így mind a ketten a sárba landoltunk. A többiek jót röhögtek rajtunk. De mi is magunkon. Elég vicces volt. kikecmeregtünk sáros szárnyakkal meg minden.

Aztán visszaváltoztunk. Én meg elhelyezkedtem Edward mellett és kellemesen elbeszélgettünk még egy ideig. Pontosabban késő délutánig. Eszméletlenül jól éreztem magam, és ahogy észrevettem Lily is így volt ezzel. Hazafelé nem gyalog mentünk. Ez úgy tudatosult bennem, hogy Edward hirtelen felkapott a hátára és 300-zal futni kezdett. Durva volt. Levegőt is elfelejtettem venni. A szívem is megállt egy pillanatra. De élveztem, hiszen én is szeretek száguldozni.

Mikor a házhoz értünk - természetesen elsőként – megnéztem ki hozta Lilyt hát, naná hogy Emmett. Ki más? Kezdtek össze nőni.


Otthon – igen már így hívtam a Cullen házat – fáradtan lefürödtem. Szerelmem addig hősiesen megvárt. Azután lementünk még egy kicsit a többiekhez. Lily is angyalhoz méltó pizsamát viselt. Egy tollpihéket ábrázoló pamut csodába nézte a TV-t.
Kényelmesen elhelyezkedtem szerelmem ölébe, és pillantásomat a képernyőre vetettem. A távirányító Alicenál volt.


A nyivákoló tömeg gyártmányú popsztárról a kék bálna boncolására kapcsolta majd megállt egy baseball meccsnél – a fiúk kedvéért – de aztán hamar átkapcsoltunk Em nagy örömére, egy horror filmre. Valami olyan címe volt: A kör. Nem volt rossz. De Lilyt nem nagyon fogtam meg.
- Em kapcsold már el ez tök unalmas. - mondta.
- Pont mikor egy nőt gyilkoltak meg hidegvérrel és eszméletlenül gusztustalanul. Ha tudnék hányi már megtettem volna.

- Te nem is félsz. - ezt kijelentette, mint inkább kérdezte Em.
- Láttam már ennél rosszabbat is, és az a való világ volt ez meg csak egy film. Az emberek nem is tudják mi az igazi szörnyűség. Ahelyett hogy felesleges dolgokra pazarolják energiájukat meg az idejüket. Adhatnának valamit a rászorulóknak is, na meg a női elnyomás ellen is küzdhetnének.

- Teljes mértékben igazad van Lily –mondta egyszerre Alice és Esme.
- Tudom - mosolygott sejtelmesen - Főleg rólad Esme.
- Ezt hogy érted? - kíváncsiskodott fogadott anyukám.
- Tudod, ha Carlisle nem változtatott volna át most angyal lennél. – mondta könnyedén.


- Mi??? – döbbent le.
- Igen, de szerencsére jött Carlisle és vele együtt a szerelem is. – gondolkozott el. - De ha ez mégse történt volna meg most te is jöttél volna Bellával.
- Oh – ennyit bírtak csak kinyögni a többiek.


- Holnap az esti viharral megyünk vissza Bella. – mondta aztán oda bújt Emmetthez és lassan elnyomta az álom. Pont úgy, mint engem. Elalvásnál még gondolkoztam a holnapon, hogy mi lesz, majd ha visszamegyünk. Sok mindenre nem jutottam.


De abban a pillanatban csak a ma érdekelt és az, hogy Edward hűs karjaiba jön rám az édes álmok világa....