29.fejezet--Ítélőszék

Köszönöm az 52 R.O.-t és a 25000 látogatót :D
Jó olvasást:)




Elisabeth nagyon örült Edwardnak. Annyira megható jelenet volt. Kedvem lett volna sírni. De most fontosabb dolgokra kellett koncentrálnom. Valami nem stimmel itt fent. Mindig nagy a nyüzsgés de most mindenki nyugodt, túl nyugodt. Olyan mint a vihar előtti csend. Vagy lehet csak rémeket látok.

Vissza értem a palotához és elindultam Leonardoékhoz. A gyomrom tiszta görcs volt. De bizakodtam a legjobba. Hangtalanul nyitottam be az ajtón. Mindannyian a tükröt bámulták.

- Sziasztok! - köszöntem. Meglepetten fordultak felém. Gondolom nem hallották hogy jövök.
- Már vártunk Bella! - felelte Angelo - Üdv újra itthon! - ölelgetett meg.
- Öhm. Tudjátok miért vagyok itt... - kezdtem bele. Leonardo arca fura kifejezést vett fel. Nem értettem miért.
- Először is gratulálunk a küldetéshez! - dicsért meg Florette - Örülünk hogy boldogok vagytok.


- De mivel angyal vagy... - túrt a hajába idegesen Leo.

- Álljunk meg! - most miért visszakoznak? - Ti tudtátok hogy ez lesz nem? Akkor most miért vagytok tanácstalanok? Mert kétség kívül azok vagytok. - ez egy logikus kérdés volt szerintem.
- Csak Leo az. - szólt közbe Angelo.
- Bella. - jött oda az említett és megfogta mind a két kezem - Lányom, tudod hogy szívem szerint rögtön rá vágnám hogy menj vissza a Földre és élj Edwarddal de... - hadarta kétségbe esetten.

- De...? - sürgettem - Mi a baj? - mert valami van az biztos.
- A dolgok változtak miután elmentél.
- Ezt hogy érted? - vontam össze a szemöldököm.


Aztán ő oda vezetett a tükörhöz és borzalmas dolgokat mutatott:

- Vonat baleset: Mexico. 212 halott. - a tükörben fel tűnt a kép.
- Repülőgép szerencsétlenség: Francia ország. 348 halott. - hozzátartozók elkínzott arca.
- Sorozat gyilkos Japánban az áldozatok száma 75. És még sorolhatnám, az eltűnéseket, az erőszakolókat, rablásokat stb. - Nagyon összezavarodtam. Ezek borzalmas dolgok de hogy jön ez most ide? Értetlen arcom láttán Florette válaszolt:


- A pokol szervezkedik Bella, pont mint 200 évvel ez előtt. - suttogta.
- Szerintem meg csak rémeket láttok !- szólt közbe Ang - Máskor is voltak már katasztrófák és ezután is lesznek de ez még nem jelenti azt hogy támadás készülne! - rázta meg a fejét.
- Legyen igazad tesó! - felelte Leo - Minden esetre jobb félni mint megijedni! Érted már Bella? Ha tényleg az készülődne ami, akkor mindenkire szükség van.
- De vissza tudok még jönni nem? Segíteni. - néztem rájuk kérdőn.
- Ezt nem kérhetjük tőled. - hajtották le fejüket.
- Dehogynem! - mondtam határozottan - Ti is a családom vagytok.
- De neked ott már lenne egy életed, amit nem lenne helyes felbolygatni. - makacskodot Leo.


- Egyezzünk meg! - ajánlottam - Megengeditek hogy a Földön éljek én meg segítek nektek bármibe.
- Biztos vagy benne? - nézett rám kérdőn - Kész vagy harcolni ha szükséges? - Határozottan bólintottam. - Akkor legyen! - egyeztek bele. Hangosan kifújtam a levegőmet. - Minden képességed megmarad Bella. Lényegében semmi se változik csak nem itt élsz majd. - mosolygott rám másik anyukám.
- Rendben - bólintottam.

- Ha pedig bármi történne jelezni fogunk! - mutatott rá fejére bátyám. Majd oda jött és megölelgetett, boldogan simultam ölelésébe.
- Elkísértek a kapuig? - kérdeztem.
- Naná. Kíváncsi vagyok a hercegedre. - vágta rá egyből.


Kiérve én elindultam Edwardért ők pedig Lilyt keresték meg.

Végig néztem egy szív szaggató búcsúzást.Mindig is kedveltem Masenéket és most már a fiúk az életem.

Szerelmemmel kézen fogva indultunk vissza.Már láttam kicsi családomat.

- Sziasztok! - köszöntek mosolyogva.
- Edward, ők itt Florette, Leonardo és Angelo. - mutattam be őket. Miután üdvözölték egymást Florette meg is ölelte kedvesemet, Ang odajött hozzám.

- Hiányozni fogsz csajszi! Kit fogok én piszkálni ha te nem leszel? - viccelte el a dolgot. Nem hiába, a búcsúzás nem az erőssége.
- Ott lesz Lily. - kuncogtam fel majd puszit nyomtam az arcára.

- Hé engem hagyjatok ki ebből! - tiltakozott hevesen barátnőm aztán a nyakamba ugrott.
- Jaj Bella rettentően foglak hiányolni! - fúrta arcát a hajamba.
- Én is téged! - öleltem meg jó szorosan. Majd Lily Edwardhoz ment elbúcsúzni.

- Kicsim! - vont magához Florette - Legyél boldog Edwarddal! - suttogta fülembe én pedig bíztatóan rá mosolyogtam.

- Nagyon vigyázz magadra! - fogta meg kezemet fogadott apukám - Járj nyitott szemmel édesem, és ha bármi van szólj! - nyomott puszit homlokomra. Bólintottam majd vissza mentem szerelmemhez.

- Vigyázz rá Edward! - intette szigorúan Ang de a mosoly ott bujkált az ajkain.
- Örökké vigyázni fogok rá! - majd szavai nyomatákossága kedvéért megcsókolt.

Ott mindenki előtt, aztán éreztem az elektromos sziklákat és már csak az eső kopogott vállamon. Itt vagyunk. Megérkeztem új életemhez.

Sok szerelemmel és boldogsággal, de lehet hogy egy gigantikus háborúval is...