27.fejezet--Haza

egy rosz hírt kell közölnöm csajok :( A legközelebbi friss csak olyan Hétfő fele várható :S Sajnálom de szombaton nincs időm fel rakni és lehet nem leszek vele kész a héten :/ Sajnálom.





Hihetetlen gyorsan elment ez a nap. Egész idő alatt az estén gondolkoztam. Nem akartam itt hagyni Edwardot. Pár nap alatt is hiányozni fog. Próbáltam minél többet vele lenni. Sokszor csókoltuk egymást. Komolyan mintha évekre nem látnánk egymást. Mikor Edward megkérdezte mi a szememben felcsillanó szomorúságom oka azt válaszoltam:


- Hiányozni fogsz! - vallottam be.
- Te is nekem Bella. - ölelt magához – Nem akarlak elengedni! - motyogta hajamba. A könnyek fojtogatták torkomat. Nem tudtam megszólalni.
- Rossz titeket így látni. - ült le Lily elénk a kanapéra. Sóhajtva bontakoztam ki ölelésűnkből.

- 8 óra van. - motyogta maga elé. Tudtam mit jelent ez. Pár óra és haza megyek. Haza… nem… nekem a hazám Edward mellett van tehát a Földön. Odakint már csepegett az eső és a szél is éledezni kezdett.
- Mi ez a punnyadás? - jött be Em hatalmas vigyorral az arcán. Felnyögtem. Már csak ez hiányzott.
- Azért annyira ne örüljetek nekem! - mondta meglátva arcunkat.
- Emmett tökre nincs kedvünk a hülyeségeidet hallgatni! Tehát a lennél szíves… - mondta szerelmem.

- Oké. Oké. Csak egy kérdés. - nézett rám én meg vártam mit akar már megint.
- Hogyan mentek vissza? - kíváncsiskodott.
- A villámmal. - közöltem tényszerűen.
- Pontosan héttel? - kérdezte kíváncsian.
- Igen. Ezt honnan tudtad? - lepődtem meg.
- Lily is hét villámlás után jelenet meg a házunk előtt és mielőtt te megjelentél a suliba az előtt is hét villám csapott le egy más után az erdőbe.
- Azta. Nem is vagy olyan hülye, mint amilyennek látszol Em. - mondtam hitetlenkedve.

- Köszi! - vigyorgott kihúzva magát. Aztán a TV-hez visszafordulva bekapcsolta azt. Olyan hamar elment az a röpke 3 óra mi alatt a vihar kellőképp felerősödött és kb. 15 percünk volt az indulásig. Már csak arra eszméltem fel, hogy az ajtóban álok és fájdalmas szemekkel nézek családomra.
- Bella nyugi csak pár nap. - nyugtatgatott Lily. Már majdnem sírtam. Nem értem mi van velem. Rám nem szokott ilyen érzelmi hullám törni. Odaléptem Edwardhoz és hozzá préseltem magam. Ő a hajamat puszilgatta. A vihar oda kint már tombolt.


- Na, jól van, srácok van, 8 percünk az indulásig nem érünk rá erre. - rótt meg minket Lily. Aztán lemerevedett. Szemei elhomályosultak. Majd felnézett és bólintott egyet. Na, ez most mi volt?
- Oké. Van egy ajánlatom… - vigyorgott - Florette megfűzte Leonardót, aki elmondta Angelónak aki megemlítette Emmának, aki pedig szólt nekem. - sorolta én meg kezdtem elveszteni a fonalat.
- A lényeget kérlek!
- A lényeg az hogy megengedték hogy velünk jöjjön valaki .- az utolsó szót jobban kihangsúlyozta. Én meg rájöttem mit akar. Odafordultam Edhez.
- Kérlek! Kérlek! Kérlek! - néztem rá ártatlanul.
- Tessék?- kérdezte értetlenül
- Velem jössz? Kérlek?- nyaggattam.


- Mi van? Vagyis, miért? Hogyan?- makogott össze vissza.
- Mert megengedték előbb szólt Lilynek Emma.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. - nem akar velem jönni?
- Miért? - kérdeztem csalódottan

Csak lehajtotta a fejét én meg vesébe látóan néztem rá. Közben Lily mindenkitől elbúcsúzott. Emmettel még viccelődtek egy utolsót. Látszott barátnőmön hogy mindjárt elsírja magát. Aztán amikor Esméhez ért és ő megígértette vele, hogy még visszajön, akkor márt sírt is.


- Akkor megyünk?- szipogta. Edwardra néztem, aki a cipőjét méregette mintha az lenne a világ legérdekesebb dolga. Megfogtam kezét és kihúztam a ház elé. Az eső vert a vállamat, egy picit fáztam is.
- Bella én nem mehetek veled! – mondta halkan.
- Nem jöhetsz, vagy nem akarsz? - vontam fel szemöldökömet.
- Nem mehetek! - kérdő tekintetem miatt folytatta tovább. - Nem hiszem, hogy egy vámpírnak sok keresni valója lenne a mennyországba.


- Szerintem meg sok van. – makacskodtam - Főleg neked!
- Bella 2 perc. - mondta Lily.
Edward nagyot sóhajtott. Farkas szemet néztünk ő bánatosan én pedig határozottan és rábeszélően néztem.


- Döntened kell, 20 másodpercünk van. - mondta barátnőm. Ő csak makacson a fejét rázta. Elegem van, ha nem jön én se és az gáz lesz. Váratlanul ajkára tapasztottam a sajátomat. Olyan hévvel csókoltam, mint még soha, bele is nyögött a számba. Hatásos volt ugyan is mára 3. villám csapott belénk és nem észlelte.

Aztán jött utána a többi, a hetediknél engedett el, de mire feleszmélt volna már felszippantott minket a világom kapuja…