33.fejezet--Halál szaga

Itt van a Friss! :) Van egy rossz hírem :/ jövő héten nem leszek :S mivel táborba megyek :D Most kérdezem ...nem lesz valaki jövő héten Kislődön a Kaland parkba? ^^
mert oda megyek :P Na szóval hétfőn utazok és nem hiszem hogy vasárnapig meg tudom a frisset csinálni :( A kövi valószínűleg Július 12. vagy 13. -án jön!!!
Legyetek jók :D És komizzatok ;) Jó olvasást =)




Megkövülve álltam ott. Gondolataimba merülve. Miért nem lépnek már közbe?

- Bella? - legyezett szemem előtt Edward, ő még csak most ért ide. Úgy látszik ha emberi tempóba kell futnia már nem olyan gyors.

- Mi a baj? - aggodalmaskodott - Jól vagy? És mi ez a fura szag? - ráncolta az orrát. Hirtelen ébredtem fel döbbenetemből.

- A halál szaga. - suttogtam.

- Mi van? - nevetett kétségbe esetten - Ez nem vicc volt ugye?

- Itt van, Edward! - suttogtam még mindig, ugyan is hangosabb beszédre nem voltam képes. De megkérdezni már nem tudta mire értettem mivel Carlise jött hozzánk.

- Srácok végeztem! Akár h... - arcom láttán torkára forrt a szó.

- Valami baj van Bella? - kérdezte.

- Nincs semmi. - erőltettem egy mű mosolyt. - Menjünk! - fogtam meg Edward kezét.

A kocsi út csendben telt. De ahelyett hogy haza indultunk volna leparkoltunk a szupermarket előtt. Kérdőn néztem szerelmemre.

- Esme telefonált Carlislenak, hogy ugorjunk be a boltba haza felé pár dologért. - Aha. Mióta kell a vámpíroknak emberi kaja? - Az árva házban lesz. - tette hozzá arc kifejezésem láttán.

Bent csupa (ember számára) finomságot vettünk. A gyerekek biztos örülni fognak. Már az ajtó felé igyekeztünk amikor kintről hirtelen fék csikorgás és dudálás hallatszott. Kiérve borzalmas látvány fogadott minket. Egy fekete kocsi, villany oszlopra kenődve. Benne egy aranyos kis család pár hónapos kisbabával, eszméletlenül. Az említett járműbe pedig még 3 autó bele ütközve.

Tömeg baleset Forksban. Egyszerűen hihetetlen. Mi a frászt képzelnek ezek magukról?

Benzin szagot éreztem. Carlise orvos lévén már indult is. Váratlanul robbant fel az egész rakás kocsi. A bent lévők azonnal szörnyet haltak. A lángok mögül egy újabb ismerős arc bukkant fel. Elégedett vigyora hatalmas dühbe gurított. Azután holló fekete haját hátra dobva elnyelte a halál füstje.

- Induljunk! - mondtam keményen. A fiúk furcsán néztek rám de nem tiltakoztak.

Idegesen rángott a lábam a kocsiba. Míg nem Edward rásimította tenyerét és cirógatni kezdte combomat. Ez most hihetetlenül jól esett. Kormány mögül, levéve szemét az útról rám pillantott. Kérdő tekintete nem hagyott menekülési utat. El kell neki mondanom. De nem csak neki. Azt hiszem itt az ideje hogy az egész család megtudja mi is vár rám.

A ház előtt Esme volt, ahogy meglátta Carlislet azonnal a nyakába ugrott és egy lágy csókot nyomott szájára. Edward visszahúzott és a szemembe nézett.

- Mi volt az a kórházba Bella? - mormolta halkan.

- Bent mindent elmondok. - ígértem és kézen fogva beléptünk a villába. Carlise éppen a többieknek mesélt a balesetről és a robbanásról a kórházba, amit tudok hogy nem robbanás volt.

- Valamit el kell mondanom nektek. - hadartam gyorsan, ezzel megszakítva apám monológját. Edward mögém lépett és átkarolt egyfajta bíztatásként.

- Mi titkolsz Bella? - ráncolta homlokát Jazz.

- Nem mondtam el mindent amikor vissza jöttünk Edwarddal. - hajtottam le fejem. Várakozó csend volt az egész szobába én meg belekezdtem.

- Csak úgy engedtek el ha vissza megyek majd nekik segíteni.

- Segíteni? Mibe? - kérdezte Rosalie.

- Egy esetleges háborúba.

- Úgy érted háború a menny és a pokol között? - értetlenkedett Em. Vonakodva bólintottam.

- Néha csak úgy a pokolnak eszébe jut és ránk támad minden előjel nélkül. Ilyenkor kisebb szabású a harc de most nem az lesz.

- Ezt miből gondolod? És miért nem említetted eddig? - kiváncsiskodott Carlise.

- Azért nem mert nem volt biztos...

- Most már biztos vagy benne? - kérdezte halkan Alice szegény elég rosszul érezheti magát hogy semmit se lát a dolgokból.

- Igen. Az. És tudjátok vannak ennek előjelei. 200 éve is ugyan ez történt.

- Mi féle előjelek?

Oda sétáltam a távirányítóhoz és bekapcsoltam a TV-t. Végig pörgettem a csatornákon pár másodpercet elidőzve rajtuk, szörnyűségesebbnél szörnyűségesebb dolgokkal volt tele az egész.

- Említettem a vezetőket, hogy három van mind a két oldalon. - bólintottak.

- A pokol vezetői mások mint a milyeink. Ők nem szokták másra bízni a piszkos munkát. Szeretik elintézni, megölni akit meg kell, megbüntetni akit meg kell. Ezért nincs is nagyon sok feladatuk az ottani úgy mond angyaloknak*. Ők hárman intéznek mindent.

- Őket láttad a kórházba. - esett le Edwardnak.

- Csak az egyiküket a másikat pedig a balesetnél a bolt előtt.

- Mit értesz azon hogy "angyal"? - mutatott idéző jelet a levegőbe Alice.

- Hát nekik is van szárnyuk csak fekete és a megjelenésük... hogy is mondjam kicsit...vad.

- Mint a szado-mazo? - ajj megint témánál vagyunk de most Em nem is mondott olyan marhaságot.

- Emmett! - szólt rá Rose.

- Tulajdonképpen igen. - mondtam.

- Most mit tegyünk Bella? - kérdezte Carlise.

- Ti semmit! Csak én! - nem engedem hogy akár csak az egyikőjüknek is baja essen.

- Egyedül nem mehetsz! - mondta keményebben szerelmem.

- Ezt ne most beszéljük meg. Valahogy kapcsolatba kell lépnem Leóékkal és meg kell tudnom mi folyik itt.

- Gyere! - húzott fel a szobánkba.

Én pedig kétségbe esetten koncentráltam a ...

- Bella, elkezdődött!!!-szólt Angelo hangja a fejemben.
Na végre!!!



*Őket valahogy úgy képzelem mint ahogy Miley Cyrus van a Can't be tamed c. klipjébe.