35. fejezet--Penge

Itt a kövi feji :D remélem nem kaptok hőgutát ebben a nagy melegben :P Megint függő vég xD Küldeném Barinak, Lindussnak, Szepynek, Klajcsiínak és minden kedves olvasómnak ;)
jó olvasást :)



- Vigyük fel a vendégszobába! - Carlisle orvosi énje azonnal előbújt. Emmett fel is kapta és óvatosan felvitte az emeletre. Mi többiek követtük őket.

- Mit jelent az hogy Priscilla*? - tért rögtön a lényegre szerelmem.

- Ő az egyik vezető Cassandra* és Tyronnnal* együtt. Ők felelősek minden halál esetért a világon. - a mondat utolsó részét dühösen szűrtem fogaim között. Bátyámra néztem arca megviselt volt még így is. Vajon mi a fene történhetett?

- Mi történt Angeloval? - muszáj volt elmosolyodnom. Szerelmem is ugyan arra gondolt mint én.

- Ezt mindjárt elmondja ő maga. - szólt közbe Carlise. Egy halk nyögést hallottunk. Angelo volt az.

- Bella... - lehelte.

- Itt vagyok. - fogtam meg a kezét.

- Sajnálom húgi. Előbb kellett volna... - kezdett magyarázkodásba de belé folytottam a szót.

- Cshhh... ne beszélj most! Majd ha meggyógyulsz mindent elmondasz. - ajánlottam.

- Rendben főnök! - mondta ünnepélyesen. Mire elnevette magát.

- Nem értem minek töröm magam ha már ilyen jól vagy! - játszottam a sértődöttet és felpattantam az ágyról.

- Ugyan már Bella. - kapott utánam és vissza rántott az ágyra - Tudod hogy milyen vagyok.

- Már hogyne tudnám. Hiányoztál! - na eddig tartott a sértődöttség.

- Te is nekem! - nevetett - Na és mikor lesz a nagy nap? - vigyorgott kajánul rám és Edwardra.

- Még nem tudjuk. - pirultam el.

- Mi van húgi meleged van? - ugratott.

- Hé! - méltatlankodtam mikor Em dörmögősen felnevetett és össze öklöztek bátyámmal.

- Látom barátra találtál. - mondtam gúnyosan.

- Jaj de udvariatlan vagyok. - Úgy látszik megjegyzésemet nem vette figyelembe - Angelo vagyok a mennyország egyik vezetője. - mutatkozott be.

- Gondolom minket már ismersz. - mosolygott Alice.

- Pontosan. - mosolygott vissza.

- Emmett, kölcsön tudnál adni egy pólót? Az enyémet össze véreztem. - mutatott magára.

- Persze tesó! - vigyorgott. Aztán egy pillanat alatt vissza is jött eggyel.

- Ez nem túl korai még? Az a seb elég nagy volt. - aggodalmaskodott fogadott apukám.

- Mennyi ideig voltam eszméletlen? - húzta össze szemöldökét.

- Fél óráig. - vágtam rá.

- Akkor nem. - Ang megint vidám lett, csak tudnám miért ilyen háború idején.
Majd felkászálódott az ágyról, levette a pólóját, a hasáról letörölte a maradék vért és felvette a kölcsön pólót.

- Azért ez elég közel volt. - vetettem oda mikor már a lépcsőn mentünk lefelé.

- Nekem mondod? Szinte láttam Istent. - röhögött a saját viccén.

- Ez nem vicces Angelo, meg is halhattál volna! - böktem mellkason majd helyet foglaltam Edward mellett.

- Nem azt mondtátok hogy az angyalok halhatatlanok? - kérdezte Alice.

- Csak annyira mint ti. - mondta - Minket csak a pokol tud megölni.

- Hogyan ?

- Egyszerűen de hatásosan. - kezdtem bele halkan - Kifejlesztettek egy pengét ami halálos számunkra. Vagyis ha át döfik vele a szívedet akkor meghalsz. - csuklott el a hangom. Edward aggodalmasan nézett rám.

- De ez fordítva is meg van. Nekünk is van egy ilyen pengénk. - aztán Angelo kezébe már ott is volt a kardja.

- Azta... - nyögött fel Em. - Neked is van ilyened Bella? - vigyorgott.

- Igen. - majd én is elő"varázsoltam".

- Miért nem gyógyult be a seb azonnal? És miért csak most szóltatok? Amikor annyira egyértelmű volt ez az egész. - záporoztak a kérdések belőlem.

- Nyugi van drágám! Kezdjük az elejénél. - vett egy mély levegőt - Tehát az elején azt hittem csak véletlen az egész. Tudod milyen optimista vagyok... De aztán az emberek csak jöttek és jöttek a munkától pedig ki se látszódtunk. Lilyt elküldtük Emmához, hogy lépjen kapcsolatba veled, mondván gyere és segíts a lelkeket átvinni. De Emma sehol se volt. Végül az egyik átjárónál találtunk rá. Holtan. - az állam a padlón koppant. Az nem lehet... - A gyilkosa csak pár pillanattal az előtt mehetett el mivel a szemünk láttára változott át a semmivé. Úgy döntöttem lejövök hozzád és esetleg segítek is megakadályozni pár gyilkolást. Floridából szóltam neked. Éppen egy kihalt utcán voltam. De arra nem gondoltam hogy Priscilla is ott lesz. Elmondtam neked az üzenetet majd csak a fájdalomra lettem figyelmes. A semmiből termett ott és belém szúrta kardját. Nem akart megölni csak szenvedést okozni. Még jó hogy gyorsan gyógyulok.

- Leoék tudják? - kérdeztem rá.

- Igen. Leonak szóltam gondolatban és azt tanácsolta jöjjek ide. Úgyhogy utolsó erőmmel ide jöttem. - fejezte be.

- Most mit csinálunk? - kérdeztem.

- Nem tudom. De remélem mihamarabb harcolunk. - dörzsölgette a tenyerét.

- Hogy mondhatsz ilyet? - ez bolond, hiszen az még több áldozatot követetelne.

- Az legyen az én dolgom Bella! - mondta boldogan.

Boldogan? Ez hülye vagy mi?...


*képek oldalt;)


Menny kardja:



Pokol kardja: