37.fejezet--Erőszak

Itt vaaaan :) Hát kíváncsi vagyok mit gondoltok róla :/ nekem tetszik :D és remélem nektek is fog :P
Nincs komihatár amúgy....csak egy próba akart lenni =)
szóval jó olvasást !!!;)




/Edward szemszög/


Vidáman léptem be az ajtón. Ez a vadászat tisztára felspannolt. Em és Angelo most sakkoztak. Bírom Ang-t egy igazi jó ember, bár néha tud fárasztó is lenni. Bella szívdobogását nem hallottam a házba. Ez furcsa.

- Hol van Bella? - fordultam a fiúk felé. De Esme válaszolt helyettük.

- Sétálni ment. A könyvét is magával vitte úgyhogy biztos hogy belefeledkezett az olvasásba. - nyugtatott meg anyám. Válaszként csak bólintottam. Majd leültem testvéreimhez.

Már a nap is lement de Bella még nem volt itthon.

- Oké. Én megkeresem. - álltam fel.

Furcsa érzésem lett. Baljós előérzet lengett körbe. Bella illata tisztán érződött és a rétünk felé kanyarodott. Próbáltam megnyugtatni magam de nem ment. Azokban a percekben nem tudtam gondolkozni. A tisztáshoz érve senkit se láttam. Pedig az illat itt ért véget. A kétségbeesés lett úrrá lényemen. Elmémbe ezer féle gondolat cikázott. Bemesélni nem tudtam magamnak, hogy jól van mert nem így volt. Megakadt a szemem valamin.

- Bella könyve... - leheltem magam elé.

Lehetetlen dolog volt: a virágok kipusztultak körülötte és egy vékony repedés keletkezett a földbe, szerelmem illata itt volt a legerősebb. A megfagyott szívem összefacsarodott mikor észrevette a levelet a könyvön. Ami egyenesen nekem volt címezve. Remegő kezekkel bontottam ki majd a betűket olvasva felfogtam mondani valóját. A fájdalom elemi erővel sepert végig, gránit keménységű porcikámon és egy hatalmas üvöltés közepette a földre rogytam.

Miért? MIÉRT?...



/Bella szemszög/



Egy csattanás. És még egy. Az arcom ég a pofonoktól. Hol a fenébe vagyok?

- Ébresztő virág szálam! - mondta egy durva férfi hang.

Nem akartam kinyitni a szemem. Talán nem is tudtam volna. Egy nagyon rossz sejtésem volt azzal kapcsolatban hol vagyok.

- Azt mondtam ébresztő! - az arcom megint égni kezdett a pofontól amit kaptam.
Félve pillantottam fel. Ami elém tárult az... az valami le írhatatlan. Nem volt kétségem afelől hogy ez a pokol. Tyron és Priscilla állt előttem én pedig egy mocskos, rozsdás, vas izéhoz voltam kezeimnél fogva oda láncolva.

- Na végre! - jött a nem törődöm hang a vörös hajú nőtől.

- Mit akartok tőlem? - nyöszörögtem. Priscilla boszorkányosan felnevetett Tyron csak elmosolyodott.

- Baromira nincs hozzá közöd csillagom de azért elmondom. - kezdett bele a férfi - Tulajdonképpen semmit, csak szórakozunk egyet mielőtt leigázzuk a világot. - vigyorodott el ördögien.

- Az nem fog menni. - hirtelen lettem dühös és bátor. A vörös nem engedte hogy befejezzem, lehajolt hozzám majd mutató ujja éles körmét végig húzta arcomon, bele vágva a húsomba. Éreztem, hogy folyik a vérem.

- Ne becsülj alá minket! - suttogta fülembe ördögi hangján.

- Egy utolsó, alávaló... - a düh égette elmémet, elvéve józan eszemet. De valahogy még is magamnál voltam. Csak a testem volt kontrolálatlanul.

- Ne merd a szádra venni őt! - ordított rám Tyron.

- Nyugalom, édes! - simított végig csupasz mellkasán Priscilla. - Az angyalkánk most túl... hogy is mondjam? Dühös ránk. - kacagott - Csodálatos munkát végeztél. - markolt bele a fenekébe és kéjesen felnyögött.

A férfi megfogta a nő véres ujját és a szájába tette. A gyomrom felfordult ettől az erotikus nyáladzástól. Tyron fenekénél fogva magához rántotta feleségét. Majd eszméletlenül vad csókolózásba kezdett. Olyan volt mint egy nyílt szeretkezés.

- Hé, ne a vendégünk előtt! - szólt egy női hang.

- Cassandra! - fordultak felé.

- Tehát Bellácskánk megérkezett. - nevetett sátánian.

- Akkor ahogy megbeszéltük... - szólt oda neki Priscilla.

- Nyugalom, jó kezekbeben leszel nálam. - vigyorgott.

Majd a másik két vezető ki ment a teremből. Most vettem csak észre hogy Cassandra nem egyedül van. Egy hihetetlneül vad külsejű férfi jött mellette. Félelmetes volt.

- Bemutatom neked Max*-ot. - mosolygott nyájasan - Ma ő lesz segítségünkre. - jöttek egyre közelebb. Majd a fekete hajú nő kioldozta a láncokat. Aztán ennyit mondott.

- Tiéd a terep! - és ez után elért engem a pokol.

Max megragadta a hajam majd a falhoz vágott. Repültem vagy 10 métert az ezüst folyadék ismét kiserkent. A sírás határán voltam. De nem a fájdalomtól. A pánik, hisztériával keveredett. Max megint közelebb jött. Ruhámnál fogva felemelt a földről és a falnak nyomott. Nem néztem a szemébe. A terem másik oldalán Cassandra mosolygott önelégülten.

A férfi letépte rólam pólómat. Ne. Nem. Nem akarom. Száját erőszakosan nyomta az enyémhez. Tépte ajkaimat. Érzések nélkül. Kétségbeesetten próbáltam szabadulni vas markai közül, de még megszólalni se tudtam.Hatalmas keze bele markolt mellembe. Szája már a nyakamon volt és egy hatalmasat harapott belé.

- NE!!! KÉRLEK NE!!! - sikítottam, könyörögtem, de nem hagyta abba. Már zokogtam az érzésektől. Nem erőszakolhat meg, azt nem hagyom.

- Hmmm... - húzta végig száját a mellkasomon. - Ellenkezz csak, így még jobban beindulok! - Aztán a nadrágomat is letépte rólam. Ott álltam előtte fehérneműbe. És azt kívántam bárcsak meghalnék. Hogyan fogok ebből kikeveredni?

Érdes kezei belenyúltak bugyimba és irtózatosan gyorsan dolgozni kezdtek. Undorító volt. Egyáltalán nem élveztem. Ez már szinte fájt. Ha Edward lenne biztosan vonaglanék a kéjtől de így csak nyomorultul zokogtam és sikoltoztam. Már egy szál ruha nem volt rajtam mikor megint elhajított. Úgy bánt velem mint egy rongybabával.

Ezúttal nem húzott fel a földről elém térdelt majd lábamat szétfeszítette. Nyelve pedig lecsapott a legbecsesebb helyemre. Egyre jobban sikítottam. Már azt hittem belém hatol amikor elszakadt tőlem perverzül vigyorogva. Majd belekarmolt a bőrömbe, kulcscsontomtól a mellem közén át a szemérem dombomig. Felordítottam a fájdalomtól.

- Ennyi volt. Mehetünk. - mondta keményen Cassandra - Nem akarom hogy beszennyezd magad ezzel a jó... lénnyel. - fintorgott.

Szememet iszonyat erősen összeszorítottam. Nem akartam szembe nézni a valósággal. Egyedül a fájdalommal. Egyedül a megalázottságommal. A könnyeim úgy látszik megálíthatatlanok. Edward...Edward...Edward. Ez az egy név keringett fejembe.
A személy akire most nagyon szükségem lenne.


"Kifényesítheted cipőd, viselhetsz öltönyt,
Fésülheted a hajad, és lehetsz nagyon csinos,
Elrejtheted arcod egy mosoly mögött.
Csak egy dolgot nem titkolhatsz el:
Azt, amikor belül összeroppansz."
John Lennon

*kép oldalt :)