18.fejezet--Igazság

Köszönöm szépen több mint 10000 látogatót és a 28 rendszeres olvasót:$!!!
Jó olvasást:D


Emberi tempóba sétáltunk vissza a házhoz miközben Edward végig fogta a kezem.Csendben voltunk.De nem is kellettek szavak ahhoz hogy most megértsük egymást annyira jó volt vele lenni és tudni,hogy szeret.Kicsit féltem majd a többiek reakciójától ha megtudják mi vagyok.Edward valamit megsejthetett ebből ugyanis a következő pillanatban maga felé fordított és szemembe nézve kezdett el beszélni.



- Mi a baj Bella? - kérdezte gyengéd hangon amitől azon nyomban olvadozni kezdtem.
- Semmi,nem érdekes. - hárítottam és tovább akartam indulni de nem engedett.
- Nekem elmondhatod,érzem hogy valami baj van. - bíztatott.


- Öhh..kicsit félek hogyan fognak reagálni rám. - mondtam lehajtott fejjel.
- Örülni fognak nekünk. - simított végig arcomon.
- Én most nem erre gondoltam. - húztam el a számat felnézve rá.
- Ugyan szerelmem angyal vagy. nem fognak félni tőled vagy megijedni. - mosolygott.
- Valószínüleg igazad van. - válaszoltam én is mosolyogva.

- Nekem mindig igazad van. - jelent meg egy csibészes mosoly az arcán.
- Ego az van látom. - vigyorogtam.
- Szeretlek. - mondta hirtelen és csókot nyomott a számra.
- Én is szeretlek. - válaszoltam miután elváltak ajkaink.


Majd kézen fogott és fojtattuk utunkat vissza fele.Kb 5 perc múlva már meg is pillantottam a házat.Mire Edward bátorítóan megszorította a kezemet.Felsétáltunk a lépcsőn nagy levegőt vettem és kinyitotta az ajtót előre engedve....Az első amit tapasztaltam az Alice sikolya és nyakamba ugrása volt.


- Annyira örülök nektek. - mondta vigyorogva.Majd Edhez is oda ment.
- Ja..Öcsi végre becsajozott. - "súgta" oda Emmett Jazznek.
- Ezt hallottam ám! - húzta fel szemöldökét Ed.
De nem foglalkoztak vele.
- És nem is akárkibe..Láttad már a csajt? - folytatta Em.
Ezt már én se tűrtem tovább.Kezdenek kiakasztani ezek a perverz beszólások.

- Emmett!! - mondtam erélyesebben mire mindenki rám kapta a szemét. - Én is itt vagyok nem rémlik? - kérdeztem grimaszolva.De mindenki csak nézett.Edward is meglepődve pillantott rám.Ajjaj ezt lehet vámpír frekvencián mondták egymásnak.De már úgy is mindegy ma muszáj lesz nekik elmondanom mindent.


- Most mi van? - kérdeztem félénken.
- Te hallottad amit mondott nekem Emmett? - kérdezte Jazz.
- Öhhh...igen. - sóhajtottam.
- De hogyan? - értetlenkedett.Na most mit mondjak?

- Oké álljatok le majd mindent szép sorjába elmond ha akar,Igazam van? - mondta Carlisle.Én csak bólintottam.
- Mi még be se mutatkoztunk egymásnak... - milyen udvarias. - Dr. Carlisle Cullen. - nyújtotta kezét amit én azonnal el fogattam.Te pedig gondolom Bella. - mosolygott.
- Igen.Szia. - nála se kezdtem ezt a magázásos megszólítást.Ő se szereti ha ezt csinálják vele.Tisztára Esme.


- Srácok! - szólaltam meg - Azt hiszem tartozok nektek egy hosszú meséléssel. - vallottam be.
- És azt hiszem hogy mi is. - felelte Alice.
- Ezzel elkéstél húgi. - mondta Edward.
- Te elmondtad neki? - vonta kérdőre Rose.De most Edward nem foglalkozott Rosalie csípős hangjával hanem csak megrázta a fejét.
- Tudta. - majd rám nézett.
- Honnan? - kérdezte Emmett.


-Talán üljünk le előbb. - ajánlotta Carlise.Azt csináltam amit mondott leültem Ed mellé mire ő megszorította a kezemet és hálásan rápillantottam.
- Szóval honnan tudtad hogy mik vagyunk? - kérdezte izgatottan Em.
- Igazából mindent tudok rólatok... mikor születettek...Hány évesek vagytok.Képességeiteket,sőt náhányatok szüleit személyesen is ismerem. - mondtam.
- Tessék?Azt hogy? - lepődött meg Rose.Mély levegő és.....
- Hát amolyan angyal féle vagyok jobban mondva őr angyal. - vallottam be.Ők csak hitetlenkedve bámultak rám.Em törte meg a csendet.


- Aha persze. - nevetett fel. - Jó vicc ,tényleg de most már mondjátok el az igazat.
- Emmett.... - szólalt meg szerelmem - Bella nem hazudott...láttam. - mondta gyengédséggel a hangjával.
- Mit...a szárnyait? - röhögött Em.De Ed csak felhúzta szemöldökét és várakozóan nézett rá.Én meg kínosan feszengtem mellette.
- Kérlek Emmett..Tényleg az igazat mondtam .- kérleltem csendesen.Ezt már elhitte.
- Akkor a könnyeid azért... - mondta komolyan de közbe vágtam.
- Igen azért olyanok amilyenek. - helyeseltem.


- De miért nem érezzük a véredet? - kiváncsiskodott Jasper.
- Carlisle hoznál nekem egy kést? - néztem rá kedvesen.Eddig még nem szólt közbe de láttam a szemébe a mérhetetlen kíváncsiságot amit mindig ha valami új dologgal ismerkedhet meg.
- Persze. - majd egy pillanat alatt vissza is ért kezében a késemmel.És felém nyújtotta.
- Ugye nem akarod megvágni magad. - rémült meg Edward olyan aranyos volt.
- De pontosan azt akarom .- mosolyogtam rá. - semmi bajom nem lesz.
- Az lehet hogy a vágástól nem de ha rád támad valamelyikünk akkor... - aggodalmaskodott barátnőm.


- Alice nyugi ha nem érzitek a vérem illatát akkor rám tudnátok támadni? - kérdeztem. Senki se válaszolt.De szerintem rájöttek hogy igazam van.
- Akkor hajrá... - mondtam magamnak.Az éles késsel felvágtam csuklóm ereit.Amiből folyni kezdett a szintén ezüst vérem.Ez az angyalok másik sajátossága.Vagyis helyesbítek nem mindegyik angyalnak ilyen a vére.Csak pár 10-nek a többinek vakítóan fehér.Minden egyes arc meglepődött.Főleg akkor amikor sebem villám gyorsan begyógyult és a földe cseppent véremből pillanatok alatt fehér toll lett.


- Te tényleg angyal vagy. - hitetlenkedett Em.
- Jó hogy végre rájöttél. - feleltem neki.
- És ez miből áll?...Vagyis szükséged van valamilyen táplálékra hogy fenn tartsd a testedet. - na előbújt Carlisleből a tudós én.
- Nem kell semmit ennem.Ez csak úgy van és kész.Örökéletű. - válaszoltam.
- Igazából hány éves vagy Bella? - kiváncsiskodott Esme aki eddig csendben figyelte az eseményeket.



- Június 12-én leszek 174 éves. - mosolyogtam.
- Öreg nyanya. - ugratott Edward vigyorogva.
- Mondja ezt egy 109 éves vámpír. - vágtam vissza.
- Öregebb vagy nálam. - csak nem hagyta abba.
- Zavar? - kérdeztem csábosan.


De azon nyomban rátapasztotta ajkait az én ajkaimra.Lassan ízlelgette a számat.Majd nyelve bebocsátást kért tőlem és meg is kapta azt.Karjaim szép lassan nyaka köre fontam.Már értem ezt az érzést....


Az angyalok úgy hívják égi gyönyörűség..
Az ördögök úgy nevezik pokoli kín..
Az emberek azt mondják rá:Szerelem..