21.fejezet--Fehér rózsa

Ezt a fejit Barinak és Pusszynak ajánlom (L)Jó olvasást!


Reggel az órám ébresztett.Mosolyogva ültem fel ágyamban a tegnapi események után.Rögtön a fürdőbe mentem lezuhanyozni és rendbe szedni magam ugyanis még mindig a tegnapi ruhám volt rajtam.Negyed óra alatt végeztem is.A gardróbom felé indultam v de az ágy másik felébe ahol nem szoktam aludni,egy gyönyörű fehér rózsa és egy papír várt.


Nincs rózsa, mi érted nyílna...
Nincs tövis, mi vérem ontaná...
Nincs szó, mit szívem írna...
Minden álmom s tündérem szabad már.
Szívem már nem tövises mert itt vagy nekem.

Edward


Milyen édes és látszik hogy egy másik században nevelődött a mai világban egy fiú se ilyen romantikus az biztos.És honnan tudta,hogy a rózsa a kedvenc virágom?Ezt feltétlenül meg fogom kérdezni tőle.Na akkor fel kéne öltöznünk.Kiválasztottam egy világosabb koptatott farmert és piros torna cipőt és egy fehér cupidós felsőt.A vicc kedvéért,ha már úgy is szerelmes vagyok akkor miért ne adjam meg a módját?


Felkaptam a táskámat és leszaladtam a lépcsőn.Pontosan akkor dudált valaki.Gyorsan felkaptam a kabátom és az ajtót bezárva száguldottam is hozzá.Mosolyogva dőlt neki kocsijának kitárva karjait.Belebújtam ölelésébe mire ő mélyen beleszagolt a hajamba.


- Hiányoztál! - motyogta.
- Te is nekem. - mosolyogtam - Köszönöm a virágot! - pirultam el.
- Szívesen szerelmem. - húzta fel azt a féloldalas mosolyát amitől szívem eszeveszett sebességgel kezdett el verni.
- Honnan tudtad hogy a rózsa a kedvencem? - kiváncsiskodtam miután beültem a kocsiba és elindultunk a suli felé.
- Nem tudtam.De úgy gondoltam ez illik hozzád hogy ez te vagy. - mosolygott.
- Jól gondoltad. - mondtam.



Mivel Edward hiper sebességgel hajtott ezért 5 perc alatt oda értünk.De nem szálltam ki valahogy féltem a sok bámuló szemtől.
- Mi az Bella? - kérdezte Ed.
- Öhm...nem szeretem ha bámulnak. - hajtottam le fejem mire ő csak felnevetett.
- Mi olyan vicces? - morcoskodtam.
- Bocsáss meg kicsim, - kért elnézést - csak hát persze hogy bámulnak hiszen olyan csodálatosan szép vagy! - mondta áhítattal a hangjába.


- Csak el akarod terelni a figyelmem... - mosolyogtam de zavarban is voltam a bóktól.Erre megint elkuncogta magát és kaptam egy apró csókot a számra.Amitől észhez tértem.Igaza van Edwardnak.
- Tudod mit? - kezdtem bele határozottan.Már megint mosolygott.Mi van evvel.Tréfa répát reggelizett?Hegyi oroszlán helyett? - Igazad van... - diadal ittas mosoly az arcán - és büszke vagyok magunkra ugyanis mi vagyunk a legtökéletesebb pár a világon. - vigyorogtam.
- Honnan ez a magabiztosság? - kérdezte vidáman.
- A csókod jó hatással van rám. - húztam ki magam.Mire elnevette magát.


Kiszálltunk a kocsiból vagyis nekem Ed kinyitotta az ajtót.Milyen udvarias bár ezen nem kéne meglepődnöm.Kézen fogva elindultunk a többiek felé.Gondolom ma Alice Porshe-jával jöttek mivel egy sárga csoda kocsinál álltak mindannyian.Mosolyogva köszöntem nekik és ők is viszonozták vidámságomat még Rose se bunkózott.Mi fene?Igaz nem ugrott a nyakamba de legalább nem utálkozott.Mindenki elindult az első órája felé.


Még csak most figyeltem meg a többi embert.Kitágult szem mindenkin észre vehető volt.A lányok hol irigykedve hol csalódottan néztek rám.Edward birtoklóan átölelte derekamat.Mire én büszkén elmosolyodtam.Valami nem stimmelt nem a Matek terem felé mentünk.Hanem a tanulmányi iroda felé.Kérdőn néztem rá de ő csak elmosolyodott.Megálltunk egy nőnél.



- Jó napot Edward Cullen vagyok! - mondta.
- Szia. - gyengült el a nő.Chhh...
- Öhm...szeretném átkérni magam ezekre az órákra. - vette elő órarendemet.Várjunk csak,hogyan került egyáltalán hozzá?Mintha csak gondolataimat olvasná rám kacsintott egyet.
- P...Persze. - akadozott a nő nyelve.
- Köszönöm. - mondta ellenállhatatlan hangon Edward és már húzott is el onnan.


- Ez meg mi volt? - vontam kérdőre miközben vissza adta órarendemet.
- Csak szeretném minden időmet veled tölteni. - válaszolta ártatlanul.Óóhh még egy ilyen pasi nincs a Földön.Azonnal ellágyult a tekintetem.
- Oké.Én csak a nőt sajnálom. - vigyorogtam elgondolkozva.
- Miért? - ráncolta össze szemöldökét.
- Hát hogy így elkápráztattad. - feleltem egyszerűen.
- Hmmm....Téged is elszoktalak kápráztatni? - vonta fel egyik szemöldökét miközben csibészesen mosolygott a hangjáról már nem is beszélve.A lábaim megrogytak a szívem eszeveszett tempóba tűbörgött.Ha Edward nem kapja el derekamat és nem szorít magához össze estem volna annyira elvarázsolt.
- Ne válaszolj édes! Azt hiszem tudom a választ. - mondta magába nevetgélve.Mire durcásan elindultam a Matek terem felé vele a nyomomba.Kaptam tőle gy puszit a számra és már nem is haragudtam rá.


Leültünk egy üres padhoz majd Alice is betáncolt Jazz oldalán.Ezek szerint ő is átkérte magát és leültek elénk.A tanár bejött és elkezdett valamit magyarázni - megjegyzem rosszul - a függvényekről.Az egyik szabálynál amit helytelenül mondott felhorkantottam.Mire a tanár rám nézett de nem szólt semmit.Ed is kérdőn pillantott rám de csak megráztam a fejem.Még egy rossz mondat.Nem tudtam vissza fogni kuncogásomat.Hol tanulta ez a matekot, a szomszédnál?Mert hogy nem egyetemen az is biztos.


- Valami baj van Miss Swan? - kérdezte a nő.
- Semmi tanár nő! - ráztam meg a fejem.Majd kelletlenül vissza fordult a táblához.Edward bele suttogott a fülembe.
- Bella mi a baj?-kérdezte.
- Semmi csak a tanár nem jól tudja az anyagot. - mondtam.
- Tudom. Én már megszoktam. - vigyorgott.
- Például ez is tökre nem így van. - kezdtem bele - Legalábbis aki kitalálta nem így tanította.
- Kitalálta? - kérdezte.
- Miss Swan jöjjön ki a táblához kérem! - vágott közbe a tanár.


Kimentem a táblához ő pedig egy általa nagyon nehéznek vélt egyenletet firkantott rá.Az az öntelt vigyor nagyon idegesített.Azt hitte beírhat egy egyest nekem?Hát ez bebuktad anyukám!!!Nyájasan mosolyogva oldottam meg 2 perc alatt a feladatot és mentem a helyemre vissza.A nő megszólalni se tudott.
Edward nevetve fogadott és oda súgta nekem:


- Ezt az egyenletet a tanár se tudta megoldani. - mondta elismerően - most azt fontolgatja hogy vissza adja a diplomáját és takarító nő lesz. - nevetett ami engem is nevetésre kényszerített.Aztán kicsöngettek és mentünk a következő óránk felé.


Nagyon gyorsan eltelt ez a nap.Ha boldogok vagyunk,hogy repül az idő.....Szerencse hogy halhatatlan vagyok más különben észre se veszem már meghaltam..Az ebédlőbe vettünk valami bizarr trutyis dolgot és vártuk a többieket.Elsőnek Alicék jöttek majd Emék is megérkeztek.Barátnőm márt ült volna le amikor megmerevedett és tekintete elhomályosult,Jasper rögtön oda ment hozzá.


- Mit látsz kicsim? - kérdezte Alicet átölelve.
- Angela megvágja magát. - mondta gépiesen.Ahogy befejezte éreztem a vér szagát azt a jellegzetes sós illatot amitől ha tudnék hányni már rég kidobtam volna a taccsot.


Mind az öten lefagytak.Jasper megmozdult.Ajjaj ebből még baj lehet.Jazz nem olyan gyakorlott mint a többiek.Láttam az éj fekete szemeibe a szomjúságot és a szörnyeteget ami szabadulni készül ketrecéből.Edward és Emmett egy emberként fogták le.Vigyázva rá ne legyen feltűnő.Alice odament férjéhez és lassan elkezdtek araszolni az ajtó felé.Ez csak egy másodpercet vett igénybe.Gyorsan kellett cselekednem.


- Ne lélegezzetek! - szóltam utánuk én pedig villám gyorsan oda szaladtam a lányhoz.
- Szia Angela! - érintettem meg a kezét.
- Szia Bella!Mizujs? - kérdezte a seb pedig lassan már be is gyógyult.
- Öhh... - na most légy ügyes - Nem tudod véletlenül a töri leckét? - húztam el kezem.
- Mrs.White fenn szokta hagyni a táblán,még szünetbe leírhatod. - mondta kedvesen.
- Köszi. - feleltem és el is jöttem onnan.A többiek már az udvaron voltak és lélegeztek.


- Mi volt ez Bella? - kérdezte Ed.
- Csak egy képesség ami néha nagyon jól jön a védencekkel szemben. - mondtam tárgyilagosan mintha csak az időjárásról beszélnénk.
- Védencek? - kiváncsiskodott Alice.Hopsz ezt lehet nem kellett volna el mondanom.....